Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-10-01 / 78. szám

Sátoralj aujhely, 19Í0. Október í. 78. (4989.) Negyvenegyedik évfolyam. *5*5 Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztéség és kiadóhiratal: Sátoraljaújhely, Főtér 8 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyilttérben minden garmond sor 40 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög eentim. után 8 fill. — Állandó hirdető* seknél árkedvezmény. [9 „munkavágyó“ ellenzék. — okt 1. Évek óta úgyszólván semmit sem dolgoztak s az állam legsür­gősebb szükségletei ezért nem nyertek kielégítést, mert ők min­den parlamenti munkát meghiú­sítottak. Most aztán, hogy a par­lamenti munka érthető okból rö­vid néhány napra eltolódott, ret­tenetes munkadüh fogta el őket s csorbult buzogányukkal osto- molják a kormányt munkáért. Ü Ha ez a munkaláz tavaly ke­rítette volna őket hatalmába, amikor munka is volt és alkalom is a munkára, milyen sok hasz­nos törvény születhetett volna! De ők éppen most akarnak dol­gozni, lazasan, sürgősen, hogy az országnak minden szükséglete minél előbb fedezve legyen, min­den baja, bánata, nyomorúsága elenyésszék! Ha az elmúlt esztendő tétlen­sége nem tanitott volna meg ben- nüket a kételkedésre, még elhin- nők, hogy az ellenzéken komoly munkaláz vett erőt, de a tapasz­talatok után komoly kételyeink vannak az iránt s inkább azt kell hinnünk, hogy ez a munka utáni kesergés nem egyéb, mint megvádolása a mai kormánynak, hogy a parlament részére nem készített elő munkaanyagot. Ez a vád azonban nem igen alapos s nem is állhat meg. A Héderváry-kormány tudvalevőleg rendkívül súlyos viszonyok között vette át az ország ügyeinek ve­zetését s elsősorban az ország döntése elé bocsátotta politikáját. A választási kampány pedig — ezt nyilván az ellenzék is be­látja — nem volt alkalmas idő törvényelőkészítő munkálkodásra. Amikor azután a nemzet szank­cionálta a kabinet politikai prog­ramját, az egyes minisztériumok­ban megkezdődött a előkészítő munka és serényen, zajtalanul folyik ma is. Fontos és nagy horderejű reformmunkák készül­nek, melyek nagy fontosságot igényelnek s igy érthető, hogy egy-két hónap alatt nem készül­hettek el parlamenti tárgyalásra. Ezért azonban komolyságra igényt tartó vád a kormányt nem illeti. Vannak azután más megol­dásra váró feladatok, melyek vi­szont olyan természetűek, hogy szükségessé teszik a monarchia másik államának minisztériumá­val való tárgyalásokat. Érthető, hogy e kérdéseknél vélemény­eltérések merülhetnek fel, me­lyeknek kiegyenlítése és a ma­gyar érdekek hathatós megvédése szintén időt vesz igénybe. A kor­mány kétségtelenül szívesebben veszi magára a késedelem, mint a magyar érdekek sérelmével já­ró elhamarkodás vádját. A munkalázban szenvedők egyébként megvigasztalhatják ma­gukat, hogy az állami költségve­tés már október hó elején a ház asztalára kerül s ennek eddigi késedelme épp a koalíciós uralom gazdálkodásának a következmé­nye, mert éppen a könnyelmű gazdálkodás folytán a budget összeállítása óriási gondot és rendkívül fáradságos és hosszú tárgyalásokat igényelt. Sajnos, hogy a parlament igy sem foghat még a tárgyaláshoz, aminek szintén a koalíciós ura­lom örökségének lebonyolítása az oka. Az uj kormány ugyanis a delegációs tárgyalásokat, ame­lyeket annak idején éppen azok akadályoztak meg, akiket most a munkadüh majd felvet, tovább nem halaszthatja, mert nem jut­hat abba a helyzetbe, hogy a delegációval a jövő évben tár­gyaltassa a múlt évi közös költ­ségvetést. A dolgozni akarók azonban megnyugodhatnak abban, hogy e mai parlamentre a közel jövőben nagy feladatok várnak. — Csak tartsák meg munkakedvüket az ellenzéknek azok a tagjai is, akik most olyan nagyon szeret­nének dolgozni. Majd meglátják, hogy a munkára bő alkalmuk lesz. C\ hegyaljai segélyakció. — A vármegye Jótállást vállalt. — — okt. 1. A tokaj-hegyaljai segélyakció ügye csütörtökön arra a pontra jutott, honnan az örvendetes nemzetgazda­sági szempontoknak egész raja ömlik elénk. A vármegye törvényhatósága vállalta a kormány által felajánlott hatszázezer koronás kölcsön készfize­tői kezességét és ezzel megnyitotta, azoknak az áradatoknak a zsilipjeit, melyek a Tokaj-Hegyalja lábraállitá- sán munkálnak majd. Minden kicsi­nyes érvnek és minden fontoskodó skrupulusnak ellene szólt a kérlelhet- len faktum: Tokaj-Hegyalja olyan válságok előtt áll, melyek gyökereiből fordíthatják ki hosszú esztendők mun­káját és keserves meddőségre szorít­hatnak sok százezer koronára rugó vagyonokat. Á múlt esztendei pero­nospora érzékeny s nehezen, esz­tendők alatt kiheverhető károkkal járt, az ezidei jégverés azonban a már megingatott Hegyalját olyan tények elé sodorta, melyek a lassan való el­sorvadással fenyegetnek. Nyomban a katasztrófa után felajánlotta a kor­mány a segítséget, a vármegye azon­ban kicsinyes szempontoknak rendelte alá a jelentőségében óriási problémát: Tokaj-Hegyalja talpraállitásának a lehetőségét s a kért készfizetői ke­zességet megtagadta. A törvényható­ság most reparálta a hibát és a ko­moly, tudatos argumentumok súlya alatt dűlőre segítette a segélyakciót. Miután a törvényhatóság elvállalta a jótállást, most már csak napok kér­dése, hogy kiosztásra kerüljön a hat­százezer korona. Őrömmel konstatáljuk, hogy a közjóra való igyekvésnek sikerült tá­vol tartania a kérdéstől minden párt- politikai elfogultságot. A törvényha­tóságot csak egy szempont vezette és ez a szempont az, hogy Tokaj-Hegy- alján, ha anyagi áldozatok árán is, de segíteni kell. A kormány a leg­jobb indulattal sietett a Tokaj-Hegy­alja segítségére, elment addig a ha­tárig, ameddig a maga felelősségének a tudatában csak mehetett és őszinte készséggel munkálkodott azon, hogy a kölcsön ügye mielőbb dűlőre jut­hasson. Nemes buzgalommal mozgatta a dolgot Kazy József füldmüvelésügyi államtitkár, a sátoraljaújhelyi válasz­tókerület országgyűlési képviselője s a törvényhatóság újabban való állás- foglalásának a maga egészséges és eleven argumentumaival dr. Molnár Béla szabott irányt. A vármegye törvényhatósága az őszi közgyűlés keretén belül, csütör­tökön foglalkozott újólag a dologgal. Bernáth Aladár tb. főjegyző ismer­tette a közigazgatási bizottság és a gazdasági egyesület átiratait, melyek­ben arra kérik a törvényhatóságot, hogy vegye ismételten tárgyalás alá a 600 ezer koronás kölcsön ügyét. — Folytatólagosan bejelentette a tb. fő­jegyző azt is, hogy a községi jótál­lást egyetlen tokaj-hegyaljai község sem vállalta. A tanácskozás beveze­téséül Meczner Gyula főispán kon­statálta, hogy a dolog tisztán áll a törvényhatóság előtt. A kormány ez esztendőre hatszázezer, jövőre 1 millió 600 ezer koronás kölcsönt ajánlott fel és hogy kölcsön fedezetéül a vár­megye jótállását köti ki, arra a tör­vények szorítják. Állami pénzt más­ként elhelyezni nem lehet s ha a ga­ranciáktól el is térhetne a kormány, akkor egyszerre más inségsujtotta vidékek is megrohannák s igazán ne­hezen válogathatna a kormány, hogy melyik vidéknek siessen előbb a se­gítségére. Á kormány a legjobb in­dulattal kíván segíteni rajtunk és csak a törvényhatóságon múlik, hogy akar-e élni a felajánlott segítséggel. Dr. Molnár Béla szólalt azután fel és meggyőzően, erőteljes argumen­tumokkal mutatott rá a kölcsön je­lentőségére. Tokaj-Hegyalján ma más­fél millió korona agrárkölcsön van és ez a kölcsön annyira nyomja a Hegy­alját és annyira zavarja az értékesí­tési viszonyokat, hogy az agrárköl­csön reformját továbbhalasztani már nem lehet. A múlt kormány hosszas habozás után honorálta is azt az ál­láspontot, hogy a hátralékos annuitá­sok tőkésittessenek és a törlesztési idő újabb 25 évre tólassók ki. Hosz­szas rábeszélések után magáévá tett0 a koalíciós kormány ezt a kívánságot és vállalta azt a 850—4000 korona többletet, mit ez a reform az államra nézve jelent majd. A művelési köl­csönt — az agrár reformja mellett — csak mellékesen kérte a Tokaj- Hegyalja s hogy a kölcsönnek garan­cia nélkül való szétosztása tervbe volt véve és elő is volt kószitve, abból egy szó sem igaz. Aki mást mond, az va­lótlant állít. Constantin Bélát hívja fel tanuul arra, hogy a garanciamen­tességről a koalíciós kormány tudni sem akart, sőt még a kamatmentes­ségtől is húzódozott. Hallotta már az az érvet is, hogy hogyan jönnek a sztropkóiak ahhoz, hogy a hegyaljai szőlők felsegitéséért az anyagi fele­lősséget vállalják. — Hátha megáll ez az argumentum, akkor ő azt kérdi, hogy hogyan jön a krassó- szörénymegyei ahnoz, hogy az ő pén­zén segítse talpra ae állam a jégverte Tokaj-Hegyalját ? Ilyen törpe, kicsi­nyes szempontokat az ilyen nagy horderejű kérdések elintézésénél félre kell tenni s ha volt közügy, a mikor a vármegye közönsége osztatlanul hozott áldozatot, akkor most sem sza­bad mostohán bánni ezzel a nagyfon- tosságu kérdéssel. A kézfizetői ke­zesség vállalása sem kelthet mélyebb aggodalmat. Ha a kormány elfogadja a kölcsön fedezetéül a vármegyei pótadót, akkor nyilvánvaló, hogy nem kutat a garancia realitása után és beéri azzal az VeVo pótadóval, mely a törvényszabta maximális 5%-ból még nincs.lekötve s amikor elfogadja a kor­mány az 1/s°/o pótadót, mintegy jelzi, hogy a leírástól sem fog idegenkedni, hogy ha a vissza nem fizetett össze­geket nem fedezi majd az az 1/a szá­zalék. Segítség után kiáltottunk, ne utasítsuk hát el azt a kezet, mely a segítséget hozza. Tegyen félre a tör­vényhatóság minden alárendelt szem­pontot, ne vezesse más, csak az a férfias elhatározás, hogy a Tokaj- Hegyalján segíteni kell. Dr. Molnár Béla eljenzéssel fo­gadott, meggyőző erejű beszéde után id. Bajusz József szólalt föl. Lehe­tetlennek tartja, hogy a vármegye egyazon tárgyban két ellentétes ha­tározatot hozzon és kívánatosnak tartja, hogy a vitából rekesztessenek ki a kölcsön érdekeltjei. Ellenindit- ványt ad be és kéri a törvényható­ságot, hogy tartsa fönn az augusztus havi határozatát. Dr. Szirmay Ist­ván megnyugtatta id. Bajusz Józsefet; a törvényhatóság hozhat két ellenté­tes határozatot, az semmilyen jogsza­bályt nem sért és a vitában egyfor­mán érdekelve van mindenki, az ál­lam ugyanúgy, mint a törvényhatóság. Spillenberg József, Matolai Etele és Nagy Barna fölszólalásai után a tör­vényhatóság 58 szóval 4 ellenében vállalta a hatszáz ezer koronás köl­csönért a készfizetői kezességet és Dókus Gyula alispán javaslatára el­határozta, hogy feliratilag fogja kérni a kormánytól a jövő évre kilátásba helyezett egy millió 600 ezer koronás kölcsön kamatmentesen való folyósí­tását, az agrárkölcsön újabb 25 évre való kitolását és a hátralékok behaj­tásának beszüntettetését. == Van önrreUr: már t\r0.orrrä,sa, arról, Ír©g'V ===== a legszebb fényképek az „ELITE“ fényirdában készülnek ? W olcsó árak! Sátoraljaújhely, petőfi-uteza 14. sz. (az állami iskolával szemben.) W Művészi kiviteli -** Lapunk mai száma 10 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom