Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-09-28 / 77. szám

2. oldal. Z EMPLÉN. Szeptember 28. A FÓRUMRÓL. Jönnek a városi Jövő esztendőben vá- választások. rosi választások lesz­nek, a képviselőtesületi mandátumok javarésze lejár és a függetlenségi berkekben már is készülődnek a mér­kőzésre. Búza Barna megakarja mu­tatni, hogy milyen kemény legény és már is verbuválja a hadsereget, mely- lyel a város tanácstermét fogja majd megostromolni. Szenvedélyes eltökélt­séggel, mindenre rászántan akarja fölvenni a harcot és — ó sancta szimplicitás — kevélyen bizakodik is abban, hogy a jövő évi választások vissza is hozzák majd yz ő városhá­zai mindenhatóságát. És ebben a ké­szülődésben, a küzdelemre való elha­tározásban két jellegzetes momentum van. Az első az, hogy Búza Barná­nak újból hadba kell indulnia a vá­ros tanácstermében való befolyás után. Jelenti ez a tény azt, hogy a polgár­ság állásfoglalása, a város érdekeire való ráismerés megdöntötte Búza Bar­nának városházai nagyságát is. Az örökös politizálással, a pártpolitiká­nak a város ügyeibe való belevegyi- tésével célt nem érhetünk: tönkre kell mennie ennek a városnak, ha a maga nagy s egzisztenciális érdekei­nek a szolgálata helyett folyton-foly- vást csak politizál. A másik momen­tum kevésbbé örvendetes. Búza Barna aszerint taksálja értékükön a város­atyákat, hogy politikailag milyen pártállásuak és a legutolsó szempont­nak veszi a rátermettséget, a hozzá­értést. Amikor készülődik hát a jövő évi küzdelemre, a maga embereit akarja csak behozni a városházára és aligha kívánna mást az uj képvi­selőtestülettől, minthogy az ő nagy­ságát öregbítse csak. A mérkőzésbe beleviszi a pártpolitikát, a maga had­sorainak akarja a városháza többsé­gét juttatni és ezek felé az igyekvé- sek felé kiakasztja a cégért, hogy: Háború a város érdekeiért. Nem először és haj, nem is utol­jára írjuk, hogy a város ügyeinek in­tézésében nincs helye a pártpolitiká­nak. A mi érdekeink az összességért való munkát, az előrefejlődés őszinte és önzetlen szolgálatát követelik meg. Dolgozzunk minden pártpolitikai szem­ont előtérbe tolása nélkül és úrrá ell lennie minden igyekvésen a köz­jóra való törekvésnek. És téved, na­gyon téved Búza Barna, ha azt hiszi, hogy a maga pártjának hadrendbe sorakoztatásával ezekért a szempon­tokért csatázik majd a városi válasz­tások során. Röpül a fekete Minden nap ujalb és gyanú. újabb keserves bizony­ságát hozza a kolera továbbterjedésé­nek. A gyanú Zemplénben is meg­vetette már a lábát és seregestől jön­nek a hírek, melyek a bújva, halkan surranó koleragyanuról adnak számot. A hatóságok teljes apparátussal jut­tatják tető alá az óvintézkedéseket és a tisztogatásban főleg a járások jár­nak elől fokozott buzgalommal. Min­den nagyobb községben járványkór­házat létesítenek és minden kör­jegyzőség egy fertőtlenítő gépet is kap. A főszolgabírók és a járási tiszti orvosok sorra járják az összes köz­ségeket és ellenőrizik, vájjon a ható­ság rendelkezéseit végrehajtották-e. Az őrmezői biró pénteken hivatalosan jelentette a nagymihályi főszolgabírói hivatalnak, hogy a községben egy koleragyanus beteg van. Bajusz An­dor főszolgabíró, a járási tiszti orvos­sal és csendőrséggel nyomban kiszállt Őrmezőre, dr. Widder Márk meg­vizsgálta a beteget és konstatálta, hogy székrekedésben és nem hasme­nésben szenved a szegény kolerásnak jelzett asszony. A hatóság megnyug­tatta a kedélyeket, mire a községben — ahol pedig teljes volt a felfordu­lás — a rend helyreállott. Ugyancsak koleragyanus hir jött Nagyzalacská- ról. Pénteken éjjel Schuh Emánuel korcsmáros hirtelen és görcsök között elhalt. A csendőrség gyanúsnak ta­lálta a hirtelen beállott halált és attól tartván, hogy koleraeset foroghat fen, a hullát őrizet alá vette. Dr. Veszperényi József körorvos csakha­mar kiszállt a helyszínére és konsta­tálta, hagy Schuh szivgörcsökben halt el. A hatóság ennek folytán megen­gedte a hullának szertartás szerinti eltemetését. A butkai levél. — A híres-nevezetes episztola. — Szoták István, a jegyzői egyesü­let elnöke nem hagyja abba a civa- kodást. Megint cikket irt — hogy mit, az teljesen mellékes — és kö­veteli Bálint János mádi főjegyzőtől, hogy a hozzáintézett s annyit firtatott levelet hozza a nyilvánosság elé. Bá­lint János a felhívásnak eleget is tesz és a Szoták Istvánnak Bálinthoz in­tézett levele itt következik : Butka, 1910. szept. 2. Kedves Barátom 1 Augusztus hó 31-én kelt s hoz­zám intézett b. soraidra értesitlek, hogy én is osztom abbeli nézetedet, hogy az aug. 18 iki rendező bizott­sági értekezleten tényleg történt tapintatlanság, amely el lett volna kerülve, ha véletlenül le nem késem aznap a vonatot s ha az értekezleten jelen lehettem volna. — De nézetem szerint Dem azért kelt ki ellenünk a Zemplén, hogy dr, Búza B. és Illés- házi Endrének szerepet osztott ki a bizottság, mert ez még nem lett volna végzetes hiba, mert az ország-világ tudja, hogy egyesületünktől távol áll minden politikai célzatosság és tün­tetés s hogy nekik csak mint egyleti tiszteletbeli tagoknak s mint a mi jó barátainknak adott a bizottság szere­pet s minthogy az alispán ünneplése általános megyei ünneplés, a mihez minden megyebeli embernek joga van — annálinkább a megye bizottsági tagoknak — tehát ezen keretben le­hettek volna B. B. és I. E. is, de né­zetem szerint ott történt az igen nagy tapintatlanság, hogy a rendező bi­zottság jkönyvileg akként intézkedett, hogy az elnök megnyitja a diszgyü- lést, kifejti a nap jelentőségét sRácz János elnöklete alatt 12 tagból álló küldöttséget jelöl ki, amely küldött­ség felkéri az Alispán urat és meg­hívja a megyei tisztikart, hogy a disz- gyülésre megjelenni szívesek legyenek. Nézetem szerint itt történt a ta­pintatlanság, mert a határozat ezen pontját úgy kellett volna megfogal­mazni, hogy a 12 tagú bizottság első sorban felkéri a főispán urat, azután alispán urat s végül meghívja a me­gyei tisztikart a diszgyülésre. Ha a jkv így lett volna megfogalmazva — el lett volna kerülve minden támadás és minden kellemetlenség. Mert igy nem támadt volna ránk a Zemplén sem, legalább nem szabad lett volna támadnia, de mert a főis­pán urnák ilyetén mellőzése megtör­tént, bár én hiszem, hogy ez is nem célzatosságból történt, de egyszerűen elnézésből, nem lehet bünül felróni a Zemplénnek a támadását. Most már meg van az óriási hiba, ezt utólag reparálni nem le­het, amiből folyólag az alispán ur férfiasán és határozottan kijelentette, hogy zajos, tüntető ünneplést nem óhajt és nem akar. így hát a bankettről többé szó sem lehet s most már csak arról le­het szó, hogy az ünnepélyt szept. 24-én megfogjuk tartani, s megfogunk mindnyájan testületileg jelenni az Al­ispán ur házánál, átadjuk neki sze- rencsekivánatainkat, átadjuk neki a jkvi üdvözleteket, a babérkoszorút, az alapítványi levelet s azután talán egy csoportképen vele lefényképéztetjük magunkat s haza megyünk. A részleteket még nem közölhe­tem, mert ez uj helyzetben értekez­letet kell még addig tartanunk, hogy végleg megállapodjunk mindenben. A fő, hogy a babérkoszorúra min­denki lefizesse a pénzt s hogy a gyűj­tés eredménye mentői nagyobb legyen. Egyebekben a továbbiakra nézve minden kartársamat még értesíteni fogom a fejleményekről. Isten veled — szívélyesen üdvözöl jó barátod Szoták egyesületi elnök. Mintha ez a levél másként be­szélne, mint ahogyan a Szoták Ist­ván ur hírlapi cikkei beszélnek. S nem gondolja Szoták István ur, hogy ez a levél is nagyszerűen igazolja a tapintatlanság vádját, amit mi annak idején disszonáns hangok címmel ve­tettünk fel. VÁRMEGYE és VÁROS. )( Tárgyal a város. Sátoraljaúj­hely r. t. város képviselőtestülete hol­nap, csütörtökön dr. Reichard Sala­mon polgármester elnöklete alatt köz­gyűlést tart. A képviselőtestület elébe ezúttal a következő tárgysor kerül: 1. 1910. évi utolsó negyedévi drága­sági pótlék megszavazása. 2. Özv. Matternyi Józsefné iskolaadó eltörlése iránti kérvénye. 3. Mizsák Gyula v. kézbesítő szabadság iránti kérvénye. 4. A r. k. templom felavatása napján a városi színházban tartott estély vil­lany s egyéb költségeinek elengedése iránti kérvénye. 5. Meisels Dávid séf. izr. hitk. rabbi kérvénye tűzifa segély iránt. 6. Farkas Andor szabadság iránti kérvény. 7. Nagy Gyula és Gottlieb Jenő drágasági pótléka. 8. Illetőségi'jügyek. 9. Tanácsi javaslat egy hordágy sürgős beszerzése iránt. 10. Delejcsik Rezső állandó havi se­gély megszavazása és seprüs felügyelő dijának 70 koronában leendő megál­lapítása. 11. Sziv-utcai kövezésre szer­ződés jóváhagyása. 12. Pénzügyi bi­zottság javaslata az adóügyosztály vezetőjének fizetési fokozatba leendő sorozása iránt. 13. Mérnök jelentése a vízvezeték 1910. évi aug. havi ál­lapotáról. 14. Yizsgálóbiró megkere­sése Kovaliczky Elek közjegyzőnek a titoktartás kötelezettsége alóli fel­mentése iránt. 15. Polgári iskolai díj­mentes helyekre felvett tanulók be­jelentése és újabb segély iránti ja­vaslat. 16. Dr. Goldberger I. fadotáció kiutalása iránti kérvénye. 17. Wieden Edéné kérvénye nyugdíj járulék ki­utalása és sírhely dij visszautalása iránt. 18. Simsa Ödön állásáról való lemondása. 19. Részleges csatornázás iránti javaslat. 20. Csákó Imre sza­badság iránti kérvénye. 21. Hercz Miksa szemét fuvarozó kérvénye kár­talanítás iránt. 22. Bejelentés, hogy a fogyasztási adóügyek ellátása az adóosztály vezetőjére bízatott. )( Akik adókedvezményre számí­tanak. Farkas Andor h. polgármes­ter azzal a figyelmeztetéssel fordul a szőlőbirtokosokhoz, hogy mindazok, kik a folyó 1910, évben várandó ter­mésüket és ezen termésű borra vonat­kozó fogyasztási igényüket bejelentik, adókedvezményben részesülnek. — Ugyanazért felhivatnak a szőlőbirto­kosok, hogy a folyó 1910. évben re­mélhető bortermésüket, abból saját fogyasztásra szánt részt és az adó- kedvezményre vonatkozó igényüket a városházán 15 nap alatt a hivatalos órák alatt jelentsék be, mert külön­ben adókedvezményre nem számít­hatnak. A RÖPÜLŐ LEWKOWIC. A levegő meghódítóinak titáni harcában gyönyörködött vasárnap Kassa és környékének népe. A mo­dern technika gigantikus fejlődésének hatalmas útjelzőjét bámulhatta meg a közönség, melynek soraiban Zemplén- vármegyéből és főleg Sátoraljaújhely­ből is sokan vettek részt. Hogy még sem láttuk tüntető eksztázisban ki­törni a hatalmas tömeget, annak a mai gyorsan haladó kor az oka. Mi­kor mindenki olvas a La Manche csatorna és a Simplon átrepülésérő meg a félelmetes magassági rekor' dókról, önkéntelenül is eltörpül a néző előtt egy egyszerű felszállás, egy két perces keringés harminc méternyi magasságban a légürben. Pedig na­gyon is megbecsülendők az aviatika olyan derék közkatonái, mint amilyen a Kassán bemutatkozó Ladis Lew- kowicz. A kassai repülés első napja ki­fogástalanul sikerült. Szép számú közönség gyűlt össze a tribünökön, de még több a palánkok mögött. A közönség vonaton, kocsin, automobi­lon és borús idő dacára gyalog is nagy tömegekben rándult ki a szép­laki versenytérre, ahol fél ötkor tel­jes szélcsendben kísérelte meg Lew­kowic aviatikus a felszállást, mely egy gurulás után igen szépen sike­rült. A monplán rövid nekiszaladás után vagy 30—40 méternyire szök­kent fel és ebben a magasságban két kört irt le. A leszállás simán, az előre meghatározott helyen Jtörtént meg. Rövid szünet után az aviatikus másodszor is fel akart szállani, de az időközben támadt erős szél miatt le kellett mondania szándékáról és a gépet beguritották a hangárba. A felszállásnál Lipscher impre- száriót baleset érte. A gép megindí­tásánál olyan szerencsétlenül bukott fel, hogy jobb karja a vállbán kifi­camodott és ő a fájdalomtól ájultan maradt fekve, mig Lewkowic vígan szállt a magasba. A második repülő napnak már körülményesebb a históriája. A kassai lapok hétfőn s kedden a személyes és telefonkérdezősködésekre alig győz­ték a válaszokat adni a publikumnak : — Lewkovic nem repül és nem repül 1 . . . Persze a kérdezősködők javarésze nem elégedett meg ezzel a stereotip válasszal, hanem arra is kiváncsiak voltak, hogy miért is nem repül a széplaki mezőny pilótája ? ? Mi az, hogy „repülő napok“, amikor a pilóta csak egy délután repkedett, azon is csak egyszer ? ? .. . No igen ? Hát miért is nem re­pül többet Kassán Ladis Lewkovic ? ? Mi erről csak anyit tudunk, bogy az aviatikusnak konfliktusa támadt Lip- scher úrral, a légi impresszárióval s igy most már becsomagolva, utra- készen áll a széplaki mezőnyön a 19-es szisztémájú Bleriot-monoplán. Konfliktus? — kérdi a nyájas olvasó. Mi az, hogy konfliktus??? Erről a fáma a következőket rebes­geti, amit fenntartással közlünk. .. . Méltóztattak előbb olvasni, hogy a szépiaki mezőnyön baleset történt. Majdnem súlyos baleset. Lipscher ur, a légi impresszárió kificamította a karját. Akik közel álltak a baleset pillanatában, azok azt rebesgetik, hogy Ladis Lewkowic, már félig röptében visszaszólt a gép­ről, még pedig kifogástalan francia- sággal, hogy: — Úgy kell neki 1 . . . Vájjon miért kell szegény Lip­schernek „ugy‘‘, ha karját kificamítja ? . . . Azért, mert Lipschernek oly értelmű kötése volt az aviatikussal, hogyha a gép baleset következtében nem tud felszállani, akkor Lewkowic kártérítéssel tartozik neki. És mit csinál olyankor egy im­presszárió, ha még olyan légi is, ha látja, hogy a láthatáron a deficit fe­nyeget. Mit csinál ? Hát balesetet csinál 1 Lipscher is azt akart csinálni, de semmi esetre „azt, hogy az ő karja ficamodjék ki. ü olyat akart, hogy boruljon fel a 19-es szisztémájú Bleriot-monoplán és Lewkowic fizes­sen. Fizesse azt a bizonyos kártérítést, A monoplán azonban nem akart fel­borulni, mert ő olyan, hogy csak a levegő erőszakának enged s igy meg­indult, magával rántotta a baleset­gyáros impresszáriót, aki műsoron kívül, a karját ficamitotta ki. Ézért nem repked többet Kassán Ladis Lewkowic 1 . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom