Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-09-17 / 74. szám
Szeptember 17. ZEMPLÉN 3. oldal. hogy milyen mélyen benne él Dókus Gyula a vármegye lelkében. A jubiláló alispán ünnepléséből részt kér Sátoraljaújhely r. t. város képviselőtestülete is. Tegnap délután rendkívüli közgyűlés volt a városházán és dr. Reichard Salamon polgár- mester a következő beszéddel nyitotta meg a tanácskozást: Üdvözlöm a tekintetes képviselőtestületi tag urakat s a gyűlést megnyitom. Megnyitom azon meggyőződésben, hogy a tanács javaslata mindnyájunk érzelmeinek hü tolmácsolása akkor, amidőn a sze- retetet, tiszteletet és nagyrabecsülésünket akarjuk kifejezni városunk jeles fia, díszpolgárunk és a képviselőtestület buzgó tagja: a vármegye nagyérdemű alispánja, Dókus Gyula iránt azon alkalomból, hogy vármegyei szolgálatának negyvenedik évét betöltötte. Negyven év : a kötelességteljesités nehéz munkájának önzetlenül szentelve — fénykoszoruval övezi e munkában odaadóan fáradó nemes férfiú homlokát s mi, polgártársai igaz szeretettel nyújtjuk feléje a polgárerény cserfalombját. S városunk egyik legjobb, legnemesebb és legtevékenyebb fiának nyújtva csekély elismerésünket nagy munkájáért s nagy szolgálataiért, nem őt, ki erre reá nem szorult, de önmagunkat tiszteljük meg akkor, a midőn e hozzá méltóan csekély megemlékezéssel járulunk elébe. A közgyűlés őszinte, lelkes helyeslésével találkozott a polgármester nemes hangú beszéde. Majd Pataky Miklós főjegyző terjesztette elő a tanács javaslatát, mely szószerinti szövegében a következőket mondotta: Sátoraljaújhely város képviselőtestülete csabacsüdi Dókus Gyula cs. és kir. kamarás, vármegyei alispán urat, úgyis, mint a város ősi családjának szülöttjét, díszpolgárát és képviselőtestületi tagját abból az alkalomból, hogy a vármegye közönségét, mint a volt vármegyei törvényszék joggyakornoka, később a vármegye aljegyzője, árvaszóki ülnöke, főszolgabirája, főjegyzője és közel egy évtizede, mint a vármegye első tisztviselője 40 év óta megszakítás nélkül hűen és odaadással szolgálja és úgy a városi közügyek, mint a társadalmi élet összes mozzanatai iránt élénk érdeklődést tanúsít és tevékensége ezekben is a legnagyobb részt kéri ki magának, őszinte örömmel és lelkesedéssel üdvözli, tevékenysége által szerzett érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti és kívánja, hogy a haza, a vármegye és a közügyek összessége érdekében eddig tanúsított eredménydús tevékenységét teljes szellemi és lelki erőben minél tovább folytassa. Ezzel egyidejűleg elhatározza a képviselőtestület, hogy a nevére létesítendő alapítvány összegéhez kétszáz koronával hozzájárul és a polgármestert megbízza, hogy ezen összeget a háztartási költség- vetés keretén belül kiutalja és a felmutatandó gyüjtőiven mint a város adományát jegyezze. A tanácsi javaslat kapcsán, dr. Székely Albert szólalt föl. Örömmel fogadja a polgármester nemesen szárnyaló beszédét és örömmel járul hozzá a tanács javaslatához. De mind ezzel még nem tett eleget a város azon kötelezettségeinek, melyek Dókus Gyulával szemben állanak fönn. Indítványozza tehát, hogy a képviselőtestület küldöttsége a polgármester vezetésével tisztelegjen az alispán előtt, festesse meg a képviselőtestület Dókus Gyulának, mint a város díszpolgárának arcképét a közgyűlési terem számára és létesítsen a főgimnáziumban Dókus Gyula nevén álló alapot, melyből szegénysorsu és jóelőmenetelü tanulók lesznek majd jutalmazandók. Dr. Reichard Salamon polgár- mester örömmel veszi tudomásul a tanácsi javaslatnak ilyen értelemben való kiegészítését s a képviselőtestület úgy a dr. Székely indítványát, mint a tanácsi javaslatot egyhangúlag el is fogadta. VÁRMEGYE és VÁROS. )( A vármegye közgyűlése. Mint azt már megírtuk, Zemplénvármegye törvényhatósága rendes közgyűlését szeptember 27-én tartja meg Meczner Gyula főispán elnöklete alatt. A közgyűlés tárgyai: 1. Az elhalálozás folytán megüresedett árvaszéki ülnöki állás, valamint az ennek betöltése folytán esetleg megüresedő egyéb állások betöltése. 2. A nyugdíjazottak illetményeinek fedezésére 2 és V2°/o-os vármegyei pótadó megszavazása. 3. Közművelődési czélokra l°/o-os vármegyei pótadó megszavazása. 4. Háztartási czélokra ^“/o vármegyei pótadó megszavazása. 5. Hat uj szolgabirói, hét uj napdijasi és egy őrhajdui állás szervezése. 6. Az 1897. évi XXXIII. t.-czikk 18. §-a értelmében az esküdtbirósági bizalmi férfiak megválasztása. 7. A vármegye 1911. évi közigazgatási árva- és gyámhatósági költségelőirányzata. 8. Alispán jelentése a közigazgatás állapotáról. 9. A sátoraljaújhelyi „Erzsébet“ közkórház 1911. évi költségelőirányzata. 10. Tiszti ügyészi átalány előleg kiutalása. 11. A vármegyei árvaszéki helyettes elnök működési pótléka, 12. A vármegyei költségvetés egyes rovatai közötti hitelátruházás engedélyezése. 13. Elhagyott gyermekek 1911. évi állami segélyezése. 14. Gróf Almássy Kálmán-féle alapítványok. 15. A zemplénvármegyei községi és körjegyzői nyugdíjalapnak 1911. évi költségvetési előirányzata alapján a községek hozzájárulásának megállapítása. 16. A honvédelmi miniszter leirata az igazol- ványos altisztek megyei alkalmazása tárgyában. 17. Belügyminiszter rendeleté a vármegye 1910. évi költségvetésének megállapítása tárgyában. 18. Ver- secz város átirata a borok értékesítése tárgyában. 19. Ugyanaz a bornyilvántartások eltörlése tárgyában. 20. Ugyanaz a borfogyasztási adó eltörlése tárgyában. 21. A vármegyei árvaszék előter- esztése a kamatlábak megállapítása tárgyában. 22. A vármegye alispánjának előterjesztése a közigazgatási pénzek elhelyezése tárgyában. 23. A vármegyei árvaszék jelentése az árvapénzek elhelyezése tárgyában. 24. A vármegye alispánjának jelentése a nagymihályi közkórház építése tárgyában. 25. Alispáni jelentés az Ő Felsége jelenlétében tervezett, de beszüntetett őszi nagy hadgyakorlatok alkalmából az utak rendbehozatalára tett kiadásokról. 26. ^Ugyanaz Sztropkó község utczáinak az Ő Felsége jelenlétében tervezett, de beszüntetett őszi hadgyakorlatok alkalmából való rendezésére fordított kiadásokról. 27. Gálszécs község képviselőtestületének határozata egy segédjegyzői állás szervezése tárgyában. 28. A vármegye építkezési szabályrendeletének módosítása. 29. Közcsend megzavarása tárgyában alkotandó vármegyei szabályrendelet. — Az állandó választmány ülését szeptember hó 26-án délelőtt 9 órakor tartja meg. )( A vármegye virilisei. Zemplénvármegye igazoló választmánya szept. 9-iki ülésében foglalkozott dr. Molnár Béla elnöklete alatt a vármegye vi- riliseinek összeállitásával. A vármegye legtöbb adótfizető bizottsági tagjainak múlt évi névsora a következőkben szenvedett változást: töröltettek a névsorból: 1. Elhalálozás folytán: Barathy Sámuel, Braidsehwer Benjamin, dr. Eperjessy Lajos, Kazinczy Arthur, id. Oláh István, Potoczky Dezső, Rooz Adolf, Sere János, Tan- hoffer Ferencz. 2. Adótárgy megszűnése folytán : Blau Béla, v. sváth Mátyás, Szűcs Jenő. 3. Mert az adóhivatali kimutatásba felvéve nem lett: dr. Fuchs Ignácz. 4. Adókevesbedós folytán: Alexy Emil, hr. Yécsey Alfonz, Soltész József, mert adójuk az adóhivataltól bekivánt kimutatásban 406 koronán alulinak van felvéve, mint amily adótétellel a névjegyzékbe legutolsónak felvett bizottsági tag szerepel. — A kimaradottak helyébe felvétettek : Weinberger Viktor Tárcái, Klein Sámuel Vámosujfalu, Landesmann Vilmos Nagymihály, Klein Miksa Taktaharkány, Szabadhegyi Imre Szerencs, Mattyasovszky Kálmán Sátoraljaújhely, Székely Elek Sátoraljaújhely, Olay Lajos Tokaj, Gold- blatt Ferencz Sárospatak, Vadászy Antal Sátoraljaújhely, Zitás István Taktaszada, Móré Géza Sátoraljaújhely, dr. Barathy Béla Zemplénagárd, Soltész Miklós Legenye, Róth Adolf Bodrogszerdahely, dr. Kérészy Sándor Sárospatak, Mig Péter Mihály gálszécsi, Szedlák Endre imregi,Csorba Ferencz bodrogkereszturi, Klein Adolf vámosujfalui és Landesmann Miksa sátoraljaújhelyi lakosok kérelme teljesíthető nem volt, mert adójuk 406 koronánál kisebb, mint amely összeggel a névjegyzékben legutolsónak felvett bizottsági tag szerepel. A névsor összeállítása ellen az igazoló választmánynál benyújtandó és a vármegye állandó bíráló választmányához intézendő felebbezéssel lehet élni. JEGYZETEK A HÉTRŐL. í Genyó uram esetei. Genyó János Mikóházán községi biró és jámbor, csöndben élő falusi ember. Sohasem hitte volna, hogy a neve bekerül még az újságba is és haragos, nagyképüsködő mondatok az ő testén át eregetik majd nyilaikat a főispán felé. Úgy esett meg a dolog, hogy Genyó Jánost falujabeli emberek följelentették és már két Ízben is meg lett állapítva, hogy Genyó János ártatlan a terhére irt vádakban. Mikor először került a vád a közigazgatási bizottság elé és a főszolgabírói jelentésre támaszkodva, azt merte mondani a főispán, hogy nem kell mindjárt fegyelmit akasztani a Genyó uram nyakába, de elegendő lesz, ha csak az előzetes vizsgálat kiszélesbi- tését rendeli el a bizottság — egyértelműen jajduit föl két helybeli újság és borzasztó haragosan menydörögtek azon, amiért a főispán nem akarja kivégezni Genyó uramat. Vérben forgott a szemük, a legkicsinyesebb gyanúval álltak elő és egyenesen vitriolt pakkoltak a mondataikba. S ha figyeljük azt a harcmodort, melylyel vívja az újhelyi ellenzék a maga háborúit, hát a Genyó uram esetén sem ütközhetünk meg. Letagadják a jóhiszeműséget, ha az mindjárt szászor nyilvánvaló is és kétkednek az intenciók tisztaságában és a szemenszedett, minden válogatás nélkül való gyanút nyergelik meg, ha hadba indulnak. Hiszen nem várunk mi kesztyűs kezet és számolunk azzal, hogy a modor levetkőzi minden simaságát, amikor a túlsó oldalról viaskodnak : de annyit a nyilvánosság megbecsülése és az a tisztelet, melylyel a fórumnak tartozunk, is megkövetel, hogy ne akarjunk minden elhatározást a priori szennyesnek megtenni. És az a tábor, melynek dédelgeti két szócsöve a szóban forgó két újság, könnyelműen és immár a végsőkig vitt nemtörődömséggel teszi túl magát ezen az elemi szabályon. Genyó Jánosnak néhány faluja- boli magyarral dolga akadt. A főispán csak annyiban emelt szót Genyó János mellett, amennyiben azt a közérdekek s az igazság szolgálata megkövetelte. Nyomban utána csapott hát a hajrá és kicsinyes, rosszindulatú gyanúval állt elő a Fm. Hírlap és a Sátoraljaújhely. A közigazgatási bizottság most tisztázta a dolgot és megszüntette — az általuk is pertrak- tált — vádakból folyóan a Genyó ellen indított eljárást és a két jeles szócső most ájtatosan égnek emeli a szemeit és lesi az idők változását. — De egy helyreigazító szavuk sincs. Tárlat UJhelyben. Hirt adott már a Zemplén arról, hogy a Balogh Bertalan vezetése alatt álló vándortárlat felvidéki kőrútján Ujhelybe is ellátogat. Tisztult kultúra és az ecset legjobbjainak hadsorba állítása: ezt jelenti a vándortárlat, melyet most Egerben a közoktatás- ügyi kormány képviseletőből Molnár Viktor államtitkár nyitott meg. Művészi nívójú és mindenfelé elismerést aratott képekből van összeróva a tárlat és eleven értékeket, a magyar piktura nagyszerű megizmosodásának a bizonyságát viszi magával. Nem az az üzleti vállalkozás, mely minden művészi szempont elmellőzésével, csak a zsebekre spekulál, de áldozatkész és becsületes szolgálata annak a hivatásnak, mely a magyar kultúra továbbfejlődése során a felvidékre vár. A vándortárlat november 12-én akarja az újhelyi nyilvánosság elő bocsájtani az anyagát és ehhez a vállalkozáshoz a vármegye és a város jóindulatát kéri. Egészen jelentéktelen áldozatokról van szó és mesz- sze eltörpülnek azok a tárlat értékei mellett. Nem is hisszük hát, hogy kicsinyes skrupulusok erőt vehessenek azon a nemes lelkesedésen, melylyel idáig is meghozta a vármegye ős a város minden alkalommal a kultúra érdekeiben való áldozatait. Egy darab Nyugat-europát jelent az a tárlat — finomodott értékeket és tisztára csiszolt stílust — és éppen azért joggal hisszük, hogy szeretetteljes fogadtatásra talál majd itt közöttünk. HÍREK. A nagy pánik. A koleráról szóló hírek nap-nap után tovább kisértenek és egy merő rettegés az ország. Ijedt félelem kiséri el útjukon azokat a fekete híreket és mi újból azt hangsúlyozzuk, hogy csak akkor mérkőzhetünk meg a ránk leskődő veszedelemmel, ha a a közönség mindenben eleget tesz a hatósági rendelkezéseknek. Uj- helyben legutóbb kétszer is felütötte fejét a koleráról szóló hir: egyszer a törvényszék épületében lett rosszul — aggasztó tünetek közt — egy apró gyerek, néhány nap múltával meg egy szomszédos községből jött a tudósítás, hogy ott egy honvédfőhadnagy betegedett meg olyan tünetek közt, melyek erősen a kolerára emlékeztetnek. Mind a két esetben a gondos s beható orvosi vizsgálat megállapította, hogy koleráról szó sincsen. S ha már ezeknél a híreknél tartunk, elmondunk egy jellemző apróságot. Ugyan a fenyegető koleraveszedelemmel szemben édes kevés vigasztalás lehet egy kis mese, mégis elmondjuk, mert azt példázza, hogy a veszedelem legfőbb segítőtársa az ijedtség. Történt egyszer, — beszéli ezt a legenda — hogy egy jámbor hivő Mekkába való zarándokolása közben találkozott a kolerával, aki Szmirna felé tartott s könyörgött a kolerának kímélje meg az ő családját és mikor erre Ígéretet is kapott, megkérdezte a kórságot, hogy hány áldozatot szed majd Szmirnában. — Tudd meg — felelte a kolera — hogy kétezer embert ölök meg. Se többet, se kevesebbet. Erre elváltak egymástól. Amikor aztán a zarándok visszatért, újra találkozott a kolerával, ak hol <lús választékban raktáron vannak bel- és külföldi ruhák elmék, ruhadiszek, csipkék, szál Ingok, rövidáruk és vásznak. — Nagy raktár MENYASSZONYI KELENGYÉKBEN
