Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-07-09 / 55. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Julius 9. bet ér a bíróság forszírozott és felfújt kérdésénél. Hogy a gazdasági élet fejlődésének fontos kelléke az úthálózat, abban Sátoraljaújhelynek kétségtelenül igazsága van, de panaszra oka e tekintetben sem lehet. Mert a sátoraijaujhe’y—vajdácska—lukai törvényhatósági ut régen ki van építve, ennek folytatása pedig a luka—karádi szakasz most van építés alatt s még ez évben befejezést fog nyerni, még pedig mindenütt állami pénzzel, a Sárospatak—vajdácska—lukai ut pedig az érdekelt községek megerőltető hozzájárulásából épül. Az pedig mégis lehetetlen és tűrhetetlen állapot volt, hogy Vajdácska és Luka községek az év legnagyobb részében ne közlekedhessenek járási székhelyükkel. Azonban a legfontosabb kérdés, a mit ezen ügynél figyelembe kell venni, a jogkereső közönség érdeke. Csodálatos, hogy éppen azok az urak, akik legtöbbet emlegetik a nép érdekeit, megfeledkeztek erről. Már pedig az igazságszolgáltatást az állam polgárai érdekeinek megvédésére állította fel s ezen célt az igazságszolgáltatás annál inkább érheti el, mennél közelebb fekszik az érdekelt lakossághoz s mennél könnyebben érhető el: kellő igazsággal és elfogulatlansággal pedig hogyan lehet követelni Sárospataktól 4—5 km.-nyire fekvő községektől, hogy a tokaji járásbírósághoz menjenek igazságukat keresni, hova már azelőtt való nap kell elutazniok s a szerencsi járáson keresztül 50—60 km.-t kell tenniök, hogy a tárgyalásra kellő időben érjenek el. — Vagy hogyan lehet kívánni magától Sárospataktól, melynek lakossága már majdnem a tízezret éri Margitot Lonkenstein s magához vonta a fiatal nőt, aki nem ellenkezett, mikor a daliás férfi keblére vonta. A parkban történt ez a csókváltás és tanúja lett Arthur Béla is, ki teljesen elvesztette hidegvérét, puszta kézzel rohant ellenfelére s arcon ütötte a főhadnagyot. A párbaj elkerülhetetlennek látszott. Á felek már másodszor állottak egymással szemben s a vezető segéd hidegvérüen osztotta parancsait. Mikor a párbajra felállottak a fe lek, a park bokrai közzé elrejtőzött Margit kiugrott a bokorból, férje keblére omolt, hogy saját testével védelmezze. LonkeDstein már nem volt abban a helyzetben, hogy elkerülhesse a veszélyt. A kakas lecsapott a serpenyőre s Bálvándy Margit golyótól találva hullott az avarra. A segédek felemelték az ájult nőt, ki úgy halt meg, ott férje kebelén. Lonkenstein maga is meg volt rendülve s bocsánat kérő szavakkal fordult Arthur Béla feté, ki neje holttetemét keblére szorítva állt meg. Majd felemelte a kedves nő holttetemét, melyet a nagy teremben terítettek ki. A diszes ravatalon sok virág pompázott s diszes volt a temetés is. Bálvándy Margit holttetemét a sírbolt karjai fogadták magukba szeretettel, mely ott volt a kastély parkjában. A sírboltban az örök mécs volt egyedüli, el, hogy legegyszerűbb sérelmeinek orvoslását is más városban kelljen keresnie. Különben a járásbíróság kerületének kérdése egészen össze kell, hogy forrva legyen a közigazgatási járás kerületével s a járásbíróság felállítása csak természetes folyománya volna a közig, járás kihasi- tásának, kielégítése a jogkereső közönség legtermészetesebb igényeinek s orvoslása egy régi sérelemnek, miután Sárospatakon már egy Ízben volt járásbíróság. A sárospataki járásbíróság által nem vétetik el Sátoraljaújhelytől semmi, csak Sárospatak érné el nagyon is mérsékelt fejlődésének egy természetes fokát, melyért Sátoraljaújhelynek sem érzékenykedni, sem féltékenykedni nem szükséges. Hiszen ezt az energiát és egyöntetűséget sokkal magasabb fejlődési eszközök elérhetésére használhatja fel, amelyben a sárospatakiak bizonyára őszinte barátsággal fogják Sátoraljaújhelyt úgyis, mint a megye székvárosát, úgyis, mint szomszédvárost támogatni. Dr. Bessenyey Zénó. Megindul az akció. Az uj cukorgyár. — Küldöttség a főispán és az alispán előtt. — Sötét perspektívák. A városi képviselőtestület — a közgazdasági relációk tudatában — egyhangú s őszinte lelkesedéssel határozta el, hogy akciót kezd a Tőkete- rebesre tervezett cukorgyárnak Sátor aljaujbelyben való fölállítása érdekében. S a mozgalom első stációján már túl vagyunk : dr. Reichard Salamon polgármester vezetésével küldöttség kérte föl tegnap Meczner Gyula főispánt és Dókus Gyula alispánt, hogy álljanak az akció élére és erejükkel, befolyásukkal segítsék elő ennek a nagy horderejű kérdésnek a tető alá juttatását. S az első tény, amiről számot kell adnunk, az, hogy : úgy a főispán, mint az alispán erős skepszissel fogadják a dolgot, mely virrasztóit a kedves nő hamvai felett. Egy szomorú éjszakán Lonkenstein is fegyvert ragadott kezébe, hogy halálával váltsa meg tettét. Erős pisztolydörrenés rázta meg a vén kastély ablakait s Lonkensteint odafektették a sírboltba, ahol most Margittal aluszszák örök álmukat. Arthur Béla azonban nem veszítette kedvét. Folytonosan dolgozott zeneszerzeményein, melyek kivívták számára a közönség figyelmét és érdeklődését. Sajátságos érdeklődést keltett egy symphoniája, melyet Margit halálára irt s a komor melódiák siratva Margitot, sokszor felhangzottak a kastély nagyterme zongoráján, mert Arthur Béla mindig Bálvándon időzött. Később diszes obeliszket állított a hü feleség teteme felé s a kastély ablakánál mindig Arthur Béla állott, ki zongorázta folyton nagy symphoniá- ját, melyet Margit halálára irt. A borús, gyászos melódiák keresztülcsaptak a fák lombjain s levelein s szomorú panaszszal szállottak az Ég felé. Kifurakodtak a hársak közül fel az Éghez, melyből a megváltó Arthur Béla gyönyörű zeneszerzeményeinek szépségét méltatva, áldást küldött le az élő, gyászba omlott férjre s a kripta lakóira. Németh Pál. nem igen bíznak az akció sikerében, azonban minden erejüket latba fogják vetni, hogy — ha lehetséges — hát Ujhelyben épüljön föl az uj cukorgyár. Előbb Meczner Gyula főispán, majd Dókus Gyula alispán előtt tolmácsolta a polgármester a képviselő- testület óhaját. Kifejtette, hogy nagyon mostohák a város viszonyai és sötéten fest, szomorú a sors, ami reánk vár. A magunk erejéből kell hát megragadnunk mindent, ami a város anyagi összeomlását megakaszthatja. Minden vonalon jelentős és messzeérő eredményekkel járna, ha a Tőketerebesre tervezett cukorgyár Sátoraljaújhelyben épülne föl. A város minden áldozatra kész, ingyentelket, munkáslakásokat és hosszabb időre községi adómentességet ajánl föl a cukorgyárnak. Úgy a főispán, mint az alispán múltja garancia arra, hogy a város érdekeiért síkra fognak szál- lani és nem rossz helyen kopogtat a képviselőtestület, mikor arra kéri őket, hogy vegyék kezükbe az akció irányítását és ha lehet, vigjék azt sikerre is. Meczner Gyula főispán, megköszönve a bizalmat, kijelentette, hogy minden tekintetben a város rendelkezésére áll. Szivén viseli a város sorsát s nem látja a helyzetet olyan sötétnek, hogy anyagi összeomlásról lehetne beszélni. A cukorgyár dolgánál bizonyos poénokat azonban meg kell fontolni. S elöljáró tétel, hogy az akciót csak akkor mozgathatjuk sikerrel, ha rendelkezünk a szükséges eszközökkel. Eziránt meg alapos kételyei vannak. A város polgárainak újabb megterheltetése nélkül nem kezdhetünk újabb kockázatokat s a pótadó már is igen nagy. Itt van a kanalizáció és itt vannak a múltak terhei, amik mind kizárják, hogy újabb áldozatokat hozhassunk. Hogy egy olyan nagy művelethez, mint a minő a cukorgyár, mindent megadhassunk, arra a pótadó felemelése nélkül nincs kilátás s ha egykoron számon kérné a cukorgyár a várostól az ígéreteit, hát nagyon súlyos helyzet állana elő. Az érdekeltek is erősen ragaszkodnak Tőketerebeshez és ennek meg vannak a maga okai: ha ott épül fel a gyár, akkor a vállalatban érdekelt főurak gyökeresen rendezhetik birtokaikon a munkásviszonyokat. Azonban haladéktalanul el fog Ujhely érdekében követni mindent és közben fog járni abban az irányban is, hogy a kormány, mely programmjául tűzte ki a vidéki centrumok fejlesztését, szorítsa rá a vállalatot a cukorgyárnak Ujhelyben való felállítására. Hasonló tenorban válaszolt Dókus Gyula alispán is. Kétségtelennek tartja, hogy ha Ujhely érdekeinek szolgálatára hívják, hát azt minden meggondolás nélkül kell megígérnie. A mikor a szerencsi cukorgyár épült, már akkor elkövetett mindent, hogy az Ujhelyben épüljön fel. S most — az uj cukorgyár felállításának tényével szemben is — kész minden munkásságra. A tőketerebesi cukorgyárat az érdekelt öt nagybirtokos elsősorban azért akarja felállítani és azért akar ják éppen a saját birtokuk rayonjá- ban, mert intenzivebbé tehetik a gazdálkodásukat ilyenmódon. A szerencsi cukorgyár főként a balkáni piacot szerezte meg, az uj cukorgyár meg az északi piac felé kíván gravitálni és ehhez a munkakörhöz az érdekeltek legalkalmasabb székhelyül Tőke- terebest tartják. Akárhogyan is áll a dolog, őszinte örömmel áll a város rendelkezésére s a fennálló sötétes perspektíváknak senkit sem szabad a munkától elriasztaniók, mert ha egy város nem mozog és nem ad óletjeit az igyekezeteiről, akkor el is marad. Keresni fogja az alkalmat, hogy minél előbb tárgyalásokat kezdhessen — az Ujhelyben való felállítás tárgyában — az uj cukorgyár érdekeltségével. A tisztelgések során dr. Rosenthál Sándor előadta, hogy tudomása szerint már februárban tanácskoztak az érdekeltek a fölött, hogy hol: Ujhely- ben-e vagy Tőketerebesen épüljön föl a cukorgyár és legutóbb lépéseket tettek az érdekeltek az irányban, hogy Bodrogközön is lekössenek cukorrépa termelést maguknak. Ezek a momentumok csak sarkalhatják Uj- helyt arra, hogy minél erősebben és minél intenzivebb lendülettel szálljon sikra a maga érdekei mellett. — És ezek az érdekek parancsolólag szorítják rá, hogy az uj cukorgyárnak Ujhelyben való fölállításáért minden lehetőt elkövessen. 9 refopmátusoli uj főgondnoha. A tiszánínneni ref. egyház főgondnokká Dókus Ernőt választotta. A tiszánínneni református egyházkerület a báró Vay Béla lemondásával megüresedett főgondnoki állásra Dókus Ernőt választotta meg. Julius elsejéig adattak be a szavazatok, leszavazott az egyházkerület kebelében levő 350 egyházközség és a julius 4 én, Sárospatakon felbontott szavazatok nagy többsége Dókus Ernő felsőzempléni egyházmegyei gondnokot emelte az előkelő tisztségre. — Minden tekintetben arra érdemes és hivatott egyházi vezérférfiut ért a kitüntetés s a Dókus Ernő megválasztásával az egyházkerület az odaadó hűséges munkásságot, az egyházáért lángoló lelkes buzgalmat s alkotó tevékenységet becsülte meg. A Dókus Ernő nevéhez eddig is több fontos és nagyhorderejű alkotás ténye fűződik s most elnyert vezető állásában még inkább módja és alkalma lesz arra, hogy kiváló tehetségét, ügybuzgalmát, munkabíró erejét egyháza javára értékesíthesse. Eddig szól az egyházi kezekből vett híradás. És amikor regisztráljuk a választás tényét, őszinte és igaz örömmel kell tudomásul vennünk, hogy a tiszánínneni református egyházkerület bizalma — mikor a főgondnoki állás betöltéséről volt szó — zempléni ember és főként Dókus Ernő felé fordult. E vármegye nyilvánossága előtt nem kell hosszasan bizonyítgatnunk, hogy milyen jelentőségű az a közérdekű munkásság s melyek azok az érdemek, amiket az egyház- kerület becsült meg, amikor Dókus Ernőt választotta főgondnokká. A köznek élt mindenkoron és ott az első sorokban és őszinte, nemes készséggel harcol Dókus Érnő mindig, a mikor az egyetemes emberi érdekek, a magyar társadalom érdekei szólítják csatasorba. Egy munkás, minden filantrópiáért és minden nemes eszményért lelkesedő életről — a Dókus Ernő életéről — ad számot a következő nehány sor: Dókus Ernő 1852-ben született Sátoraljaújhelyen s tanulmányait a sárospataki főiskolában végezte. 1870- ben gróf Andrássy Gyula akkori miniszterelnök titkára lett, ahol alkalma volt az akkori politikai élet kitűnőségeivel közelebbi összeköttetésbe lépni. 1878-ban dr. Wekerle Sándor akkori miniszteri fogalmazó társaságában nagy külföldi körutat tett. 1878-ban mint miniszteri titkár kilépett a minisztériumból s zemplénmegyei birtokára költözött, ahol gazdálkodással töltötte idejét s élénk részt vett a közügyekben s egyháza ügyeinek intézésében. Előbb mint egyházmegyei főjegyző, majd tanácsbiró, egyház- megyei gondnok, továbbá mint a sárospataki főiskola igazgató-tanácsának tagja egyházkerületének osztatlan bizalmát, tiszteletét és szeretetót nyerte MULLER DEZSŐ női és úri divatáruim Sátoraljaújhely, £&kóczi-utcza (Xis-piacz.) Dúsan felszerelt nagy selyem raktár. Női és férfi divatkelmék, ruhadiszek, csipkék. Len, damaszt és valódi May és Holfer-féle rumburgi vásznak. — Fosztó függönyök. — Garnitúrák és menyasszonyi kelengyékben -------------------------- állandó nagy raktár. ........ ......................
