Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)
1910-02-12 / 13. szám
2. oldal. Február 12. ZE5MPLEN. gódva nézik mindazok, akiket illet, hogy mi lesz nyáron velük, hogy fogják a romlandó árut eltartani, ha nem lesz a szükséges jég; de főként hogy fogják a főtáplálékot képező husnemüt a mészárosok és hentesek forró nyárban a fogyasztó közönség részére kifogástalanul kiszolgáltathatni ? A városi közvágóhíd, amint tudom, nem rendelkezik jó és megfelelő jégveremmel, az idén pedig a verem meg lesz ugyan, de jég nélkül ; honnan veszi a város majd a jeget, ha a bölcs természet nem termelt számára? A mostan meglevő vágóhídi jégverem sem használható úgy, amint azt egy 20,000 lakosú város közszük- séglete megkívánná, még ha van is jég benne, az, a mészárosok és hen tesek által nem vehető úgy és olyan mértékben igénybe, mint kellene. A jégverem kicsi, nem lehet szellőztetni, a hűtésre szánt kevés hús nem egyenletesen hideg és tiszta levegőben áll és főként nincs benne jég a beálló fagyos őszig. Szakemberek sem tagadják, hogy a mostani jégverem nem felel meg hivatásának, a frissen vágott állatok húsának hűtése és eltartása szempontjából, mert egy-két nap alatt levegője a bele helyezett meleg hús kipárolgása folytán már nem tiszta, a jeget az ilyen hús nagyon fogyasztja s főként nyáron már a külső meleg levegő behatása folytán a jégverem levegője bizonyos szagot is kap, mert a verem nem szellőztethető. Mi sem természetesebb tehát, ha szükségesnek s közérdeket szolgálónak látnánk ilyen körülmények között egy, a modern haladásnak megfelelő városi jéggyár felállítását a vágóhíddal kapcsolatban s megfelelő hűtőkamrákkal kapcsolatosan. Ez uraim közérdek, ezen vitatkozzunk és ne adófőnöki állások rendszeresítésén, mert magyar ember az adót nem kedveli, de azt se, aki kezeli. Mennyivel több jövedelmet produkálhatna a vágóhíd évenként, ha jéggyárral lenne kapcsolatos?! — Először is a levágott állatok húsának hűtése tiszta jó, egyenlően hideg levegőben történhetne s megóva a romlandóságtól, frissen volna forgalomba hozható; másodszor pedig hasznára lenne ezzel foglalkozó iparunknak a húsiparnak, mert ha jó alkalommal vehetne az a mészáros vagy hentes olcsón levágni való állatot s azt nem kellene tartania hetekig s ezzel drágábbá tenni az árakat, hanem amint megveszi, levághatná s csekély díjfizetés ellenében a városi jéggyár hűtőjében elhelyezhetné, azt hiszem húsáraink ilyen módon alább is szállanának, mert a kedvező konjunktúrákat husiparosaink kellően kihasználva, nem zárkóznának el az árak lejebb szállításától. De tovább megyek, vannak egyéb kereskedőink is, kik romlásnak kitett árukat hoznak forgalomba s mennyivel szívesebben vennének a jéggyártól friss jeget, sem hogy a Ronyva szennyes medréből szedett s esetleg fertőző bacilusokkal telt jég kipárolgása közé tegyék áruikat?! Itt vannak a vendéglősök, korcs- márosok, italt mérők, cukrászok, a magánosok, akik tudva, hogy minden nap kaphatnak friss jeget, üzleteikben s házaiknál is szívesen használnák a jéggyár termékét s mondanom sem kell, hogy a jéggyár kifizetné magát, mert a vágóhídi jövedelemnek csekély részét kellene lekötni, hogy a gyár felállítható legyen. — De emellett a vágóhídi jövedelem csak fokozódnék, mert nagyobb lenne a levágott állatok száma, mi után a befizetett vágódijak a bevételt csak emelnék. Hasznos, üdvös és szükséges lenne ez nézetünk szerint s érdemes lenne, ha városi vezérszónokaink ezen és ebez hasonló közérdeket szolgáló dolgok felett vitáznának, — nemcsak mindig jutalmakon és személyi, meg nem tudom mi más cimü pótlékokon. Ajánlom az eszmét a t. képviselőtestület figyelmébe. Dr. Kcntz Endre. A Hegyvidéki Kirendeltség akciója. — febr. 12. A felvidéki nép segélyezése s általában közgazdasági jólétének és az uzsora karmai közül való kiszabadításának céljából szervezett miniszteri hegyvidéki kirendeltség Munkácson székelő vezetősége terjedelmes memorandumot készített a kirendeltség munkakörének és kitűzött céljainak mentői tágabb keretekben való megismertetése céljából. E memorandum első részét most küldte meg a kirendeltség szerkesztőségünknek és mert a kirendeltség áldásos tevékenysége habár kisebb részben is, de már Zemplén vármegyére szintén kiterjed: időről-időre az alkotmánypártnak köszönhető, hogy a nemzeti irányú hatvanhét az 1905. és 1906-iki események közt is fenmaradt: éppen úgy ennek az irányzatnak az uj kialakulásban is meg-kell maradnia. Az alkotmánypárt által hirdetett elveket már semmiféle 67-es tábor vissza nem szívhatja, a fejlődő nemzeti irányzatot az uj kialakulás nem mellőzheti. Városi jéggyárat! — lebr. 12. A minapában olvastam egyik képviselőtestületi gyűlésről adott tudósításban, hogy a vágóhíd 38,400 koronát meghaladó jövedelmet hozott. Igen szép összeg jövedelemnek, de nem ártott volna, ha városatyáink ennek kapcsán egy kissé a lakosság s a köz érdekét is szolgáló gondolatokba mélyedtek volna. Nincs képviselőtestületi gyűlés, amelyben ne lennének szónoklatok a „Vörös ökör“ ügyéről, erősen csak a magánérdekeket érintő vonatkozásban; el nem múlik ülés, — személyeskedés nélkül legyen mondva — hogy Némethy Bertalan képvt. tag ur ne rendezné ötször a városi adóügyosztály vezetését, különféle drágasági és személyi pótlékok s végül, ha ez is kimerült: holmi jutalmak megszavaztatásával Gecsei városi adótisztnek s mikor mindezeket végigvezette, akkor jön újabb eszme s kreál a képviselőtestület, a vezető szónok javaslatára: adóügyi vezető Jegyző, adóügyi vezető adótiszt, adóügyi főnök s végül kisül, hogy adóügyi tanácsosi állást a törvényhatósági határozat negligálásával, mert ezt mind a köz érdeke kívánja úgy s az igy megszavazott és igénybe vett összegeket mind a városi polgárság közjavára kell kiadni a közpénztárból s ez egy cseppet sem magán- és személyes érdek 1 ? A fent jelzett vágóhídi jövedelemmel kapcsolatban eszébe juthatott volna talán a vezérszónokok valamelyikének az is, hogy ebből a szép jövedelemből talán lehetne valami közhasznú intézményt is kicsiráztatni, ami a mészárosok, hentesek, kereskedők s magánosok, a város lakosainak javára szolgálna elsősorban is; hja I de hát ez csak közérdek lenne. itt az idei tél, enyhe tél, nincs jég; nem telnek a jégvermek, agvágy is szép, a remény is, de legszebb az illúzió. Azért ne olvass Tincsim, modern, realisztikus regényeket. Fásul tőle a szív, émelyedik tőle a lélek. Lerombolja fehér világunk s úgy maradunk utána ülve, mint az üvegszemü babák. Érthetetlenül bámulunk magunk elé: így volnánk ? Vedd elő idealista, koszorús írónk müveit, azzal üdítsed lelked. Vitesd magad képzetid szárnyán az általa oly meseszépen kiszínezett világba és gyönyörben úszol. Ráérsz az élet gyarlóságaiba belepottyanni, annak árnyoldalait ismerni. Most tevém le egyik elmés, tehetséges írónk müvét és borzadva tekintek telkembe: Hát ilyenek volnánk, mint az általa — valószínűleg hűen ecsetelt — világi asszony ? Nem, nem akarom hinni, hogy olyanná fajulhattunk. Alkalom volna az asszony neve ? Tán erény inkább iró Uram! Nem hiszi, kinevet, nekem kell meghajolnom véleménye előtt, mert ő jár, (mintha látnám) modern asszony öltözőjébe, intim boudoirjába. O tudja legnagyobb titkát, édes, bolondos rosszaságát, bűbájos ingadozását. — Saját szakállán tanulta annyira körülnyirbálni nők erényét, hogy nem hagy rajta egyebet az érzékiségnél. Olvasom, olvasom, mert tanulni akarok belőle modern életfilozófiát Tincsim. De kielégítetlenül, sivár lélekkel teszem le. Maradok régi ideálistáinknál, kik Zrínyi Ilona, Kőszeghy Zsuzsánna és más, nagyobb erényü, sokat szenvedő, hősiesen tűrő delnőkről mesélnek. És, ha mondhatom: van, van erény és erénynek fényes jutalma, úgy édesen megnyugszom. Márc. 19. Magadról irj Tincsim! Mint susog neked a Majna vize ? Biztatóan ? Reményteljesen ? Mint süt német földön a napsugár? Mint dobog német ember szive, oly hevesen e, mint a magyaré? Ugy-e nem? Nem is du- dom elhinni, hogy német asszony forrón tudjon szeretni. Hisz el van telve a „VirsaftMal, fehér kötények, főkötők vasalásával. Igazán oly fehér ott minden; a „Halskranse“-ok, a „Stube“-k, a lányok és a szerelmek. Látsz e ott égni az akkurátus, cere- monikus „dentse Frauen“-ok szemeiben, oly emésztő lángot, mint szivemben ég? Piros, égő fény veszi körül gyakran szerelmem, de még fehér idáig. Remélem az is lesz mindaddig, mig feketében el nem temetem. De mikor temetem ? Lehet lesz e valr.ha ? Erősebb az nálam. Üdvözlöm a Majnát. Ha nyugalmat ad, elmegyek hozzá merengni, felejteni. Bir annyi varázserővel ? Van e biztató mosolya a „Majnának“ ? Enyhülő szellő a „leiU“-nak,„zsongva- bongó“ muzsikája a tavasz pirkadá- sának ? Vidám, kedvet adó, derűs hangulata a német társaságnak ? Fáradt vagyok ma. Nem kérdezek többet. Későre jár az óra. Kísértetiesen ketyeg. Gyermekem alszik, melléje fekszem, megmelegszem, elalszom, véled álmodom. És még valakiről szépeket, gyönyörüket, mesés lehetetlenségeket. Hol automobilon járom be vele a nagy, nyüzsgő, fényes városokat. Hol karöltve a csendesen suttogó erdőket. Hol együtt lovagolunk egy lovon árkon-bokron keresztül, magános, vadregényes tájon, zöl- delő, buja, harmatos fűben, szerencsét, boldogságot űzve, szivünk szerelmét követve. Hol megpihenünk puha pázsiton elnémulva, elkábulva szerelmünkben. Hol menyországban járunk rózsa felhőkön, hol földi porban küzdünk a nyomorult léttel. Ez a vége. Jerünk aludni Tincsim, mindig aludni 1 Márc. 21. Ha tudnánk aludni Tincsim. De nem jön álom a fáradt, égő pillákra. Könyek jönnek helyébe. — Enyhítő könyek és szebbnél-szebb víziók. Szépséges ábrándok, éber álmok. Elnémítják szivem dobbanását. Elful- lasztják lelkem vágyát. Kiragadnak sötét szobámból, szürke világomból. Visznek, visznek rózsa felhőkön, viismertetni fogjuk a memorandum főbb pontjait, hogy főleg felvidéki népünk tájékozódást nyerhessen az akció irányáról s igyekezzék önboldogulása érdekében az állam segítő kezét igénybe vehetni. Legutóbb arról is értesültünk, miszerint a kirendeltség Homonnán lenvászon szövő szervezetet szándékozik alapítani, melynek feladata a m. kir. dohánygyáraknál szükséges csomagoló vászon előállítása volna. Ez a telep legalább 80—-100 munkás kéznek adna tisztességesen jövedelmező foglalkozást s igy igen nagy előnyt jelent a felvidéki népünkre. A telep szervezése rövid időn belül befejezéshez jut. A kirendeltség memorandumának eddig közrebocsátott első közleményéből a következőket emeljük ki: A gyakorlati élet által bebizonyított tény, miszerint felvidékünkön a munkabérek 50%-os emelkedése sem volt arra alkalmas, hogy a kivándorlást csökkentse; sőt az útlevél nélküli, Galícián át való kiszök- dösés mind nagyobb arányokat ölt. A kirendeltség tehát elsőrendű feladatának azt tartja, hogy az itthoni viszonyok javításával igyekezzék a baj szanálására. Részletesen előfogja adni idevonatkozólag tervbevett intézkedéseinek programmját, melyből jelen iratában mindenek előtt valónak a gazdakörök megállapítását emeli ki és ismerteti. E községi gazdakörök egy-egy miniatűr respublikát képeznének a saját népük érdekvédelme s anyagi jólétének előmozdítása tekintetében. A nép szellemi művelődésének és közgazdasági ismereteinek fejlesztése az első pont. Azután fokról-fokra haladva a háziipar meghonosítása; a háztartási és gazdasági cikkeknek közösen, tehát jutányos áron való beszerzése ; a községek mezőgazdasági és ipari termékeinek szintén közösen s igy jobb áron való értékesítése; jó tenyészállatok beszerzése által az állattenyésztésnek helyes irányban való fejlesztése és tejszövetkezetek alakítása. Mindezt igen helyesnek és valóban s nép jólétét előmozdító irányelveknek tekintjük, amelyben hogy meg is valósulhassanak, kétségtelen, hogy vármegyénk közigazgatási hatóságai a legnagyobb készséggel lesznek segítségére a kirendeltségnek. Egyben azonban nem értünk egyet a kirendeltség prepozíciójával. Abban rágillatba, üdítő napsugárba édesen ölelő karjaiba. Lehajtom fejem, elfáradok vágytól, gyönyörűségtől. Még megmozgatom ajkaim utolsó hosszú csókra és hogy alszom a képzelt „tőtő-á-té!é“ véghetetlen boldogságában 1 Csak a lelki gyönyör képes igy altatni. Márc. 22. Ne ölelj, biztass többé Tincsim I Fehér lelkednek, vérző szivednek kár szenvedni. Kár rám pazarolni a jó szót. Nem tudok józan, komoly, meggondolt lenni. Nem tudom fejemből kiverni, bölcseségre hallgatni. Megtudnád fékezni a Dunát, hogy ne folyjon ? El tudnád fojtani a Yezuvot, hogy tüzet ne okádjon? Nem lehet az élet tüzét ésszel, tanácscsal elaltatni. — Sem az idegek vibrálását brommal lecsillapítani. Nincs, nincs rá orvosság Tincsim 1 Nincs rá fürdő, sem tengeri, sem itteni, sem szórakozás, változatosság. Vad hajsza a nyugalom után és az ott van acél- karjaiban, szerelme tüzében, ajka mézében. Hogyan ösmerem édességét, gondolod ártatlan, hattyú lelkeddel? Sejtem szivem. Oly nagyon sejtem, mintha kóstoltam volna. Hát van-e képzetünknél, sejtelmünknél szebb, való ? (Folyt, köv.) RAKOVSZKY SÁNDOR ruhafestő és tisztitó Sátoraljaújhely, Bercsényi-utcza 5. (Saját házában.) Díszes női ruhákat, blúzokat, ruha aljakat, férfi ruhákat legszebben tisztit és fest bármily szinre, női ruhaszövetet guvliroz ............ ....... jutányos áron. .............
