Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-01-22 / 7. szám

Sátoraljaújhely, 19í0. Január 22. 7. (4918.) Negyvenegyedik évfolyam. Hegjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztéség és kiadóhÍTatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Kjiltlórben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHI.EHT GYULA, NÉMETH PÁL, MAJTÉNYI GÉZA, főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. —­Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetiikkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. A minden áron harcra vá­gyók most vehemensül támadják úgy Andrássyt, mint az összes mérsékeltebb politikusokat. Sze­mére vetik az alkotmánypárt ki­váló vezérének, hogy »lelkében összeforrott a katonai követelé­sekkel“. Hát ez valóban különös. Egy olyan politikus, akit esz­mék, elvek, nemzeti jogok meg­valósítására irányuló törekvések vezérelnek: ne legyen e lelké­ben összeforrva elveivel ? Hát bűn ez ? No ha bűn gróf An- drássy Gyulánál és pártjánál az, hogy katonai téren a királytól engedményeket kíván, — akkor Justh és pártja is bünö3, mert lelkűkben ők is összeforrottak a különbank dátumával, sőt any- nyira összeforrottak, hogy emez elfogultságukkal borították fel a békés politikai helyzetet, a nyu­godt, eredményes munka utján 3 éven át oly szépen haladott parlamentáris életbe üszköt dob­tak, előre harcot hirdettek és provokáltak, végtelen kárára a nemzetnek. A legutóbbi napon annyiban javult a helyzet, hogy a Gál Sán­dor képviselőházi elnök által egy­behívott pártközi konferencia elől, melyen ugyan Khuen nem vehet részt, nem zárkóztak el Justhék sem, akik pedig tegnapelőtt még azt hirdették, hogy nem tárgyal nak. E konferencia ad irányítást a pártok hétfői magatartásának. Azt Khuentől sem lehet jog­szerint megtagadni, hogy a nem­zethez ne szólhasson. Ezt pedig nem teheti máshol és hivatalos formában, mint a nemzet színe előtt, a parlamentben. Ha pro- grammja nem válik be, cseleked­jenek a pártok a nemzeti érde­kek védelmének megfelelően; in­dítsák meg ellene a legvehemen- sebb küzdelmet, de meghallga­tása nélkül, előre a szélsőségig harcolni ellene, ez nem volna illő a parlament méltóságához, de túl is haladná törvényes jog­körét. Előrelátható, hogy bár a parlament megfogja hallgatni Khuenékat hétfőn, de mert prog- rammjuk semmi olyast nem hoz, mely a képviselőház támogatását részükre megnyerhetné, egyben meg is kapják azt a bizalmatlan- sági szavazatot, mely ez alka­lommal világosan a marsruta jellegével bir. így a Khuen kor­mány részére nem marad főn más: mint lemondani. Vagy le­mondanak, vagy abszolutizmust kísérelnek meg, — majd elválik; csak egy a bizonyos: hogy a politika terén ziláltabb viszonyok előtt állunk, mint aminők eddig gyötörték közéletünket. Készülődések — hétfőre. — jan. 22. Lázas izgalommal néz az egész politikai világ a hétfői nap parlamenti eseményei elé, amidőn az uj kormány bemutat­kozik s Khuen gróf előterjeszti ama programmot, melynek alap­ján ők kormányt vállaltak s a mely vállalkozásukhoz parlamenti pártot keresnek. Gróf Khuenék részére előle­gezett bizalommal egyik parla­menti pártnál sem találkozunk, elő­legezett bizalmatlansággal azon­ban a pártok nagyobb részénél. Valósággal a túlzásba csapong- tak már helyenkint a vélemé­nyek, midőn arra biztatták a pár­tok vehemensebb tagjait, hogy Khuenéknak még csak a parla­mentbe való bejutását is tegyék lehetetlenné, a miniszterelnök kormányprogrammját ne hallgas­sák meg. Hát ez egyszerűen el­lenkezik úgy a magyar lovagias­sággal, mint a parlamentárizmus alapelveivel. A túlzóknak gróf Andrássy Gyula szavait ajánljuk megfigyelésre, ki azt mondta búcsú beszédében a belügymi­nisztérium tisztviselőinek : „dol­gozzanak úgy, hogy az alkotmá­nyos államélet fennakadást ne szenvedjen“. E szavak, melyek egy minisz­Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Judit. A .Zemplén* számára irta: Balogh Irma. Sztankay Judit sürü fehér selyem fátyollal lefátyolozva nyitott a „Bris­tol“ egyik szobájába. Herendy Mi­hály, aki szivarozva a pamlagon fe­küdt meglepetten, hangos fölkiáltás­sal talpra ugrott s nem tagadhatta, hogy nehány másodpercig valami ért­hetetlen, szinte nevetséges zavarral nézett a leányra. — Régen volt ennyire meglepetve, nemde ? — kérdó a leány szintén za­vartan s fátyolát hátra vetette. Arca olyan volt, mintha az alkonyat bibor ragyogásában megfürösztötték volna. Ennyire kellemesen még soha — válaszolt Herendy s a leány elébe nyújtott kezét melegen megszorította. Majd olyan természetességgel, mintha magától értetődött volna, derékon fogta s a pamlaghoz akarta vezetni. A leány arcának biborszine egy­szerre kialudt s heves mozdulattal kiszakítva magát, tompa hangon mondá: — Tehát való igaz, hogy egy leány büntetlenül nem lépheti át egy férfi szobájának küszöbét! Én külön­ben rá is szolgáltam . .. — De Judit!... A másfél év előtti intim barátságunk .. . terium tisztikarához voltak in­tézve, intő szózatul szolgálhat­nak a nagy politika mezőin küz­dőknek is. Az alkotmányos ál­laméletet megakasztani nem sza­bad, egészen a legvégsőkig. Már pedig mielőtt hivatalosan ismer- nők az uj kormány programmját, mielőtt tudnók azt, hogy milyen szempontok képezik irányelvét; abszolutizmus vagy alkotmányos­ság-e az az ut, amelyen haladni akar: prejudikációra nincs sen­kinek joga. A király hatalmi kö­rébe tartozik a kabinet kineve­zése ; a király az alkotmányos formák betartásával mentette fel az előző s nevezte ki az uj kor­mányt, ez utóbbinak programm­ját tehát erkölcsi kötelessége a pártoknak meghallgatni. Igen ter­mészetes, hogy ha ez a Pro­gramm nem elégíti ki a párto­kat, sőt pláne ellentétes talál lenni a nemzeti követelmények­kel ; nem biztosítja a nemzet jo­gos kívánalmainak teljesedését: akkor erkölcsi kötelessége a pártoknak az ellen és az annak megvalósítását célzó kabiné* el­len harcba szállani, működését lehetetlenné tenni. Ezt paran­csolja a józan belátás, a helyes politikai érzék s nem időelőtti háborút, az úgyis rendkívül zi­lált viszonyoknak időelőtti el­mérgesítését. — Tudom, az adja meg magá­nak a jogot, hogy félreértsen, hogy... hogy arcátlanul viselkedjék — mondá a leány véghetetlen keserűséggel s egy zsöllyébe ült, melyet Herendy elébe tóit. — Herendy, intim barát­ságunk emléke hozott ide — kezdett a leány bizonytalan és színtelen han­gon beszélni — azaz voltaképpen nem is az, de az a levél, melyet meg­foghatatlan könnyelműséggel Írtam magának. Mást nem bízhattam meg, hogy levelemet elkérje magától, de nem is írhattam, mivel féltem, hogy levelem felesége kezébe kerül s há­zas életének békéjét teljesen meg­bontja. Herendy szép, éles metszésű ar­cán felesége említésére valami sötét árny suhant el, de nem szólt semmit, csak a leányt nézte, aki sem szép, sem junói alak s még is egész lényén olyan megvesztegető, lebilincselő báj­jal, hogy a férfiak, banálisán szólva : bomlanak utána. Másfél év előtt saját klimatikus fürdő helyén ismerkedett meg vele s alig, hogy meglátta, ő is utána bomlott, utána rohant és a le­ány — megállóit. Gyöngéd, sajátsá­gos viszony fejlődött közöttük. A vi szony erősen belemarkolt a leány lelkiismeretébe, tisztesógérzetébe s még sem volt képes szabadulni tőle. S Herendy, mert nem láncolhatta ma­gához teljesen, majd utána őrült, ügy volt vele, mint saját árnyékunkkal vagyunk: ha utána nyúlunk, fut elő­lünk. Gyakran dühösen, szinte bru­tálisan rátámadt, hogy nincs miatta egy pillanatnyi nyugta, hogy miatta minden dolgát elhanyagolja, ő meg csak mosolyog, ezerszer elmondja, hogy érdeklődik iránta, sőt, hogy sze­reti is, de az nem szeretet s még kevésbbó szerelem 1 Hat hót múlva aztán a viszony, mert a leány szü­leivel haza utazott, megszakadt s azóta még csak nem is látták egy­mást. 0, Herendy soká nem bírta el­felejteni, küldött is neki nehány lát- képes levelező-lapot, de Judit egyre sem válaszolt. És most, ime előtte ül s zavarában egész lényében valami tiltakozással bájosabb, ingerlőbb mint valaha volt. Érzi, tudja, hogy most is csak mosolyogni fog s kisiklik ke­zei közül. Judit összeszedte magát s köny- nyed, szinte tréfás hangon igyekezett beszélni: — Herendy! másfél éve, hogy életemnek első bolondságát elkövet­tem — beleszerettem magába. — Köszönöm . .. — Igen, bolondság, könnyelmű­ség volt: maga házas ember s én tisztességes, korrekt leánynak tud­tam magam. Mai napig képtelen va­gyok megérteni, hogyan eshetett meg velem ? 1 — A szerelem azért hatalom, mert akaratunk fölött áll. — Akkori vallomása, epekedése s a fölötti igaz sajnálkozásom, hogy házasóletében nem boldog, megvesz­tegettek s szivem megtelt valami le­írhatatlan forrósággal s ha agyam valami isteni csoda folytán nem őrzi meg józanságát, barátságunknak rossz vége lehetett volna. Oh, Istenem gon­dolni sem szeretek rál Azt mondják a tokaji bor a fejet mindig szabadon hagyja, az én szerelmem tehát tokaji bortól való mámor volt. — S én még is nagyon szívesen emlékszem rá vissza; nagyon meg­kínzott, de azt a gyötrelmet újra örömmel viselném el — viszonozta Herendy halkan s szemei kissé össze- huzódtak s meleg csillogással pihen­tek a leány beszélő ajkain. — Arról többé szó sem lehet Herendy, de hát minek is beszéljük ezeket?! Csak azért, egyedül csak azért jöitem, hogy levelemet vissza kérjem magától. Adja vissza, kérem 1 Az a levél másfél éve szünetlenül zaklat s halálra nyugtalanít. Nyug­talanít, mert veszélyezteti a maga családi békéjét és tönkre teheti az ón jó hírnevemet. — Elégettem. — Szavára ? — Szavamra. — Oh, miféle megkönnyebbülés 1 De igazán? — Nincs oka, hogy szavamban kételkedjék, Judit. Most is gyötör. NAGYMIHALYI SOR- ES MALATAGYAR RESZVENYTARSASAG. Első rangú modernül berendezett hazai ipartelep. Évi gyártág 30,000 hektoliter. Gyárt Márciusi, Korona és Casinó gört. gy Sátoraljaújhelyi főraktár : Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus utca. "^^8 Zemplénvármegyei képviseleteink Mezőlaboroz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszóoz, Királyhelmeoz, Perbenyik óz Szerenozen i állandóan friss óz zamatoz zttrt zzáUltanak. .. i—■ ■■ Lapunk mai iziua 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom