Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)
1910-06-25 / 51. szám
Sátoraljaújhely, 19Í0. Junius 25. 51. (4962.) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenbint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyiltlérben minden garmond sor 40 fill. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Térjünk vissza.*) Irta: Dr. Grosz Dezső. — jun. 25. Hosszú ideig kötötték le figyelmünket az országos politikai helyzet izgalmai. Dúló csaták után végre lezajlottak a képviselőválasztások s megvannak választva a képviselők, kikre az országos ügyek vezetése és képviselete bizva van. Á jövő fogja megmutatni, hogy kik szolgálták helyesen hazafias meggyőződésüket, kiknek politikai nézete válik a mindnyájunk által egyformán szeretett magyar haza üdvére. Akik azonban a lezajlott választási küzdelemben felszínre jutott szenvedélyeket tovább szítják, elaludni nem engedik, helytelenül cselekszenek s a közre károsan működnek, mert valóban elérkezett az ideje annak, hogy pártállásra, foglalkozásra, osztály- és felekezetre való tekintet nélkül fogjunk kezet mindannyian Hegyalja és Sátoraljaújhely égető, nagy érdekeinek, követelő szükségleteinek szolgálatára. A meddő politizálás s különösen a nálunk ezzel járó gyűlölködés helyett, erőinket s figyelmünket fel kell szabadítani a politikai kérdések bilincsei alól és egymással kezet fogva, kölcsönös szeretettel, egymás iránti bizalommal, a nézetek, törekvések önzetlenségének elismerésével és kölcsönös megbecsülésével vissza kell térnünk a nyugodt, áldásos és különösen szükséges alkotás mezejére. Ama temérdek nagyfontosságu kérdés közül, melyek Sátoraljaújhely és Hegyalja érdekében sürgős állásfoglalást igényelnek, ez alkalommal csupán két dologra bátorkodom a közönség figyelmét felhívni s az érdekelteket együttműködésre felkérni. Az egyik a sárospataki járásbíróság kérdése, a másik a hegyaljai segélyakció. Régóta s minden oldalról hangzik a panasz, hogy Sátoraljaújhely fejlődésében óriási stagnálás állott be. — Az arra hivatottak nem törődömsége, sőt egyes alkotások — mint a mád-hegy- aljai vasút szerencsétlen menetrendje, a karádi ut kiépítése — Sátoraljaújhely közgazdasági életére bónitólag hatottak. A kereskedelem és ipar éltető eleme egyedül az a kis idegen forgalom lehetne, melyet városunk részére központi jellege biztosit. Természetes tehát, hogy minden oly alko*) Áz eszmék tisztázása s az egészségesen való továbbfejlődés utjának a megvilágítása egzisztenciális érdek. Szives készséggel adunk hát helyet ennek a cikknek és a jövőben is szívesen adjuk át a hasábjainkat minden olyan felszólalásnak, mely — a közérdeket tartva csak szem előtt — akár pro, akár kontra veszi szemügyre a dolgot. Ez lehet csak egyetlen ntja az eszmék tisztázásának. tás, mely az eddig kényszerrel ide fűzött vidéket testünktől elszakítja, egy lökéssel taszítja városunkat lefelé azon a lejtőn, amelyen amúgy is szomorúan haladunk. Végzetes csapás volna tehát természetesen ránk, ha egyik legnagyobb fogyasztónkat, kereskedelmünk, iparunk, lateiner osztályunk egyik legerősebb támaszát: Sáro spatakot elve- szitenök. Már pedig ez okvetlenül bekövetkeznék, mihelyt Sárospatak járás- bíróságot és ezzel telekkönyvi hivatalt és adóhivatalt kapna. Nem szeretnék félreértetni s azért kijelentem, hogy nem irigység, nem féltékenység szól belőlem, mert én teljes örömmel látom Sárospatak fejlődését, de Sátoraljaújhely, mint megyei székhely jövője s fejlődésre utaltsága szempontjából, de különös tekintettel e város kereskedelmi, ipari és eulturális előrehaladására végzetes szerencsétlenségnek tartanám a sárospataki járásbíróságot. Sokáig azt hittem, hogy a sárospataki járásbíróság ígérgetése csak kortesfogás. — Mint ilyent figyelemre érdemesnek se tartottam. Úgy látszik azonban, hogy e kérdés megvalósításával irányadó körök komolyan foglalkoznak. Nos hát, mi sátoraljaújhelyiek, kik Sátoraljaújhelynek közgazdasági életéből merítjük megélhetésünket, kiknek létkérdése Sátoraljaújhely kereskedelmi és ipari fejlődése, de akik egyszersmind — mint hü városi polgárok — e város fejlődését szivünkön viseljük, kik Zemplénvármegye székvárosának boldogulását, növekedését e megye erkölcsi követelményének is tartjuk, a jogos köz és magánérdek megóvásának polgári kötelessége címén mindent el fogunk követni, hogy e terv megvalósulását megakadályozzuk. Politizálás helyett fogjunk tehát kezet s álljon csatasorba e város minden kereskedője, iparosa, ügyvédje, orvosa s minden hü polgára, hogy a városunkat eminensül fenyegető ezen nagy veszélyt elhárítsuk. Boldog volnék, ha azt tapasztalnám, hogy szavaim pálgártársaimnál visszhangra találnak. — A múlt évben a Hegyalját ért lesújtó csapás, a termés teljes elpusztulása nyomán, nagy nekibuzdulással indult meg a hegyaljai segélyakció szervezésének kezdése. Ez a kérdés is, mint annyi sok más életre való kérdés, belefult a politika posványába. Eredményt a mai napig se láttunk, sőt a kérdés teljesen elaludt, mintha nem érezné itt, Hegyalján mindenki a tavalyi katasztrófa súlyos közgazdasági következményeit, mintha az idei termés oly bőségesnek ígérkeznék, hogy a tavalyi hiányért is kárpótlást helyezne kilátásba. A hegyaljai segélyakció elaludt kérdését uj életre kell ébreszteni, sőt a segélyakciót a változott helyzethez mérten nemcsak az agrárterhek köny- nyitésére, nemcsak az eladósodott, a telepítési terhek alatt roskadozók gyá- molitására, hanem különösen és leg- főképen a hegyaljai borértékesítés kérdésének megoldására is ki kell terjeszteni. Egy nagy szabású, több millió korona tőkével rendelkező oly kereskedelmi vállalat létesítése, mely az elvesztett piacok visszaszerzésével, uj fogyasztási területek biztosításával borainknak állandó és biztos átvevője, árszabályozója és elhelyezője, ma már elodázhatlan s egyedüli megoldás a szőlőbirtokosokra. S e terv soha köny- nyebben megvalósítható nem volt, mint most. A rendes parlamenti viszonyokból eredő politikai konszolidáció nyugalmas időszaka s az a körülmény, hogy kerületünk képviselője a földmivelésügyi kormány államtitkára, ki viszonyainkról most már kellőképpen tájékozott és a nyert mandátum '•évén kötelezve van, oly kedvező körülmények, melyek remélni engedik, hogy ily nagyszabású kereskedelmi vállalat létesítését a kormány nagy anyagi erővel és teljes erkölcsi súlyával fogja támogatni. Várjuk a tavalyi segélyakció vezetőinek mély álmukból való ébredését. 9 nemzeti munka neológja. Az uj országgyűlés megnyitásának első napján. A magyarok koronás királya ma nyitotta meg trónbeszéddel az uj országgyűlési ciklust. És a káprázatos pompájú s nagy súlyú aktus kell, hogy értékekben és produktiv eredményekben gazdag parlamenti munkásságot vezessen be és az elkövetkezendő öt esztendő az legyen, aminek szívből akarjuk: a polgári szabadelvüség, az okos s józan hazafiság reneszánsza. A magyar közélet várva várt, meg- ujhodás-szerü átalakulása megtörtént; fényes diadalt aratott az a politikai irány, amely elsősorban a nemzet és a király közötti teljes összhang létrehozását, emellett a rend, a normális állapotok helyreállítását, a komoly és produktiv nemzeti munkát tűzte célul. A győzelem teljes; a választók hatalmas többségben küldték a törvény- hozásba ennek az iránynak a híveit: az országos nemzeti munkapárt véglegesen megalakult és minden előfeltétele meg van immár az uj politika érvényesülésének. De ez még csak a kezdet. A nagy feladatok egyáltalában nincsenek még teljesítve, csak a lehetőség nyilt meg teljesitésök számára s az elfoglalt hadállás megtartása, a győzelem megtartása, értékesítése nem kisebb dolog, mint volt a sikeres hadakozás. Láng Lajos az országgyűlési munkapárt vasárnapi alakuló gyűlésén igen érdekes beszédet mondott. Két dolgot ajánlott a kormánypárt nagyérdemű alelnöke: a pártfegyelmet és a szabadelvű, demokratikus szellemet. Ez a tanács nem olyan kézen fekvő, magától értődő, sőt sokkal inkább meglepő, semhogy könnyedén elbocsáthatnék a fülünk mellett. Pártfegyelem ? Nem éppen népszerű dolog. A képviselők végre is nem katonák, akiknek a felsőbbség iránti engedelmesség, a parancsszó követése volna a hivatásuk. Es még csak nem is a pártérdek önkéntesei ők, hanem az egész ország törvényhozóinak egyike minden egyes képviselő s legfőbb kötelessége az egész ország érdekét mozdítania elő meggyőződése és képességei szerint.Mindez igen, de csupán egyik oldala az éremnek. A másik oldalon pedig az áll, hogy a modern parlamentárizmus nem képzelhető pártok nélkül, a pártok pedig nem működhetnek eredményesen egységes eljárás, belső rend, fegyelem nélkül. Ám Jegyen meg mindenkinek a maga meggyőződése és kisértse is meg annak az érvényesítését a párton belül, de ha ez nem sikerül, akkor rendelje alá a maga véleményét a többségének — éppen úgy, amint ahogy a Házban is a szabad a vélemény nyilvánítás és a vita befejezése után az a mindenkit kötelező határozat, amit a többség megszavaz. Az igy értelmezett pártfegyelem tulajdonképpen nem más, mint a többségi elv alkalmazása a pártéletben s miért lenne helyén kivül ott, mikor az egész alkotmányos életben, a képviseleti rendszerben nemcsak helyén van, de feltétlenül uralkodik is ? Egész kormányformánknak az az alapja és minden egyesülésnek és minden szavazásnak is, hogy a többség akarata az egésznek az akarata és a kisebbséggel szemben is hatályos. A pártéletben pedig különösen fontos ez az elv, — amely itt a pártfegyelemben nyilvánul — mert nélküle nemhogy sikeresen nem működhetik, de huzamosabban fenn sem maradhat maga a párt. Nekünk rendre, alkotásokra, munkálkodásra van szükségünk, kiválóan fontos közérdek hát s a választásokon nyert győzelem elsőrendű biztosítéka, hogy a nagy kormánypárti többségen pártfegyelem uralkodjék s igy egységesen, szervesen szolgálhassa a nemzeti előrehaladást. Ez azonban csak egy oldalú támasz. A nemzet méltán várhatja el attól a párttól, amelynek oly nagy többséget s ezzel oly nagy hatalmat adott, hogy a maga tudatos fegyelmezésével képes lesz a közjó érdekében fel is használni ezt a rábízott nagy erőt. De egyéb is kell még; más, kevésbbó materiális vagy formális igényeket is ki kell elégítenie a kormánypártnak, hogy a nemzetben ébren tarthassa a lelkesedést maga iránt. A hatvanhetes alap és a becsületes munka helyes és derék Programm ugyan, de igen is józan, MEGNYÍLT! Sátoraljaújhely látványossága! „ELITE“ fényképészeti és festészeti műintézet olcsó árak! Művészi kivitel! Sátoraljaújhely, Petőji-utcza 14. sz. (Saját ház.) Minden nap nyitva! Lspnuk mai száma 6 oldal,
