Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)
1910-06-22 / 50. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Junius 22. tője ellen, az alispán fegyelmi vizs gálatot rendelt el és az idevonatkozó határozatban szó van az elsikkasztott 22 ezer korona visszatérítéséről, illetőleg az anyagi felelősség megállapításáról is. Az előbbi két fegyelmi ügy a főszolgabírói vizsgálat végeztével befejezést nyervén, a tiszti főügyész tényleg hivatalvesztésre szóló indítványt tett és a fegyelmi választmány — bár Gáthyt a hasonló vádak alól a büntető bíróság felmentette — a legsúlyosabb fegyelmi büntetésre : hivatalvesztésre volt hajlandó Ítélni Gáthyt. Eközben jött azonban felszínre a harmadik, t. i. a városi sikkasztás alkalmából felmerült fegyelmi ügy, melynek letárgyalását szintén a megindított fenyitő eljárás hátráltatja. A fegyelmi választmány tehát azon indokból, hogy már a második fegyelmi esetben itéletileg lett kimondva, hogy az összes fegyelmi ügyek egyszerre, egy ítéletben oldassanak meg és arra való tekintettel, hogy itt nagymérvű anyagi kártérítésről van szó és ha Gáthy már az előbbi két esetből folyólag, mint járási közgyám s mint városi joggya- kornok hivatalvesztésre Ítéltetik, mint megszűnt hivatalnok ellen újabban fegyelmileg ítélkezni és ellene az anyagi kártérítést fegyelmi ítélettel többé kimondani nem lehet: abban volt kénytelen a fegyelmi választmány megállapodni, hogy Gáthy mindhárom fegyelmi ügyét egy Ítéletben oldja majd meg és felhívta az alispánt, hogy Gáthy közgyámi fizetését, miután erről az állásáról lemondott, szüntesse be. Még csak azt kell itt megjegyeznünk, hogy az elnöknek kötelessége, ha meg is lett volna hozva már az ítélet, annak hitelesítése és kiadása előtt a felmerülhetett hibákat kiküszöbölni. Nem tudhatjuk, hogy Búza Barna honnan szerzi be az információit, a hivatalos titok megsértése árán aligha szerezhette be azokat, mert ezt a fegy. vál. tagjairól nem tételezhetjük fel: hogy pedig egyes újságok mi mindent imák — alap és igazság nélkül — össze, azt éppen a Fm. Hírlappal szemben nem kell bővebben igazolnunk. Tegyük még mérlegre azt is, hogy maga a tetemre-hivás, ez a szomorú és mesterségesen felfújt história a múlt év november havába játszik vissza: bírálja el a nyilvánosság legjobb hite szerint, hogy hol van itt a Gáthy dódelgetése, hol van a korrupciós rémuralom és hol vannak azok a szörnyűséges mesék, melyek úgy látszik a képviselőválasztás óta — egy elvesztett mandátum feletti kesergés során — fogamzottak meg a Búza Barna agyában. S mosolylyal fogadhatjuk csak azt a gyanúsítást is, hogy „nvemberben már fujdogált az uj választás szele. Meczner Gyula alkalmas kortesek után nézett. Ezek között a legkülönb volt Gáthy, akinek révén az iparosokat akarta megnyerni. Tehát menteni kellett, nem lehetett a nyakát kitekerni.“ Kicsinyes és rosszindulatú gyanúsítás végig ez a pár sor és ugyancsak rá vall Búza Barnára. Az iparosok 25 ezer koronája. Számoljunk még le azzal a váddal, hogy a főispán megmentvén Gáthyt a városi hivatalában, még szebben mentette meg az ipartestületnél. Hogy miképen került Gáthy az ipartestülethez, arról fentebb már szóltunk. Az ipartestületi székház építéséről Búza Barnának, mint iparhatósági biztosnak többet kell tudnia, mint a főispánnak. Az igaz, hogy a 25 ezer koronás kölcsön tárgyában az iparosoknak mintegy 150 tagú küldöttsége járt a főispánnál és ve- vezették a deputációt Búza Barna legbelsőbb emberei és mostani kortes- vezérei. Ismételten hánytorgatja már ezt fel Búza Barna. Novemberben olyan volt a politikai helyzet, hogy Lukácscsal Justhék jutnak uralomra és Búza Barna már — már államtitkárnak hitte magát: a már inkább elmenőfélben lévő főispánnak, mint 1875-iki politikai szereplésétől kezdődően mindig 67-es politikusnak, nem igen lehettek hát kortescéljai. Ki is jelentette a küldöttség előtt, hogy minden viszontszolgálat nélkül fogja a kérésüket pártfogolni. Beszéde során még azt is mondotta, hogy a rossz pápistából soha sem lesz jó kálvinista : a politikai elvek cserélgetésétől nem várhatunk semmi jót . . . S ha a Búza Barna pártja eksz-lek- szet nem csinál és az országot fel nem borítja, a Búza Barna által agyonizgatott és soha lecsillapodni nem hagyott iparosok kérése már teljesítve lett volna. De különben is, ha — Búza Barna szerint — a főispán még sem tudta elcsábítani az iparosokat, hát akkor min zokog az ügyvéd ur ? Az ipartestületi tisztujitás. Folytatva a siralmakat, az ipar- testületi tisztujitás elhalasztását is a főispán terhére Írja Búza Barna és cinikus törvéuytiprással vádolja meg. A lóláb azonban itt is kilóg. Nem az ipartestületi választás fáj Búza Barnának, de az, hogy megbukott és kényuri hatalmát az iparosok felett tetszése szerint nem érvényesíthette. A tényállás a következő. A kereskedelemügyi miniszter a három évvel ezelőtt eszközölt tisztujitást megsemmisítette és utasította a város tanácsát az utólagos tisztujitás megtartására. — Ez évi január 24-ikén intézte el a városi tanács a miniszteri rendeletet és utasította Farkas Andor h. polgármestert annak végrehajtására. Farkas Andor azonban 6 hétig az iratokat elintézetlenül visszatartotta s tette ezt Búza Barnával össszejátsz- va azért, mert abban az időben erősen oszladozóban volt az iparosok közt az ügyvéd ur népszerűsége s igy nem állhatott érdekében a közgyűlés megtartása. Á 3 éves ciklus különben is lejárván, Móré Dániel ipartestületi elnök március 20-ra s határozatképtelenség esetén ápr. 3-ra kitűzte a választó közgyűlést, minek folytán Farkas az egész ügyben a további intézkedést febr. 19-ón beszüntette, úgy, hogy a tanácsnak nem tett jelentést a dologról, de maga intézte azt el. — S itt következik a bonyodalom. — Az ipartestületi elöljáróság arra való utalással, hogy Búza iparhatósági biztos a maga javára befolyásolja, mint képviselőjelölt az iparosokat, terrorizál s mint érdekelt fél nem járhat el pártatlanul, egy más iparhatósági biztos delegálását kérte a kereskedelemügyi kormánytól. A miniszter a kérelmet saját hatáskörében való intézkedés végett áttette a városi tanácshoz s a tanács a Móré által kitűzött közgyü lés megtartására Farkas Andort rendelte ki iparhatósági biztosul. A gyűlés össze is jött, a Búza Barna emberei a függetlenségi körből szervezkedve, zászlók alatt vonultak fel és a terrorizmus olyan nagy volt, hogy a Móré embereinek javarésze meg sem mert jelenni a közgyűlésen: az elnök tehát a közgyűlést a tagoknak kellő számban való meg nem jelenése miatt nem tarthatta meg. Majd elhatározta az elöljáróság, hogy a nagy izgalmakra, a pártpolitikai küzdelmekre és az ebből eredhető összeütközésekre való tekintettel, a közgyűlést nem április 2-ikán, de csakis a képviselő- választást követő időkben fogja megtartatni. Ezt hirdetményileg közé is tette és kérte a városi tanácsot, hogy intézkedését vegye tudomásul. S itt fordul a dolog. Búza Barna és társai ellenkérvónyt adtak be a tanácshoz és kifejtve, hogy milyen borzalmas és brutális dolog az, hogy a miniszteri rendelet még mindig nincs végrehajtvá (aminek végrehajtását Farkassal egyetértőleg Búza Barna akadályozta meg), legott kértek intézkedést a közgyűlés kitűzésére és megtartására vonatkozóan. Á tanácsban ekkor már Farkas előadó is ráütött a szög fejére és nyomban vógre- haj tandónak találta a miniszteri rendeletet. A tanács ismételten megbízta, hogy a közgyűlést felebbezésre való tekintet nélkül tűzze ki és tartsa meg. Egyszersmind a magát érdekeltnek bejelentett Búza Barna helyett Ehlert Gyulát delegálta biztosul a közgyűlés tartamára. Az ipartestületi elöljáróság a tanács ezen intézkedését megfeleb- bezte és 100 tagú küldöttség utján kérte a főispánl, hogy támogassa őket abbeli törekvésükben, hogy a közgyűlés csak a képviselőválasztás után tartassák meg. Közben tapasztalnia kellett a főispánnak, hogy a fényes nappal, déli 12 órakor előtte megjelent iparosokat — amint eltávoztak — a vármegyeházával szemközt csoportosult Buza-párti iparosok a legszemérmetlenebb módon, gyalázkodó szavakkal inzultálták és fenyegették meg ; a küldöttség vezetőemberei egy félóránál tovább voltak kénytelenek a vármegyei fogadóteremben várakozni és csak akkor távozhattak, mikor a rendőrség a csoportosulókat szétoszlatta. S ezt az inzultust több hasou- lóan komisz, fenyegetődző és terrorizáló eset követte. így állt a dolog, amikor közbe lépett a főispán és utasította a polgármestert, hogy az iratokat nyomban terjessze föl hozzá. Majd az iratok áttanulmányozása után fölhívta egyrészről a tanácsot s másrészről Farkas Andort eljárásaik igazolására. S minden helyesen gondolkodó szemlélőnek be kell látnia, hogy — eltekintve attól, hogy a főispánnak betekintés végett jogában áll az iratokat bármikor bekivánni és egy még ki nem tűzött közgyűlésnek a meg nem tartása sérelmét nem képezhet — a leg- nagyobbfoku izgatottság, ellenségeskedés és terrorizmus közepette, a párt- politikától és a szenvedélytől elkapott iparososztályt szabad volt e választásra bocsájtani és lehetett-e ilyen viszonyok között — a nyugalmat és megfontoltságot igénylő — fontos tisztujitást megtarttani ? A mi hitünk, a mi meggyőződésünk szerint: nem. A munka kezdetén. Ezek után Ítélje meg az olvasó- közönség, hogy micsoda összefüggés van itt a Gáthy személye és a főispán pártfogása között. Állapítsa meg a nyilvánosság, hogy melyik részen van a korrupcióéi kívánta fölhasználni az iparosokat a saját céljai elérésére és micsoda vonatkozásban áll mindez a Gáthy Géza által űzött és űzhetett hitelszövetkezeti sikkasztásokkal ? Önként merül fői a kérdés, hogy mit csinált az iparosok atyamestere: Búza Barna iparhatósági biztos ? S ha mindezeket tárgyilagosan elbíráltuk, kérdezzük, hogy hogyan illenek össze mindezekkel azok a durva és jellemezhetlen támadások, melyekkel támadt — cinikusan, ferdítve és vakmerőén — Búza Barna a főispán ellen. Ezt még a pártszenvedély sem mentheti és csak a teteje minden célzatos gyanúsításnak, hogy „a főispán azért vette oltalmába Gáthyt, mert bevitte Mórét a muszkapártba és ügyesen korteskedett.“ És ezzel szemben tény, hogy a választási kampány alatt Gáthy teljesen távol tartotta magát minden korteskedéstől. Ha ilyen a Búza Barna erkölcsi jóérzése, akkor könnyen láthatjuk be, hogy: ki mé- telyezte meg ennek a városnak a közerkölcseit és a saját hatalmi érdekében ki dúlta föl a nyugalmát ennek a városnak és nem a vármegyének, mert a vármegye vajmi keveset törődik Búza Barnával. S hogy nem a főispán, de a Búza Barna rémuralma alatt nyög itt a város, megmutatták a legutóbbi idők, amikor szóval és ököllel inzultált a túlsó oldal minden munkapárti meggyőződést. Valóban itt az ideje, hogy felkiáltsunk: „Emberek az istenért legyünk résen, hát nem látja mindenki, hogy hova jutottunk ? Hát nem látják, hogy ország cégére lesz ez a város.“ Tisztítsuk meg a közéletet minden konkolytól és ez a nagy munka a Búza Barna bukásával, hála a sorsnak, kezdetét is vette. A finálé. Végezzünk. Sikkasztások mindig történtek és amig gyarló marad az ember, fognak is történni. Hosszú 10 éven sikkasztgatták annak idején a vármegyei árva-pénztárt és Búza Barnának még csak eszébe sem jutott, hogy azt a pártjabeli volt vármegyei főtisztviselőt, kit a legfőbb felügyeleti jog és kötelesség csakugyan ős elsősorban megilletett, egyetlen rossz szóval is illesse. Most az ipartestületi hitelszövetkezetnek, az iparosok által önként választott tisztviselője nem százezrekben, de apró összegekben dolgozott és akkor Búza Barna Meczner Gyulát teszi felelőssé a sikkasztásért. Sikkasztottak a városi pénztárnál is 22 ezer koronát, annál a városnál, melynek egyik leghangosabb szóvivője és hatalmas ura évek óta Búza Barna. Ennek a sikkasztásnak is a főispán volt — az ügyvéd ur szerint — az oka. Hol itt az igazság és hol itt a becsület, ha ilyen képtelen vádakkal a fórumra mer állni Búza Barna. Es amikor pellengére akarja állítani a főispánt Búza Barna, azt Írja, hogy minden korrupció annak a rendszernek az eredménye, melynek ma megtestesítője Meczner Gyula. És ezzel a váddal szemben, ha a Meczner Gyula rendszerét akarjuk vizsgálat alá venni, csak azt állapíthatja meg minden józan és tárgyilagos ember: ahol Meczner Gyula hibát, mulasztást vagy törvénytelenséget tapasztalt, annak ellenébe állt és ha azt mondja Búza Barna, hogy Székely Elek volt a Meczner legjobb támogatója, hát konstatáljuk, hogy — mert hibázott — őt is elítéltette. — A fegyelmi vizsgálat azonban Székely Élek egyéni tisztességére nézve semmi diffamálót nem állapított meg és ha Székely Elek a lefolyt választási küzdelemben Búza Barna ellen harcolt, abból csak az következik, hogy minden elitéltetése és Búza Barna minden hízelgései és dörzslőd- zősei dacára, veszedelmesnek tartotta, hogy Búza Barna újból vissza kerülhessen a nemzet tanácsába. S ha Székely Elek a kormányt és pártját nem a főispán, de a munkapárt kijelölése és kívánsága szerint támogatta, a főispánnak kellett, hogy any- nyi esze legyen, hogy ezt a támogatást vissza ne utasítsa, de használja fel a Búza Barna országrontó politikájának a megtörésére. Az a Búza Barna, aki egyszerre hol Justh, hol Kossuth, hol nép s hol agrárpártinak adta ki magát és lényegében nem más, csak egy utolérhetetlen s féktelen étvágyú demagog, ne vágyjon olyan magas paripa után, mely már különben is levetette. S az a Búza Barna, aki a választást megelőzően 3 héttel azt jelentette ki egy nagyobb úri társaság előtt, hogy Kos- suth-párti és 8 napon belül be is lép a Kossuth Ferenc pártjába és mégis mint Justh-párti verekedte végig a választást; az a Búza Barna, aki a Kossuth Ferenc nevével és segítségével mesterkedte fel magát a választó- kerület nyakára s azután cserben hagyta vezérét és bizonyosan kész lett volna cserben nagyni Justh Gyulát is; az a Búza Barna, aki a leglelketlenebb terrorizmussal dolgozott mindig és a korteskedés mindan lehető tízeiméit a maga javára aknázta ki: — ne emlegessen korrupciót, ne erkölcs- biráskodjék és ne vágyjon a Cato szerepe után. Mert méltatlan ö arra a szerepre. HÍREK. Verdikt nt&n. A Fm. Hírlap legutóbbi számában újból támadja a közigazgatási bizottság ismeretes verdiktjét és az ülésről felvett jegyzőkönyvre — szent jámborsággal — csak annyit mond, hogy hamis és nem fedi a valóságot. A dolgot azután azzal tetézi meg, hogy régi szokásához
