Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)
1910-06-08 / 46. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Junius 8. Fáklyafény mellett. Hiába, csak mi, magyarok tudunk szépen temetni. Szinte szikrázik belé a publikum szeme és annyi pompát és annyi fényt hord egybe a kegyelet, amennyi csak az ezeregyéjszakabeli káprázatokban akad. És írjuk ezt a pár sort annak ötletéből, hogy vasárnap este fáklyásmenettel köszöntötte a függetlenségi tábor a bukott vezért: dr. Búza Barnát. S konstatálnunk kell, impozáns volt, szép és hatalmas az ünneplés s csak egy momentum szúrhatott szemet: nagyon fanyarak voltak az arcok és a szájakban ott volt még a szerdai nap ize. Az a Justh-pártnak olyan fájdalmas, keserű iz. Harsogó plakátok invitálták a publikumot, hogy ünnepelje vasárnap este az „aranyszáju“ vezért. Közel három ezer főnyire tehető a tömeg, mely az esteli órákban ellepte a Ka- zinczy-utcát. Erősen volt képviselve — azokban a szomorú sorokban — az asszonyi nem és kivonultak, hogy az ünnepség fényét emeljék, nagy számmal az iskolás gyerekek is. Elől az Oláh Rudi bandája lépkedett és a fekete képű legények ugyancsak cifrázták a nótát, mely a zászlóra ős Búza Barnára mondott kadenciát. Majd a fáklyások jöttek s végül hatalmas, tömött sorokban a publikum. Dómján Elek, ág. ev. lelkész mondotta az üdvözlő beszédet, egy szavát sem érthettük azonban, akkora volt a zsibongás. Búza Barna hosszú beszédben válaszolt. Ismertette — ezúttal harmadszor — a cárné rózsafáiról szóló legendát és különböző népies hasonlatokon és humoros ötleteken át oda lyukadt ki, hogy az elmúlt szerdán nem a munkapárt, de ők győztek. Néztünk egy nagyot, majd csöndesen mosolyogtunk a mohó sietségen, melylyel az ügyvéd ur a csúnya kudarcot megteszi győzelemnek és siet azt zsebrevágni. Azután vége szakadt a mulatság - nak. Az illatos, enyhe alkonyati szellő belékapaszkodott még egy-két mag- tépett zászlóba, meglóbálta a publikum feje felett a kopott trofeumokat és az ember, mintha valami rossz álmot idézne, gondolt vissza azokra az időkre, mikor Búza Barna még a parlamentben üdvözített. A Búza Barna bora. Búza Barnának volt egy egészen speciális választási etikája. Azt tanította, hogy a választók csak igyák meg nyugodtan a Kazy borát és vegyék el a Kazy pénzét, azután szavazzanak a függetlenségi jelöltre. A függetlenségi jelölt természetesen doktor Búza Barna volt. Mi már akkor tiltakoztunk ez ellen a kitanitás ellen és konstatáltuk, hogy a demoralizációt hirdeti és az erkölcsök megrontására tör Búza Barna, amikor ilyen tanokkal akarja az egyszerűbb választó- polgárokban az állati mohóságot fel- költeni. S ma sajnálattal kell konstatálnunk, hogy a mi tiltakozásunknak kevés volt a foganatja. Nyolc olyan hordó bor után fizetett e napokban Búza Barna fogyasztási adót, amit Velejtén ittak meg a magyarok. És Velejtőről — úgy tudjuk — összesen csak egy szavazata volt Búza Barnának. — Mi történt hát? A polgártársak megfogadták a Búza Barna tanácsát, de egy kicsit furán, félre értve a dolgot. Megitták ugyanis a Búza borát és leszavaztak Kazyra. S igy esett meg, hogy az a sokat emlegetett választási etika csütörtököt mondott. Menyasszonyi kelengyék beszerzésére ajánljuk Schön Sándor és Barna D. előnyösen ismert céget. ilz eredményről. Irta: Dr. OrÓBz Dezső. — jun. 8. A sátoraljaújhelyi választó- kerület junius hó 1-én meghozott verdiktjének helyességét az ország 241 választókerülete igazolja. A képviselőválasztásoknak a függetlenségi pártokat teljesen lesújtó eredménye, melylyel őket a nemzet parancsa a hatalom polcáról ledöntötte, tőlük a kormányzás gyeplőjét elvette, a vezető szereptől eltiltotta, méreteiben oly impozáns módon nyilatkozott meg, hogy azt választási visszaélések hangoztatásával, a nemzeti akarat törvénytelen irányításával vádolni, avagy hatását lekicsinyelni sikeresen nem lehet. Amikor évtizedek óta létező, hosszú ellenzéki szerepben népszerűségnek örvendett pártokat rövid 4 évi kormányzási időszakuk után a nemzeti Ítélet valósággal megtizedelt, nem lehet a szórványosan mindig és mindenütt előfordulni szokott és többé-ke- vésbbé minden párt részéről használatban állott választási visszaéléséket okul felhozni, hanem meg kell állapítani objektiv szemmel, hogy a bukás oka abban rejlik, hogy az ily pártokban a nemzet mélységesen csalódott, mert a kormányzásra alkalmatlanoknak bizonyultak. A függetlenségi pártok óriási bukásának oka nem a függetlenségi eszmék varázserejének elhalványulásából, nem a függetlenségi pártok ideális programmjának népszerütlenedé- séből származott, hanem okozta azt a függetlenségi párt hitelvesz- tettsége, megbizhatlansága, a kormányon tanúsított gyámoltalansága, mert a nemzet sorsának intézését nem bizhatta oly kezekre, kikről meggyőződött, hogy nem ők a vallott programmjuk megvalósításának eszközei, hanem egyéni érdekek, önző ambíciók, hatalmi vágyak kielégítésére programmjuk at használják eszközül. Becsületes politikai párt csak úgy vállalhatja a kormányzás kötelességét és felelősségét, ha azon programmot, melyet ellenzéki padokról hirdetett, a kormányon megvalósítani akarja és tudja is. A függetlenségi pártok a politikai becsület ezen sarkalatos törvényét durván megsértették, mert a kormány padjain nemcsak hogy ellenzéki korukban hirdetett programmjuk összes pontjait feladták, hanem katonai, közjogi, szociális és egyéb vonatkozásaiban egyenesen megcsufolták, kiját- szották. Ne csodálkozzanak tehát, hogy a nemzet a vezető hatalmat egy politikai hitelét veszített pártra ráruházni nem akarta, melyről utoljára még az is kiderült, hogy nemcsak legszentebb erkölcsi javainkat herdálta könnyelműen el, hanem az államháztartás egyensúlyának hosszú időre történt megzavarásával hozzá nem értő gazdáknak bizonyultak. Ne csodálkozzanak, hogy az ország nagy többsége a nemzet testén ejtett számtalan seb sajgó fájdalmát az újból előszedett nemzeti szinü frázisok csillogásánál, a hazafias jelszavaktól harsogó kürtök rekedt lármájánál el nem feledte. De ha van lesújtó tanulsága a választások eredményéből a jelentéktelen kisebbséggé olvasztott függetlenségi pártokra, okulnia kell abból annak a pártnak — a nemzeti munkapártnak is — melyet oly impozáns, alig remélt többséggel ültetett a nemzet a hatalom nyergébe. A koalíció bomlásának indító oka a nem egységes programm és a több vezérség volt. Bárha a nemzeti munkapártot elvi differenciák az egy választójogi kérdést kivéve nem fenyegetik, az egységes vezérlet szükségessége itt is fennforog. A hatalmi berendezkedés során viszont a küzdelem folytatandó, mert nem tekinthető teljesen meghóditottnak az olyan vár, amelynek sok jelentős ágyúján még mindig az ellenzék tartja a kezét. Épp azért már most országosan és községenkint szervezkedni kell a 67-es pártnak, hogy azt a küzdelmet is sikeresen vívhassa meg, amelyet az ellenzék részéről kerületünk volt képviselője itt Sátoraljaújhelyben már nyíltan megizent. Ha volt erőnk az ország vezetését a hívatlanok kezéből kiragadni, nem lehetünk gyengék akkor sem, amikor a lokális hatalom megszerzésére fog kerülni a sor. VÁRMEGYE és VÁROS. )( Tárgyal a város. Holnap délután 3 órakor rendes képviselőtestületi közgyűlés lesz a városházán, melyet az ezen közgyűlésről felveendő jegyzőkönyv hitelesítése |céljából f. évi junius hó 10. napján délután 3 órakor tartandó hitelesítő közgyűlés követ. A közgyűlés tárgysora a következő : 1. Sátoraljaújhelyi állami elemi iskola gondnokságának kérvénye az iskolának vízvezetékkel leendő ellátása tárgyában. 2. Deutsch Salamon bérhálrálóka leírása iránti tanácsi javaslat. 3. Pénzügyi bizottság javaslata a marhalevelek kezeléséből befolyt illetmények hova fordítása tárgyában. 4. A sárospataki erdőbe benyúló városi erdőterület eladása tárgyában történendő szerződéseknek elfogadása. 5. A hartai malom viz- használati jogosítványának és a volt városi malom vizhasználati jogosítványának és épületeinek megvétele tárgyában kelt két rendbeli szerződésnek elfogadása. 6. A közgyűlés napjáig beérkezendő ügyek tárgyalása. KOMOLY PROBLÉMÁK. Kapuzárás előtt. — junius 8. Az iskolák egy éve pár nap múlva lezárul. Egy esztendei munkálkodás eredményei tűnnek elő a majd kiosztandó bizonyítványokból. De legfontosabb e napokban a pályaválasztás kérdésének eldöntése, mert az éretteknek immár határozniok kell életcéljuk, jövőjük felett. Sokan, sok oldalról foglalkoztak e kérdéssel. Tegyük röviden mi is szó tárgyává. Hogy a közép- és felsőbb iskolákból kilépő ifjúság mily életpályát válasszon : tanácsot adni nem lehet. Elméleti, valóban skolasztikus filozófiának lehet helye csak, de ez nem irányadó a. rátermettséggel, az egyéni hajlandósággal szemben. Mert az ifjak életpályája ezen fordul meg. Jaj annak, akit vagy ferde felfogás, vagy ősi tradíciókhoz való ragaszkodás eltérít attól az iránytól, melyre ő eredetileg mintegy predestinálva van. De sok szegény iparosból vagy kézimunkásból lett volna kitűnő lateiner s akárhány lateinerből lett volna irigylésre méltóan jósorsu munkás: ha annak idején szülőik össze nem tévesztik az útirányt, vagy ha a sors mostoha keze le nem térítette volna egyiket-másikat a valóban neki való életpálya útjáról. Hazánk ma még ott áll, hogy a diploma elnyerhetóse iránt óriási itt a tolongás. Ezt az elvet lehet pro és contra vitatni. Egy azonban kétségtelen : hogy középiskoláink a túlzsúfoltság folytán nem adhatják meg ifjainknak a kellő előképzettséget, de túlzsúfolt két egyetemünk sem adhatja meg tökéletesen a kellő, felsőbb tudományosságot. A diplomások is az életre, még pedig szorosan a gyakorlati életre s a privát diligenciára vannak utalva. Számosán vannak aztán a közép- osztálybeli szülők közt olyanok is, kik családi összeköttetéseikben bízva erőltetik gyermekeiket a lateiner pályákra, mert szerintük csak meg legyen a bizonyítvány, akármily piszkafa kalkulusokkal is: a többit majd elintézik házilag. Az ilyen családbeli ifjakból kerül ki a renyhe, léhütő és tudatlan hivatalnokok nem csekély száma, akik azután átokká válnak a nemzet testén, mig a kereskedői vagy iparos pályán — megfelelő szülői kioktatás s a munkaszeretet elvének zsenge koruktól való beléjük nevelése mellett — áldásai lehetnének a társadalomnak. Aki protekcióra utazik, gyermekét elkapatottan s magas tónusban neveli: az vétkezik a nemzet ellen. Aki felismerve gyermekében annak bizonyos életpálya iránti hajlandóságát, zsenge korátó abban a tudatban irányítja őt, hogy kedveDC eszméjét követve boldogulhat csak: az a szülő gránit sziklákat hord össze a nemzeti élet s a közboldogulás erős várának megépítéséhez. Ne gondolja senki, hogy helyesen gondolkozik az, aki gyengébb tehetségű gyermekét csak kényszerűségből s azért adja iparos pályára, mert a gimnáziumban folyton bukik. Ma éppen a reál pályákra keli zsenialitás, élénk felfogás, éles ítélőképesség. — A lateiner pályákon a csöndesebb véralkatu egyén, mint türelmes jó munkás teljesen megállja helyét, sőt szorgalom és önképzés mellett egyedül ezekből válnak a mély belátásu, kitűnő hivatalnokok. Kétségtelen azonban, hogy azoknak sincs igazuk, akik amellett érvelnek, hogy le kell szorítani a középiskolai s egyetemi ifjúság létszámát s tömegestől űzni fiainkat a reál pályákra. Magyarország ma még nem iparállam. Majd ha odajutunk ahol csak Ausztria is áll, vagy pláne oda, ahol Németország : akkor érthetők lesznek az ilyen okoskodások. Először azonban meg kell teremtenünk azt a talajt, melyre majd képzett, ambiciózus munkásokat magától fog az idők folyamata nevelni, mert akkor már vérünkben lesz az a másik felfogás, hogy nem egyedül a diploma ad fehér kenyeret. Ez a nemes és szép munka azonban még miránk vár, Minden valódi doboz 25 darabot tartalmaz [lnden tablettán rajta van e kát azó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak, Szereti egészségét? Ki ne tndnó, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER Minden valódi doboz 25 darabot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két ázó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak.
