Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-06-08 / 46. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Junius 8. Fáklyafény mellett. Hiába, csak mi, magyarok tudunk szépen temetni. Szinte szikrázik belé a publikum szeme és annyi pompát és annyi fényt hord egybe a kegye­let, amennyi csak az ezeregyéjszaka­beli káprázatokban akad. És írjuk ezt a pár sort annak ötletéből, hogy vasárnap este fáklyásmenettel köszön­tötte a függetlenségi tábor a bukott vezért: dr. Búza Barnát. S konsta­tálnunk kell, impozáns volt, szép és hatalmas az ünneplés s csak egy mo­mentum szúrhatott szemet: nagyon fanyarak voltak az arcok és a szá­jakban ott volt még a szerdai nap ize. Az a Justh-pártnak olyan fájdal­mas, keserű iz. Harsogó plakátok invitálták a publikumot, hogy ünnepelje vasárnap este az „aranyszáju“ vezért. Közel három ezer főnyire tehető a tömeg, mely az esteli órákban ellepte a Ka- zinczy-utcát. Erősen volt képviselve — azokban a szomorú sorokban — az asszonyi nem és kivonultak, hogy az ünnepség fényét emeljék, nagy számmal az iskolás gyerekek is. Elől az Oláh Rudi bandája lépkedett és a fekete képű legények ugyancsak cif­rázták a nótát, mely a zászlóra ős Búza Barnára mondott kadenciát. Majd a fáklyások jöttek s végül ha­talmas, tömött sorokban a publikum. Dómján Elek, ág. ev. lelkész mon­dotta az üdvözlő beszédet, egy szavát sem érthettük azonban, akkora volt a zsibongás. Búza Barna hosszú be­szédben válaszolt. Ismertette — ez­úttal harmadszor — a cárné rózsa­fáiról szóló legendát és különböző népies hasonlatokon és humoros öt­leteken át oda lyukadt ki, hogy az elmúlt szerdán nem a munkapárt, de ők győztek. Néztünk egy nagyot, majd csöndesen mosolyogtunk a mohó sietségen, melylyel az ügyvéd ur a csúnya kudarcot megteszi győzelem­nek és siet azt zsebrevágni. Azután vége szakadt a mulatság - nak. Az illatos, enyhe alkonyati szellő belékapaszkodott még egy-két mag- tépett zászlóba, meglóbálta a publi­kum feje felett a kopott trofeumokat és az ember, mintha valami rossz álmot idézne, gondolt vissza azokra az időkre, mikor Búza Barna még a parlamentben üdvözített. A Búza Barna bora. Búza Barnának volt egy egészen speciális választási etikája. Azt taní­totta, hogy a választók csak igyák meg nyugodtan a Kazy borát és ve­gyék el a Kazy pénzét, azután sza­vazzanak a függetlenségi jelöltre. A függetlenségi jelölt természetesen doktor Búza Barna volt. Mi már akkor tiltakoztunk ez ellen a kitanitás ellen és konstatáltuk, hogy a demoralizációt hirdeti és az erkölcsök megrontására tör Búza Barna, amikor ilyen tanok­kal akarja az egyszerűbb választó- polgárokban az állati mohóságot fel- költeni. S ma sajnálattal kell konsta­tálnunk, hogy a mi tiltakozásunknak kevés volt a foganatja. Nyolc olyan hordó bor után fize­tett e napokban Búza Barna fogyasz­tási adót, amit Velejtén ittak meg a magyarok. És Velejtőről — úgy tud­juk — összesen csak egy szavazata volt Búza Barnának. — Mi történt hát? A polgártársak megfogadták a Búza Barna tanácsát, de egy kicsit furán, félre értve a dolgot. Megitták ugyanis a Búza borát és leszavaz­tak Kazyra. S igy esett meg, hogy az a sokat emlegetett választási etika csütörtököt mondott. Menyasszonyi kelengyék beszerzésére ajánljuk Schön Sándor és Barna D. előnyösen ismert céget. ilz eredményről. Irta: Dr. OrÓBz Dezső. — jun. 8. A sátoraljaújhelyi választó- kerület junius hó 1-én meghozott verdiktjének helyességét az or­szág 241 választókerülete iga­zolja. A képviselőválasztásoknak a függetlenségi pártokat teljesen lesújtó eredménye, melylyel őket a nemzet parancsa a hatalom polcáról ledöntötte, tőlük a kor­mányzás gyeplőjét elvette, a ve­zető szereptől eltiltotta, méretei­ben oly impozáns módon nyilat­kozott meg, hogy azt választási visszaélések hangoztatásával, a nemzeti akarat törvénytelen irá­nyításával vádolni, avagy hatá­sát lekicsinyelni sikeresen nem lehet. Amikor évtizedek óta létező, hosszú ellenzéki szerepben nép­szerűségnek örvendett pártokat rövid 4 évi kormányzási idősza­kuk után a nemzeti Ítélet való­sággal megtizedelt, nem lehet a szórványosan mindig és mindenütt előfordulni szokott és többé-ke- vésbbé minden párt részéről hasz­nálatban állott választási vissza­éléséket okul felhozni, hanem meg kell állapítani objektiv szem­mel, hogy a bukás oka abban rejlik, hogy az ily pártokban a nemzet mélységesen csalódott, mert a kormányzásra alkalmat­lanoknak bizonyultak. A függet­lenségi pártok óriási bukásának oka nem a függetlenségi eszmék varázserejének elhalványulásából, nem a függetlenségi pártok ideális programmjának népszerütlenedé- séből származott, hanem okozta azt a függetlenségi párt hitelvesz- tettsége, megbizhatlansága, a kor­mányon tanúsított gyámoltalan­sága, mert a nemzet sorsának intézését nem bizhatta oly ke­zekre, kikről meggyőződött, hogy nem ők a vallott programmjuk megvalósításának eszközei, ha­nem egyéni érdekek, önző am­bíciók, hatalmi vágyak kielégíté­sére programmjuk at használják eszközül. Becsületes politikai párt csak úgy vállalhatja a kormányzás kö­telességét és felelősségét, ha azon programmot, melyet ellenzéki pa­dokról hirdetett, a kormányon megvalósítani akarja és tudja is. A függetlenségi pártok a politi­kai becsület ezen sarkalatos tör­vényét durván megsértették, mert a kormány padjain nemcsak hogy ellenzéki korukban hirdetett pro­grammjuk összes pontjait felad­ták, hanem katonai, közjogi, szo­ciális és egyéb vonatkozásaiban egyenesen megcsufolták, kiját- szották. Ne csodálkozzanak tehát, hogy a nemzet a vezető hatalmat egy politikai hitelét veszített pártra ráruházni nem akarta, melyről utoljára még az is kiderült, hogy nemcsak legszentebb erkölcsi javainkat herdálta könnyelműen el, hanem az államháztartás egyen­súlyának hosszú időre történt megzavarásával hozzá nem értő gazdáknak bizonyultak. Ne cso­dálkozzanak, hogy az ország nagy többsége a nemzet testén ejtett számtalan seb sajgó fájdalmát az újból előszedett nemzeti szinü frázisok csillogásánál, a hazafias jelszavaktól harsogó kürtök re­kedt lármájánál el nem feledte. De ha van lesújtó tanulsága a választások eredményéből a jelentéktelen kisebbséggé olvasz­tott függetlenségi pártokra, okul­nia kell abból annak a pártnak — a nemzeti munkapártnak is — melyet oly impozáns, alig remélt többséggel ültetett a nemzet a hatalom nyergébe. A koalíció bomlásának indító oka a nem egységes programm és a több vezérség volt. Bárha a nemzeti munkapártot elvi differenciák az egy választójogi kérdést kivéve nem fenyegetik, az egységes ve­zérlet szükségessége itt is fenn­forog. A hatalmi berendezkedés során viszont a küzdelem folyta­tandó, mert nem tekinthető tel­jesen meghóditottnak az olyan vár, amelynek sok jelentős ágyú­ján még mindig az ellenzék tartja a kezét. Épp azért már most or­szágosan és községenkint szer­vezkedni kell a 67-es pártnak, hogy azt a küzdelmet is sikere­sen vívhassa meg, amelyet az ellenzék részéről kerületünk volt képviselője itt Sátoraljaújhelyben már nyíltan megizent. Ha volt erőnk az ország ve­zetését a hívatlanok kezéből ki­ragadni, nem lehetünk gyengék akkor sem, amikor a lokális ha­talom megszerzésére fog kerülni a sor. VÁRMEGYE és VÁROS. )( Tárgyal a város. Holnap dél­után 3 órakor rendes képviselőtestü­leti közgyűlés lesz a városházán, me­lyet az ezen közgyűlésről felveendő jegyzőkönyv hitelesítése |céljából f. évi junius hó 10. napján délután 3 órakor tartandó hitelesítő közgyűlés követ. A közgyűlés tárgysora a kö­vetkező : 1. Sátoraljaújhelyi állami elemi iskola gondnokságának kérvé­nye az iskolának vízvezetékkel leendő ellátása tárgyában. 2. Deutsch Sala­mon bérhálrálóka leírása iránti taná­csi javaslat. 3. Pénzügyi bizottság ja­vaslata a marhalevelek kezeléséből befolyt illetmények hova fordítása tárgyában. 4. A sárospataki erdőbe benyúló városi erdőterület eladása tárgyában történendő szerződéseknek elfogadása. 5. A hartai malom viz- használati jogosítványának és a volt városi malom vizhasználati jogosít­ványának és épületeinek megvétele tárgyában kelt két rendbeli szerző­désnek elfogadása. 6. A közgyűlés napjáig beérkezendő ügyek tárgya­lása. KOMOLY PROBLÉMÁK. Kapuzárás előtt. — junius 8. Az iskolák egy éve pár nap múlva lezárul. Egy esztendei munkálkodás eredményei tűnnek elő a majd ki­osztandó bizonyítványokból. De leg­fontosabb e napokban a pályaválasz­tás kérdésének eldöntése, mert az éretteknek immár határozniok kell életcéljuk, jövőjük felett. Sokan, sok oldalról foglalkoztak e kérdéssel. Tegyük röviden mi is szó tárgyává. Hogy a közép- és felsőbb iskolákból kilépő ifjúság mily élet­pályát válasszon : tanácsot adni nem lehet. Elméleti, valóban skolasztikus filozófiának lehet helye csak, de ez nem irányadó a. rátermettséggel, az egyéni hajlandósággal szemben. Mert az ifjak életpályája ezen fordul meg. Jaj annak, akit vagy ferde felfogás, vagy ősi tradíciókhoz való ragaszko­dás eltérít attól az iránytól, melyre ő eredetileg mintegy predestinálva van. De sok szegény iparosból vagy kézi­munkásból lett volna kitűnő lateiner s akárhány lateinerből lett volna irigylésre méltóan jósorsu munkás: ha annak idején szülőik össze nem té­vesztik az útirányt, vagy ha a sors mostoha keze le nem térítette volna egyiket-másikat a valóban neki való életpálya útjáról. Hazánk ma még ott áll, hogy a diploma elnyerhetóse iránt óriási itt a tolongás. Ezt az elvet lehet pro és contra vitatni. Egy azonban kétség­telen : hogy középiskoláink a túlzsú­foltság folytán nem adhatják meg ifjainknak a kellő előképzettséget, de túlzsúfolt két egyetemünk sem adhatja meg tökéletesen a kellő, felsőbb tu­dományosságot. A diplomások is az életre, még pedig szorosan a gyakor­lati életre s a privát diligenciára van­nak utalva. Számosán vannak aztán a közép- osztálybeli szülők közt olyanok is, kik családi összeköttetéseikben bízva erőltetik gyermekeiket a lateiner pá­lyákra, mert szerintük csak meg le­gyen a bizonyítvány, akármily piszkafa kalkulusokkal is: a többit majd el­intézik házilag. Az ilyen családbeli ifjakból kerül ki a renyhe, léhütő és tudatlan hivatalnokok nem csekély száma, akik azután átokká válnak a nemzet testén, mig a kereskedői vagy iparos pályán — megfelelő szülői ki­oktatás s a munkaszeretet elvének zsenge koruktól való beléjük nevelése mellett — áldásai lehetnének a tár­sadalomnak. Aki protekcióra utazik, gyerme­két elkapatottan s magas tónusban neveli: az vétkezik a nemzet ellen. Aki felismerve gyermekében annak bizonyos életpálya iránti hajlandósá­gát, zsenge korátó abban a tudatban irányítja őt, hogy kedveDC eszméjét követve boldogulhat csak: az a szülő gránit sziklákat hord össze a nemzeti élet s a közboldogulás erős várának megépítéséhez. Ne gondolja senki, hogy helye­sen gondolkozik az, aki gyengébb tehetségű gyermekét csak kényszerű­ségből s azért adja iparos pályára, mert a gimnáziumban folyton bukik. Ma éppen a reál pályákra keli zse­nialitás, élénk felfogás, éles ítélőké­pesség. — A lateiner pályákon a csöndesebb véralkatu egyén, mint türelmes jó munkás teljesen megállja helyét, sőt szorgalom és önképzés mellett egyedül ezekből válnak a mély belátásu, kitűnő hivatalnokok. Kétségtelen azonban, hogy azok­nak sincs igazuk, akik amellett ér­velnek, hogy le kell szorítani a kö­zépiskolai s egyetemi ifjúság létszá­mát s tömegestől űzni fiainkat a reál pályákra. Magyarország ma még nem ipar­állam. Majd ha odajutunk ahol csak Ausztria is áll, vagy pláne oda, ahol Németország : akkor érthetők lesznek az ilyen okoskodások. Először azon­ban meg kell teremtenünk azt a ta­lajt, melyre majd képzett, ambiciózus munkásokat magától fog az idők fo­lyamata nevelni, mert akkor már vé­rünkben lesz az a másik felfogás, hogy nem egyedül a diploma ad fe­hér kenyeret. Ez a nemes és szép munka azonban még miránk vár, Minden valódi doboz 25 darabot tartalmaz [lnden tablettán rajta van e kát azó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak, Szereti egészségét? Ki ne tndnó, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER Minden valódi doboz 25 darabot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két ázó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom