Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-05-14 / 39. szám

Május 14. ZEMPLÉN 3. nFal. a megyegyülésen elmondott ezeket a jelzőket mind aláírjuk. S az a becsü­letes magyar ember, az a "kristályosán tiszta jellemű hazafi: gr. Andrássy Gyula azt Írja a kassai levelében, hogy a Justh-párinak még a magját is kell irtani. Búza Barnánál megbízhatatlanabb politikus még aligha tapodta Zem- plénvármegye földjét. Á városban Justh a vezére, a falvakban már a Kossuth Ferenc nevével korteske­dik, sőt ha úgy hozza a szükség, hát fölcsap szívesen néppártinak is. Hogy a Kossuth-szobor mindmáig nem lett leleplezve, annak is Búza Barna az oka. Előbb hozzájárult ahhoz, hogy a Kossuth-szobor — ez a diadalmas emlék — a napipiac téren álljon — Majd meggondolta a dolgot és ellene fordult ennek a megállapodásnak, sőt a vármegyének ilyen értelemben ho­zott határozatát is megfelebbezte. S ezzel megint bizonytalan időkre odázta el a nagy aktust. A Kossuth Ferenc vezérségével is nagyon meg van akadva. Szeretne menekülni a Justh- párti hajóról és néhány napja jelen­tette csak ki egy nagyobb társaság előtt, hogy Kossuth Ferenchez fog csatlakozni. Ahhoz a Kossuth Fe­renc, akinek nevét nap-nap után ti­porja sárba a Justh Gyula pártja. Búza Barna újabban arról regél, hogy a munkapártra — a választások során — kudarc vár és ebben nagy része lesz annak a gyülölségnek, melylyel a választópolgárság Tisza István és a főispán nevét emlegeti. S mikor ilyenformán a legvirtuozabb hasbeszélést viszi véghez a fiskális ur, bizonyságát adja annak is, hogy milyen rosszul áll az ügye. Most már nem a programmja előrenyomulásáról van szó, nem is azt a rengeteg nép­szerűséget emlegeti, melylyel a pol­gárság veszi őt körül, de holmi állí­tólagos gyülölséggel hozakodik elő, az­zal a gyülölséggel, amivel a kerület Tisza István és a főispán ellen fordul majdan. Szomorú fegyverek ezek és csak végső elkeseredésében nyúlhat ilyen eszközök után az ember. Búza Barna nagyon rosszul áll s hiába­való minden mesterkedés, a küszö­bön álló választás derékon tör majd egy karriert, melyet idáig is Búza Barná*nak csak a polgárság félre­vezetésével, a szenvedélyek szitásával és demagog, könnyelmű ámítással sikerült valahogyan megépíteni. Ide kacsint, oda kacsint. Az első trükk az volt, hogy Kazy antiszemita. Egyes felekezetek érzé­kenységére apellált ezzel a hazug hírrel a túlsó oldal és a legcsunyább, a legvisszataszitóbb eszközökkel akarta mogbontani a munkapárti tábor egy­ségét. Hangos kacaj fogadta a perfid föltevést. Akkor sietve vontatták föl á másik ágyút és azt újságolták, hogy Kazy József Békéscsabán agrárszocia­lista programmal lépett fel. A hírből egyetlen szó sem volt igaz és amikor rávilágítottunk erre a légből szedett mesterkedésre, kijátszták az utolsó slágert. S ez azt adja hírül, hogy mennyire távol áll minden felekeze- tieskedés Búza Barnától és milyen liberális érzésű ember ő. Talán en­nek megpecsételéseül szolgált az a szigorúan rituális bankett, mely kö­zel 80 ember részvételével a Magyar Király vendéglőben kedd este zajlott le és azt kívánta demonstrálni, hogy a zsidók milyen híven kitartanak Búza Barna mellett. Búza Barna újab­ban ugyanis nemzeti törekvés lett és kutyakötelessége minden épkézláb embernek kitartania mellette. Nem szívesen foglalkozunk fele­kezeti szempontoknak az előtérbe to­lásával. A fórumon nincs helye an­nak, hogy vallás szerint taksáljuk a hadakozó polgárságot. S ezt a pár sort is csak azért Írjuk, hogy rámu­tassunk arra a szemforgató s minden álszenteskedésre kész hajlongásra, melylyel Búza Barna — kegyeket és népszerűséget keresvén — hol ide, hol oda kacsingat. Emlékezzék vissza a polgárság, milyen ádáz harcot vívott Búza Barna a parlamentben a libe­ralizmus ellen és milyen csufolódva, mennyi kárörvendő gúnnyal beszélt bizonyos „körülmetélt“ igazságokról. A Sándor Pállal való vitája idején is tanúságát adta annak, hogy a leg­tisztább reakció hive és szivvel-lélek- kel húz a néppárt felé, melynek tap­sait — egy-egy parlamenti beszéde után — mosolygós örömmel nyugtázta. S most a korteskedós hevében, újból kitört belőle a reakciós virtus és ne­hány nappal ezelőtt Nagybári község­ben — mint már megírtuk — újból olyan forma mondatokat szavalt, amiknek — azt hisszük — a zsidók őrülhetnek a legkevésbbé. Azonban illedelmes meghajlással és kenetteljes hangon iparkodik a válasziópolgárság közelébe férkőzni most, amikor arról van szó, hogy mandátumhoz kell jutnia. Szívesen magára ölti hát a báránybőrt, mely alatt csöndesen lapulnak meg a min­den liberális előrehaladásra bősz és ugyancsak elszánt reakciós hajlamok. A rendőri nyomozat. A vasárnapi demonstráció kap­csán teljes erólylyel folyik a rendőri nyomozat. Nagyobbrészt már hivata­losan meg is lett állapítva, hogy kik dobáltak kövekkel és ugyancsak tisz­tázva van az is, hogy kik bujtogat- ták föl a tömeget és kik vettek részt a vidéki választók tettleg való inzul- tálásában. A rendőrség az iratokat már át is tette a kir. ügyészséghez és most az irányban folyik a nyo­mozati eljárás, hogy a még ismeret­len többi tettesek is a mielőbb a tör­vény kezére kerülhessenek. Búza Barna és társai ellen ha­tóság elleni kihágás címén folyik az eljárás. A városban elterjedt hí­rek szerint, Búza Barna ugyanis ki­jelentette, hogy a rendőröknek szólt az a hires kifakadása és a gazem­berek, bitangok titulussal a kötele- ségüket teljesítő csendőröket illette. FIGYELŐ SZEMMEL. Jegyzetek a nagy napról. Hatalmas szál, szikár ember gróf Tisza. S azok az impressziók, melyek­kel első pillantásra szolgál, inkább szobatudóst, mint harcos, elszánt agi­tátort sejtetnek benne. Csöndes, fér­fias nyugalom ül az arcán, a szemei előtt vastag, éles tüzü szemüveg fogja el a tekintetét és a mondatai, amint beszélni kezd, halkan és imponáló határozottsággal ömlenek. A gesztu­saiban nincsen semmi lárma és tom­pán, mintha szordínó lenne rajta, cseng a hangja. Csupa férfiasság és csupa elszánt, eltökélt erő Tisza Ist­ván és ez a gyönyörű férfiasság és az a rengeteg erő nyomban tüzbe bo­rul, amint — egy-két mondat után — harciasán, vervvel száll síkra a maga igazáért. A frázisokat messze elke­rüli, mindenik mondata az értelemre apellál, de az előadás módja és az a meggyőző, szuggesztiv erő, mely olyan bőven árad minden szavából, beló- markol a lelkesedésünkbe és gyújt és tüzel. Vasárnap délután sok ezer fő­nyi közönség szorongott körötte, az arcokon ott égett az elszántság, mely­lyel kész a vezér nyomán a sereg minden csatára, a lelkekben ott lo­bogott az indulat és percről-perere félelmetes erővel zúgott fel; s amint a sok ezer ember egy lelkesedő, má­moros tömeggé gyürőződött Tisza Ist­ván körül, ő csöndes nyugalommal állt a pódiumon és a klasszikus idők bölcseinek megfontoltságával hirdette az igét. Tetőtől-talpig férfi és nem pri­madonna. Nem keresi a tapsot és nem ambicionálja azokat az olcsó értéke­ket, melyekre olyan szívesen utaznak az ellenzéki politikusok. Nem is em­bere a vásári lármának és az érvei és ötletei mind tanúság arra, hogy csak az értelemre akar hatni. Az er­kölcseiben hihetetlenül puritán és • nem póz és nem színjáték az egy­szerűsége, minden szava és minden mozdulata közvetlen s talán itt rejlik az a nagy erő, melylyel — mintha egy hatalmas veretű, klasszikus szo­bor elevenednék meg — nyűgözi le az embert. Kerüli a felesleges szókat, idegenkedik a cifra pompától és a magábazárkozottságán, a morozus s a szűkszavú mondatain is átüt, hogy egy hatalmas szív lüktet amögött az izmos, férfias mell mögött. Egy csu­dálatos melegen érző, igaz ember szive. Csak igy tudjuk azután megér­teni, hogy miért megy neki Tisza István minden népszerűtlenségnek és minden záptojásnak. Dúsgazdag mág­nás, akinek az egyéni értéke — kor­mányok mehetnek, kormányok jöhet­nek — nem csorbul. Egy hatalmas név maradt reá örökül és ő méltó ahhoz a névhez. Nem izgathatják hát kicsinyes szempontok és jóval felette áll az apró s gyarló emberi hiúságo­kon. Csak egy szót kellene szólnia, mely hajlik az ellenzéki álláspont felé és akkor bálványa lenne az utcának, a tömegeknek, És még sem hajlik sem jobbra, sem balra és megy tü­zesen, fanatikus hittel előre. A ké­nyelmes, nagyúri pompája kastélyát felcseréli a népgyülések dobogójával és a cifra örömök helyett a szemébe néz minden abcugnak és minden záp­tojásnak, mert hisz és rendületlenül bízik a maga igazában. S minden tű­zön és minden viharon át csak egy cél izgatja, hogy ne éljen hiába. Es az élete szorosan össze van forrva a majdan fejlődő és izmosodó Magyar- ország életével. Az újhelyi Jelölt, Az újhelyi kerület jelöltje ; Kazy József az egyéniségével, a szavának határozottságával s súlyával — már az első pillanatra is — tanúságot te- szen amellett, hogy nem a lármás s nagyhangú emberek közül való. A munka hive és nem hajlandó aláírni, hogy néhány öblös s mélyen kongó mondattal eleget tettünk minden ha- zafiui kötelezettségnek. Hosszú év­tizedeken át szívósan, fáradhatlan energiákkal dolgozott és most, ami­kor már beért egy hatalmas, orszá­gos értékű stációt, sem hajlandó a tapsokból megélni. Dolgozni tovább becsületesen, kemény elhatározással: ez az a legszembeötlőbb impresszió, amit az elfogulatlan szemlélő vasár­napi programmbeszédéből leszűrhetett. Csöndes és komoly munkás és feltar­tóztathatatlanul tör előre azon az utón, melyet a munkapárt hasított ki a továbbfejlődés utjául. Nincs olcsóbb portéka a cifra és zengő frázisnál és Kazy József nem él ezzel a portéká­val. Komolyan minden szót megfon­tolva beszél és a mondataiban, azok­tól a minden cikornyától ment becsü­letes s egyszerű mondatokban, ott az őszinte és elszánt elhatározás, mely­lyel dolgozni akar a végsőkig az or­szág sorsának jobbrafordultán. Gavallér magyar ur. Szives mo­dorú, nyájas s az egyénisége minde­nek fölött szeretetreméltó. — Nincs benne semmi póz s kedves, kereset­len mindenik szava. Azok közül a régi stilusu emberek közül való, akik­nek szavaiban egy percig sem szabad kételkednünk. Nobilis ellenfél. A va­sárnapi tósztjában azt mondotta, hogy a lovagias magyar ember az ellen­felét nem gáncsolja, nem becsmérli, de előbb szalután s azutál vág és öl. És Kazy Józsefben van annyi harcra- készség és van annyi tetterő, hogy vágjon és öljön is. A párviadalban a józan s megértő polgárság rokon- szenve és ragaszkodása kiséri majd nyomon. A nyilvánosság előtt. Erős, értékes emberek nevével megy hadba a munkapárt a megy- asszói és olaszliszkai kerületekben is. Dr. Molnár Béla kipróbált, bátor har­cosa a liberalizmusnak, törhetetlen hive a munkapártnak és diadalra is fogja vinni a zászlót. Egyre nagyobb tömegekben csoportosul körülötte a választópolgárság és mély őszinte a szimpátia, melylyel rokonszenves egyé­niségét körül veszi a kerület. Agilis, kemény gerincű ember és bőven van­nak meg benne azok a politikai ér­tékek, melyek már idáig is nagyon jelóntős pozíciót biztosítottak neki a munkapárt vezérkarában. A vasárnapi banketten elmondott tósztja telve volt szónoki erővel és harcos, tüzes lelke­sedéssel. Frappáns hatással köszön­tötte Tiszát és abból a válaszból, melyet Tisza adott a köszöntőre, ki- érzett, hogy nemcsak a politikust s a fegyverbarátot, de az embert is mennyi szeretettel becsüli Tisza Ist­ván dr. Molnár Bélában. És az a nagy ember érdemetlenül soha sem szórja szét a maga gyönyörű érzéseit. Az olaszliszkai kerületben ifj. dr. Molnár Viktor áll a csatatüz élén. Fiatal ember, aki a hivatalnoki pá­lyát hagyja oda a politika kedvéért. -jS merő elszánt lelkesedés, csupa őszinte és becsületes harcrakószség a patakiak jelöltje. — Sokat tanult, komoly fő, aki egyéniségével és szi­ves szavú modorával még az ellen­párt szimpátiáit is megszerezte. Öt­letes, eleven erejű szónok és szavai­ban meg van az a komoly s férfias higgadság, bogy ellenfélnek csak argumentummal és nem furkósbottal megy neki. A hadállásai nagyszerűek és minden erősebb küzdelem nélkül, könnyen gyűrve le az ellenfelét, fogja megszerezni az olaszliszkai kerület mandátumát. És az a megbízó levél lesz az első köve egy hatalmas sike­reket Ígérő politikai kariernek, melyet ifj. dr. Molnár Viktor energikusan, becsületes hittel és értékes, komolyan megalapozott rákészültsóggel fog vé- csinálni. S papírra vetve a vasárnapi nap­ról való impresszióinkat, meg kell em­lékeznünk herceg Windischgrátz La­josról is. A magyar föld ereje csu­dákkal müvei. Hozzánk forrt, belé olvadt a magyarság leikébe ez a fia­tal mágnás és minden szavából, min­den mozdulatából gazdagon ömlik az az őszinte szeretet, mely ehhez a vén fekete földhöz — a magyar föld­höz — fűzi. A pataki nagygyűlésen megnyitó beszédet mondott és ebben a beszédben benne voltak minden gazdagságukkal a magyar szív vá­gyakozásai. Becsületes, lelkes magyar ember, aki komolyan és tudatos el­határozással akar dolgozni a magyar­ság fejlődéséért. És meghatottan hall­gattuk, hogy a Windischgrátz név örököséből mennyi erővel és milyen tüzesen ömlik a magyar szó. Az a szó, mely a nagy és diadalmas Ma­gyarország eljövetelét hirdeti. Mikor a vasúti állomás közelében kőzápor zudult Tisza társaságára, a csendőrök bele akartak lovagolni a tömegbe. A fiatal herceg eléjük állt és úgy mondotta: — Nem szurony kell azoknak, de bot. És marokra fogva a botját, belé- vetette magát — egyedül, minden kiséret nélkül — a tömegbe és úgy verte szét a duhajkodó suhancokat. A botja szerte tört, egy apró darab maradt csak meg belőle. S azután visszatért Tiszához és mosolygós arc­cal, nevetve jelentette: Olcsóbb lett a gallertisztitasü a legújabb fényesítő és hajlító gépekkel berendeztt fehérnemű éa vegytisztító intézetemben, hol minden gallér éle oly géppel lesz simítva, hogy annak viselője meg van védve a nyak kidör­zsölésétől. 1 gallér 5 fill., 1 pár kézelő 10 fill. A gallérok szine hófehér és elegáns diszkrét fényt kap, megkapja vászonszerü jellegét és nem lesz olyanná, mint ZEUsulosl 2v£. a kaucsok gallér. — Vegytisztító intézetemben megfelelő átalakításokat tettem, holis a férfi- és nőiruhák, valamint kézimunkák a legújabb módszer szerint tisztittatnak. Az elkészült munkák tetemesen leszállított árak mellett 5 napon belől kifogástalanul eszközöltetnek. -— Gyors és pontos kiszolgálást biztosit és mennél számosabb megbízást kér: mosó is vegytisztító intézete SÁTORALJAÚJHELY

Next

/
Oldalképek
Tartalom