Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-05-04 / 36. szám

S. oldal.

Május 4.

nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az ország magyar nemzeti jellege a magyarság állandó szupremá- ciájának biztosítása által örök időkre megóvassék. (Éljen, úgy van.) E nézet tekintetében ma nincsen eltérés a magyar politikai pártok között a Justh- pártot kivéve. Hazánk minden hazafias pártja egyaránt kívánja a választói reformnak nemzeti garanciákkal való körülvételét, hogy ezáltal annak nemzetiségi szempontból káros következményei elhárittassanak. .

A jelen politikai helyzet a nemzeti munka jegyében született meg s .igazán itt az ideje, hogy végre vala- hára komolyan dolgozzunk. (Igaz.) Azt hiszem, elérkezett az idő, hogy a vidék gazdasági életének javítására és különösen a vidéki városok szellemi és anyagi fejlesztésére különös gond fordittassék. E tekintetben be kell ismerni, a múltban nagy mulasztások történtek, amelyeket a jelen van hivatva helyrepótolni. Az utolsó évtizedekben rendkívül sok történt a főváros érdekében. Sikerült is egy nagy magyar központot teremteni. De a gazdasági és kulturális erők mesterséges koncentrálása a kisebb gazdasági körzetek rovására ment, elvonván ezektől az életnedveket s ezeket természetes fejlődésükben is megakadályozta. Hz irányzatnak most már véget kell vetni és szükséges, hogy az államtevókenység fősulya a vidékre, a vidéki városokra és ezek fejlesztésére fordittassék. Ez az által lesz elérhető, ha a kormány nem fog elzárkózni azon jogos kívánságaink teljesítésétől, amelyek fejlődésünk előfeltételét képezik.

LokáliB viszonyaink közepette egy ilyen előfeltétel a sárospataki járá8biróság, telekkönyvi és adóhivatal felállítása. Reményünk van arra, hogy a törvényhozás összeülése után a perrendtartás revíziója és a járásbíróságok territoriális beosztásának rendezése alkalmával ezen jogos kívánságunk kielégítést fog nyerni. Szükségesnek tartom, hogy Sárospatakra katonaság helyezessék és pedig lehetőleg honvédhuszárság. (Hosz- szantartó éljenzés.)

Dolgoznunk kell.

Hasonlóképpen szükséges, hogy az államtevékenység úgy kereskedelmi, mint ipari és gazdasági szempontokból mindent elkövessen, hogy gazdasági előrehaladásunk biztosítva legyen. Ipari szempontból a következőket vagyok bátor megjegyezni. A céhek eltörlése és a gyárak felállítása a kis iparos osztály megélhetési viszonyait nagy mértékben megnehezítette. Rossz az ipartörvényünk és iparosainkra nagy terheket ró az uj betegsegélyző törvény is. Ezeken a bajokon segíteni kell.

Magam is gazdaember vagyok. Jól ismerem azokat a bajokat és nehézségeket, amelyekkel küzdeni kell. Magam is érzem azokat a nagy terheket, amelyeket az állam reánk ró. Hogy egyebeket ne mondjak, itt vpn például az ármentesitési teher. Én újabb intézkedések szerint holdankint 100 kor. patakrendezési díjjal vagyok megterhelve. Azt hiszem Uraim, önök itt a Bodrog vidékén hasonló igazságtalan terhekkel vannak sújtva. — Szükségesnek tartom, hogy az ármentesitési terheket az állam magára vállalja. Földadó terheik az uj adótörvény alapján bár enyhittettek, midamellett még oly súlyosak, hogy az adótételek további leszállítását megélhetésünk egyik föltételének tartom. (Igaz. Úgy van.)

Igen fontos, hogy az állami gondoskodás kiterjedjen arra, hegy a kisgazdák és földmunkások téli munkájáról és igy ellátásáról gondoskodva legyen.

Mindnyájunk közös érdeke az, hogy az állam megtegyen mindent, ami a hegyaljai borvidék gazdasági fejlődéséhez szükséges. Különösen a borértékesítéséről kell gondoskodnunk. E tekintetben már szép reményekkel vagyunk eltelve, amennyiben WinZ E,M P L É N.

dischgrätz Lajos herceg ő főméltósága közreműködésével és támogatásával a közel jövőben állami segély- lyel egy borértékesitési vállalat fog létesülni, amely mintegy 2 millió korona értékben fog évenkint hegyaljai borokat vásárolni, ami által az árak állandósága és magassága biztosítva lesz. (Helyes. Éljen.)

A nagy és kőzépbirtokosoknak át kell látni, hogy érdekeik közösek a kisbirtokosokéival, össze kell fog nunk és együtt kell haladnunk gazdasági érdekeink megvédésére. A sárospataki gazdakör Windischgrätz Lajos herceg nagyértékü támogatásával szép és nemes példa, amelyet az ország minden részében követni kellene. Ámde kizárólagosan az állam tevékenysége gazdasági és kulturális helyzetünket meg nem javíthatja, szükséges ahhoz egy másik nagy tényező is, amelyet a gazdasági körzeten belül az állampolgárok kitartó szorgalmában és produktiv munkájában találunk föl. Ha békés és konszolidált viszonyok között szorgalmasan dolgozni fogunk, úgy gazdasági és kulturális fejlődésünk és vagyonosodá- sunk biztosítva lesz. Vagyonosodá- sunk pedig az ország gazdagodását jelenti, az ország gazdagsága pedig a függetlenséget. Ez az én függetlenségi politikám. Ennek a támogatására kérem önöket, uraim.

Molnár Viktor ünnepié««.

Kitörő lelkesedés, zugó, zajos éljenzés hangzott föl a jelölt szavaira. A lelkes ünneplésnek vége hossza sem akart szakadni. Molnár János a gazdakör elnöke szólalt újból föl azután és figyelmeztette gazdatársait, hogy amikor olyan vezetőséghez, mint Windischgrätz Lajos herceg, Meczner Gyula főispán, Bessenyey Zénó, a járás kiváló főszolgabirája, most még olyan kiváló egyéniség csatlakozott, mint ifj. Molnár Viktor dr., a képviselőjelölt, tartsanak össze, mert igy sokat, vezetőikkel talán együtt mindent elérhetnek.

Meoxner Gyula beszéde.

Molnár Viktor dr. nehány szóban köszönetét mondott a szives szavakért, majd Meczner Gyula főispán mondta a következő beszédet:

Örömmel jöttem ide, hol együtt örüljünk őhercegsége nemes szándékkal adott fejedelmi ajándékának. Nekem, az öreg embernek szivére nagy hatással van az itt megnyilatkozó szeretet, egyetértés, amelynek megerősítésén munkálkodnunk kell, mert semmire nincs nagyobb szükségünk, mint a belső egyetértésre. Ez a régi város, amely királyokat tisztelt falai között, a legközelebbi múlt történetének tanúsága szerint megtanulhatta, hogy az egyet nem értés menynyi sok bajt okozott. Azért örülök ma, amikor látom az egyetértő szere* tetet, amely egy szebb, virágzó kornak kezdetét jelenti — Örvendtem, mikor üdvözölték őhercegségét s ő benne látták a magot, amely körül az uj élet mozgása megindul. Hiszem, hogy az ő és a város együttműködése a szebb jövőt biztosítja. Nagy örömöm az is, hogy megjelent itt, a mi jelöltünk ifj. Molnár Viktor dr. s hogy ő az önök tetszését is megnyerte. Őhozzá is az összeköttetés több szála fűz. Ki nem emlékeznék Molnár Istvánra, aki húsz éven át főispánja volt ennek a vármegyének. Áldott emlékű öreg ur nevéhez sok jótettnek az emléke fűződik. Neki köszönhetjük, hogy Sárospatakon rendezett utcák vannak s a ma megnyitott uj vashid kezdő munkálatai az ő érdeme. A jelölt édesatyja zempléu- megyei nagybirtokos és a sátoraljaújhelyi kerületnek sok éven át volt képviselője. Nem idegen tehát a jelölt, hanem vér a mi vérünkből, test a mi testünkből. Igaz, becsületes magyar ember. Ismeri a bajainkat, érti kívánságainkat s segítségünkre kíván lenni. A békének és egyetértésnek jelét láttam a képviselőjelölt személye irányában megnyilvánult bizalomban,

Ezt az egyetértést tartsák meg és vigyék diadalra a zászlónkat. Nem mint főispán, de mint idevaló röghöz kötött ember, engedjék meg, hogy magam is ajánljam őt.

Fáklyásiene.

A főispán szavaira szűnni nem akaró éljenzés tört ki és a főispán és a jelölt ünneplése véget nem akart érni. — A választók tömege Molnár Viktor dr. körül tolongott s hangos, folytonosan megújuló éljenzéssel ünnepelte a jelölt rokonszenves személyét. Beszédek után folytonos ünneplésben a pohárköszöntők egész sorát mondták el legtöbbször a hercegre és Molnár Viktor dr.-ra.

Később a telek kerti részére vonult a közönség, ahol a gazdakör Windischgräetz Lajos herceg és családtagjainak nevére és emlékére négy hársfát ültetett. Ez az aktus is szép beszédek kíséretében folyt le.

Este fáklyászene volt a herceg tiszteletére, a táncmulatság pedig, a melyet a gazdakör rendezett, a késő éjjeli órákig tartott és azon több ízben ünnepelték újból Molnár Viktort.

A KULISSZÁK MÖGÜL.

Búza Barna é« a talpfák.

Nehány ártatlan sorban irtunk a múltkor — a talpfa-botránynyal kapcsolatban — Búza Barnáról. Nem gyanúsítottuk meg, nem illettük váddal, csupán azt irtuk meg, hogy Búza

— jóllehet többé-kevésbbé inkorrekt dolgokról is tudott — nem akarta meginterpellálni a kereskedelmi kormányt. Búza Barna szombaton lecáfolta mindezt. S e cáfolattal szemben mi most itt adunk egy nyilatkozatot, mely ugyancsak éles színekkel vet világot a kulisszák mögé.

Búza Barnának a Felsőmagyarországi Hírlap legutóbbi számában egy nyilatkozata látott napvilágot s e nyilatkozatban — a nevem megemlítése nélkül — két Ízben is szól rólam. A már ismert harcmodorával, a sorok közt azt akarja sejtetni, hogy milyen puritán s önzetlen hazafi ő, szemben azokkal, akik nem szegődnek eléje az ő — legalább is egy sajtóirodai főnökséggel megváltható — ambícióinak. S mindjárt egy lélekzet- vételre azzal gyanúsít meg, hogy csak afeletti elkeseredésemben, mert nem akart inkorrekt üzlethez hozzásegíteni, mondom el róla a nyers igazat, azt az igazat, ami úgy látszik, nagyon fáj neki.

Búza Barna azt írja, hogy csak azért nem interpellált a talpfabotrány tárgyában, mert nem közöltem vele adatokat és neveket sem akartam a tudomására hozni. Ezzel szemben a dolog historikuma a következő.

Azután, hogy Szterényi, volt államtitkár a parlamentben az Eisler- céggel kötött szerződést korrektnek jelentette ki, dr. Fried Lajos és Nagy Barna volt képviselők társaságában felkerestem az államtitkárt. S arra kértem, hogy juttasson nekem, a hazai vállalkozónak talpfa-szállitást ugyanolyan feltételek mellett, mint azt egy idegen cégnek : az Eisler testvéreknek juttatott. Szterényi erre azt mondotta, hogy nem teheti, mert a dolog

— ebben a formájában — a közszál- litási szabályzatba ütközik.

— Hát akkor -t- feleltem én — hogyan van az, hogy az Eislerékkel kötött szerződés nem ütközött abba ?

Indulatosan pattant fel az államtitkár s a képviselőkhöz fordulva, mondotta:

— Látjátok, a közvélemény beteg és mindjárt gyanúsít.

— Lehet — feleltem kissé dühösen — hogy a közvélemény beteg, de nem azért, mert gyanúsít, de mert az ilyen panamákat megtűri.

— Itt nincs panama — felelte idegesen Szterényi — a nyilvános árlejtés utján, a szabályzatoknak megfelelően lett az üzlet megkötve, amint azt a parlamentben már elmondottam.

— Méltóságos uram — vetettem közbe — ezt elmondhatta a parlamentben, ott tudomásul is vehették, de ez — engedjen meg a súlyos szóért — nem felel meg a valóságnak. Az árlejtésben részt vettem s abban bükktalpfákra s 10 évre szóló pályázati felhívás nem volt. Eislerékkel meg ezt kötötték meg.

A haragtól dühösen, kipirult arccal válaszolta az államtikár:

— No hát igaza van, de engem a Máv. igazgatósága becsapott s én jóhiszeműen jártam el. De többet ilyet nem teszek.

A beismerést tudomásul vettem s a képviselőkkel együtt távoztam el. Az államtitkár és a köztem lefolyt jelenetnek hire ment a pártkörben s pár nap múlva a vonaton megszólított Búza Barna:

— Hallottam Schönfeld ur, hogy jól odamondott Szterényinek. Mondja, mi igaz a dologból?

Erre megkérdeztem Búza Barnát, hogy miért kiváncsi, talán interpellálni akar. Mire Búza Barna azt felelte szószerint:

— A saját kormányommal szemben azt nem tehetem.

Tőlem Búza Barna nem kért adatokat, nem kért neveket s a köztünk lefolyt ezt a diskurzust a kávéházban többek előtt a szemére lobbantottam már egyszer anélkül, hogy egy szóval is megcáfolta volna. Szombatra azonban megjött a memóriája s már emlékezik. Ügyvéd ur — szavamra mondom — nagyon rosszul emlékezik.

Ami pediglen azt az inszinuáeió- ját illeti, hogy csak azért támadtam meg, mert nem akart egy inkorrekt üzlethez hozzásegíteni, azt kereken visszautasítom. Vele én üzletről nem beszéltem, az én érdekemben sohasem járt közben, de igenis közben járt egy közeli rokonának, akinek nevével — ha úgy parancsolja — szolgálhatok. Én a közbenjárásra — a besztercebányai erdőigazgatósággal kötendő üzletről volt szó — Nagy Barnát kértem fel és Mezőssy Béla lehet a tanú rá, hogy teljesen korrekt volt a kívánságom. Én bízom a Mezőssy Béla tanuságtótelében, mert ő van olyan gentleman, aki még kortesérdekből sem hazudik. Mindenki másról ezt azonban nem mondhatom el. A szóbanforgó üzletre később társultam a Búza Barna már említett közeli rokonával s ő kérte fel Búza Barnát az intervencióra. Búza Barna érdeklődött is a dolog iránt s azzal jött vissza — s ezt előttem adta tudtára a másik érdekeltnek — hogy nem lehet semmit sem tenni, mert Nagy Barna már mindent elrontott.

Ez a száraz, tiszta tényállás és ennek hiteléért férfiúi szavammal kezeskedem. S még csak azt jegyzem meg, hogy a saját emberségemből nyilvános vállalatokra ugyanolyan jogom van pályázni, mint amennyi joga van Búza Barnának a választói emberségéből holmi sajtóirodai főnökség — vagy mondjuk — közoktatás- ügyi államtitkárság után kapni.

Schönfeld Ede.

Kommentárt nem füzünk ehhez az íráshoz. Beszél az maga helyett és arpit mond, kemény s jellemző mindaz. Értékét adja annak a sokat emlegetett puritánságnak, melyből bizonyos oldalakon egy politikai kariéi“- hez akarnak most tőkét kovácsolni.

VÁRMEGYE és VÁROS.

)( Közigazgatási gyakornoki kinevezés. Meczner Gyula főispán Meczner Tibor jogszigorlót ideiglenes minőségű segélydijas közigazgatási gyakornokká kinevezte.

)( Pályázat katonai főiskolákba.

A m. kir. honvédelmi miniszter körrendeleté alapján a közigazgatási hatóságok közzéteszik, hogy a”m. kir. honvéd főreál-iskolában és a honvéd Ludovika-Akadémiában az 1910/19114 tanév kezdetén 50, illetőleg 58, rá*