Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-04-16 / 31. szám

Sátoraljaújhely, 19Í0. Április 16. 31. (4942.) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nyiltíórben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [3 kői negyedévre 2.60 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. —­Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetfikkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög oentim. ntán 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. A jövő problémája. Irta: Oróf Khuen-Héderváry Károly. — ápr. 15. 1903. év január 16-ikán lob­bant lángra Széli Kálmán minisz­terelnök alatt a nagy obstrukció és valóságos tűzvész módjára ha­rapódzott el ijesztő gyorsasággal és csakhamar átcsapott a parla­mentből a közvéleménybe. Azóta hét és egynegyed esztendő telt el, sok sanyarusággal, vesződ* séggel és a politikai élet folyto­nos rázkódásával. Időközben egy­szeregyszer azt hittük és remél­tük, hogy az obstukciónak pusz­tító réme elvonul politikai egünk­ről. De ezek a remények nem valósultak meg. Volt egy-egy időköz gróf Tisza István minisz­terelnöksége alatt, amidőn azt hittük, hogy az obstrukció kitom­bolta magát és elhallgat. De az ijesztő rém csakhamar felütötte ismét a fejét és újból pusztított és rombolt. Jött a koalíciós kor­mány és az ország többsége azt hitte, hogy immár nem lesz többé obstrukció és a kormány első két éve alatt valósággal egy jobb jövő derengő hajnalpirja mutat­kozott politikai életünk egén. Fájdalom, ismét csalódtunk. A parlament nyugodt volt mindad­dig, mig az emberek azt hitték, hogy a negyvennyolcas többség az országot a függetlenségi párt politikája felé tereli. Ez a hit ugyan merően téves volt, mert hiszen a később nyilvánosságra került paktumból tisztára kide­rült, hogy az átmeneti időtar­tamra alakult koalíciós kormány a koronától kifejezetten és ki­zárólag arra kapott megbízást, hogy az ország ügyeit 6 7-es ala­pon vezesse. A koalició vezérei a nemzet­nek e téves hitét nem oszlatták szét, hanem türelemmel várták, mig az események kérlelhetetlen folyománya ábrándította ki az or­szágot a tévesen táplált és kissé mesterkélten is dédelgeti téves hitéből. Ez történt a bank-kér­désben, itt vették észre csak, hogy a függetlenségi párt pro- grammja egy megtörhetetlen zá­tonyra jutott és ismét előbukkant az obstrukció réme és halálos csapást mért a parlament munka- képességére. Mi ennek a következménye? Az, hogy a függetlenségi párt sem maga sem tud kormányozni, ha többségen van, mertprogramm- ja gyakorlatilag ki nem vihető, sem másokat nem enged kormá­nyozni, ha kisebbségen van, mert a parlamentáris kormányzást le­hetetlenné teszi az obstrukció- val. A parlamentárizmus szerve­zete nyilvánvalóan nagy és súlyos betegségben szenved és most a magyar nemzetre az a nagy és valóban magasztos feladat vár, hogy ezt a betegséget gyógyítsa. A parlamentárizmus ős erő­forrása a nemzet. Ehhez az erő­forráshoz kell folyamodnunk a létező betegség gyógyítása vé­gett. A parlamenti tényezők kö­zött megbomlott az egyensúly, a többség akarata nem érvénye­sült, a kisebbség meg nem gya­korolta az ellenőrzést, mert ha egyszer a parlament nem mű­ködhetik, akkor összeomlik min­den, a többség is, a kisebbség is. A nemzetre tehát a legköze­lebbi választás alatt az a feladat hárul, hogy adja vissza a 67-es alapnak, mint ezidőben egyedül posszibilis gyakorlati politikának, az elvesztett többséget és terelje vissza a függetlenségi pártot a régi medrébe, vagyis arra a ma­gas színvonalra, a hol régebben Irányi, Helfy és Simonyi Ernő állottak. Erről a magaslatról hir dessék tovább is a nemzet ide­ális politikáját, ott villogtassák tovább is a nemzeti függetlenség eszményképeit. De ne szánjanak alá a mindennapi politika küzdő porondjára, mert itten a gyakor­lati életért folyik a küzdelem, a gyakorlati élet problémáinak pe­dig épp úgy meg van a maguk létjogosultsága, mint meg van a nemzeti ideálnak. Nem tudok szebb missziót annál, hogy hirdessük minden istenadta napon ezt a két alap­vető igazságot: többséget a 67-es alapnak és ideálizmust a kisebb ségnek. Ez legyen a csatajelszó a választási küzdelemben és adja az ég, hogy ez a csatajelszó kellő viszhangra találjon a nem­zet lelkében és a választók sza­vazatában. — ápr. 16. Kazy államtitkár jelölése. Ja- kabbfy Imre, belügyminiszteri állam­titkár beteges egészségi állapotára való tekintettel — őszinte és mély saj­nálatára — nem vállalhatja a sátor­aljaújhelyi választókerületben a kép­viselőjelöltséget. A nemzeti munka­párt intézőbizottsága holnap fog ülést tartani a jelölés tárgyában és értesüléseink szerint Kazy József földmivelósügyi államtitkár jelölése mellett fog állást foglalni. A munka­párt intézőbizottsága csak holnap fog­lalkozik majd a dologgal és már is a legvadabb kortézia indult útnak Kazy ellen. Azzal korteskednek bizonyos oldalakon, hogy Kazy antiszemita. S a hangulatkeltésnek ezt a durva módját azzal épitik alá, hogy Kazy a hegyvidéki kirendeltség vezetésével Egan Ede örökébe lépett. Elfelejtik azon az oldalon, hogy az államhiva­talnok oda megy, ahova a felsőbb hatóságok rendelik és hogy mennyire távol áll a Kazy egyéniségétől min­den felekezetieskedő célzat, bizonysága annak az, hogy az a felvidéki kerü­let, ahol Kazy valósággal kiskirály volt, kétszer egymásután a zsidó Barta Ödönt választotta meg képvi­selőjének. A miniszterelnök és gróf Tisza köszöneté. A mádi választókerület nemzeti munkapártja megalakulása alkalmával táviratilag üdvözölte gróf Khuen-Héderváry Károly miniszter- elnököt és gróf Tisza Istvánt. Gróf Khuen-Héderváry az üdvözlésre a következőkben válaszolt. Őszinte örömmel fogadtam a mádi választókerület nemzeti mun­kapártjának megalakulása alkalmá* ból küldött szives üdvözlését, midőn a jövőre nézve őszinte támogatásu­kat kérem, él bennem a hit, hogy győzelemre visszük pártunk zászla­ját és egy uj korszaknak vetjük meg alapját, mely az eredményes nemzeti munka szellemében bizto­sítani fogja az ország gazdasági, társadalmi megerősödését és nemzeti irányú haladását. Gróf Tisza István a Görgey Gyula elnökhöz intézett következő sorokkal mondott köszönetét az üdvözlésért: A mádi választókerületben meg­alakult nemzeti munkapárt nevében kifejezett szives üdvözletért fogadja és tolmácsolja, kérem hálás köszö- netemet. Egyházmegyei közgyűlés. — DókuB Gyula ünneplése. — — ápr. 15. A felsőzempléni ref. egyházme­gye f. hó 13-án, Sátoraljaújhelyen tartotta meg tavaszi rendes közgyű­lését Hutka József esperes és Dókus Ernő egyházmegyei gondnok kettős elnöklete alatt. A világi tanácsbirói karból jelen voltak: Dókus Gyula, Nemes Lajos, Dókus László, Bernáth Aladár, Thuránszky Tihamér, számos lelkész, főgondnok, gondnok s tanitó. Előadók voltak Péter Mihály papi főjegyző, Isépy Zoltán világi főjegyző, Bessenyey Zénó világi aljegyző, To- mory Pál h. papi aljegyző. A főgond­noki karból ott láttuk Nemes Sándort és Bodor Gábort. A tanácskozás előtt istentisztelet volt a ref. templomban 8 órakor, ennek utánna a közgyűlés 9 órakor kezdetét vette. A közgyűlésnek kiemelkedő pontja volt Dókus Gyula ünneplése, aki 30 éves tanácsbirája a felsőzemplóni ref. egyházmegyének. Napirend előtt Péter Mihály főjegyző kért szót és emléke­zetébe hozván a közönségnek azt, hogy Dókus Gyula betöltötte tanácsbirói hivatalának 80-ik évét, a közgyűlés meg-megujuló lelkes éljenzései között mutatott rá az ünnepelt azon hervad- hatlan érdemeire, melyeket 30 éves tanácsbirói pályája alatt a felsőzem­pléni egyházmegye ügyei körül szer­zett. Dókus Gyula meghatottan vála­szol s azt ígérte, hogy aki volt eddig, az lesz ezután is, lelkes református ember. A közgyűlés elhatározta, hogy az ünneplést, a Dókus Gyula érdemeit jegyzőkönyvbe foglalja az elhangzott beszédekkel együtt. Hutka József esperes olvasta az­után fel jelentését az egyházmegye életéről. Megemlékezett arról, hogy a múlt év julius 11-ón minden egyház­ban megtartották a Kálvin ünnepélyt azon alkalomból, hogy a halhatatlan reformátor, a Krisztus evangéliumá­nak lánglelkü hirdetője, a szabadság­nak és felvilágosodásnak nagy apos­tola ezelőtt 400 évvel született. Fel­sorolta az esperes az egyházmegye minden nevezetes eseményét, az ado­mányokat, melyek közül kiemelked­nek Dévy Dánielnó 300 koronás ala­pítványa a lasztóci egyház részére s hogy Dókus Ernőné szül. Ragályi Ilona saját költségén a legenyei egyháznak egy diszes orgonát vett. Az építke­zések összege kitesz 33,959 koronát. Fájdalmas részvétének adott kifeje­zést Kazinczy Arthur berettői és Mándy István homonnai főgondnokok elhunyta felett, érdemeiket jegyző­könyvbe foglalták és veszteségeikről a családjaikat értesítik. Megemléke­zett a hivatali változásokról, melyek között felemlítendő Sütő Kálmán mig- léci lelkész és egyházmegyei aljegyző távozása, aki Semjénbe választatott meg. Az egyházmegye mélyen fájlalja e jeles lelkész távozását, aki egyház­megyénknek egyik büszkesége volt. Számos ügy nyert azután a tárgya­lások folyamán elintézést, igy a hóri iskola ügy a megoldás utján van, több építkezésre történt kivetés meg­erősítést nyert, László Lajos bánód tanitó az esküt letette, Nagytoronya lelkészlakot épit 10,000 kor. költség­gel, a ladmóciak templomukat reno- váltatják. Még azt kell megemlítenünk, hogy első napon délelőtt magok a lelkészek üléseztek. Egyesületté szervezkedvén, alapszabályt készítettek s azt a köz­gyűlés is elfogadta, továbbá Péter Mihály felolvasást tartott „Tükörda­rabok a felsőzempléni egyházmegye életéből a 17. század elejéről.“ Délben Dókus Ernő egyházmegyei gondnok 60 teritékü közebédet adott a Vadász­kürtben. Dókus Gyula tanácsbiró itt is ünneplés tárgya volt. Felköszöntő­ket mondtak : Dókus Ernő a 30 éves tanáesbiróra, Dókus Gyulára, Péter Mihály az egyházmegye elnökségére, Dókus Gyula érdekes visszaemléke­zéseket tevén a múltakra, az egyház­megye lelkészeiért ürítette poharát, dr. Szirmay István a ref. egyházat, mint culturális tényezőt s ennek egyik jelesét, Nemes Lajost, Hutka esperes a világiakat s közöttük Thuránszky Tihamér fiatal tanácsbirót éltette. Sok érdekes és gyújtó hatású felköszöntő hangzott még el az ebéd folyamán, s a jelen voltak őszinte szeretettel ün­nepelték mindvégig Dókus Gyulát. (pm.) RAKOVSZKY SÁNDOR ruhafestó és tisztitó Sátoraljaújhely, Bercsónyi-utcza 5. (Saját házában.) Díszes női ruhákat, blúzokat, ruha aljakat, férfi ruhákat legszebben tisztit és fest bár­mily szinre, női ruhaszövetet guvliroz ===== jutányos áron. ---­Lapunk mai uAuta 8 oldal. li

Next

/
Oldalképek
Tartalom