Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)
1910-04-09 / 29. szám
Április 9. ZEMPLÉN 3. oMsl. formátus dogmáról. A megindult fegyelmi eljárás során Zoványi elfogultság címén kifogásolta a fölötte illetékes tiszáninneni református egyházkerület fegyelmi bíróságát. A kon- vent a kifogásoknak helyt adott és ítélethozatalra a dunántúli református egyházkerületet delegálta. A duna- melléki egyházkerület delegált bírósága a múlt év őszén egyhangúlag felmentő ítéletet hozott. Az ügy fe- lebbezés következtében került a kon- vent elé, ahol azt a bíróság szerdán vette tárgyalás alá. A bíróság elnöke Bánffy Dezső báró, társelnöke Antal Gábor dr. dunántúli ref. püspök volt. Szavazó bírák gr. Degenfeld József, Czike Lajos, Széli Kálmán, Segesdy Ferenc dr., Nagy Károly dr. és ifj. Péter Károly voltak. A konventi bíróság a delegált dunamelléki egyházkerületi bíróság ítéletét megváltoztatta s Zoványi Jenőt szavazattöbbséggel az egyházi bithüség vétségében és lelkészi eskü megszegésében vétkesnek mondotta ki és a viselt teológiai tanári hivatalából fele nyugdíjjal való elmozdításra ítélte. Az ítélet jogerős. Az ítélet szövegét — publikálás előtt — a konventi elnökségnek kell approl álnia s ezért nehány nap még beletelik, amig a konventi Ítélet a maga teljességében a nyilvánosság elé kerül. A fegyelmi tárgyaláson a vádat dr. Nagy, Dezső képviselte és az ő kijelentései szerint nem arról volt szó, hogy a szabad kritika joga el- tiltassék vagy annak gyakorlása hiu- sittassék meg, mert ez ellenkeznék épen a retormátus egyház elveivel. Zoványinál úgy előadásaiban, mint Írásaiban hiányzott a tárgyilagos kritika és mindezeken a gyűlölködésnek a hangja vonult át, amit ha egy tanár épen papi pályára készülő növendékeknek hirdet, alkalmas arra, hogy az egész egyházat alapjaiban megrendítse. A teológiai tanárnak kötelessége azokhoz a tanokhoz alkalmazkodnia, amelyeknek alapján az egyház egy testületté szervezkedett. S valamint egy állami tisztviselő nem hirdethet államellenes tanokat és nem támadhat annak az államnak a léte ellen, amelynek a szolgálatában áll, ugyanezt a szolgálati hűséget megkövetelheti az egyház is a maga szolgáitól, nevezzük azt akár szolgálati hűségnek, akár hithüségnek. Ami különösen súlyossá teszi a helyzetet, az, hogy Zoványi tanításaiban nem is az objektiv kritika, hanem a gyűlölködés hangján szólott és valósággal az egyház ellen támadott. Ezzel szemben Zoványi Jenő a sárospataki theológiai tanári kar kebelében ellene lábrakapott gyűlölködésre és éles, személyi ellentétekre vezeti vissza az ítéletet. Ugyancsak e helyen adunk számot arról is, hogy a konvent előtt a sárospataki főiskola számadásainak megvizsgálására kiküldött bizottság megállapította, hogy semmi olyat nem talált, ami a főiskolai vagyonkezelés tisztaságát és a kezelők integritását a legtávolabbról is érintené. A jövedelemapadás s a rossz vagyoni helyzet arra vezethető vissza, hogy a főiskola vagyonkezelése nem történt a kívánatos szakszerűséggel és több olyan kiadás mutatható ki, amely nem járt haszonnal. A bizottság előterjesztette azokat a módokat, amelyek révén a főiskola vagyoni helyzete megjavítható, sőt a fedezethiányok teljesen eloszlathatok. Ilyennek jelenti ki a bizottság főleg az államsegély igénybevételét, melyet a főiskola eddig, az autonómia féltése okából nem akart kérni. Az iratokat Ferenczy Árpád két újabb beadványával együtt a tiszáninneni egyház- kerülethez küldik le nyilatkozatko- zattétel végett. A kritika jogán. — Búza Barna könnyezik. — — ápr. 9. Búza Barna ur a Felsőmagyarországi Hírlap szerdai számában újból nyilatkozik. S elmondja, hogy meggondolta a dolgot és ezentúl a Zemplén semmilyen támadására nem fog válaszolni. Rendben van. Az ügyvéd ur elhatározása minket nem érint, idáig sem azért irtunk, hogy holmi válaszokat provokáljunk az Írásainkkal. A jövőben sem ambicionáljuk ezt a szerepet. Isten látja a lelkünket, nem is izgatnak minket az elmaradt válaszok. Nem látjuk a világ sorát sötétebbnek, ha mindjárt nem is válaszol majd Búza Barna ur az írásainkra. De igenis, az ahhoz való jogunkból nem engedünk, hogy a legteljesebb nyilvánosság előtt, minden zsén és minden feszélyezettség nélkül szedjünk tollhegyre mindent, ami a fórumon játszódik le. Magánérdekekre nem törünk és arra sem vagyunk kiváncsiak, hogy a kulisszák mögött mi minden esik meg. Búza Barna ur azonban a nyilvánosság előtt viszi azt a szerepet, melyet az eddigiek során kritikával kísértünk. Mi minden alkalommal csak azt a kapcsolatot kerestük, mely megadja a Búza Barna ur szereplése és a közérdekek közötti összefüggést: ebből a nézőszögből vettünk szemügyre mindent a múltban és ez az egyetlen szempont fogja vezetni a jövőben is a toliunkat. Akár válaszol Búza Barna ur, akár nem. Minden sorunkért vállaljuk a felelősséget és álljuk becsületesen minden mondatunk konzekvenciáit. Hogy Búza Barna ur most hir- telenében meggondolta a dolgot és a jövőben nem válaszol nekünk, azt a csapást majd csak kiheverjük valahogy. Hiszen emlékszünk jól, valahogy ilyenformán bánt egynéhány pesti újság is annak idején Búza Barna úrral. Dühösködhetett a parlamentben a kedve szerint és rázhatta az ökleit ahogy csak akarta: egy-két újság nem veit tudomást arról, hogy Búza Barna ur él és lélegzik. Egyetlen szavuk sem volt és kétszeres figyelemmel igyekeztek azon, hogy valahogy le ne Írják az ügyvéd ur nevét. Akkor esett meg ez furcsa dolog — még boldogult képviselősége idején — amikor Búza ur a sajtó ellen dörgött. Az ellen a sajtó ellen, mely elég naiv volt ahhoz, hogy országos him embert faragjon egy szürke s ismeretlen vidéki fiskálisból. És most Búza Barna ur kölcsön veszi ezt a receptet és kijelenti nagy keményen, hogy ezentúl nem méltat válaszra minket. Rendben van : s mi ezennel teljes tisztelettel bejelentjük, hogy a jövőben is fogunk Búza Barna úrral foglalkozni. Természetesen csak olyan ténykedései kapcsán, melyekkel foglalkozni: a nyilvános kritikának el nem vehető joga és elengedhetetlen kötelessége. Van azonfelül Búza Barna urnák egy-két olyan mondata is, melyben mártírnak játsza ki magát. És keserves hangon panaszolja el, hogy milyen kemény hangon írunk róla. Fölöslegesnek tartjuk, hogy ezzel a váddal szemben igazoljuk magunkat. Emlékezünk azokra az időkre is, amikor Búza Barna ur teljes gőzzel fogott hozzá, hogy az újhelyi^ mandátumot megszerezze magának. És irt és szónokolt — keresztül gázolva mindeneken — olyan tenorban, mely becsületére vált volna a klasszikus idők akármelyik néptribunjának is. És most Búza Barna urnák a könnye hull azon, hogy nem parfőmbe mártjuk a toliunkat. Hát ez ellen sem protestálunk: csak hulljon. A tárgyi igazság kedvéért azonban megjegyezzük, hogy amikor Búza Barna ur doronggal hadakozott, nem igen respektálta senki érzékenységét és most — araikor kissé erősebben, de szem előtt tartva a kötelező illdomosságot és nem vétve az objektivitás ellen, fog a toliunk — Búza ur csupa elsőosztályu érzékenység és ennek jegyében emel szót a hangunk ellen. VARMEGYE ÉS VAROS )( A gálszécsi tisztviselők lakbér sérelme. A tisztviselők lakbér fokozatainak megállapításánál Gálszécs nagy község a VII-ik lakbér fokozatba osztatott be. A gálszécsi állami tisztviselők ezt az intézkedést magukra nézve sérelmesnek találták és memorandumban kérték az előző kormánytól a hiba reparálását. A memorandum indokait méltányolva, annak idején kilátásba is helyezték illetékes helyen a tisztviselő kart érzékenyen érintő sérelem orvoslását. Az orvoslás azonban mindmáig késik, pedig a már napról-napra fokozódó drágasági viszonyok közepette a tisztviselő az, aki valóban megérdemli a neki kenyeret adó állarokormány anyagi támogatását. Az joggal konstatálható, hogy a gálszécsi állami tisztviselőkön a lakbérnek VII. fokozatba való beosztásával jogsérelem esett. Araikor Sztropkó és Varannó a VI. lakbér osztályba Boroztatott, ugyanakkor Gál- szées legalább is ugyanazon lakbér fokozatba lett volna sorozható. Akik Sztropkó és Varannó viszonyait csak úgy általánosságban is ismerik, csupán méltányosságból is indokoltnak tarthatják, hogy Gálszécs a VI. lakbér osztályba osztassák be. Ameny- nyiben az illetékes helyre juttatott memorandum mind a mai napig eredménnyel nem járt, a gálszécsi tisztviselők a kerület volt nagynevű képviselője, gr. Esterházy Móric utján kérik újból az illetékes misztériumot, hogy a közvetlen tapasztalatok megszerzésére miniszteri biztos küldessék ki és azután minél sürgősebben or- vosoltassók a sérelemes intézkedés. A derék s ambiciózusan munkálkodó tisztviselők méltán megérdemlik, hogy anyagi helyzetükön a kért lakbér emeléssel — az aránylag nagyon drága lakás viszonyok folytán — valamelyest javítva legyen. )( A sztropkói közgyámi állás. A mezőlaborci járáshoz tartozó ho- monnaolykai és havaji, valamint a sztropkói járáshoz tartozó sztropkói, minyevágásai, kelesei, kosárvágásai és kisberezsnyei körjegyzőségek községeiből álló sztropkói közgyámi állásra Durcsinszky István, tb. főszolgabíró pályázatot hirdet s felhívja a pályázni óhajtókat, hogy szerzett minősítésüket, valamint eddigi foglalkozásukat, erkölcsi és politikai maga- viseletüket és nyelvismeretüket és végül életkorukat feltüntető okmányaikkal felszerelt pályázati kérvényeiket folyó évi április hó 20-áig adják be a sztropkói főszolgabírói hivatalhoz. Ezen járási közgyám javadalma a következő: 1. Törzsfizetés 600 korona. 2. Utiátalány 200 korona. 3. A szükséges nyomtatványok és irodaszerek árának évenkénti megtérítése a községek által. Szabályrendeletileg megállapított magánmunkálati dijak. A közgyám lakhelye Sztropkó. A választás 1910. évi április hó 22-én d. e. 10 órakor fog Sztropkón a község házánál megejtetni. JEGYZETEK A HÉTRŐL A letagadott abougok. A Justh-párti oldalakon nem akarják elhinni, hogy akad — az utcák során — olyan abeug is, mely nem a munkapártnak szól. Akkor sem fog a tollúk, mikor arról kellene írni, hogy az ekszcellenciás ur vezértársát : Holló Lajost nem a legszivé- lyesebben fogadta a szegvári polgárság. Igaz, hogy „nem a legszivé- lyesebben“ kitétel alatt ezúttal holmi enyhe megdobálást és nem diadalkaput meg fehérruhás szüzeket kell értenünk. De hát az objektivitás megkívánja azt is, hogy ne csak az éljeneket tartsák számon, de Írjanak az abcugról. És erre sehogyansem akar ráfanyalodni a Justh-párti penna. A múltkor megírtuk — és szavahihető információk alapján irtuk meg — hogy Justh Gyulát egész takaros abeug fogadta, amikor Ungvárra utaz- tában, néhány percet töltött a vasúti állomáson. Megírtuk azt is — elfogulatlanul, teljes hűséggel — hogy akadt egy kevés éljen is, amivel vagy 8—10 függetlenségi torok köszöntötte a kegyelmes urat. De nyomban rá fel- zugott az abeug és tulharsogta azt a naiv kis ovációt, melylyel köszönteni óhajtotta néhány hivő a haragos vezért. Az abeug hangosan, messzire áradó erővel dörgött és egy-kettőre elnyelte azt a néhány sovány, ösztö- vér óljent. Ennyit irtunk mi meg és ennek ötletéből nekünk iramodik most a Felsőmagyarországi Hírlap. És a kiváló harsona azt Írja, hogy az állomáson jelen voltak, amikor megpillantották Justh Gyulát, éljenzéssel üdvözölték. S azután nyel egy nagyot és elnyeli az abeugot. Hiszen semmi kifogásunk az ellen, hogy Fm. Hírlap a maga kénye-kedve szerint csavarja el az igazságot és az ellen sem protestálunh^ hogy nem akar tudni az abcugokról. Csak ábrát akarunk szolgáltatni ahhoz, hogy milyen könnyen kormányozhatók a Justh- párti fülek. Az éljent az utolsó szálig számon tartják, de az abcugról tudni sem akarnak. Pedig az az abeug — ott a vasúti állomáson — hatalmasan, nagy erővel dörgött és néhány percre megronthatta a kegyelmes ur harci kedvét. Az ipartestület 25 ezer koronája. Sok vihar és sok izgalom zajlott már e körül a huszonötezer korona körül. Az ipartestületnek adandó kamatmentes kölcsönről van szó, mely rendbehozhatná egy kevéssé az ipartestület financiáit. Még az előző kormányzat idején esett meg, hogy az ipartestület elöljárósága Meczner Gyula főispánhoz fordult és arra kérte, hogy eszköszöljön ki 25 ezer korona államsegélyt, illetve kamatmentes kölcsönt az ipartestület számára. A főispán megígérte, hogy minden tőle telhetőt el fog követni és azon igyekszik majd, hogy az ipartestület a kért segélyt megkapja. Harsány lerendezéssel csapott fel erre a túlsó oldalon a korteslárma. — Nekiestek a főispánnak és nem kevesebbel vádolták meg, minthogy az iparosok lelkét akarja megvenni azzal a huszonötezer koronával. Majd gúnyosan kacagtak fel és olyasfélét eresztettek útnak, hogy nem lesz soha semmi abból a 25 ezer koronából. Az események azonban mást igazolnak. Folyó hó 7-én Hieronymi Károly, kereskedelemügyi miniszter le- küldte Sátoraljaújhelybe ifj. Púm József központi., kir. iparfelügyelőt és Kirchmayer Ödön miniszteri számvizsgálót, akik a székház építési költségeiről, az ipartestület anyagi helyzetéről Móré Dániel ipartestületi elnök és Gáthy Géza ipartestületi titkár közbenjöttével, okmányszerü tárgyalást folytattak s beható vizsgálat után arra a megállapodásra jutottak, hogy a kért 25,000 kor. kamatmentes kölcsön megadható s azzal a kijelentéssel távoztak el, hogy a kérelem teljesítését javasolni fogják. Ez volt az első stáció. És akárhogy hahotázik is a túlsó oldal, az ipartestület minden valószínűség szerint meg is fogja kapni a kórt huszonötezer korona államsegélyt. Olcsóbb lett a gallértiszfitásü a legújabb fényesítő és hajlító gépekkel berendeztt fehérnemű és vegytisztító intézetemben, hol minden gallér éle oly géppel lesz simítva, hogy annak viselője meg van védve a nyak kidörzsölésétől. 1 gallér 5 fill., 1 pár kézelő 10 fill. ^Q| A gallérok színe hófehér és elegáns diszkrét fényt kap, megkapja vászonszerü jellegét és nem lesz olyanná, mint a kaucsok gallér. — Vegytisztító intézetemben megfelelő átalakításokat tettem, holis a férfi- és nőiruhák, valamint kézimunkák a legújabb módszer szerint tisztittatnak. Az elkészült munkák tetemesen leszállított árak mellett 5 napon belől kifogástalanul eszközöltetnek. — Gyors és pontos kiszolgálást biztosit és mennél számosabb megbízást kér: mosó ér. vegytisztitó intézete SÁTOBALJAUJKBLY
