Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-04-02 / 27. szám

2. oldal. ZEPPLÉN. Április 2. let. Á bizalmatlanság ellen herceg Windischgrätz Lajos és zempléni Moskovitz Géza foglaltak meggyőző erejű, hatásos beszédekben állást, mig a bizalmatlanság mellett Meczner Béla és Búza Barna érvelt. Az ered­mény 85 szavazattöbbség volt, mely- lyel Dókus Gyula alispán határozati javaslatával szemben, a törvényható­ság a tudomásvétel mellett döntött. A megnyitó. Részletes tudósításunkat a kö­vetkezőkben adjuk : Délelőtt 9 órára zsúfolásig megtelt a vármegyeháza nagyterme. Sürü, nagy csapatokban jöttek fel a bizottsági tagok, a kar­zatokat meg elegáns hölgyközönség szállotta meg. A terem egyszerre tele lett zsibongással, az izgalom a vég­sőkig feszült és úgy leste, várta a kö­zönség a már eleve elszántnak, kímé­letlenek Ígérkező összecsapást. A szokatlanul nagy számmal megjelent bizottsági tagok soraiban ott láttuk: Hg. Windischgrätz Lajost, gr. Wolkenstein Osvaldot, Molnár Viktort, Meczner Bélát, Z. Moskovitz Gézát, Dessewffy Tamást, Görgey Gyulát, Hiszem Kálmánt, br. Harká­nyi Jánost, Bernáth Bélát, Búza Bar­nát, Nagy Barnát, dr. Fried Lajost, Czibur Bertalant, Zalay Andort, Heiler Konrádot, Farkas Róbertét, br. Mailott Nándort stb. Amikor Meczner Gyula főispán fekete diszmagyarban belép a terem­be, harsány, hosszantartó éljenzés fo­gadja. Szives szavakkal üdvözli a törvényhatósági bizottság szép szám­mal megjelent tagjait és bejelenti, hogy a közgyűlés tárgysorán több nagyfontosságu politikai ügy is helyet kapott és abban a hiszemben, hogy a közgyűlés óhajával találkozik, in­dítványt tesz arra nézve, hogy a tör­vényhatóság elsőnek a politikai ter­mészetű ügyeket vegye elő. Az éljenzéssel fogadott bejelen­tés után Bernáth Aladár tb. főjegyző sorra olvassa a tárgysor azon pont­jait, melyek gróf Khuen-Héderváry Károlynak és kormányának kineve­zéséről, továbbá a volt koalíciós mi­nisztereknek búcsúleveleiről adnak számot. Közben folytonosan zúg hol az éljen, hol az abcug, a lárma egyre nő úgy, hogy percekig kell a főis­pánnak ráznia a csengőt, mig szó­hoz jut. őrizze meg a törvényhatóság — úgymond — a tárgyalás méltóságát. Mindenki szabadon nyilváníthatja a meggyőződését, nincs ok hát a zajon­gásra. Zemplénvármegye mindig elől­járt a komoly és hazafias vármegyék sorában, ezt a dicsőséget ne vegyék el tőle. Most harsányan, nagy, dühösen elkiáltja Búza Barna — Éljen Kos­suth Ferenc. Gúnyos, hosszantartó hahota a visszhang. Szinte belevész a referens hangja, amint olvassa, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly és kormá­nya leiratilag értesíti a vármegye kö­zönségét a kormány kinevezéséről és kéri a törvényhatóság támogatását. A leirat kapcsán Dókus Gyula alispán azt javasolta, hogy a törvényhatóság a leiratot vegye tudomásul, de mondja ki egyben azt is, hogy a kormányt bizalma hiányában nem támogatja. Csatasorban. Hatalmas tapsban tör most ki a függetlenségi oldal. Percekig tart az ováció, amivel az alispán határozati javaslatát fogadják a Búza Barna tá­borában. Nagy nehezen helyreáll a csend és szólásra emelkedik Meczner Béla. Tiltakozik az ellen a híresztelés ellen, mintha őt politikai állásfogla­lásában ezúttal a főispán elleni ani- mozitás vezetné. A személyes táma­dásoktól mindig tartózkodott és most is legtisztább hazafíui intenciók szó­laltatják meg. Majd foglalkozik a „Zemplén* szerdai vezércikkével és visszautasítja azt a feltevést, mintha a bizalmatlansági inditványnyal a Búza Barna pozíciójának védelmére akarna sietni. Ismerteti a Fehérváry kormány történetét, majd a koalíciós rezsim erényeiről szól hosszasan. — Khuen nem hozta a nemzeti ideálokat és az ő politikája a behódolás politi­kája. Elismeri, hogy a munkapárt egyre erősbödik és azok a férfiak, kik a kormány mellé álltak, nagyrészt tisztán csak a meggyőződésük után indultak. Ök a királylyal való egyet­értést akarják, a koalíciós kormány is ezt akarta. A magyarnál hűsége­sebb, loyalisabb nemzet nincs, de az­zal, hogy azt mondják, hogy ha a kor­mány vállalkozása nem sikerül, hát jön az abszolutizmus, a nemzet jogai­nak előrenyomulását visszaszorítani nem lehet. Az előre jelzett bizalmat­lansági indítványt nem terjeszti be, de ajánlja elfogadásra az alispán ha­tározati javaslatát. Meczner Bélának mintegy három­negyedórás beszédét nagy éljenzéssel fogadta a függetlenségi oldal. Jellemző erővel hatott a beszéd folyamán két körülmény. Mikor kijelentette Mecz­ner Béla, hogy nem hive az általá­nos, titkos, egyenlő s községenkint való választói jognak — a Justh-párt most egyszerre olyan nagy garral hirdetett programmpontjának — az egész törvényhatóság szinte egyértel­műen helyeselt. Majd hatalmasan, magával ragadó erővel csapott fel és zúgott percekig az éljen, amikor Mecz­ner Béla a gróf Tisza István nevét említette. Herceg Windischgrätz Lajos kért most szót és folytonos éljenzés köz­ben, nagy tapssal nyomon követett beszédben szállt síkra a bizalmatlan- sági indítvány ellen. Nem a kormány embere. A mos­tani kormány szerinte bizalomra idáig nem adott okot, egész politikai kez­deményezése nem rokonszenves. — Mindennek dacára fölöslegesnek tartja akár a bizalom, akár a bizalmatlan­ság nyilvánítását. Már az utóbbi esz­tendők eseményei bebizonyították, hogy jelszavakkal és demonstrációkkal a nemzeti érdekeket előmozdítani nem lehet. Kérdi van e párt, melynek programmja a nemzet igazi és kiváló érdekeit magában foglalná ? Legyünk őszinték. Ha a Khuen-kormány mun- kaprogrammjának csak néhány pont­ját igazán és becsületesen végre hajtja majd, többet végez, mint akár­melyik párt végzett ez utóbbi évek­ben. Bizalmatlanságot érdemelnek mindazon üresen csattogtatott jel­szavak, melyek a közelmúltban meg­akadályozták, hogy az egész nem­zet egy zászló alatt egyesülhessen. A kormány elleni bizalmatlanság itt csupán személyi kérdés. Bár egyesül­nénk céltudatos törekvésben, ha a nemzet komoly érdekei kívánják azt. A mai viszonyok között — véleménye szerint — a bizalmatlansági indítvány nem időszerű és javasolja, hogy a kormány kinevezését vegye tudomá­sul a törvényhatóság. Percekig zúgott a taps, amint herceg Windischgrätz befejezte a be­szédét. Az eleven erővel, energikusan elmondott szavak frappánsan hatottak és az élesebb kitételek, melyek a jel­szavak politikájának szólották, általá­nos helyesléssel találkoztak. — Most Búza Barna állott szólásra és elmon dotta — fojtonos zajongás közben — mindazt, amivel a lapja hasábjain igyekezett propagandát csinálni a bizalmatlansági indítványnak. A zaj, a lárma Búza beszéde alatt folytono­san zúgott, úgy hogy a főispánnak többször is .kellett kérnie a törvény- hatóságot, hogy türelmesen hallgassa végig a beszédet. Elöljáróban Búza szives szavakkal bókolt herceg Win- dischgrätznek, azután rákezdett azokra a közismert melódiákra, melyekben a pátosztól kezdve — az üres feltevé­seken át — az olcsó kesergésig min­den akad. Gr. Andrássyra hivatkozott folytonosan, majd a Zemplénből citált és kézzel-lábbal igyekezett azon, hogy készpénznek vétesse a maga frázisait a törvényhatósággal. A beszéd minden eredménye az volt, hogy amikor ki­ejtette pártvezére, a kegyelmes Justh Gyula nevét, falatrengető abcugolás- ban tört ki a törvényhatóság java­része. És eredménynek — akárhogy latolgassuk is a dolgot — ez is ered­mény. A nagy fiaskó után, amivel a Búza Barna beszéde járt, zempléni Moskovitz Géza mondott objektiv hangú, meggyőző logikájú beszédet. Nem kereste a szenvedélyeket, de pártatlanul s briliáns szónoki készség­gel mutatott rá a dolgok lényegére. A higgadtságra — úgymond — nagy szükség van. Az ilyen nagy fontos­ságú kérdéseket nem szabad odadobni a szenvedelmeknek. Álko'mánypárti volt és most pártonkivüli. Senki sem foghatja hát rá, hogy csatlósa lenne a kormánynak. Nincs az a nagyitó és nincs az a górcső, mely vezére, gr. Ándrássy Gyula és az ő véle­ménye közt eltérést mutatna. És ép azért nyugodt lélekkel mondja, hogy nincsen ok arra, hogy a törvényha­tóság a kormánnyal szemben a bizal­matlanság kimondásáig menjen el. A Fehérváry és a Khuen-kormány között többek közt az a nagy, az a lényeges különbség is meg van, hogy a Khuen-kormány a nemzetre apellál és aláveti magát a nemzet verdiktjé­nek. A mig szilárdan meg áll a kor­mány e mellett az elhatározása mel­lett, meg kell elégednie a törvény- hatóságnak a tudomásul vétellel. — A törvényhatóság minden józan, hig­gadt, alkotmányt ős törvényttisztelő tagjainak figyelmébe ajánlja ezt a szempontot. A szavazás. Nagy éljenzéssel fogadta a tör­vényhatóság zempléni Moskovitz Géza szavait. A beszéd logikája keresztül hasított a levegőbe épített föltevése­ken és általános, mély volt a hatás, mely a beszéd minden mondatát nyomon követte. A főispán most be­rekeszti a vitát és indítványt tesz a kérdések föltevésére vonatkozóan. Ajánlja, hogy a herceg Windisgrätz indítványára történjék igennel a sza­vazás és ha az nem fogadtatnék el, akkor határozati erőre emeltnek jelenti majd ki az slispán javaslatát. Ret­tenetes lárma tört ki erre a függet­lenségi oldalon. Óriási, fülsiketítő zaj fogadja a főispán propozicióit és per­cekig viharzanak az indulatok, mig szóhoz jut dr. Szirmay István, tiszti főügyész. A kérdés feltevéséhez szól hozzá és javasolja, hogy elsőnek az alispáni indítványra történjék a sza­vazás. Ugyanilyen értelemben szólalt föl Meczner Béla is. A törvényható­ság többségo azonban a főispán pro- pozicióját fogadta el. És most — folytonos lárma és a végsőkig csigázott izgalmak közben — vette kezdetét a szavazás. Leadatott összesen 286 szavazat és abból igen­nel 181, nemmel 105 bizottsági tag szavazott. A törvényhatóság tehát 76 szavazattöbbséggel — az alispán ha­tározati javaslatát mellőzve — el­fogadta hereeg Windischgrätz Lajos indítványát és gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöknek a kormány kinevezése tárgyában kelt leiratát tudomásul vette. Az eredményt nagy lelkesedéssel, dörgő tapsai fogadta a győztes tábor. Búza Barna ábrázatára meg odaült a szomorúság és nagy busán konstatál­hatta magában, hogy ime még egy újabb szakadék, mely elválasztja a mandátumtól. Zemplénvármegye közgyűlése. — ápr. 1. Zemplénvármegye törvényható­sága csütörtökön kezdte meg rendes tavaszi közgyűlését. Hatalmas, közel 200 pontot magában foglaló tárgysor került a törvényhatóság elé és a két napos közgyűlés garmadával vetette felszínre azokat a fontosabb ügyeket, melyek jelentős sulylyal kapcsolódnak bele Zemplénvármegye közigazgatási életébe. A politikai természetű ügyek letárgyalása után egyszerre megcsap­pant az érdeklődés, alig egynéhány bizottsági tag akadt csak a teremben, akik azután buzgóan asszisztáltak a tisztikarnak a napirendre került ügyek letárgyalásában. A Meczner Gyula főispán elnök­lete alatt lefolyt közgyűlés elsőnek a politikai természetű ügyeket vette tárgyalás alá. Gróf Hhuen-Héderváry Károly miniszterelnöknek és a kor­mány tagjainak kinevezésük tárgyá­ban kelt leiratait tudomásul vette a törvényhatóság, majd hálás szeretettel hallgatta végig gróf Ándrássy Gyula, Kossuth Ferenc, gróf Apponyi Albert és dr. Darányi Ignác volt miniszterek búcsúleveleit. Különösen meleg han­gon vett búcsút a törvényhatóság Kossuth Ferenctől és hálás köszöne­tét mondott a volt miniszternek a vármegye irányában megnyilvánult őszinte és nagyértékü jóindulatáért. Majd a főispán indítványára a törvényhatóság részvétének adott ki­fejezést az ököritói borzalmas szeren­csétlenség alkalmából. Á tárgyalás során jelentette a főispán, hogy He- ricz Márton és Oosztonyi István szolgabirákat tb. főszolgabirákká ne­vezte ki. Az alispáni jelentés. Dókus Gyula alispán a követke­zőkben terjesztette elő óvnegyedes jelentését: Az 1909. év december havában tartott évnegyedes rendes közgyűlés óta eltelt időszak alatt az 1886. évi XXI. t.-c. 68. §-ának s) pontja ér­telmében a törvényhatóság általános állapotáról és fontosabb intézkedései­ről a következőket jelenti az alispán : A bizottság tagjai közül elhalálozott Görgey Gyma, Kazinczy Artur, Kiss Károly és Komicskó Pál. A főispán a vármegye törvényhatóságánál Hla- vathy Jenő nyugdíjazása folytán meg­üresedett irnoki állásra Szentgyörg.yi József napidijast nevezte ki. Úgyszin­tén kinevezte Grund Oszkár díjtalan közigazgatási gyakornokot és Münich Ferenc végzett joghallgatót ideiglenes minőségű közigazgatási gyakornokká. Rzentgyörgyi József Írnokká történt kinevezése folytán megürült napidi- jasi állásra Kristóvszky György ideig­lenes minőségű napidijást, a Tóth Lajos elhalálozása folyván megürese­dett napidijasi állásra Moskovszky Lajos ideiglenes minőségű napidíjast nevezte ki. Úgyszintén a Münich Fe­renc közigazgatási gyakornokká tör­tént kinevezése folytán a tokaji szol gabiró hivatalnál megürült napidijasi állásra ifj. Belner Károly tokaji la­kost fogadta fel. A nagymihályi köz­kórházról rendszeresített irnoki állásra jelentkező 12 pályázó közül Rosznáky Gyula nagymihályi lakost nevezte ki. Sátoraljaújhely r. t. város képviselő­testülete dec. 23-án megtartott ülésé­ben a megürült polgármesteri állásra dr. Reichard Salamon városi h. ügyészt választotta meg, ekként Kiss Ödön h. polgármester az eddig viselt fő­ügyészi állást elfoglalta. Bencsik Béla tb. főszolgabíró szabadsága betegsége miatt meghosszabbittatott s az ekként nélkülözött munkaerő pótlására a sá­toraljaújhelyi szolgabirói hivatalhoz Grund ószkár közigazgatási gyakor­nokot rendelt ki. Kerényi László homonnai járási Írnok ellen elrendelt Legjobb és legdivatosabb kalapok, fehérnemüek, nyakkendők stb. úridivat különlegességek Szenes Lipot nriilivat izleMmi Sálorallaujlielyen. Finom férfi czipők. Angol sport sapkák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom