Zemplén, 1910. január-június (40. évfolyam, 2-52. szám)

1910-03-30 / 26. szám

3. oldaL ZEMPLÉN. Március 30. részleteit. De az igaz, hogy Just- hék részéről igenis szó volt a kooperációról, összekötetésben ama gondolattal, hogy az országgyűlés fel ne oszlattassék, ami a kormány eredeti álláspontjával összeférhe­tetlen lett volna. Gróf Khuen-Héderváry nem ját­szik a szavával, állja az utolsó betűig mindazt, amit mondott. S az a lan­gyos kertelő szavú cáfolat, melylyel a Justh-párt sietett tisztára mosni magát, sem mond semmit. S egy újabb, klasszikus erejű bizonyságát kaptuk ezzel annak, hogy a Justh- párt minden hadakozása hijján van a politikai becsületességnek. A mandá­tumokért és nem elvekért folyik a harc és az a párt, mely olyan egy­kettőre forgatja meg minden más igyekezet testében a kését, a brutális, véres inzultusokra is kapható volt, amiért a miniszterelnök nem állt kötélnek. Holmi kooperációs kötélnek. És Búza Barna nemzeti ellenál­lást hirdet itthon, tűzbe akarja vinni a vármegyét az ellen a kormány el­len, melylyel a harcban való édes testvérei szívesen kooperálták volna. Akkor még nem volt Khuen-Héder­váry az a lelketlen darabont, aki ma, amikor végighuzott a Búza Barna uraimék számításain. fiz ipartestületi tisztujitás. (Elmarad a tisztujitás. — A városi tanács határozata. — Újabb komplikációk.) — márc. 30. Egyre szélesebb körre ömlik át és egyre indulatosabben veri a hul­lámot az a harc, mely az újhelyi ipa­rosok körében — az ipartestületi tiszt- ujitások ötletéből — dúl. Mindegyre tüzesebbé fokozódnak a szenvedélyek, napról-napra mélyebben szántanak az izgalmak és mert Búza Barna párt- politikai érdekeket is belevegyitett már a küzdelembe, az ipartestület elöljárósága úgy határozott, hogy a békés és megfontolt eredmények ér­dekében, a tisztujitást április 3-ról csendesebb időkre odázza el. S az ipartestület elöljáróságának ez az el­határozása komoly s kívánatos volt annál is inkább, mert az ipartestület« tői távol kell tartani minden olyan hullámzást, melyet a küszöbön álló képviselőválasztás kapcsán pártpoli- kai érdekek inficiálhatnak. De beleszólt a dolgok folyásába kedden a városi tanács is. A Buza- párt beadványokkal árasztotta el a ta­nácsot és az ipartestületi elöljáróság ujabbi határozatával szemben azt kérte, hogy rendelje el a tanács a tisztujitásnak április 3-án leendő meg­tartását. A tanács — a beadványok­kal való tüzetes foglalkozás során — konstatálta, hogy a kereskedelemügyi kormány még ez esztendő januárjá­ban megsemmisítette az 1907 ben megejtett ipartestületi választásokat. A megsemmitésből kifolyólag azon­ban nem vált szükségessé az uj vá­lasztások kiírása, miután az ipartes­tület elöljáróságának 1907-ben adott s a 3 esztendő múltával megsemmi­sített mandátum most járt le és a következő, 1910-től 1913-ig terjedő ciklusra úgyis megejtendők a tiszt- ujitások. A tanács hosszas vita után úgy határozott, hogy az ipartestületi tisztujitásoknak ápr. S-án való meg­tartását nem engedélyezi, miután az a törvényes követelményeknek meg­felelően meghirdetve az nem lett. Megbízta egyben Farkas Andor h. polgármestert, hogy a tisztujitások kiírása tárgyában újólag intézkedjék és az iparhatósági biztosi teendők el­látására felkéri Ehlert Gyulát. Ez a lényege mindannak, amit a legutóbbi napok az ipartestületi tiszt- ujitásokra vonatkozóan felszínre ve­tettek. A harc kulisszái közé küldött­ségjárások és csőstül való beadvá­nyok visznek élénkséget, egyre job­ban izgatva a szenvedélyeket, melyek már eddig is alaposan földultak az iparosok között minden békét és min­den egyetértést. Legújabban már azt a hirt is kolportálták bizonyos oldalról, hogy a városi tanács a kereskedelemügyi miniszternek az 1907. évi ipartestületi választásokat megsemmisítő végzését elrejtette annak idején és elzárkózott az abban elrendelt intézkedések foga­natosítása elől. Ez a hir is amolyan célzatos kortesfogás csak, mely az indulatok háborgására épit és hijján van az igazságnak. A városi tanács januárban vette kézhez e kereskede­lemügyi miniszter szóban forgó vég­zését és azt foganatosítás végett kiadta Farkas Andor h. polgármesternek. Á kereskedelemügyi miniszter az ipar­testület elöljáróságának 1907-ben adott azt a mandátumát semmisítette meg 1910. januárjában, mely 1910. már­ciusában járt le. Farkas Andor abban állapodott hát meg az akkori ipar­hatósági biztossal, dr. Búza Barná­val, hogy amennyiben az uj és a törvény által eiöirt tisztujitásra rövidesen sor kerül, fölösleges egy uj s időközi választással a dolgot komplikálni. Ez volt a megállapodás, ennek szerzett érvényt Farkas Andor és most ép a Búza Barna portáján keresnek e mögött a megállapodás mögött valami rettenetes panamát. A HARC HEVÉBEN. Gurulnak a koronák. Az apró ezüst pénzek könnyen gurulnak. Elindulnak a jelölt ur zse­béből és megállnak a falu korcsmá­jában. És nagyszerű muzsika a csen­gésük és a jelölt urnák megbizsereg a vére s hallja már az óljent, ami ott reszket majd a levegőben a nagy na­pon. A koronák lassan lassan meg­indulnak hát hóditó útjukon és gu­rulnak tovább. Hja, mert ezek a pén­zek azok a koronák, amelyek gurulnak. Búza Barna — most, hogy erő­sebben fujdogálnak már a választá­sok előszelei — szives s áradó sze­retettel öleli keblére a magyar népet. Az áldott jó magyar népet, melynek voksa van. írja és címezi Írásait a magyar néphez és kioktatja arról, hogy mi is az a nagy politika. Him­nuszt ir a Justh-pártról és hetedizig- len elátkozza azokat, kiknek minden bűnük, hogy csatlakoztak a munka­párthoz. Hja, dédelgetni kell, szives szeretettel kell cirógatni most a ma­gyar népet, mert jönnek a választá­sok és Búza Barnának égető szüksége van minden voksra. Eddig ugyan — néhány keserves esztendőn át — nem jutott eszébe, hogy magyar nép is van, de hát idáig nyugodtan ültek is az urak a mandátum mélyén. Most keservesebb idők jönnek, kemény har­cok előtt állunk s ugyancsak inog a mandátum. Élő hát te nagyszerű, ál­dott szerelem, mely odafüzi a jelölt urat a magyar néphez és zengjen a himnusz ős szárnyaljon az óda. A mélyükön meg sunyin húzódik meg a morál, hogy elvész a hon, ha nem Búza Barna lesz a képviselő. Sőt be sem éri a jelölt ur azzal, hogy írja és címezze az Írásait a ma­gyar néphez. Tovább megy. Szekérre ül és nekivág a falvaknak. És járja a községeket, ahol legutóbb tán csak akkor fordult meg, mikor a voksokat kérte. Most is ilyen járatban van, hát szives szavú, előzékeny és min­den községben külön-külön kész meg­halni a hazáért. És ezenközben in­dulnak el hódító útjukra azok az előbb említett koronák — hol húszával, hol tizével, hol meg ötödmagukkal — és az a rendeltetésük, hogy az áldott magyar nép nagyokat igyék a jelölt ur egészségére. Mi nem is róvjuk föl a Búza Barna bűnéül, hogy járva a falva­kat, szerény anyagi erejéhez mér­tem el-elejtegett itt-ott öt, meg tiz, meg húsz koronákat. Isten látja a lelkünket, nem is azt akarjuk mon­dani, hogy Búza Barna a voksokra pályázik ezekkel az apró pénzekkel. Az áldott magyar nép beveszi — annyira-menuyire — az Írásait, a be­szédeit, beveszi hát azt a csöpp itő- kát is, mihez a jelölt ur koronáinak jóvoltából jut. Mert ezeknek a koro­náknak ez a rendeltetésük. Mikóhá- zán Maczkó János urunkbátyánknak becsúszott a zsebébe húsz kemény korona és azután a szónoklat végez­tével, tovább gurult onnan a pénz a korcsmáros ládafíájába. — Közbe csak egy kevés italozás esett a te­kintetes jelölt ur egészségére. Ennyi az egész és ez is szorosan hozzátar­tozik a guruló koronák természetraj­zához. A Búza Barna erkölcstana. A guruló koronákról való irás csak pajzán, enyelgő lira lehet. De amit politikai erkölcstanából ad mos­tanában mutatóba , Búza Barna, az már súlyos dolog. És az ember ámul azon a dühös, elkeseredett törtetésen, melylyel Búza Barna a mandátum után vetette magát és hamarjában azt sem tudja az ember, hogy mit kezdjen azokkal a furcsa, brutális tételekkel, amikkel már egyenesen a szenvedelmek fölkeltésére, az izgal­mak továbbcsigázására utaznak ott a túlsó oldalon. Ny:ltan és a legvakmerőbb ciniz­mussal irta meg a Felsőmagyarországi Hírlap, hogy a munkapárt 100 koro­nát fog adni minden szavazatért. És Búza Barna nagy garral, egyenesen mefisztói hangokat hallatva, hívta föl a polgárságot, hogy csak fogadja el mindenki a munkapárti pénzt és sza­vazzon majd a függetlenségi jelöltre. Notabene a függetlenségi jelölt az ő csekélysége lesz. S ennek a felhívás­nak minden immoralitásától eltekint­ve, a 100 koronáról való hazugság belegázol — minden alap és minden adat nélkül — egy egész s ma már jelentős politikai párt tisztességébe. De hát mit törődnek azzal a túlsó oldalon és rongy ott mindenkinek a becsülete, ha történetesen nem hoz­zájuk tartozik. S most jön a második fejezet. Búza Barna — dr. Székely Albert társaságában — külön körlevéllel fordul a vármegye jegyzőihez és arra kéri őket, hogy a törvényhatóság köz­gyűlésén a kormány elleni bizalmat­lansági indítványt szavazzák majd meg. Szavazzák azért meg, mert ez a kormány egy hónapnál tovább úgy sem maradhat a helyén és vele bukik a főispán is. Nem kell hát tartaniok a tőispán bosszuállásától, de külön­ben is addig, mig Dókus Gyula ül az alispáni székben, senkit sem ér­het jogtalan üldözés. S ezzel a meg- okolással — amelynél frivolabbra és vérlázitóbbra aligha volt még példa — kérik a jegyzők bizalmatlansági sza­vazatait. S a nyakatekert morál nyilván­való. Mindenki fogadja el a munka­párti pénzt, de adja voksát a függet­lenségi jelöltre. A jegyzők szavazzák meg a bizalmatlansági indítványt, mert úgy sem áll majd módjában a főispánnak bosszút állani. Egy párt­ról azt hirdetik hát, hogy pénzért — a törvény megsértésével — szerzi majd meg a szavazatait, a főispánt meg annak állítják oda, aki bosszút áll majd a jegyzőkön, ha a bizalmat­lansági indítványt szavazzák meg. — Minden vonalon a legbrutálisalb föl­tevésekkel állunk hát szemközt és az állásfoglaláshoz nem a meggyőződést követelik azok az urak, de nekisze­gezve mindeneknek a terrort, a gyön­ge, gyarló emberi tulajdonokat noszo­gatják a polgárságban. Ezek a fegy­verek igazán példátlanok minden vá­lasztási harc történetében és kell, hogy a legélesebb kritikát hívják ki maguk ellen. VÁRMEGYE ÉS VAROS )( A vármegye közgyűlése. Zemp- lénvármegye törvényhatósága holnap 1910. március hó 31-én délelőtt 9 órakor a vármegye székházában ren­des közgyűlésre jön össze. A tartal­mas és gazdag tárgysorban helyet kapott gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöknek a kormány kineve­zése tárgyában kelt leirata. A leirattal kapcsolatban — tudomásunk szerint — a törvényhatóság több tagja bizal­matlansági indítványt fog a közgyűlés színe elé terjeszteni. Ugyancsak hol­nap kerülnek a törvényhatóság elé gróf Szterényi Béla földmivelésügyi miniszter és Hazai Samu honvédelmi miniszter leiratai, valamint grófAnd- rássy Gyula és gróf Apponyi Albert volt miniszterek búcsúlevelei. — Az állandó választmány ma délelőtt tar­totta meg Meczner Gyula főispán elnöklete alatt rendes ülését. )( A városházáról Sátoraljaújhely r. t. város képviselő-testületé március hó 31-én délután 3 órakor dr. Rei- chard Salamon polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlésen felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére április 1-én délután 1/a4 órakor fog megtartatni a hitelesítő közgyűlés. A holnapi rendkívüli köz­gyűlés tárgysorán egyetlen pont szere­pel csak és ez a jéggyárnak a vágó­hídon leendő felállítása tárgyában kelt pénzügyi bizottsági jelentés. A munkásbiztositó pénztár igazgatósági kiküldöttjei. — márc. 29. Mint annak idején említettük, a betegsegélyző és munkásbiztositó pénz­tárak a törvényszerinti újjászervezés folytán március hóban választották meg közgyűlési kiküldötteiket. A sá­toraljaújhelyi kerületi pénztárnál s az ide tartozó vidéki fiókoknál is a vá­lasztások megejtettek, és pedig Sátor­aljaújhelyen kívül a következő he­lyeken : Sárospatak, Tárcái, Bodrog* keresztur, Erdőbénye, Királyhelmec, Olaszliszka, Tállya, Mád, Taktahar- kány, Szerencs, Perbenyik, Nagy- tárkány, Tolcsva, Tokaj. Az összes szavazatlapok a vá­lasztás megejtése után Sátoraljaúj­helybe, mint központba küldettek be, hol azok elbírálását és összeszámolá­sát több napi munkával végezte a központi bizottság, melynek elnöke volt Éhlert Gyula, tagjai Réz Gyula, Móré Dániel, Góts József, Uhrinyi Imre, Halama Antal, Juházcsik János. A választás eredményét a követ­kezőkben közöljük. Megválasztattak a munkaadók köréből rendes tagok­nak : Az ipariak közül: Móré Dániel, Klein Izidor, Czinczel István Király- helmee, Friedman Lajos, Szabó Sán­dor, Orosz Mihály, Élek István, Fe­kete Károly, Karsay Jenő, Dikker Zsigmond Szerencs, Papp Gyula, Zombory János, Ruzsinszky István, Tóth Mihály Szerencs, Rozgonyi An­drás Szerencs, Bánóczy Kálmán, Pachár Bertalan, Bleuer Sámuel Ki­rályhelmec, Zsihovics Bertalan, Ma­joros András, Bauman Simon, Schvarc Sámuel, Schvarcbard Lipót, Rimár József. Jenik Béla, Tutkovics János Királyhelmec. — A kereskedelmi­ek közül: Gyarmaty Béla, Mosko- vitz Ede Szerencs, Glück Samu, Kesz- tenbaum Lajos, Alexander Manó, Hrabéczy Kálmán, Grünbaum Simon, Lővy Adolf, Schweiger Márkusz, Fried Vilmos, Reichard Ármin, Vilkovszky Kálmán, Schön Sándor, Kincsessy Péter, Szabó Zsigmond Sárospatak, Kolssy Ferenc Olaszliszka. — A gyá­riak közül: Réz Gyula, Magistrisz Miksa Perbenyik, Kertész Gyula, Grünberger Abrahám, Reizman Ká­roly, Deutsch Adolf, Pallos Sándor, Lomnitzer József, Garai Mór Király­helmec, Pásztor Lipót, Rimaszombaty Károly Szerencs, Jamriska Gyula, Grosz Izrael Tokaj, Brozorád Rezső Sárospatak, Spitzer Jónás Erdőbénye, Györgyfi Ferencz Nagytárkány, Elek János Olaszliszka, Venglártsik István Bodrogkeresztur. — Póttagokul meg­választattak az ipariak közül: Ádám János, Krajnyik Sándor, Rakovszky Sándor, Lévai Gyula, Dudits György, Mesa István, Stefán Miklós, Löwin- ger Menyhért, Simon József Szerencs, Molnár Pál Királyhelmec, Klein Ár­min, Sohwaroz József, Lászlói! Hen-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom