Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-09-01 / 70. szám

Sátoraljaújhely, 1909. Szeptember í. 70. (4878.) Harminchetedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán ós szombaton este. Szerkesztősig és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Njilttérben minden garmond sor 80 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szorkesztő, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 6 kor negyedévre 2.50 korona.- ~ Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij : Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 8 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. Az 1909. VI. t.-C. — szept, 1. Régen éreztük amaz intézke­dések szükségességét, melyeket az 1909. évi VI. — a házadó kataszterről szóló — törvénycikk akar megvalósitani. Eljutottunk a mai pénzügyi kormány buzgólkodása folytán odáig, hogy a házadó igazságos alaprendszer nyomán fog kivet­tetni. A faluvégi kunyhó gazdája nem fizet egyenlő kulcs szerint a falu közepén levő s jól jöve­delmező cserepesház, bolt vagy korcsma gazdájával. A hivatko­zott törvény ugyanis jövedelme­zőség, tehát az adókulcs meg­állapítása tekintetében körzetekre osztja a legkisebb falukat is s a belső körzet adója jóval maga­sabb a külső körzethez tartozó házak adójánál. Igazságos, becsületes és hu­mánus eljárás. Ez a törvény ré­gen kellett volna, — csak némi módosításokkal. Mert sajnos, mai szövegezésében sem felel meg teljesen a célnak, amint azt az élénk tekiutetü pénzügyminiszter máris észrevette s megfelelő vég­rehajtási utasítás készítésével igyekszik a törvényszöveg hiá­nyain segíteni. Körrendeletét bocsátott ki dr. Wekerle Sándor m. kir. pénz­ügyminiszter a kir. pénzügyigaz­gatóságokhoz, melyben jelzi, hogy az 1909. évi VI. t.-c. végrehaj­tása tárgyában követendő eljárás egyöntetűsége és helyessége szempontjából szükség van a vi­déki viszonyok alapos feltárá­sára, tehát értekezletre hivja meg a kir. pénzügyigazgatókat, esetleg azok helyetteseit s min­den igazgatóságtól egy-egy tiszt­viselőt. Az értekezlet szeptember 20-án lesz a pénzügyminiszté­riumban, amelyen a vidéki ille­tékes tisztviselők előadják néze­teiket s a házadó kataszteri munkálatok már csaknem befe­jezett volta mellett tapasztalatai­kat is, megtéve egyes pontokra vonatkozólag oly irányú észre­vételeiket, melyeknek összesíté­séből fog kialakulni a végrehaj­tási utasítás precíz s a gyakor­lati életnek és az igazságnak megfelelő szövege. Mert hát mi tűrés-tagadás: a pénzügyi kormány belátta, hogy maga a törvény szövege mely nagy átalánosságban szól az egész országra: helyenkint mó­dosításokat igényelne. Minthogy pedig országos törvényt decen­tralizáció elve alapján nem lehet hozni, sem az általánosan köte­lező törvény hatálya alól egyes vidékeket, vagy éppen községe­ket mentesíteni: az az egyedüli mód marad fenn, hogy a végre­hajtási utasítás legyen teljesen korrekt, minden parciális érdekre éber figyelemmel kiterjedő s ez adja meg aztán magának a tör­vénynek az ő igazi értékét. Nézetünk szerint ezt a min­denesetre rendkívül nagyfontos- ságu szaktanácskozást előbb, — még a törvény végleges szöve­gének megállapítása előtt kellett volna megtartani, mert akkor a vidéki szakemberek meghallga­tása alapján a szövegezés meg­felelőbb lehetett volna. De még inkább kellett, hogy a miniszté­rium által megállapított törvény- szöveg a parlament elé terjesz­tést megelőzően, széles margóju nyomással kiadatott volna a kir. pénzügyigazgatóságoknak, mert akkor ezek juthattak volna olyan helyzetbe, hogy a községi és kör­jegyzők értekezletre hívása által valóban a közéleti viszonyokat híven feltüntető megjegyzéseiket a margóra jegyezve: azok egy­bevetésével a kodifikáló bizott­ság egy minden tekintetben tö­kéletes szöveget állíthatott volna össze. Hiszen csak Zemplén vár­megye viszonyait tekintve is, mit tapasztalunk? A kisközségekre, egyenlő népességű helyekre a törvény ugyanegy féle intézke­dést tartalmaz. Lehet-e tehát igazságosnak és teljesen méltá­nyosnak nevezni azt az esetet, ha a nyágói, csabalóci vagy oly- kai hitvány fakunyhó lakosa, — ki kecskéjével és tyúkjaival együtt tanyázik, — ugyanolyan kulcs szerint fizeti a házadót, mint pl. a bodrogkisfaludi vagy ujcsanálosi gazdaember? A házadó kataszter törzsivei most készülnek, sőt átlagban már közel vannak a befejezés­hez. Már e munkálatok során belátták az illetékes körök, hogy a törvény szövege részletes és precíz utasítás nélkül nem fog a célnak megfelelni. Ezért hivja egybe dr. Wekerle e szaktanács- kozmányt, melytől mindenesetre a legjobbat várhatjuk s mely a hiányokon még kellő időben se­gíthet. Jól tudjuk, hogy egy hiá­nyosan és mindenre kiváló fi­gyelemmel, minden eshetőségre ki nem terjeszkedőleg készült törvény azután valóságos csapás a gyakorlati életben s éppen nem kívánatos, hogy országos törvénytárunkban újabb, pl. a betegsegélyző- és munkásbizto- sitó törvényhez hasonló tökélet­len alkotás kapjon helyet. A bajnak még elejét lehet | venni, esetleg novelláris utón javitva az 1909. VI. t.-cikket. Ezt célozza a nemzet érdekeire való tekintettel a szeptember 20-iki konferencia. ■ ■ Ünnepély a Bodrogközön. — A Bodrogközi Jótékony Nöegyesület nagy ünnepólye Perbenyiken. — — szept. t. Már megemlékeztünk arról a minden tekintetben nagyszerűnek s nagysikerűnek Ígérkező fényes ünne­pélyről, melynek rendezését a Bod­rogköz dicső múltra visszatekintő, áldásos missziót teljesítő egyesülete a Bodrogközi Jótékony Nőegyesü­let rendez e hó folyamán Perbenyi­ken. Á Bodrogköznek ez az egyesü­lete, élén fáradhatlanul buzgó, köz­szeretetben álló, kiváló elnöke, gróf Mailáth Józsefnéval évről-évre olyan tevékenységet fejt ki a közjótékony- eág terén, hogy szinte páratlanul áll köztevékenysége mérvével s nagysá­gával a hasoncélu egyletek között. Egy egész vidék érzi jótékony, áldó hatását s az egylet agilis, összetartó nemesszivü hölgy gárdája irányító­jukkal, vezérükkel: a nemeslelkü gróf­nővel, munkásságuknak olyan kiáltó tanúságait adták, hogy egész törté­nelmet kellene Írni az elért eredmé­nyekről. Hogy vezető szerepre, irányításra van hivatva az egylet s működése nem stagnál: ennek legújabban egy nagy méretű ünnepséggel fogja bi­zonyságát adni, melyet folyó hó 19-én rendez Perbenyiken. A jótékony nő­egyesület tervei mind diadalra jutot­tak az idők folyamán s a múltak ta­núságai engedik remélni, hogy dia­dalra jut és fényes sikert ér el az a nagyarányú közjótékonysági akció is, melynek ügyét a rendezendő ünne­pély szolgálni hivatva van. Fényes sikerű, jelentős ünnep­ségnek nézünk elébe, mely reményt kétségtelenné teszi az a körülmény is, hogy az ünnepség rendezése élén egy az életrevalóságnak, harmónikus együttműködésnek számtalanszor ta­núságát adó, lelkes hölgy gárda áll a Bodrogköz intelligens társadalmá­ból, melynek munkaképességét meg acélozza elnöke gr. Mailáth Józsefné odaadó munkássága, ki ismert buz­galommal vesz részt az ünnepség ren­dezése irányításában. És, hogy ez a hit és tudat az egész megyében általános, mi sem bizonyítja jobban, mint az a nagy­fokú érdeklődés, a mit közönségünk a rendezendő ünnepség iránt tanúsít. Mióta a bodrogközi ünnepség rende­zésének hire járt: az egész megye társadalma fokozott kíváncsisággal s várakozással néz a commünikók felé, melyek az ünnepség részleteiről szá­molnak be. A folyó hó 19-én Perbenyiken lezajlandó nagyarányú jótékonycólu ünnepség műsorát a rendezőség már csaknem összeállította, de még tel­jességében nem kerülhet a nyilvá­nosság elé, mivel nap-nap mellett újabb, megragadóbb pontokkal tar­kítják, élénkítik a műsort. Mindazonáltal annyit már előre elárulhatunk, hogy az ünnepség nap­ján a perbenyiki „Nyesés“ összes helyiségei s az erdő tündóries villanyvi­lágításban fogják fogadni a nagyszámú vendégeket. A vendégek soraiban szép­számban lesz képviselve a magyar arisztokrácia, melynek köreiben az ünnep élénk érdeklődés tárgya. Az ünnepség műsorának pontjait galamblövészet, diszjelmezes felvonu­lás, élőképek, lampionos felvonulás, katona s cigányzenekarok, társas ebéd s ki tudná hányféle müsorszám fogja tarkítani. Az élőképcsoportozatok ren­dezésében — mint értesülünk — a rendezőség Tarnay Alajos zongora művészt, a budapesti zeneakadémia r. tanárát nyerte meg, ki azt maga rendezi s adja elő az általa megzené­sített „ Tündérmesék “-et. Ez már ma­gában véve kiváló művészi esemény s a látványosság a legszebbnek Ígér­kezik. A művészek rajzai után terve­zett diszjelmezes csoport felvonulás összeállításával a rendezőség szintén befejezéshez közeledik, szóval az elő­zetes intézkedések halasztást nem tü- rőleg folynak. Á rendezőség, gróf Mailáth Jó­zsefnéval élén minden erejét felhasz­nálja, hogy a nagyarányú terv vég­leges rendezését minél előbb befejez­hesse, hogy már a napokban a nagy nyilvánosság elé terjeszthesse az ün­nepség magas nívójú műsorát. Az ünnepség napján Sátoraljaújhelyből külön vonat indul. Az ünnepség jövedelme termé­szetesen jótékonycélt fog szolgálni, hiszen annak szolgálata, annak ér­deke lebegett a szép terv kezdemé­nyezőinek szemei előtt az eszme megfogantakor. Ennek a jótékonycél­nak nemes szolgálata kell, hogy párt­fogásra találjon a megye közönségé­nél is, hogy az ünnepség napján pá­ratlan siker s impozáns érdeklődés nyújtson hálát s elismerést a nemes sziviiek fáradozásáért, kiknek egyet­len jutalmuk a jótékonycél sikere lesz, mely az ünnepség sikerében tes­tesül meg. Adja az Ég, hogy a Bodrogközi Jótékony Nőegylet s nemesszivü el­nöknője gróf Mailáth Józsefné elér­jék céljukat s lássák érdemes mun­kájuknak sikerét az osztatlan elisme­résben, közérdeklődésben s a jóté­kony alap gazdagodásában, mert meg­érdemli az, ki könnyeket akar letö­rölni, hogy törekvésében mindenki Ii»l»nnk mai «izámn 4 «Mal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom