Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-08-07 / 63. szám

Sátoraljaújhely, 1909. Augusztus 7. J U'ülUvk, sJL- L 63. (4871.) Harminchetedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyiltlérben minden garmond sor 80 fill. agg Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. ««— Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — ifilandó hirdeté­seknél árkedvezmény. Jegyzők gyűlése. — aug. 7. Zemplén vármegye községi és körjegyzői egyesületének számos tagja jelent meg ma délelőtt a vármegye székhelyén, a város­háza nagy termében, hogy fon­tos és a jegyzői kart vitáli­sán érintő kérdések felett tanács­kozzék. A jegyzői karnak, mint a közigazgatás legfontosabb szer­vének erkölcsi feladatát kell, hogy képezze a tömörülés, az együttes munkálkodás és közös érdekvédelem; mert e testület­nek úgy szellemi színvonala, mint anyagi érdekeinek biztosí­tása nem egyedül az ő ügyök, de teljesen közügy, minthogy az ő munkaképességük, szorgalmuk ,és munkabírásuk a közéletben van elsőrendű szerepre hivatva s ő rajtuk nyugszik a szó leg­nemesebb értelmében egész köz- igazgatási szervezetünk. Felis­merték a jegyzők e nagy erköl­csi súlyát a kormányok már ak­kor, midőn a régi 3—400 foriu- tos jegyzői fizetéseket eltüntetve államsegélynél egészítették ki a jegyzők javadalmát 800 forintos minimumra, hozzájárulván ehez a szolgálati idő arányában uta­landó korpótlék. így lehetővé vált, hogy ez intelligens testület végzett óriási munkássága ellen­értékéül legalább a megélhetés gondjaitól kiméltessék meg és mert nincs kizárva, hogy anyagi helyzetük a jövőben még jobbra fordul s mert úgy az ő nyugdí­jazásukról, mint özvegyeik és ár­váik ellátásáról ma már minden törvényhatóság üdvös szabályren­deletek alkotása utján gondosko­dik: arányba állítva a jelen hely­zetet a nem rég múlttal, öröm­mel fogjuk tapasztalni, hogy az az áldozatkészség, melyet az or­szág szívesen ajánlott fel a jegy­zői kar érdekében, megtenni hasznos gyümölcseit egy munka­szerető, ügybuzgó testület köz­hasznú tevékenysége által. Zemplén vármegye törvény- hatósága is most tette közzé a jegyzők s azok családtagjai nyug­ellátása illetve gyámpénzéről szóló szabályrendeletét. E sza­bályrendelet ellen a vármegye­beli jegyzők részéről több kifo­gás emeltetett s éppen ez ké­pezte mai gyűlésük legfonto­sabb tárgyát, hogy a testületre nézve sérelmesnek, vagy hiányos­nak tartott pontjai a szabályren­deletnek módosíttassanak, mielőtt az jogerőre emelkednék s hosszú időre mint törvényerővel biró statútum védje az ő érdekeiket. A hivatalos lapban közzétett szabályrendelet számot vetett úgy a községek, mint a jegyzők anyagi teljesítési képességeivel s az a viszonyoknak megfelelő­ig lett koncipiálva. Azt senki fel nem tételezheti a szabályrendeletet szövegezett alispánról, hogy ő annak a jegy­zői karnak, mely neki nehéz fel­adata megoldásában a leghívebb munkatársa, nem a méltányosság legszélsőbb határáig menőleg in­tézkednék s ennek a munkával túlterhelt karnak igaz jóindulat­tal boldogulását ne keresné. Helyes és szükséges volt, hogy a jegyzői kar a szabály­rendeletet alapos megvitatás alá vegye. Akár stiláris, akár érdemi módosításokra szorul az : helyes, hogy azok tegyék meg hozzá észrevételeiket, kiket a dolog legközelebbről érdekel. Sem a törvényhatóság, sem a belügy­miniszter nem fog elzárkózni a szükséges és kivihető módosítá­sok elől s reméljük, hogy a jegyzői nyugdíj szabályrendelet egy minden tekintetben s minden érdeket megvédelmező tökéletes mü lesz, mire életbeléptetésének ideje elkövetkezik. Ismerve a jegyzői kar túlter­heltségét, szívesen honoráljuk ama törekvéseiket is, hogy mind- ott, ahol arra szükség van: a segédjegyzői állások rendszere­sítessenek, hogy maga a gya­korlati élet neveljen e fontos pozíciókra valóban szakembere­ket egyrészt, másrészt pedig a közigazgatás s a nagy közönség érdeke ne szenvedjen hátrányt a munkaerő hiányában. Törvényeink ma a jegyzőt már lehet mondani, hogy állami közeggé tették, mert óriási munkahalmazatának túlnyomó tö­mege az adóügyi és katonai tör­vények végrehajtására esik. Itt van az uj házadó és földkatasz­ter ; egész nyáron megfeszített szorgalommal kellett dolgozniok a házadó kataszter törzsivezésén. Hol marad most a rengeteg adó­ügyi munka, katonai, árvaügyi, közigazgatási teendők tömege! Megérdemlik, hogy teljes szim­pátiával forduljon feléjük az il­letékes felső hatóságok mindé- nike, de ugyanakkor megérdem­lik azt is, hogy erejükön túl ne terheltessenek s tekintettel a változott viszonyokra, a szüksé­ges segédmunkaerőt mindenhol megkapják. „A zemplénvármegyei községi és körjegyzők egylete“ rendkí­vüli közgyűlése alkalmából írjuk mindezeket, mely ma délelőtt folyt le a városház tanácster­mében. Az ülést a vidék jegyzőinek az ülés iránt megnyilvánult nagy érdeklődése mellett Haraszthy Vince elnök nyitotta meg. A vá­rosháza nagy termét, hol az ülés lefolyt, zsúfolásig megtöltötték a zemplénvármegyei községi s kör­jegyzők. Az ülésnek három tárgy volt tárgysorára tűzve, de a szabály- rendelet módosítása felett meg­indult nagy és részletes vita annyira lefoglalta a maga részére az időt, hogy az egyleti szám­adások s a győri átirat ügye ez alkalommal kellőleg megvitat­ható s tárgyalható nem volt. A szabályrendelet ügyénél na­gyon sok felszólalás történt s foglalkozott annak sérelmeivel. A gyűlés a szabályrendelet sé­relmes intézkedései ellen feleb- bezés beadását határozta el, me­lyet maga az egylet ad be, de felebbezést adtak be ezenkívül a szerencsi járás jegyzői kara ne­vében Pethő Dániel sajóhidvégi s Darvas László szerencsi jegy­zők is. VÁRMEGYE ÉS VAROS. A tárgyaló város. A város rendes közgyűlése. Sátoraljaújhely, 1909. aug. 5. Folyó hó 4-ikén, délután 3 óra­kor megtartott rendes közgyűlésén fontos közdolgokban hozott határoza­tokat Sátoraljaújhely rend. tan. város képviselőtestülete. Több olyan fontos kérdés került a napirendre, mely általánosabb ér­deklődést érdemelt volna, de szeren­csére, az alapos, beható viták során igy is olyan határozatokkal nyertek elintézést, melyek a közmegnyugvást legszélesebb körben vannak hivatva felkelteni. A közgyűlés legfontosabb tárgya amaz ajánlatnak tárgyalása volt, me­lyet özv. Rosenberg Sámuelnó tett a „Vörös ökör“ megvételére vonatko­zólag, vételi árul olyan összeget ajánl­va fel, amilyenbe az épület a város­nak került. A képviselőtestület a pénz­ügyi bizottság javaslatának elfogadá­sával egyelőre napirendre tért az aján­lat felett, mely a városnak nem nyújt olyan ellenszolgáltatást, mely az épü­let eladását indokolttá tenné. Á kép­viselőtestület e határozata nem azt jelenti, hogy a város az eladás elől mereven elzárkózik, de mint termé­szetes és észszerű is: azt, hogy meg­tartja a városnak a szép helyen fekvő épületet mindaddig, mig egy kedve­zőbb ajánlat nem készteti arra, hogy az eladás ügyében érdemileg bocsát­kozzék az esetleges ajánlattevőkkel tárgyalásokba. Mert az a helyes és azt hisszük: a képviselőtestület álláspontja is az, hogy a város egy esetleges eladás esetén nemcsak a vételi árát s be­fektetéseit óhajtja visszakapni, do megvalósítva kívánja látni azokat a célokat, melyek elérésére számított, mikor megvette. Bizonyos, hogy a képviselőtestület sokkal szívesebben foglalkozott volna a kérdéssel, ha özv. Rosenberg Sámuelné már ere­detileg is azt az ajánlatot teszi, amit a képviselőtestületi ülésen megbízottja dr. Roboz Bernát tett, de érdemileg a közgyűlés ab ovo nem tárgyal­hatott, hogy ajánlattevő a vételár s befektetések teljes összegének kész­pénzben való kifizetése mellett, óva­dékkal kötelezi magát, hogy záros határidőn belől azokat a létesítmé­nyeket építi fel a területen, melyek­nek megvalósítását a város a vétel­nél célozta, t. i. szálloda, vagy vásár- csarnok építését. Nagyon helyes határozatot hoz­tak a vármegyei közkút áthelyezése dolgában is, kimondásával annak, hogy a Wekerle-lóren elhelyezendő közkutat a vízvezeték vizével fogják táplálni, mivel a Dörzsik kútról le­vezető csatornának áttétele s átveze­tése a kút uj helyére tetemesen gya­rapítaná a költségeket. Az ülés lefolyásáról következő részletes tudósításunk számol be: Megnyitás. Á képviselőtestület rendes köz­gyűlését az elnöklő Kiss Ödön h. polgármester délután három órakor nyitotta meg. Jelenvoltak : Matolai Etele, Mik- lóssy István, dr. Búza Barna, Isépy István, Kincsessy Péter, Bessenyei István, dr. Hornyay Béla, Szőllősy Arthur, Halász József, Némethy Ber­talan, dr. Roboz Bernát, Alexander Vilmos, Krausz Lipót, Haas Mór, Horváth József, dr. Róth József, Ko- valcsik János, Ármágyi János, Hericz Sándor, Reichard Lajos, Róth Ber­nát, Barna Dezső képviselőtestületi tagok s a tanács hivatalból jelenvolt tagjai közül elnöklő Kiss Ödön h. polgármesteren kívül Farkas Andor, Pataky Miklós, dr. Reichard Salamon, Schmidt Lajos, Bogyay Béla, Kérészy Gyula, Rakmányi Jenő, dr. Szepessi Arnold, Szőllősy Sándor. A megyekut áthelyezése. A közgyűlés első tárgyát a tör­vényhatósági bizottság jóváhagyó ha­tározata képezte, melyben a képvise­lőtestület ama határozata, — hogy a megyekutat a költségek negyedrészé­nek elvállalásával a Wekerle-térre helyezik át — nyert megerősítést. Á törvényhatósági bizottság jó­váhagyó tudomásul vette a város ide vonatkozó határozatát, csupán azt kötötte ki, hogy a megyeházban levő s a megyekuttal összeköttetésben álló NAGYMIHÁLYI SŰR- ÉS MALÁTAGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. Első rangú modernül berendezett hazai ipartelep. Évi gyártás 30,000 hektoliter. Gyárt Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár : Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus utca. "Igj S7űrrm1í5mrQrmQfrxroi VűríXMOűlo+oinV • Mezőlaboroz, Sstropkó, Homonna, Varaimé, Gálszéos, Királyhelmeoz, Perbenyik és Szerencsen /#empieilvd.imegy El JxejJVltstJieieillJX . ---------------------------------- áUandóan ftiss és zamatos sört szállítanak. . . . Lapunk múl száma 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom