Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-12-29 / 103. szám

. (4911.) Harminchetedik évfolyam. rlPLÉN POLITIKAI HÍRLAP. NÉMETH PÁL, MAJTÉN7I GÉZA, o. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [,5 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. —­Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy dlszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. ,a. — dec. 29. iiolnap raegtörté­korroány felmen­ni egyidejűleg az uj .*oy kinevezése, Lukács tszló miniszterelnökségével. A régen húzódó válság tehát végre befejezést nyer. Hogy az ország nyer-e vagy vészit a meg­oldás által, ezt ma még nem le­het tudni, a jövendőlgetés pedig nagyon hálátlan dolog főleg a politikában, mert maga Akiba rabbi sem bocsátotta volna ki ajkain közel 2000 év előtt ama hires, szállóigévé vált mondását, hogy: nincs semmi uj a nap alatt, ha akkor létezett volna Magyarország s a tudós rabbi a jelen magyar politikai viszonyok­kal lett volna ismerős. Mert bi­zony van uj a nap alatt, amint ezt a legutóbbi napok politikai eseményei bizonyítják. Mindenekelőtt konstatálnunk kell, hogy az uj miniszterelnök, kit mindenki mint tősgyökeres 67-es politikust ismer multi sze­repléseiből, saját kijelentése sze­rint szakított előbbi politikai irányzatával. Lukács László ma ugyanis azt mondja, hogy az ő meggyőződése szerint Magyaror­szágot elsősorban közgazdasági téren kell megerősíteni, tehát helyénvalónak látja az önálló­bank előkészítő munkálatainak megtételét. — Lukács e kijelen­tésével magához vonzotta azo­kat, akik vele mint „hazaáruló darabonttal“ még csak e nyár elején sem akartak szóba állani, dacára, hogy már akkor is igy nyilatkozott s kereste a kibon­takozás fonalát. Uj továbbá a nap alatt az is, hogy midőn pár nap előtt gr. Andrássy Gyula feltárta a Justh párt előtt, mily rettenetes gazda­sági veszedelmekbe sodorhatja az országot az indemnitás meg­tagadása esetén 1910. január 1-jével beálló exlex; hogy mily rettenetes károkat okozott a nemzetnek már az eddigi szerte- huzás is: arra az ellentábor elő­kelőségeitől azt a választ nyerte: „mi nem érezzük meg a gazda­sági válságot; az indemnitást nem adjuk meg“. És ime most megfogják adni, úgy hogy az exlex csak néhány napig tart, mert az uj Lukács kormány állí­tólag még ez éven, de minden­esetre január első napjaiban be­mutatkozik a Házban s azonnal 1 íbsz indemnitás, hogy a közgaz­dasági rettenetes válságok elke- rültessenek. Hogy mindamellett a kibon­takozás már eddig jutott volna s hogy már csak a Krisztus pa­lástján való osztoszkodás lenne hátra, abban tamáskodunk. Lu­kács ismételten kijelentette, hogy az egyes pártvezérekkel folyta­tott tárgyalások során olyan tár­gyi nehézségek merültek fel, me­lyeket eddig még nem sikerült eloszlatni s igy inkább azt hisz- szük, hogy nincs megegyezés, mert Justhék lekötötték magu­kat a fix dátumhoz, amit visza- szivni nem lehet, mert ez eset­ben igazán ők esnének az elv­feladás bűnébe, amivel csak pár hét alatt is másokat vádoltak meg. Egyébiránt legyünk türelem­mel, 1—2 nap múlva a helyzet­ről tiszta képet nyerünk s ha ez nem lesz olyan sötét, mint a minőnek mi látjuk, a csalódás­nak mi fogunk legjobban örülni. Sáíoraljaüjtiely város államsegélye. 9000 koronás államsegély. — dec. 28. A városok segélyezésére a tör­vényhozás által az 1909. évi állam- költségvetésbe fölvett 2.000,000 koro­nát a múlt héten utalványozta ki gr. Andrássy Gyula belügyminiszter a városoknak. Sátoraljaújhely 9000 koronát ka­pott ez összegből, melynek rendelte­tése elsősorban az: hogy a városi tisztviselők fizetését a kor követel­ményeinek megfelelően rendezni s a munkást az ő méltán kiérdemelt, tisz­tességes béréhez lehessen juttatni. — A képviselőtestület legközelebbi ren­des ülésének tárgyát képezi majd, hogy az államsegély mi módon hasz- náltassék fel. A belügyminiszter idevonatkozó rendeletéből közöljük még, miszerint az államsegély kifejezetten a tisztvi­selők fizetésének javítását célozza elsősorban, azon városoknál pedig, hol a fizetésrendezés már megfelelő stá­diumban állana, a segítésre utalt ösz- szeget a városi rendőrség fejleszté­sére, közegészségügyi intézmények létesítésére, (csatornázás, vízvezeték stb.) vagy városrendezési és fejlesz­tési célokra kell fordítani. Á város háztartását terhelő rendes kiadásokra azonban az állami segély összeg fel nem használható, ilyen célokra a költségvetésben fedezetül be nem ál­lítható és a közpótadók leszállítására nem fordítható. Kijelenti továbbá a miniszter, hogy ez az államsegély nem tekinthető állandó jelleggel bí­rónak ; ebből a mostani utalványo­zásból a jövőre konzekvencia nem vonható le, tehát államsegély címen a város költségvetésének bevételi ro­vatába sem a most utalt összeg, sem ennek megfelelő reménybeli összeg a jövőben be nem állítható, mert az 1909. évi államköltségvetési törvény is, — mely csak időleges hatálylyal bir, — nem tette ezt az államsegélyt s nem is tehette állandó jellegűvé. Városunk mindenesetre hálával tartozik gr. Andrássy Gyula belügy­miniszternek e jóakaratu támogatá­sáért, mert a mi szerény anyagi vi­szonyaink között 9000 korona is igen nagy összeg és nagyon üdvösen hasz­nálható fel a legszükségesebbekre, melyeknek fedezete igy nem fogja a polgárságot ujaÄ terhekkel sújtani. Kereskedelmi és iparkamarai tagok választása előtt. — dec. 28. A kereskedelmi és iparkamarai tagok közeledő választására hívom fel kartársaim figyelmét, mikor jól fel­fogott érdekükben arra kérem, hogy ne sikoljanak át ezsn nagy horderejű kérdésen közömbösen s ne vizsgál­ják ezt a kérdést a közönyösség szemüvegén keresztül. A múltban ezen mindig átsik­lottak s az érdekeltek csak a lapok­ból tudták meg, hogy melyik helyi nagyság került „győztesen“ a lesza­vazott 8—10 tagnak bizalmából taggá. Kíváncsiságból mintegy ötven kartársnál érdeklődöm nevük felől, a válasz egybehangzóan hangzik: „Nem tudom“. Előveszem a kamara évkönyvét, semmi nyomát sem talá­lom a zempléni delegátusok munkál­kodásának. Mintha ott nekünk semmi keresni valónk nem lenne, mintha mi mindenben tejben-mézben úszó Kanaán lennénk, mintha itt semmi „jaj“ nem hallatszanék, mintha a vasúti közlekedés, a helyközi telefon rendszerrel, az ipari vállalatok szub­venciójának kérvényei, a homonnai kereskedelmi iskolának hozzánk le­endő áthelyezése közreműködésünk nélkül is biztos sikerhez vezetne, mintha az országban észlelhető ke­reskedelem ellenes mozgalom semmi ellenakciót nem kívánna, mintha leg­utóbb hozott törvényeink közül a köte­lező munkásbiztositás oly általános hozsannát keltet volna. Pedig a megelégedés nem álta­lános s anélkül, hogy egyes szemé­lyeket érinteni akarnék, vagy általam ismert és nagyrabecsült kvalitásaikat kisebbíteni, kijelentem, hogy úgy a kamarák, mint az érdekeik megvé­désére odaküldött delegátusaink, — pedig a városunkbeli tagok között is van olyan tehetség, aki széleskörű szaktudását csak közömbösségből nem értékesíti — nem töltik be azt a fontos missiót, amit a kereskedelmi és ipari érdekeltség méltán elvárna tőlük. A kamarák a múltban a keres­kedők és iparosok védbástyái, igazi mentsvárai voltak s a törvényhozás a kamarák véleménye nélkül egy szaktörvényjavaslatot sem tárgyalt le, a kamarák véleménye respektáltatott, mert a kormányhatalom mindig Bzá- molt azon nagy, egységes táborral, mely a kamarák háta mögött sora­kozott. A legutóbbi években azonban a kamarák csarnokába is bevonult a politika, a választások is pártárnya­latok szerint ejtettnek meg és igy esetről-esetre kiesett onnét az arra hivatottak csoportja, minek termé­szetes következménye az lett, hogy a fennen lobogtatott kereskedelmi és ipari harcok lobogója kihullott ke­zükből. Ma azonban a meddőnek bi­zonyult közjogi hareok helyett a köz- gazdasági harcok lépnek előtérbe s azok a politikusok is, akiket meggyő­ződésben ég és föld választott el egy­mástól, a gazdasági harcok kivívásá­nak érdekében kezet fognak. Ma, mi­dőn a baj is nagyobb, mint valaha volt, amidőn országszerte érezzük a kereskedelem és ipar elnyomottságát, amidőn látjuk, hogy a nyugat orszá­gai egész tevékenységüket gazdasá­guk megerősítésére fordítják, mi is eszmélni kezdünk. Aki figyelemmel kiséri az ország­ban most lezajló kamarai választáso­kat, az uj szellem pirkadását észlel­heti, látja, hogy az érdekeltek a régi rendszerrel szakítani akarnak s a ke­reskedelem és iparkamara szent csar­nokába érdekeik igaz védelmezőit küldik, akik a bajoknak ismerői, szó­szólói. Ott voltam Kassán a legutóbb lezajlott választásnál, öröm töltötte el lelkemet, amint láttam kartársaim lel­kes harcát. A harci lobogón e sokat­mondó szócska tündöklőit „dolgozni“ 1 Á dolgozni akarók csoportja győzött, mert győznie kellett, de bennünket ez ki nem elégíthet, mert azok első­sorban saját érdekükért fognak síkra szállani, hozzánk mostohák, érdekük nem érdekünk, érdekünk nem az ő érdekük. Á közeledő választások előtt arra kérem a kereskedőket és ikertestvé­reinket, az iparosokat, hogy szom­szédjaink lelkesedése hasson át ben­PÁSZTOR LIPÓT y & vízvezeték és villanyszerelési vállalkozó Sátoraljaújhely, Rákóczi-utcza 48. szám. Ajánlkozók házi vízvezeték és villany-csengők berendezésére. Házak jó karban tartása évi számlára (pauschale) jutányosán számíttatnak. ZZZ Minden előforduló javítások olcsón és pontosan végeztetnek. ----­Vidéki megrendelések levelezőlapon esközölhetők és kívánatra rögtön oda utazom. Lapunk mai sz&ina 4 oldal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom