Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)
1909-12-24 / 102. szám
5ÖS «Bei! rrrggr ttfjp'ZFW*, gg^ggrgrr-rrr rrrr r^»w^^g^ngg?.r r-r-r- rfrr grrrrr-r A „Zemplén“ karácsonyi melléklete. 1 si fr Karácsonyi gondolatok. (y.) Augusztus római császár kiváncsi volt tudni, hogy hány „alattvalója“ van, — hányán tekintik őt istennek e gyarló földön. Népszámlálást rendelt el félvilágra terjedő birodalmában. Akkor még nem volt a közigazgatás egyszerűsítéséről törvény, nem voltak napidijjal ellátott népszámláló biztosok, de a császári parancs szuprema lex volt s ennek engedelmeskedni kellett. Judea egyik kisvárosából, Názáretből is utrakelt József ácsmester az ő fiatal szép hitvesével, hogy a császári parancshoz híven, szülőföldükön, Betlehemben jelentkezzenek a népszámláló császári tiszt előtt. A szent biblia szavai szerint oly tömegesen jelent meg a nép Ó év december havának 24-én Betlehemben a népszámlálásra, hogy minden hely el volt foglalva. József és Mária már nem juthattak hajlék alá, pedig Mária nagy esemény előtt állott. A szegény család nem kapott helyet az embereknél, kényszerülve volt meghúzódni az állatok hajlékában. Betlehem város külterületén, egy félig földbe épített barom-akolba húzódtak be a téli idő viszontagságai elől. És itt szülte meg Mária az ő kis fiát, akit csillagokkal hímzett arany bölcső illetett volna, de akit a jászolyban maradt durva szalmára kellett fektetnie, akit melegítő kályha helyett egyedül az édesanyai csók forrósága védett a hideg ellen. És itt, — mindenkitől elhagyatva, a legkétségbeejtőbb nyomor közepeit, — annak az édes kis fiúnak ajkai mosolyognak. Vidámság, mennyei derű sugárzik szép fekete szemeiből, az isteni akaraton való megnyugvás rózsái hullanak kedves gömbölyű arcáról, midőn a világon mindennél forróbban szerető édes anya ajkán felcsendül az altató dal: „Szálljon reád édes álom, gyöngyvirágom. Aludjál el szép bárányom, aranyágom.“ De nem tart sokáig az elhagyatottság, a nyomasztó szegénység. Pásztorok jönnek az elhagyatott család meglátogatására, ellátják azt a legszükségesebbekkel. A kis fiú pedig még édesebben mosolyog, kerek arcocskájáról már az emberszeretet, a hála, a testvériesség isteni derűje világit. Néhány nap múlva Kelet dúsgazdag fejedelmei járulnak eléje, aranyat és drágaságokat tesznek le jászoly-bölcsője lábaihoz. Ez volt a világba belépte annak, aki átalakította a világ képét. Aki saját mondása szerint nem jött a törvényt felbontani, de jött annak megtartására önélétével példát adni. Annak a jászoly-ágyon mosolygó fiúcskának élettörténete ismert dolog mindnyájunk előtt. Hozzá hasonlót nem szült e föld és nem is fog soha. Az egy igaz istenség fogalmának megszilárdítása, az emberszeretetnek a legmagasabb fokra emelése az ő nevéhez, az ő életéhez fűződik. Méltán ünnepli tehát ma fényes pompával és igaz lelki örömmel a keresztény világ annak az édes kis- fiucskának születése napját, aki emberré tette az embert, testvérekké tett mindnyájunkat, Isten egyenlő gyermekeinek nevezett minden nemzetbelit, aki Istent lélekben és igazságban tanította imádni s aki kikorbácsolta Jeruzsálem szent templomából a tisztátalan, önző lelküeket. Midőn a tökéletességnek, az igaz szeretet forrásának megtestesült eszményképét ünnepeljük a ma született betlehemi kisdedben, — az ő fölséges egyénisége iránti kultusz önkéntelenül is szeretetre, békére tanít bennünket. Eltagadhatlan, hogy karácsonykor sokkal jobbak az emberek mint az esztendőnek bármely napján. Annak a mosolygó édes kisfiúnak rózsás arcáról olyan sugarak hatnak minden szívbe, melyek világosságot, melegséget, szere- tetet és testvériességet teremtenek még a durvaság vagy legrutabb önzés által inficiáltaknál is. A karácsony különös napja nemcsak az esztendőnek, de magának az emberi életnek is. A szeretet és béke napja ez: vajha beköltözve állandó tanyát is ütne sziveinkben ez a két erény, melyre az a mosolygó kedves kisfiucska olyan édes tekintettel hiv fel mindnyájunkat! Szeressétek a gyermeket; tanítsátok meg őt a karácsony jelentőségére, de uralják sziveitekben az esztendő minden napját karácsonyi érzelmek !
