Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-12-11 / 99. szám

Sátoraljaujhely, 1909. December íí. 99 (4907.) Harminchetedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 8 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyiltlérben minden garmond sor 80 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, NÉMETH PÁL, MAJTÉNYI GÉZA, főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmnnkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2.50 korona. ~~ Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy dlszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir dotések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. Reflexiók városunk közegészségügyéről. — dec. 11. Dr. Chudovszky Mór, a sátor­aljaújhelyi „Erzsébet“ közkórház igazgató főorvosa legutóbb a eá toraljaujhelyi „Szabad Lyceum“- ban előadást tartott Sátoralja­újhely város közegészségügyi viszonyairól. A dr. Chudovszky Mór elő­adása során hangoztatott észre­vételek némelyike városunk köz­egészségügyi viszonyait nem a legkedvezőbb színekben tárván a hallgatóság elé, dr. Szepessi Arnold városi főorvos azokra la­punk legutóbbi számában meg­tette a maga észrevételeit. Ezekre az észrevételekre most dr. Chudovszky Mór küldött be szerkesztőségünkhöz egy viszon­választ, melyet az „audiatur et altera pars“ elvénél fogva is s annál szívesebben adunk le, hogy e fontos közkérdésben a közön­ségnek alkalom adassék a tulaj- donképeni állapot megismerésére, tisztázására. Dr. Chudovszky Mór viszon­válaszát az alábbiakban adjuk át a nyilvánosságnak: A Szabad Lyceum feladata igazat tanítani és felvilágosítani. Ezt tettem én is, a mikor városunk közegészség- ügyét választottam tárgyamul. Irányom az volt, hogy a nagy közönség tu­datos közreműködése nélkül, hivatal­ból a legjobb akarat mellett sem lehet javítani a közegészségügyet. Szepessi főorvos barátom ezt zokon vette. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A történelem és földrajztanítás szociális vonatkozásai. Felolvasta : Veres Ferenc tanár a „Zemplén- megyei Általános Tanitóegyesület“ 1908. évi dec. 7-én tartott közgyűlésén. Ez a szó: szociálizmus, mai je­lentésében nem jelent egyebet, mint az éhező, fázó, szenvedő tömegek küz­delmét a kevesebb, az élvező és so­hasem szenvedő egyének ellen. Az emberiség őskorától kezdve mindig két ellentétből állott, a va­gyonosokból s a nélkülözőkből. Ez értelemben mindig voltak szociálisták és szociálista ellenesek. Maga a mai társadalom három osztályra oszlik ; az első csoportot alkotják a vagyontalan szenvedők, akik legtöbben vannak s akiknek örökös küzdelmük van a táp­lálék, a ruha, a lakás, a tüzelőfa meg­szerzése iránt s akik igy nélkülözé­seikben elfojtott bosszúval nézik a vagyonosok gyönyörteljes életét, a kiknek a vagyon, a tőke megadja a boldog, kényelmes megélhetést. Ezzel ellentétben a második cso­Pedig ott se volt, a mikor beszéltem. Egy referátum bántotta jó lelkét. Mintha az ő akaratát és tudását valaki kétségbe vonta volna. Nem használtam sem epés tollat, sem az írás szavait. Csak úgy beszél­tem, a mint éreztem. Éreztem, hogy hasznos lesz, a mit elmondok. Szepessi főorvos barátom ezt kárhoztatja. De lássuk a tényt. Tartozom valamivel az ügy komolyságának. Az 1897. évi XXXV. t.-czikk elrendeli, hogy a magyar királyi kormány köteles évenkint egy jelen­tést tenni az ország közállapotáról, a melynek egyik részletét képezi az ország közegészségügye. Egy tartalmas nagy füzet, a mely a többiek között az összes népmozgalmi, tehát halá­lozási és születési adatokat tartal­mazza. Ezen adatokat használtam. A belügyminisztérium úgy állítja össze, például a halálozási adatokat, hogy abbau a helyben előfordult összes haláleseteket veszi számba. Szepessi főorvos ur ezt nem teszi. Én a belügyi kormány adatait hasz­náltam, a mikor hasonlatképen idéztem Budapest, Szabadka, Yersecz, Kassa, Debreczen halálozási arányát. Pedig ott is vannak kórházak, kora- és halva szülések és erőszakos halálesetek. Tehát joggal használhatom fel az újhelyi adatokra nézve, a helybeli m. kir. anyakönyvvezetőség tiz évre szóló kimutatását. Ha e kimutatás szerint tiz év alatt meghalt 5436 és született 7164 ember, úgy a termé­szetes szaporodás 2178-at teszen. Ha városunk lakossága az elébbi évtized adatai szerint évenként 387 lakossal szaporodik, úgy az 1908 végén tényleg elérte a 20000-et. De e szaporodás csakis bevándorlás alapján lehetséges, mert még a legjobb esz­tendőben ; 1899-ben is a születések száma csak 234 esettel múlja felül a haláleseteket. Sőt volt esztendő 1905, a mikor e többlet csak 27 volt. Ha tehát Ujhelynek 1898—1908-ig portot alkotják a vagyonosok, akik­nek földbirtok, pénztári betét, ház, állampapír, tőkejövedelem áll rendel­kezésükre s akik ennélfogva jövede- lemtulságoklan többet fogyasztanak, mint amennyi az emberi szervezet normális fenntartására szükséges s ennélfogva eleszik, elfogyasztják an­nak a mennyiségnek fölöslegét, ami a normális ember napi táplálására szükséges, vagyis csekélyebb számban bár, de értékesebb, drágább fogyasz­tásban százak és ezrek normális táp­lálékát, szükségleteit emésztik föl. Ezek a gazdagok, vagyonosok, nagy fogyasztók, ahogy a francia szo­ciálizmus kifejezi: burzsoá. A dúsak, pazarlók, fölösleges fogyasztók, — egyszóval: fényűzők. A harmadik csoportot azok ké­pezik, akik e kettő határán állanak. Ebbe a csoportba tartoznak a hivatal­nokok, értelmi kenyérkeresők, agyuk­kal dolgozó napszámosok, államnak, vállalatoknak, intézményeknek alkal­mazottjai, kik kénytelenek cselekvé­seiket, gondolataikat, eljárásukat an­nak az intézménynek szolgálatába rendelni, mely napi kenyerüket adja, melytől függenek s melynek törvényei rendelkezésre álló népmozgalmi vi­szonyait áttekintjük, úgy az én ada­taim ellenkezőleg szépítettek, mert a halálozást 20000 állandó lakosra vo­natkoztattam, pedig az arányszám 18500. Vagyis a mig a lyceumban az országos 25'8 átlaggal szemben 27 5 halálozási átlagot számítottam ki, Ujhelyre a javításnál (18500 :5436) 29'4 p. m. jut. Vagyis azt tanítottam, hogy Ujhelyben rosszul gazdálkodunk az emberi élettel. Ezen javítani mind­nyájunk kötelessége. A fertőző megbetegedések téte­lénél Szepessi főorvos megint csak nem veszi számba, hogy a belügy­miniszter a gümőkórt állandóan a fertőző megbetegedések közé sorozza. Sőt ép annak a leküzdésére fordítja minden erejét. így ezen adatokról kell, hogy tudomást szerezzen. Az újhelyi m. kir. anyakönyv adatai vannak kezemben, a melyek szerint 1907. évben 103 fertőző betegségben elhalt egyén közül 87 egyén gümő- kórban pusztult el, 1908. évben 102 fertőző betegségben meghalt egyén közül 72 halt meg gümőkórban. Ezek kapcsán kellett azt állítanom, hogy Ujhely kedvezőtlen közegészségügyi viszonyai közül a tüdővész, mint pusztító megbetegedés kimagaslik. Felhívtam a hallgatóina figyelmét a védekezés,, módjára. És felhívom a főorvos ur figyelmét éppen eszme­cseréje kapcsán. A gyermekhalandóság és az al­koholizmusról, mindkét pusztító ténye­zőről idő híján nem beszélgettem. A mint a főorvos ur is mondja: az újhelyi gyermektelep vezető-orvosai gondosak s a menhely halandósága csekély. Dicséret önmagában. Az építkezési viszonyokra nézve azt ajánlottam, hogy ne kamatoztassa a közönség drágán a pénzét, a mikor nyers lakásokba bevonul, a mikor nem törmelékkel, de rohadó szeméttel tölti fel háza tájékát, a mikor frissen falazott iskolába engedik gyermekei­megsértésével kiteszik magukat és családjukat a nélkülözésnek, szenve­désnek, elpusztulásnak. Ez a harmadik csoport. Ha sza­bad itt egy triviális hasonlattal élni, hát akkor ez a beosztás olyan, mint a föld napvilágitása. A gazdag cso­port a fény, a szegény csoport a sö­tétség s a harmadik, az értelmi cso­port : a szürkület, raelybőj a fénynek sugarai lövellenek ki. — És ez a ha­sonlat nem is olyan sánta, mint első pillanatra, futólagos szemléletre lát­szanék. A nagy megváltók mindig e szürkületi körből váltak ki. Ebből a szürkületi körből válik ki Mohamed, a félintelligencia s a népies egybe­olvadásából, ebből jön elé Confucius, ebből Zarathustra s ebből végül Jézus, ki barmok melegén szabadul meg első gyermekkorában a pusztulástól. És ezek az emberek, az első nagy vallásalapitók kivétel nélkül mind szociálisták voltak, boldogabbá akar­ták tenni az emberiséget. Ez a szociálizmuc mai neve : bol­dogabbá tenni az emberiséget. Arra törekedni, hogy ne az egyedek, a va­gyonosok, hanem a tömegek, a mil­liók legyenek boldogok. Hogy egy­ket, mert ilyenkor egészségével fizet. E helyen is igen kell hangoztatnom e tényt. A vízfogyasztást keveselem. Szivem szerint mondtam. Mert a viz és a szappan fogyasztás mértéke a kultúra fejlődésének. Ebben azt a tanácsot adtam: tartsuk rendben 5—10-en az utcákat, szerezzünk be öntöző tömlőt. Ha a város nem öntöztet, majd mi lefogjuk a port s kevesebb tüdő­vészünk lesz. A vizmü áldását dicsértem. — Hosszú évek múlva nyilvánvaló lesz. A söprés botrányos voltát igen enyhe szavakkal illettem, mert ha azt igaz gondolkozásom szerint jelen­teni kellett volna, úgy arra megfe­lelő rosszasági fokot jelentő kifejezést nem tudtam lelni. így besöpörni la­kásainkba, boltjainkba, az élelmisze­reinkre az utca rohadó, fertőző és tüdővészt terjesztő piszkát az év nagy részén át a legforgalmasabb időben nem szabad. Hallgatóimat kértem a mi tőlük telik, tegyenek ez ellen. A vízfogyasztást kell fokozni. Előleges locsolás nélkül ne engedjenek laká­saik előtt söpörni. Szerezzenek be egy öntöző tömlőt, avagy kannákat. De még ez esetben sem tettem szem­rehányást az egészségügyi adminisz­trációnknak. Segítsen magán a kö­zönség s mi módon, arról felvilá­gosítottam. A piaci élelmiszerek piszkos el­helyezését és kezelését mindenki ös- meri Ujhelyen. Felhoztam azt, hogy egy kis vásárcsarnokot kívánt volna a főorvos, meg a városi főmérnök, de leszavazták. Tehát nem hallgat­tam el azt, hogy Szepessi kíván e köztudomású tényen javítani. Azt említettem meg, hogy a legforgalma­sabb helyen elhelyezett heti piacot a miatt is, mert a forgalom nagy piszka állandóan fertőzi a piaci tápszereket, oldal utcákba lehetne elhelyezni s a piaci időre (7—10-ig délelőtt) ezen forma boldogság legyen az emberek­ben. Ne legyenek éhezők és fázók, mindenki jóllakjék és ne fázzék senki. Ne nyújtogassa sovány, vézna kezét az árva, ne fázzék a fetrengő beteg, a közös asztalnál legyen mindenki­nek része s a maga ételadagját fo­gyaszthassa jogszerint, gúny és gáncs nélkül. Erre törekszik a mostani szo­ciálizmus s ezt sok idő múlva bár, de el is fogja érni. Ez a világ egy nagy mező, rajta bizton, bátran élhet az emberiség, minden fűszál közös vagyon. Isten mindenkinek adta. Törvény s igaz­ság korlátozza bár, de jogát ne Írják fel telekkönyvekbe; ha enni akar, egyék ; ha inni aka.r igyék ; mert sem az ételt, sem a vizet nem telekköny- vezte az Isten, aki mindenek fenn­tartó atyja és teremtője. Mindent az Isten adott és sehol sincs följegyezve, természetjelenségekben kifejezve, hogy csak egyeseknek adta volna. Minden­kinek adta, mindenkinek része van belőle s az utolsó féreg oly joggal követelheti a maga részét, mint a leghatalmasabb ur. Ez a mai álláspont abban a tár­sadalmi harcban, melyet ma szociáliz­NAGYMIHÁLYI SÖR- ÉS MALÁTAGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. Elaő rangú modernül berendezett hazai ipartelep.. Évi gyártás 30,000 hektoliter. Gyárt Márci usi, Korona és Casinó sört. MT Sátoraljaújhelyi főraktár : Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus utca. yomrkl ón író rmomról lró-mncolo+oinlr • Mezölaboroz, Sstropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmeoz, Perbenyik és Szerencsen KepvltseitJLemX . -------------------------------- állandóan friss és zamatos sört szállítanak. -------------------------------­Lapunk mai «sánta 8 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom