Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-12-08 / 98. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. December 7. arányszám nem mondható oly kót- ségbeej tőnek. Kiterjeszkedik előadó a város építkezési viszonyaira: sújtó kritikát gyakorol azokról. Ha végig tekintünk az utolsó években keletkezett utcá­kon, ha nem is hasonlíthatók össze egy belgiumi mintaváros részszel, de tekintetbe véve szűkös anyagi viszo­nyainkat, az egészségügyi követelmé­nyeknek teljesen megfelelnek; az építkezés előtt a tervek egy bizott­ság által a helyszínén megvizsgál­tatnak és csakis a városi szabály- rendeletnek megfelelő tervek kivitele engedélyeztetik, az építkezési enge­dély a városi építkezési bizottság ál* tál felülbiráltatik. Vízügyi viszonyainkat is kritika tárgyává teszi és kevésnek tartja a vízfogyasztást; a vízvezeték fertőzé­sétől félti a várost. Megnyugtatására kijelentem, hogy a vízvezeték vize évenkint négyszer chemiailag és két­szer bakteorologice megvizsgáltatik. Utolsó jelentésemet folyó évi október havában a képviselőtestületnek be­terjesztettem. A vízfogyasztást a köz­kórház fokozhatja, de az adminisztrá­ciónak a vízfogyasztás mennyiségére befolyása nincsen. Felhozza az utcák seprésének botrányos voltát, ezen visszás állapo­tok annak tulajdoníthatók, hogy heti vásárok alkalmával a falusi szekerek nyolc utcában vannak elhelyezve és igy a csekély létszámú seprüsök egyik heti vásártól a másikig nem képesek az utcai szemetet összeseperni és ez oka annak, hogy a mellékutcák kellő gondozásban nem részesülnek ; több Ízben tettem ez irányban előterjesz­tést, de a seprüsök szaporítása anyagi fedezet hiányában nem volt kivihető. A napipiac sem kerüli ki kriti­káját és megint külföldi példákkal hozakodik elő. Kijelentem, hogy pia­cunk nem fest olyan botrányosan, a mint azt az előadó ecseteli, mert a napi élelmiszereken vászonteritők van­nak elhelyezve. A tej tiszta edények­ben kerül a napi piacra, hogy vásár- csarnokunk nincs, az ismét mostoha anyagi viszonyainknak tulajdonítható, mert a napi piac elhelyezésénél az egészségügyi bizottság egy vásárcsar­nok építését hozta javaslatba, de a képviselőtestület fedezet hiányában a régi piacbódék felállítását hatá­rozta. Sok mindent vet még szemére az egészségügyi adminisztrációnak, felhozza, hogy a hús a vágóhidról boritó nélkül, a péksütemények trá- gyás szekereken szállitattnak, a sü­teményeket a vevők és a pékek ke­zükbe fogják, ezekre nézve csak azt jegyzem meg, hogy a hús a vágóhid­ról vagy gyékénynyel, vagy vászon- borítékkal fedve hozatik a városba; különben feltehető, hogy dr. Chu- dovszky, ki városunk egészségügyét annyira szivén viseli, ilyenről nem a Szabad Lyceumban, hanem a rend­őrségen tett volna jelentést, amit ed­dig soha meg nem tetl. A péksüte­mények az egész országban egyforma módon kezeltetnek, újabb időben csakis Budapesten jönnek egyes he­lyeken papirburkolattal ellátva forga­lomba. Magam sem tartom egészség- ügyi szempontból kifogástalannak a péksüteményeknek ily módon eszkö­zölt elárusitását, de hogy a sütemé­nyek 200 fokra hevitessenek és igy csiramentesen kerüljenek fogyasz­tásra, mégsem tartom kivihetőnek és célravezetőnek. Előadása végén jó tanácscsal látja el a városi orvosokat, ezen jó tanács jellemzi dr. Chudovszky elő­adásának tárgyilagosságát, mert ahoz bátorság kell a nyilvánosság előtt kijelenteni, hogy a fertőző betegek lakásainak kapuin figyelmeztető vö­rös cédula 5 évi ittléte alatt nem volt. Hát nem ismeri dr Chudovszky a miniszteri rendeletet, melyszerint a fertőző betegek lakásainak az aj­tajára kell a figyelmeztető cédulát kifüggeszteni, mert a külső kapura kifüggesztett cédula az egész házat elzárja a külső közlekedéstől és már egy négy lakóval biró házban az ki­vihetetlen, másrészt a kapun kifüg­gesztett cédulát az utcai gyermekek nem sokáig hagynák a kapun. — Már most megnyugtatom dr. Chu- dovszkyt és biztosítom, tanukul fel- hiva összes helybeli kartársaimat, hogy minden egyes bejelentett fer­tőző beteg lakásán a vörös cédula haladéktalanul a rendőrség által ki lesz függesztve, meggyőződhetik ar­ról, ha a rendőrségen a ragályos be­tegekről vezetett nyilvántartási köny­vet megnézi, ahol azt is látni fogja, hogy az a megyei főorvos ellenőrzése alatt áll. Most még egy kéréssel járulok az általam tisztelt felolvasóhoz. Arra kérem ugyanis, legyen igaz­ságosabb ítéletében, megfontoltabb kijelentésében, mert azt a megsemmi­sítő kritikát adminisztrációnk nem érdemelte, gondolja meg, hogy egy mostoha anyagi viszonyok között lévő város nem képes egyszerre ideá­lis egészségügyi állapotokat előterem­teni, de ha tekintetbe veszi, hogy dacára szegénységünknek, az utolsó évtizedben ez a kiverni való admi­nisztráció utcai kövezetekre 100.000-et, vízvezetékre 600.000 koronát, a ki­építendő csatornázásra 800.000 koro­nát, a kötelező szemétkihordásról a belügyminisztériumban megerősítés végett felterjesztett szabályrendeletet alkot, amely iskolák építésére száz­ezreket adott ki, mégsem támadható oly módon, mint azt a tisztelt fel­olvasó tette. Ajánlom tehát legközelebbi fel­olvasása alkalmával hagyja otthon a sötét szemüvegét, ne mártsa be tol­lát epébe és szívlelje meg a szentirás ama bölcs mondását: „Ne ítélj (igaz­ságtalanul), hogy meg ne Ítéltessél “ Sr. Szepessi Arnold, városi főorvos. « A fentebb leirt adatok adminisz­tratív igazát, mint aki a közegészség el­lenőrzésével törvényszerint meg va­gyok bízva, aláírásommal hitelesítem s bátor vagyok megjegyezni, hogy a mulasztások esetén én lettem volna az első, aki a ragályos betegek be­jelentése, azok lakásainak vörös cé­dulával való ellátása tekintetéből a hatóság közbelépését véleményeztem volna. Dr. Xiöoherer Lőrinc, vármegyei főorvos. Kesztenbaum emlékünnep. — dec. 0. Szép és megható emlékünnep folyt le e hó 5-én a statusquo izr. anyahitközség Kesztenbaum-féle isko­lájában, méltó ama férfiú emlékéhez, ki a múlt század elején, 1825-ben, nemes szive megnyilatkozásából, nagy­szabású alapitványnyal halhatatlanná tette nevét az utókor számára. Az egyszerű falusi korcsmáros 120.000 bankó forintot kitevő vagyonát jó­tékonycélra hagyományozta, megje­lölvén 3 célt: rokonai segélyzését, szegény, elárvult családbeli gyerme­kek tanitatását és neveltetését, bete­gek ápolását és gyógyítását a me­gyei kórházban. Az alap kezelését a vármegyére bizta, mely alap, dacára a múltban ért sok viszontagságnak és veszte­ségnek, 3 szorosan megnövekedve, tizszerte nagyobb összegben szolgálja a kitűzött célokat. A statusquo izr. hitközség elöl­járósága és iskolaszéke kegyeletes cselekedetet müvei, midőn évről-évre emlékünnepet ül a nemes jótevő ha­lálának évfordulóján sleróvja a hála adóját a boldog emlékű örökhagyó iránt, másrészt nevelő hatást ér el, midőn ily magasztos, a mai anyagias világban tüneményszerü példát mutat be a jövő nemzedék épülésére és okulására. Különös fényt kölcsönzött az ünnepségnek az alapkezelő számvevő- széki tagoknak nagyszámban való megjelenése. Dókus Gyula elnökkel élén, ki­nek nevéhez és üdvös munkálkodá­sához fűződik az alap gyarapodása és a jótétemény mérvének fokozása; ott" láttuk még e munkában agg előd jót: a köztiszteletben álló Matolai Etelét, kozmái Kun Frigyes tömeg­gondnokot, dr .Kellner Soma választ­mányi tagot, Beregszászy István kir. tanfelügyelőt, a hitközségi elöljáró­ságot Zinner Henrik hitk. elnökkel, az iskolaszéket dr. Roboz Bernát isksz. elnökkel, Gróf Lajos s. tan- felügyelőt, Barta János igazgatót, Gyulai Károly polg. iskolai igazga­tót stb. Dr. Roboz Bernát isksz. elnök a Hymnusz elhangzása után üdvö­zölte a nagy számban megjelent kö­zönséget szép és emelkedett hangú beszéddel s ecsetelte az emlékünnep jelentőségét. Utána dr. Goldberger Izidor hitszónok rabbi, magas szárnyalásu beszédében festette a boldog emlékű örökhagyó Kesztenbaum Márton Ra­fael életét, nemes cselekedetét. Kiin­dulva ama héber mondásból: „A jámborok emléke áldást hozó“. Pár­huzamot vont a boldog emlékű örök­hagyó cselekedete és a nagy Szé­chényi ugyan azon évben a Magy. Tud. Akadémiát megalapító nemes áldozatkészsége között. A milyen nagyszabású esemény volt az a nemzetre nézve, éppen oly nagy horderejű és messze kiható volt Kesztenbaum Márton bőkezű alapítványa kicsinyben a sátoralja­újhelyi izr. iskolára, mely ezen ala­pítványnak köszönheti, hogy orszá­gos hírnévre tett szert és azt fenn­tartja a kor követelményeinek megfe- lelőleg mai napig is. Kétszeres erővel kell, hogy has­son a példa manapság — úgymond — mikor a zsidó iskola az ingyenes népoktatást kimondó törvény folytán válságos helyzetbe jutott. Szép és tartalmas beszédét azon óhajjal és reménynyel fejezte be, hogy a zsidó­ság ismert áldozatkészségén sohasem fog múlni — iiy példákon okulva — jeles iskoláikat fenntartani és fej­leszteni. Ezután az iskola énekkara Rácz Sándor vezetésével megható gyász­éneket adott elő. Ulána Eibenschütz Izsák jeles hangú főkántor nagy ha­tást ért el, szépen előadott „El-molé- rachmim“ halotti énekkel. Két Kesz­tenbaum tanuló közül egyik héber nyelven a halottak imáját, másik tár­sai nevében köszönő beszédet mon­dott a számvevőszéknek és a tömeg­gondnoknak a hü és atyai gondo­zásért. Végzetül Szabó Jakab isk. igaz­gató a kegyeletes ünnepség erkölcsi és nevelői hatását ecseteli a gyerme­kek előtt, a nemes példán okulva, lelkes szavakban szivükre kötötte a szegények és árvák támogatását, megköszönvén a vendégek szives és az ünnepség fényét emelő megjele­nését, a kegyeletes ünnepet befeje­zetnek nyilvánította. A vendégek ezután dr. Roboz Bernát isksz. elnök kalauzolása mel­lett megtekintették az iskolának az ez idei szünet alatt teljesen renovált, csinosított, jól berendezett iskola ter­meit és az újonnan berendezett ta­nácstermét, mi fölött tetszésüket nyil­vánították és megdicsérték a hitköz­ség áldozatkészségét. sz. VÁRMEGYE ÉS VAROS )( A képviselőtestület megalaku­lása. A vármegye alispánja folyó évi 122. ein. szám alatt kelt intézvényé- vel, a képviselőtestület megalakítá­sára határidőül a folyó 1909. évi december hó 9. napjának délutáni 3 óráját tűzte ki. Ezen időben rend­kívüli közgyűlés lesz, melyre a kép­viselőtestület tagjait a h. polgármes­ter elnöki körlevél utján hívja meg. )( A vármegye rendes közgyűlése. Zemplén vármegye törvényhatósági bi­zottsága rendes közgyűlését Sátoralja­újhelyben, folyó évi december hó 21-ik napjának délelőtti 9 órájakor tartja meg. A közgyűlés nevezetesebb tárgyai lesz­nek : 1. A vármegye törvényhatósági bizottsága által rendszeresített és a 159602/908., valamint a 102753/909. sz. B. M. intézvényekkel jóváhagyott Vl-ik árvaszéki ülnöki állásnak választás utján való betöltése. 2. A közigazgatási bizott­ságba 5 tagnak 2 évre leendő megválasz­tása. Kilépnek: gróf Andrássy Sándor, Lehoczky Endre, Matolai Etele, gróf Széchenyi Ernő, Nemthy József. 3. Az igazoló választmányba 5 tagnak 1 évre leendő megválasztása. 4. A lóavató bi­zottság elnökeinek megválasztása. 5. Al­ispán évnegyedes jelentése. 6. Belügy­miniszteri leirat a vármegye 55 községe elöljáróságának gazdasági cselédügyek­ben kih. büntető hatáskörrel leendő fel­ruházása tárgyában. 7. A belügyminisz­ter leirata a vármegyei szegényalapról alkotott szabályrendelet módosítása tár­gyában. 8. A kereskedelemügyi minisz­ternek 66430. sz. alatt kelt intézvénye a szürnyegi hid felülvizsgálati jegyző­könyvének jóváhagyása tárgyában. 9. A honvédelmi miniszter leirata a gr. Buttler János-féle honvéd „Ludovika“ akadémiai alapítványi helynek betöltése tárgyában. 10. A pénzügyminiszternek 108897/909. számú intézvénye a községi és kör­jegyzők segédmunkaerő díjazására szük­séges összeg megállapítása és kiutalása tárgyában. 11. A földmivelésügyi mi­niszter 104454/909. szám alatt kelt in­tézvénye a Bodrogkeresztur községben felállítandó népkönyvtár tárgyában. 12. Belügyminiszter leirata a községi pénz­táraknak minden időben fizetőképessé tétele indokából tartaléktőkék gyűjtése tárgyában. 13. Szabolcs vármegye át­irata az 1899. évi XXV. t.-cz. 4. §-ában biztosított jogkörnek az elsőfokú köz- igazgatási hatóságokra való szélesebb kiterjesztése tárgyában. 14. Győr vár­megye átirata az 1848/49-iki ereklye- gyűjtemény és Kossuth muzeum érdeké­ben. 15. Zala és Veszprém vármegyék átiratai a czigányügy országos rendezése tárgyában. 16. Békés vármegye átirata az iskolák külső falain alkalmazandó feliratok tárgyában. 17. Fehérvármegye átirata a takarmány kivitel szabályozása tárgyában. 18. A nyugdijválasztmány jelentése Hlavathy Jenő Írnok és Ha- raszthy József utbiztos nyugdíjazása tár­gyában. 19. A kórházi bizottságnak ha­tározata az ápolási ügyeletes szolgálat fokozása tárgyában. 20. Alispán javas­lata II. Rákóczi Ferencz hamvainak hazaszállítása alkalmából felmerült költ­ségek fedezése tárgyában. 21. Alispáni javaslat a törvényhatósági utak mentén levő felesleges terülelek értékesítése tárgyában. 22. Alispán jelentése a me­gyei alapoknak pénzintézeteknél való elhelyezése tárgyában. 23. Alispán je­lentése egy múzeumi és képtáralap lé­tesítése tárgyában. 24. Alispáni jelentés a homonnai közkórház építése tárgyá­ban. 25. A szegedi ifjú vakok államilag segélyezett tanintézete igazgatóságának megkeresése egy vak neveltetésének a vármegye terhére leendő gondoskodása tárgyában. 26. A tőketerebes—gálszécs —varannói h. é. vasút részvénytársa­ság kérelme a varannó—sztropkói h. é. vasút segélyezésének meghosszabbítása tárgyában. 27. Abara község képviselő- testületének határozata körjegyzői lak építése tárgyában. 28. A községek költ­ségelőirányzatai és zárszámadásainak tárgyalása. A már beérkezett és még beérkezendő összes a közgyűlés által intézendő ügyek. A közgyűlést az ál­landó választmány ülése előzi meg, me­lyet december hó 20-ik napjának d. e. 9 órájára tűztek ki. HÍREK. — Báró Barkóczy Mihály ham­vainak elhelyezése. Báró Barkóczy Sándor vallás és közoktatásügyi mi­niszteri tanácsos néhai édes apját, br. Barkóczy Mihályt exhumáltatta a budapesti temetőből s az exhumált hamvakat folyó hó 4-ikén, szombaton helyezték örök nyugalomra az imregi minoriták templomának sírboltjába,

Next

/
Oldalképek
Tartalom