Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-11-20 / 93. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. November 20. A haza bölcse, Deák Ferenc mondotta, hogy a sajtótörvénynek azon egy szakaszból kellene ál­lania, hogy: »írni csak igazat szabad.“ Ezen aranyszabály ellen vétuek laptársaink, s a tárgyi­lagosságtól s az igazmondástól való eltérésük annál súlyosabb beszámítás alá esik, mert köz­leményeiken a célzatos ferdítés és a jó akaratnak ellenkezője veres fonálként húzódik keresztül. Népszerűség címén bezsebelni a jegyzői kart, bár legjobban tudni, hogy előterjesztett kérel- mök nem teljesíthető s mégis tüntetőleg védelmükre felkelni: valóban Ízletes kortesfogás. Bizonyára kell, hogy meg­döbbentse a közgyűlésen részt- vett th. biz. tag urakat a Fm. H. azon valóban maliciózus re- feredája, mely szerint Írja, hogy : »Szinte előérzete volt mindenki­nek, hogy valami rendkívüli do­lognak kell a gyűlés folyamán történni, mely felkavarja a szen­vedélyeket. Sőt sokan tudták, hogy hol robban fel a bomba, mert ismerték a főispánnak a jegyzők iránti ellenszenvét“ stb. A „mindenki“ és „sokan“ persze a Fm. H. illusztris tudó­sítója. A Fm. H. közleménye egész terjedelmében tendenciózus va­lótlanság. A jegyzői karnak lesz jó dolga, hogy a Fm. H. s a vele most egy gyékényre lépett laptársa könnyen átlátható kortes fogásá­nak fel nem ül. A jegyzői karnak tudnia és ismernie kell a főispán gondol­kozását, amit ezen a közgyűlé­sen is minden jelenlevőnek hal­latára kijelentett, miszerint „a kötelességüket híven és becsü­letesen teljesítő s a nép érde­keit szivükön hordozó jegyzők megérdemlik a közbecsülést, az ilyenek atyái és jóltevői a nép­nek, kiket csak elismerés illethet meg. A jegyző urak ezt vehetik és vegyék tudomásul s ebben nyu­godjanak meg. Ez őszinte és tiszta, melyet semmi mellékcél­zat nem értéktelenit. Nem azok a jegyző urak igaz barátai, akik nekik hízelegnek, hogy alkalomadtán céljaikra fel­használják s akik minden politi­kai körülmények közt a felszí­nen úszva, úgy keverik kártyá­jukat, hogy mindig szépek és népszerűek maradjanak, kancsal- mészáros módjára azonban soha­sem odavágnak, ahova néznek. Befejezésül még egy észre­vételt kell tennünk: felmerült a közgyűlésen az is, hogy a sza­bályrendelet a Hivatalos Lap-ban meg lett hirdetve s az ellen senki sem felebbezett. Sajnos, a Hivatalos Lapot a hivatalos személyeken kívül senki sem olvassa. Az egész vármegyében erről a nyugdij dologról — kivévéu az érdekelteket — csak azok tudnak, akik a közgyűlésen részt vettek vagy most olvassák. A képviselőtestületek köz­gyűlésén a dolog tárgyalva, meg­magyarázva mindenvalószinüség szerint sehol sem volt.) Százat lehetne tenni egy el­len, hogy ha a nép tudja miről van szó ! az érdekelteken vagy számítókon kívül senki sem sza­vazná meg. Ha pedig a vármegye veze­tősége résen áll: ezzel csak kö­telességet teljesít. Városi választások előtt. Előértekezlet a vármegyeházán. — nov. 20. Azt a nagy fontosságú eseményt megelőzően, — mely a folyó hó 22 én megejtendő városi képviselőtestületi választásokban, majd ezt követőleg a városi elöljáróság megválasztásában vár Sátoraljaújhely város közönsé­gére, — érthető érdeklődés nyilvánul meg most, a tizenkettedik órában minden vonalon. Egy uj, jobb kor­szak elkövetkeztét várja mindenki a választások eredményétől. A helyzet nálunk, a mi szükebb hazánkban nem kevésbbé válságos mint hazánk egész közéletében, tehát a jóknak, a vezetésre hivatottaknak lelkiismereti kötelességét képezi, hogy a helyzet tisztázódjék s a város vezetésének ügye arra méltó egyének kezeibe té­tessék le. Ez az intenció sugallta várme­gyénk alispánjának Dókus Gyulának ama tényét, hogy most, midőn a kép­viselőtestületbe 33 rendes és 18 pót­tag megválasztása áll küszöbön, a helyzet tisztázása s eszmecsere végett folyó hó 18-án d. u. 4 órára értekezletre hívta meg Sátoraljaújhely város pol­gárságát, mely impozáns számmal gyűlt össze a vármegyeház nagyter­mébe. Ott volt a város csaknem min­den a közügyek iránt érdeklődő pol­gára. Nagy érdekkel birt ez az értekezlet mindnyájunkra, mert annak lefolyása alatt olyan közérdekű kije­lentések hangzottak el, melyek re­mélnünk engedik, hogy az eddigi rendszer végleg talajt veszített s a város egy jobb korszak előtt áll. — Biztató ígéreteket nyertünk ott a leg­illetékesebb tényezőktől arra nézve, hogy személyi, egyéni, párt- vagy felekezeti érdekek többé helyet nem találnak abban a testületben, ahonnat természetszerűleg s törvény szerint is mindezeknek kizárva kell lenniök, a hol egyedül a városi közérdek lehet csak az irányadó. Részletes tudósítást az értekezlet lefolyásáról a következőkben adunk: Nov. 18-án d. u. 4 óra után pár perccel jelent meg az értekezletet egybehívott Dókus Gyula alispán a vármegyeház nagytermében, hol az egybegyűltek élénk éljenzése közben foglalta el az elnöki széket. Szívé­lyes szavakkal üdvözölvén a megje­lent polgárságot, elsősorban kijelen­tette, hogy az értekezlet egybehivá- sára őt sem személyi, sem egyéb ér­dekek nem indították, egyedül a vá­ros közérdeke iránti buzgólkodás, mely kötelessége elsősorban mint e vármegye alispánjának a vármegye székvárosa iránt, — de nemkevésbbé kötelessége mint e város polgárának, a közérdekek megóvása és előmozdí­tása szempontjából. Mert egyedül kí­vánatos, hogy a küszöbön álló vá­lasztásokon csakis olyan férfiak nyer­jenek mandátumot, akik a vezetésre valóban hivatottak. — Ohajtandónak véli a saját részéről egy olyan bi­zottság alakítását, mely kijelölné amaz érdemes egyéneket, kiknek a képvi­selőtestületbe leendő beválasztatása csakis a város javára szolgálhat. Kér­dezi azért, hogy a jelenlevők együt­tesen kivánják-e egy ilyen bizottság tisztét teljesíteni, avagy szükebb körű bizottságra kívánják a kijelölést bízni ? Szőlősi Artur bankigazgató szó­lalt fel elsősorban. Mindenekelőtt a polgárság köszönetét fejezi ki az ér­tekezletet egybehívott alispánnak, aki e tényével lehetővé tette, hogy esz­mecsere folytattassék e kérdésben s a választásokra, illetve a választan­dók személyére nézve megállapodás jöhessen létre. A maga részéről is kívánatosnak tartja egy kijelölő bi­zottság kiküldését s Kikéri az alis­pánt, hogy ide vonatkozólag tegyen indítványt. Azután dr. Grósz Dezső ügyvéd szólott, ki szintén hangsúlyozza, hogy Dókus Gyula alispán ezen értekezlet egybehivása által nagy szolgálatot tett a város közérdekeinek. Úgy a saját maga, mint előzetes megbeszé­lés alapján több polgártársa nevében is kifejezi ama kívánságát, hogy a megválasztandók személyére vonat­kozólag történő megállapodás céljá­ból egy kijelölő bizottság alakíttas­sák, amely aztán mintegy előfeltételül bizonyos programmot is kívánjon a megválasztandóktól. — Hangsúlyozza, miszerint a képviselőtestületbe be­választandó tagok már bizonyos pro­gramra alapján vegyék polgártársaik részéről a bizalomnak eme szép meg­nyilatkozását. E programmnak fel­tétlenül tartalmaznia kell a következő­ket : 1. A képviselőtestület tagjai előtt soha, semmi körülmények közt ne lebegjen más, mint kizárólag a város közérdeke. 2. A pártoskodás és fele- kezetieskedés teljesen száműzessék onnan. 3. Ügyeljen a képviselőtestü­let arra, miszerint a városháza ne legyen testi és szellemi rokkantak menedékháza, deatisztviselői kar olyan egyénekből álljon majd, akik úgy tu­dásuk, mint munkabírásuk, munka­szeretetük és teljes egyéni elfogulat­lanságukkal képesek és méltók az adminisztratív munkára, amely tulaj­donságok birtokában csakis a város javát mozdithatják elő. — Beszéde további folyamán ugylátszik, érinteni akarta felszólaló a Miklósy István gk. főesperes közéleti tevékenységét, mert szemrehányásokat tett Miklósynak az iránt, hogy most nevezett máris lé­péseket tett arra nézve, hogy a pol­gárság felekezeti szempontokat ve­gyen figyelembe a megválasztandók személyeinek kijelölésénél. E műkö­désében azonban hátra lett szorítva. Szemébe is megmondja Miklósynak, hogy erős vetélytársa akadt Besse­nyei István rk. apátplebános szemé­lyében, aki már rövid idei itt műkö­dése folyamán bebizonyította, hogy felekezeti szempontok a közéletben nem irányítják s emez eljárásával máris meghódította a közvéleményt és a felekezeti érdekek mellőzésével a város minden polgáránál tiszteletet és közbecsülést vivott ki a maga ré­szére Miklósy István felelt nyomban dr. Grósz Dezsőnek s hatalmas érve­léssel döntötte meg vádjait. Kijelen­tette a főpap „Isten őt úgy segitse“ esküszerü ünnepélyes mondásával, hogy soha sehol nem működött úgy, hogy cselekvéseit a város közérdekein és előhaladásán kívül más szempon­tok vezették volna ; soha nem is fogja törekvéseiben egyéb vezérelni: mint az igazság s a város érdekeinek vé­delme. Bessenyei István róm. kath. apá'plebános szintén kijelenti, hogy az ő részéről sem történtek olyanok, amelyek felekezeti sérelmek bekép- zelésére adhatnának okot. Hivatkozik arra, hogy bár ő itt egy felekezeti körnek elnöke, de senki sem tudná rábizonyítani, hogy ő e körben, vagy annak bármely tagja előtt olyasféle nyilatkozatot tett volna, miszerint a város vezetésére hivatott egyének megválasztásának ügyébe felekezeti szempontok vitessenek be. A következő felszólaló Némethy Bertalan volt, aki kijelentette, hogy bár rövid idő múltán már megválik városi képviselőtestületi tagságától, mindenkor szivén fogja viselni e vá­ros jólétét és iparkodni fog annak előhaladásában közremunkálni. Kö­szönettel veszi ő is az alispán azon intézkedését, hogy egybehívta a jelen értekezletet, mert az itt kifejlett esz­mecsere s az elhangzott békés kije­lentések arra engednek következtetni, hogy ez a város egy jobb jövő előtt áll. Vannak szerinte e városban olya­nok is, kik itt a társadalmi békét felakarják dúlni s már alattomban szervezkednek jelöltjeik érdekében. Aki ilyen utakon jár — mondta Né­methy Bertalan — az csak gonosz ember lehet. Szépen koncipiált és szónoki hévvel előadott beszéde általános tet­széssel találkozott. Dr. Búza Barna szólalt fel ez­után, aki helyesli a kijelölő bizottság kiküldését, de kívánatosnak tartja, hogy akik már bent voltak a képvi­selőtestületben és kötelességeiket ot­tan teljesítették, azok most is jelöl­tessenek. Újból dr. Grosz Dezső beszélt még, ki örömét fejezi ki a mai érte­kezlet eredménye felett, melyen tisz­tázódott a helyzet, napfényre kerül­tek a különböző vélemények. Ilyen események alkalmasak arra, hogy e város jobb jövőt remélhessen s sze­rencsétlen helyzetének vége szakit- tassék. Végül Dókus Gyula alispán ki­jelentésével, hogy minden érdektől távol foglalkozott e kérdéssel, felol­vas egy névsort, kiket nézete szerint a kijelölő bizottságba a maga részé­ről alkalmasaknak tart. Felteszi azon­ban a kérdést, hogy az értekezlet szabadon, saját meggyőződése szerint nyilatkozzék az ő javaslatára nézve s a névsoron tetszése szerint változ­tasson. Alispán indítványát, illetve az általa proponált kijelölő bizottsági ta­gok névjegyzékét általános helyes­léssel fogadta el az értekezlet. Dókus Gyula bejelentette még, hogy a kijelölő bizottságba megvá­lasztott tagokat folyó hó 19-én, pén­teken délután 3 órára fogja egybe­hívni tanácskozásra a vármegyeház nagytermébe. Ezzel a mondhatni magas szín­vonalon és a polgárság legelőke­lőbb részéből állott értekezlet az azt egybehívott alispán lelkes megéljen- zésével d. u. 5 órára befejezést nyert. Városunk polgárságának össze­ségéhez van még egy szavunk, mi­előtt a szavazó urnákhoz járulva, jö­vendő sorsa felett döntene. Nem kételkedünk abban, hogy a választott kijelölő bizottság való­ban lelkiismeretes munkát végez, hogy a legjobbakat, legérdemesebbe­ket iparkodik a képviselőtestületbe behozni. Erkölcsi kötelesség tehát, hogy az együttérzés uralja a lelke­ket, hogy a „választottak által vá­lasztottakra“ vonatkozólag ne oszol­janak a nézetek megint ezer felé. Megn hezitenők ezzel az adminisztra­tív eljárást is, de árthatnánk a köz­érdeknek. Jusson eszünkbe a költő ama mondása: átok verte meg a ma­gyart ... mert az soha együtt nem tart. Lépést tartok a mai korral!! s igy abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy a legkényesebb igényeket is ki tudom elégíteni. Fehérnemű és vegytisztító intézetemet a legújabb fényesítő és hajlító gépekkel rendeztem be s minden gallér éle egy oly géppel lesz simítva, hogy a viselője meg van védve a nyak kidörzsö- A gallérok színe hófehér és elegáns diszkrét fényt kap, megkapja vászonszerü jellegét és nem lesz olyanná, lésétől. mint a kaucsok gallér. Vegytisztító intézetemben megfelelő átalakításokat tettem, holis a férfi- és női ruhák, valamint kézimunkák a legújabb módszer szerint tisztíttatnak. Az elkészült munkák a lehető legolcsóbb árak mellett 8 napon belől kifogástalanul eszközöltetnek. — Gyors és pontos kiszolgálást biztosit és mennél számosabb megbízást kér: mosó is vegytisztító intézete SÁTORALJAÚJHELY.

Next

/
Oldalképek
Tartalom