Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-10-09 / 81. szám

Sátoraljaujhely, 1909. Október 9. 81 (4889.) Harminchetedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyilttérben minden garmond sor 30 üli. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLEHT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [fi kot negyedévre 2.60 korona.-- Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hír. dotések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 üli. — Állandó hirdető* seknél árkedvezmény. A Válság oka. Irta: Dr. Grosz Dezső. * — okt, 8. Évek óta vagyunk tanúi az államkormányzat folytonos vál­ságának. A nemzet legjobbjaiból ala­kult kormányok buknak el, fé­nyes tehetségek járják le magu­kat, anélkül, hogy akár ők, akár a következők a nemzeti ügyet előbbre vinni volnának képesek. A kormányok a legritkább esetben buknak el valamely prog- rammpont körüli elvi ütközet­ben, sohasem vesztettek oly csa­tát, melyben a nemzet megosz­lott véleménye vonta volna el tőlük a parlamenti többség bizal­mát, hanem menniök kellett, mi­vel Ausztria császárja ellentétbe jött és legyőzte a magyar ki­rályt. Addig, mig a régi szabadelvű párt fegyelmezett többsége kor­mányzott s a nyilvánosság fény­sugarai a politika titkos kony­hájába be nem világítottak, a nemzeti függetlenség jelszavá­nak dagadó vitorlájával evező ellenzék elhitette velünk, hogy kormányférflaink hazafiatlansága, tehetetlensége s a királynak adott rossz tanácsok akadályai az al kotmányos szabadság fejlesztő erejének. A koalícióban szövetkezett A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Mikor a lapom jubilált. A .Zemplén* számára irta : S. Lőw Róza. Olyan nyári hangulattal teli őszi nap volt akkor, mint mikor deres embernek szerelmi hangulata sóhaj­ként száll ifjasszony feló. A százesz­tendős fák koronái az elszálló nap aranyfényében ragyogó zöldnek tet­szettek. A sárguló levélke mintha összébb zsugorodott volna elbújó szán­dékában. A barnán tündöklő törzsnek izmos állásában, dacos tartásában, mély ráncában, mintha az volna bele­írva: Tűrünk szél koma, hűvös szel­lődnek, téli zordságodnak, mert ben­nünk, gyökerünk tövén remény zöl­déi ... Tavasszal kirügyezüok pat­tanó örömben 1 Ha ezer ránc mélyíti is derekunk. Lombunk koronáin pici nyári melegre gyenge hajtás, fehér virág fakad .. . Ügy, úgy. Ilyeténkópen beszélgetett maga s festette ékesszavu ajkának csuda ecse­tével, beszédes szemének kéklőn fénylő mosolyával a valót. És rám tündöklő ragyogásával, mese boldogságával uj­jongva nevetett az egek legszebb ege. Legkékebb világitó eszményvilága 1 Fehér fejével, üde arcával, bölcs be­szédivei, magában hordta a reményt egykori ellenzék s azok élén az úgynevezett nemzeti vezérek ura­lomra jutása óta azonban e tév­hit elmúlott, mert az ő bőbeszé­dűségük világánál kétségtelen, hogy nem a kormányférfiak bűne, hogy a nemzeti akarat nem va­lósul meg, hogy a nemzeti vá­gyak nem teljesülnek, hanem annak okát alkotmányunk azon legfőbb hibájában kell keresni, mely az uralkodónak a nemzeti akaratot absorbeáló hatalmat biztosit. A nemzet és király hatalmi erőviszonyának ezen egyenlőt­lensége minden bajnak a kut- forrása. Még oly nemzeteknél is, me­lyeknek nemzeti dinasztiája van, ahol érzésben, törekvésben, ér­dekben nemzet és király találko­zik, elemi szabálya az alkotmá­nyosságnak, hogy a nemzeti aka­rat érvényesülését a kivályi vétó végleg meg ne akadályozhassa, legfeljebb újabb consideratio alá kényszerithesse. A nemzeti akarat érvényesü­lésének biztosítása tehát az első etape azon harcvonalon, melyet a magyar nemzet jövő fejlődésé­nek érdekében megtenni kell. A sok meddő harc helyett tehát tömöríteni kell céltudatos, kitartó, erélyes magyarositó po­litikával a nemzet egységét. — Minden rendelkező erővel meg és csüggedóst, a tavaszt és telet. Biz­tatva igéző szemeiben imádságos sze­retet és gyengédséggel körülfonó bol­dogságnak hajnalpiros álma! Buzditó szava csupa tanulság. Mohón lesem a régi mesét, mely mindig uj marad: Én is fiatal voltam. Aranyos fény­sávok úsztak utaimon. Nefelejtsek nyilottak lépteim nyomán. Napsugár- kák kacagtak szemembe. De becs­vágy, hiúság is égett lelkemben. Hi­res, elismert akartam lenni. Dolgoz­tam, mig karom elzsibbadt, szemem lecsukódott, virrasztásnak kínját ne­vetve. Tikkadt ajkamra nem jutott ital édessége, ereje. Annál édesebb értékesebb volt első szerelmemnek önzetlen csókja. Ki hó lelkének szüzes^ ségével megvilágitá sorsom fakósá- gát. Ki mindennel kibékített lágy ölén, nem ismerve más szenvedést, vágyat enyéimnél. E fehér galamb volt szürke kezdetem fénypontja, ál­dása, vigasza. Szorgoskodva küzdő, koplaló és virrasztó esztendők múl­tak, mig névhez, álláshoz jutottam. Mikor első pályadijat nyert mun­kám kézről-kézre járt, akkor volt él­temnek hajnalhasadása. Örömtől ra­gyogó, édes nap volt azl Csókos ga­lambommal hol sirtunk, hol kacag­tunk. Egyszerre nagybecsű lettem. Boldog lázzal, hő lelkesedéssel, vidor életörömmel dolgoztam. Benső, ösz­kell teremteni a tisztán magya­rul beszélő, érző és gondolkozó egységes magyar nemzetet, mely­nek elegendő ereje lesz aztán a nemzet és király hatalmi erőinek a nemzetre most kedvezőtlen alakulatát a nemzet javára for­dítani. Ha lassú, de céltudatos, ki­tartó, erélyes belkormányzati mű­ködéssel Magyarországot meg­szerezhettük a magyaroknak, ha megvalósul, hogy 20 millió lélek egységes akaratának legyőzhet- len ereje szorítja helyes mederbe az évszázadok gyöngeségéből ma már túltengő királyi hatalmat, akkor kinyílnak a kapuk, melye­ken keresztül a nemzet vágyai­nak, érdekeinek teljesülése, ide­gen érdekek érthető befolyása miatt hatalomban ugyan nagyobb, de bölcsességben már egyedül­állóságánál fogva is kisebb elha­tározáson hajótörést szenvedni nem, fog. Álljon hát félre a független­ségi párt, mely közjogi és gaz­dasági programmjának rohamos megvalósulását követelő politi­kájával folytonos rázkódtatáso- kat okoz anélkül, hogy bármit is megvalósíthatna és engedje át a kormányzást egy, a király bizalmát biró liberális és a 67 es kiegyezést nemzeti tartalommal megtölteni igyekvő G7-es pártnak, a mely nyugodt, békés, nemzet és tönszerü parancsnak fegyelme alatt sietve. A munka nem munka, gyö­nyörűség vala I Az eszme nem gon­dolat, élettüz vala I És a dicsvágy, becsvágy lávaként izzott minden ta­gomban, eremben pezsdülő erővel lopva mesét, drámát, fáradságot nem ismerő toliamba. Mig egyszer fáradt, fásult, unott lettem. Kiégett a szen­vedély és megdagadt a hiúság. Épp ott a dicsőség bíbor lejtőjén akadtam össze irigységgel, alacsony számítás­sal. Ott uudorodtam meg a valótól. Fekete álnokság vigyorgott Mefisztó pofával a ragyogó dicsfény és zöldelő babérok körül. Elfordultam azoktól, kik letépték volna a kicsi babért is, mi idegölő agymunkától kopasz feje­met ékíti. Látva az ádáz harcot, mely- iyel életem szépítése jár, egyet for­dítottam biborpalástomon és — ideá­listából realistává vedlettem. Nagy, pénzes házasságot kötöttem és nyom­ban megnyílt előttem ezer tündöklő pálya. Erdemszámban ment még a szép mosolyom is. Hajh, hajh, a pénz megoldott szivet, nyelvet és sok meg­oldhatatlan problémát . . . Csak egyet zúzott össze: a sze­gény, szerény liliomomat. Nem akarta azontúl a házas embert hivatalában felkeresni. Mentem, mendegéltem, mig illatától megittasodtam. Egyébként gépszerüen telt éltein. Bágyadtan ró­király közötti egyetértést ápoló, a nemzet jogait megőrizni és szélesbbiteni törekvő politikával, Magyarország megmagyarositásá- nak belkormányzati programújá­val hozzon közelebb azon időhöz, amikor a nemzeti akarat túlsú­lyát a királylyal szemben alkot­mányosan kivívhatjuk. A Kossuth-szobor.- okt. 7. Tudvalevő dolog, hogy a sátor­aljaújhelyi Kossuth-szobor elhelye­zése okából elhatároztatott a várme­gyei szőkőkutnak a Wekerle-térre való átvitele is. Ezen átvitel foganatosítása azon­ban mindezideig késik, sőt amint tudom, újabban a felett is gondol­koznak, hogy az átvitel helyét mó­dosítsák. E végből az illetékes döntő körök figyelmét felhívom a követ­kező hirlapi értesítésre: „Szökőkút az aradi Kossuth- szobor mögött. Az aradi Kossuth- asztaltársaság elhatározta, hogy a Kossuth-szobor háta mögött elte­rülő parkban húszezer korona költ­séggel szökőkutat állít fel. Pályá­zatot nem hirdet a társaság, hanem felkérik Magyarország nevesebb művészeit, hogy küldjék be tervei­ket, amelyek közül a legmegfele­lőbbet ki fogják választani s ter­vezőjét bízzák meg a kivitellel.“ Íme, ha az aradiak szökőkuttal akarják a Kossuth-szobor eszthetikai értékét emelni; talán mi is gondol­zsás szint szőtt álmodozásimba a ga­lambom bugása, ha vállamra gubbasz- kodott: Ugy-e a régi, boldog álmo­dat éled mellettem, velem ? Idebenn még fakadnak vágyak, ambíciók ne­mes szived kristályos fenekén 1 Csak künn a fakó pénzvilágban jegeeesedik be szived melege. Itt lágy könynyé olvad a te tettetésed és édes csókká epedésed. Szeress drága, mint én imád­lak és bizzál, mig én imádkozom. Életem virága volt e leány, örökké gyengéd, üdén, harmatos leikével. Gazdag szive volt az én bátorságom, tetterőm kiapadhatatlan forrása. Me­leg sugárként szökött az leikéből lel- kembe, alkotó vágyat tüzelve agyamba. És szellemem kéjelgett a munka gyö­nyörében. De minek meséljem tovább ? Közbeneső élményeim nem érde­mesek arra. Szürke, hosszú hétköz­napok végtelen sora. Borúval, keser­vekkel teli. Magának csak legragyo­góbb korszakom való. Midőn első munkám napvilágot látott. Mikor ujjongásombau majd megfojtám a ga­lambom, ki könyeim nem győzte le­csókolni. A remény, a vágy, tudni, lenni, az szép, gyönyörű vala ! Ezt akarnám a maga leikébe lopni, sze­meiben látni 1 A boldogságos lángot mi a törekvő, ifjú iró szivéből kicsap első elismerésre. Mindhiába vonakodtam, konokul NAGYMIHÁLYI SÚR- ÉS MALÁTAGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. Első rangú modernül berendezett hazai ipartelep. Évi gyártás 30,000 hektoliter. Gyárt Márciusi, Korona és Casinő sört. figgT Sátoraljaújhelyi főraktár : Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus utca. Zemplénvármegyei képviseleteink: Lapunk mat száma 8 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom