Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-10-06 / 80. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Október 6. szobra előtt“ című szép ünnepi ódá­ját, mire kezdetét vette a szobor meg­koszorúzása. A képviselőház koszorúját Vi- sontai Soma dr. orsz. képviselő tette le. Az Akadémia nevében György Endre helyezett koszorút a szoborra gyönyörű beszéd kíséretében, mely emlékbeszédnek is bevált. A Kisfa­ludy társaság koszorúját Négyessy László tette le szintén hosszabb be­széd kíséretében. Koszorút helyezett a szoborra rövid beszéd mellett: a Pe­tőfi társaság: Erődy Béla udvari ta­nácsos tankerületi kir. főigazgató. A Magyar Történeti Társulat: Lehoczky Tivadar. Miskolcz város törvényható­sága : Szentpál István. Ungmegye törvényhatósága : Lőrinczy Jenő. Be- regvármegyei közművelődési egyesü­let és beregmegyei irodalmi és mü- pártoló társaság: Nagy Ernő. A zem- plénvármegyei Kazinczy-kör: Éhlert Gyula. A mármarosszigeti Szilágyi István kör: Szamolányi Gyula. Az ungmegyei közművelődési egyesület és a Gyöngyössy társaság: Hidasi Sándor és ezen kívül nagyon sok egyesület s az ungvári lapok szer­kesztőségei. A leleplezés után Ungvár város társadalma és a vendégek déli egy órakor diszebédre gyülekeztek a Ko­rona szálló nagytermében. Az asztal­főn Firczák Gyula püspök foglalt helyet. A harmadik fogásnál felemelke­dett Firczák Gyula és magas szár- nyalásu beszéd kíséretében emelt po­harat a királyra. A felköszöntőt állva hallgatta végig a közönség. Majd Lőrinczy Jenő Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert, Romanecz Mihály Firczák Gyulát és Sztáray Gábort, Komjáthy Gábor Visontai Soma orsz. képviselőt, Hi­dasi Sándor tanfelügyelő Szamo- volszky Ödön szobrászt éltette. Ezen­kívül több felköszöntő hangzott el. Az emlékünnepségből az ungvári műkedvelő társaság is kivette részét. Az ünnepi nap befejezéseként előadta Tóth Kálmán a „Király házasodik“ cimü vigjátékát. A színház zsúfolá­sig megtelt fényes közönséggel. Szí­nes virágos kert képét mutatta a színház. A díszelőadás után egy szép ünnepség kedves emlékeivel oszlott szét a közönség. Lengyel-testvéreink Sátoraljaújhelyben. — okt, 6. Sátoraljaújhely rend. tan. város, Zemplén vármegye székvárosa folyó hó B-ikén délután a vasúti nagyállo­más pályaudvarán meleg, rokonszen­ves ünneplésben és fogadtatásban ré­szesítette azon lengyel társaságot, mely az aradi gyászünnepségre uta­zott le a lengyel társadalom előkelő­ségeivel városunkon át. Ennek a fogadtatásnak ha nem is voltak külső fényességei, annál több volt a belső értéke, mert nyil- vánulásra lelt benne az a meleg sze­retet és rokonszenv, melylyel a két nemzet egymás iránt viseltetik, noha nem fűzi őket egybe a származás, vagy a nyelv közössége. Mindamellett meglátszott, hogy testvéreinket fo­gadtuk, talán egyedüli jóbarátainkat a kontinens nemzetei közül. A magyar és lengyel nemzet vérségi köteléknél is erősebb, évszá­zadokkal ezelőtt létesült s mindig acélozódó láncszemekkel van össze­fűzve. Közös ellenségek ellen har­coltunk mindig, közös csapások szo­rítottak le a porba, elfojtva szabad­ság kívánó sziveinknek titkos sóha­jait s a két nemzet példátlan szabad­ságvágya, hazafisága megrendithetlen együttérzést teremtett sziveinkben. A magyar és lengyel fejedelmi családok gyakran kötnek egymással rokonsági köteléket, I. Ulászló, a Jagellók ülnek a magyar trónon, mig Báthori István Erdély fejedelme dísze lesz a lengyel trónnak. Szabadságharcainkat figyelem­mel, érdeklődéssel kíséri a lengyel nemzet, földjén helyet ad, támogatja a magyar szabadság önkényüzte buj­dosóit. Örökre szép példáját nyújtotta testvéries érzésének a 48-as szabad­ságharcban is a lengyel nemzet. Ki­váló harcosok jönnek át a harc hí­rére az idegenből s felajánlják Kos­suthnak szolgálataikat. Egy Bem apó, egy Dembinszki, egy Woroniecky halhatatlan alakjai a magyar törté­nelemnek. De mindezen kívül a ma­gyar nép teljes szabadságának kiví­vása érdekében folytatott harcban ők a mi intő tanulságaink, hogy ne en gedjük lassanként lebilincseltetni lei- keink szabadság-vágyát s ne torzsal- kodjunk egymással, mert a pártokra oszlott nemzeten könnyen erőt vesz az önkényuralma sakkor „megdőlés rabigába görbéd.“ Jelét adta aradi kegyelet-utjával is a lengyel nemzet velünk való me­leg együttérzésének. Eljöttek ide hoz­zánk, hogy egy szabad nép nagy, ünnepének legyenek részeseivé s meg­acélozzák sziveiket az áldozati tűz lángjainál, mit egy szabad nép gyújt vértanúi oltárán, kiknek halálával ocsmány bosszúját akarta kitölteni az önkény. Hogyne fogadta volna tehát szí­vesen a magyarság lengyel testvéreit hazánkban ? 1 — A Turul Szövetség gondoskodott róla, hogy az előkelő lengyel társaságot útjában szeretet fogadja és kisérje, hogy ne érezzék magukat idegenül a szabad hazán átutazó lengyelek, az elveszített ön­állóság visszatértét váró álmok me­leg rokonszenvre érdemes álmodói 1 Sátoraljaújhely város polgármesterét is Miklóssi Ferdinánd Leó a „Turul Szövetség“ elnöke értesítette a len­gyelek átutazásáról. A város a hir vétele után azonnal elhatározta, hogy az átutazó testvéreket ünnepies, hi­vatalos fogadtatásban fogja részesí­teni. Mikor erről a „Turul Szövetség“ utján a lembergi „Magyar-Lengyel- Club“ értesült: Stamirovski Tadeusz Ligeza, mint a club elnöke meleg­hangú köszönőlevelet intézett a vá­ros polgármesteréhez. Az ünnepies fogadtatáson való részvétel iránt Kiss Ödön h. polgár- mester s Pataky Miklós városi fő­jegyző felhívást bocsátottak ki a vá­ros közönségéhez, mely csak az ér­kezés napján jelenhetett meg, mivel az átutazó lengyeleket hozó vonatnak ideérkezési ideje csak e napon lett közismertté. Á lendületes hangú fel­hívás szövege a következő: Kérelem a város közönségé­hez I Az Aradon folyó évi október 6-án tartandó országos gyászünne­pen a velünk érző lengyel nemzet fiai és leányai is résztvesznek. — Minden magyar lelkében öröm su­gárzik a hir hallatára és kötelessé­gévé teszi minden magyarnak, hogy a föld kerekségén eme egyedüli barátainkat szeretettel s lelkesedés­sel fogadjuk magunk közzé. Az országos gyászünnepre jövő lengyel küldöttség körülbelől 150 tagból álland s a lengyel társadalom elő­kelősége vesz benne részt. Vonat­juk Lembergből október 5-én reg­gel 7 órakor indul s a helybeli pályaudvarra délután 4 óra 17 perc­kor érkezik. Midőn ezt az örven­detes körülményt a város közönsé­gével tudatni szerencsénk van, egy­idejűleg tisztelettel felkérjük a kö­zönséget az iránt, hogy szeretve tisztelt testvéreink ünnepélyes fo­gadtatásában részt venni szíves­kedjék. Sátoraljaújhely, 1909. évi október hó 2-án. Kiss Ödön h. polgármester. Pataky Miklós fő­jegyző. Az ünnepies fogadtatás folyó hó 5-ikón délután 4 óra 17 perckor volt a nagyállomáson a lengyel társaságot hozó vonat beérkezése után. A lengyel-társaság átutazásának hire a kibocsátott felhívások folytán általánosan köztudomású lévén: a nagyállomáson ez alkalommal mint­egy 2500 főre tehető közönség gyűlt össze a fogadtatásra, köztük a főgim­názium ifjúsága tanáraik vezetése mellett. Az állomásra berobogó vo­natot az ünneplő közönség a lengyel hymnuszszal fogadta, melyet a gyár­telepi zenekar játszott el. A vonat egyik kocsiját foglalta le magának a lengyel társaság, mely mintegy 50 tagból állott, nők és fér­fiakból, legnagyobb részük a pompás ragyogó lengyel nemzeti díszben, melynek gazdag szinpompája általá­nos hatást keltett. A vonatról a peronra szálló len­gyeleket a számában hatalmas kö­zönség éljen-kiáltásokkal üdvözölte. Az éljenzés elhangzása után Matolai Etele nyug. alispán lépett elő disz- magyarban s francia nyelven üdvö­zölte a lengyel testvéreket. Kifejtette beszédében, hogy a két elnyomott nemzet testvéries együtt­érzésben élt mindenkor s most öröm­mel ragadja meg az alkalmat, hogy őket a magyar földön üdvözölje abból az alkalomból, hogy az aradi ünnep­ségre való leutazásukkal újra tanú­ságát adják testvéri vonzalmuk erős­ségének. Az üdvözlő beszédre, egy lengyel s egy francia nyelven történt válasz után Stamirowski Tadeusz, válaszolt a lengyelek nevében magyarul, ki a lembergi Magyar-Lengyel Klub el­nöke s mint ilyen nemes agilitással teszi mind erősebbé a testvér nem­zetek közötti lelki kapcsolatot. Gyö­nyörű orgánuma van s beszédét, mely­ben e testvéries összetartás fenntar­tását továbbra is kérte „Éljen a ma­gyar szabadság, éljen a magyar-len­gyel testvériség, éljen Magyarországi“ szavakkal fejezte be. Stamirovski szép beszédét a kö­zönség tapsorkánnal fogadta s azután az illusztris lengyel társaság vissza- szállt külön kocsijába. Közben a da­lárda sikerült énekeket adott elő s a Rákóci induló hangjai mellett, mely­nek első akkordjaira összeverődtek a lengyel társaság tagjainak kezei a heves tapsra, elindult a vonat útjára. A közönség lelkes éljenzéssel bú­csúztatta el a lengyel testvéreket, kik fáradságot nem kiméivé, engedtek nemes érzelmeiknek s az aradi tizen­három vértanú halála évfordulóján elhozták a szabadság mártírjainak ol­tárára kegyeletük virágait. A fogadtatási ünnepséget, mely sokkal impozánsabb és fényesebb lehetett volna, ha az átutazásról nem a legutolsó időben jön értesítés, Kiss Ödön h. polgármester távol lévén, Pataky Miklós főjegyző rendezte. Vizmüépitésünk költségkimutatása. — okt. 4. Sátoraljaújhely rend. tan. város pénzügyi bizottsága folyó hó 2-ikán megtartott ülésében egy, a városra és közönségére nézve fontos, nagy horderejű ügyet tárgyalt. A városi vízvezeték költségki­mutatása volt ez, melyet Kérészy Gyula városi mérnök, ki egész mun­kásságát, teljes ambícióját s tehetsé­gét áldozta a nagy mü építésének szolgálatára, nyújtott be a pénzügyi bizottsághoz, hogy annak felülbirá- lata s javaslata után a képviselőtes­tület elé kerülhessen a nagy mére­teivel imponáló számadás. Ezzel a költségkimutatással utóbbi időben sokat foglalkoztak egyes he­lyeken s a képviselőtestületi ülések egyikén is hallatszott felszólalás, mely horribilis tulkiadásról beszélt. A nagy gonddal készített számadások azon­ban másról beszélnek. Nem tartjuk érdektelennek, hogy e fontos költ­ségkimutatást közismertté tegyük aár csak azért, hogy minden közügycink iránt érdeklődő hiteles kimutatásban és adatokban lássa kimutatva, hogy mibe került Sátoraljaújhely városnak örök időkre szóló, hatalmas alkotása — a vízvezeték. A vizmü nagyarányú építkezési munkálatai 1904. évben vették kez­detüket s a létesítésre kiadott összeg az 1904—1909. években összesen 745,692 kor. 24 fillérben lett meg­állapítva. Ezen összegből levonva a térit- ményekre kifizetett (100,347 kor. 66 fill.), ideiglenes kiadásokra (8984 kor. 86 fill.), előmunkálatokra (12,725 kor. 23 fill), az építésvezetőségre (24,846 kor. 86 fill.), a hatósági költségekre (3529 kor. 75 fill.), a kölcsön utáni költségekre (84,898 kor. 04 fill.), a földmunkára (1608 kor. 23 fill.) és az 1907 és 1908. évi üzemre (20,748 kor. 64 fill ) eső, a tételek^után jegy­zett számadatok nagyságával jelzett összegeket, melyek összesen 290,417 kor. 27 fillért tesznek ki, maradt: 455,274 korona és 97 fillér. A számok mutatják, hogy a viz­mü építésére, hangsúlyozzuk : az épí­tésre magára ez a 455,274 korona és 97 fillér maradt. Túlkiadásnak tehát csak az minősíthető, amibe az építés ez összegen felül került. A költség- kimutatás szerint ez az összeg figye­lembe alig vehető oly nagy építke­zésnél, mint aminő a vízvezeték léte­sítése volt. — A túllépés ugyanis 44,738 kor. 29 fillér, de ha ez ösz- szegből levonjuk a városi raktárban készletként levő vörösfenyőfa és cső­készletet, mely 7873 kor. 36 fillért tesz ki értékben, a túlkiadás 36,864 kor. 93 fillérre csökken. Nagyon érdekesek különben azok a számadatok, melyek részletezik a főbb munkák elvégzésére fordított összegeket. Eszerint a magas építke­zési s telekrendezési munkálatok 119,518 kor. 11 fillér, a gépészeti be­rendezés és szívócsövek 54,880 kor. 32 fill., a kútfúrások 19,866 kor. 26 fill., az öntött vascsövek 165,454 kor. 49 fill, az acélcsövek 5232 kor. 57 fill., a csővezeték fektetés 98,652 kor. 62 fill., a csőhálózat felszerelési tár­gyak 28,886 kor. 39 fill, s végül a műhely felszerelés 2119 kor. 77 fillért tevő összeget emésztettek fel. Ezen vállalati munkák szerződés szerint teljes összegben tehát 449,872 kor. 15 fillérbe kerültök, a már fent ki­mutatott túlkiadát is beleértve. A túlkiadás szükséges voltát a számadásokat benyújtó Kérészy Gyula városi mérnök természetesen, terjedel­mes indokolással kiséri. Az indokolás szerint a tulkiadások a vizmü külső behatásoknak kitett és legfontosabb részének előrelátó, kellő védelme, a működés zavartalan biztosítása érde­kében eszközölt tervmódosításokból és pótépitkezésekből származnak. E terv­módosítások s pótépitkezések termé­szetesen a közegészségügyi mérnöki osztály javaslatai folytán vagy azzal egyetértőleg a vízvezetéki bizottság hozzájárulásával eszközöltettek. Az előirányzaton kívüli teljesít­mények (benzoidgáz világítás, nap­számos lakás berendezése, 3-ik gép­alap burkolat, 100 drb. vadgesztenye csemete, szerszám kiegészítés, szökő- kutépités, mentőszekrény beszerzése, gépházi butorvótel stb.) összesen 4621 kor. 72 fillérbe kerültek. Ez fő vázlataiban szón költség- kimutatás, mely e vagy mü költsé­geiről hűen, pontosan beszámol. Es ha szembe állítjuk e költségeket a létesített vizmü köztudomású előnyös­ségével, a zavartalan, tiszta vízszol­gáltatással s a végzett munka kiváló RAKOVSZKY SÁNDOR ruhafestő és tisztitó Sátoraljaújhely, Bercsényi-utcza 5. (Saját házában.) Díszes női ruhákat, blúzokat, ruha aljakat, férfi ruhákat legszebben tisztit és fest bár­mily színre, női ruhaszövetet guvliroz ~tt jutányos áron. :", :1

Next

/
Oldalképek
Tartalom