Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-09-22 / 76. szám

Sátoraljaújhely, 1909. Szeptember 22. 76. (4884 ) Harminchetedik évfolyam. Hegjelen hetenbint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhiratal: Sátoraljaújhely, Főtér 0 szám. Telefon: 42. szám. • Kéziratokat nem adunk vissza. Holttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelés szerkesztő, fömnnkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre L5 kot negyedévre 2.50 korona. —Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. Ne legyünk elfogultak. — szept. 22. Az első alkotmányos magyar miniszterelnöktől, id. gr. Andrássy Gyulától kezdve hazánk politikai életében napjainkig mindenkor azok az államférfiak vittek ve­zérszerepet, kik számot vetve az adott helyzettel: a Deák Ferenc bölcs intervenciója folytán létre­jött kiegyezés híveinek vallották magukat, vagyis gyűjtő név alá foglalva 67-esek voltak. Ez az állapot, a jelen viszo­nyok mélyebb betekintése mel­lett is még igen sokáig — több mint valószínű — hogy fennma­rad. Mindaddig fenn fog maradni, mig a Habsburg ház politikai irányt nem változtat, mig a nem­zet harcba nem száll a koroná­val. Erre pedig egyáltalán sem kilátás, sem szükség nincs. Azok a 67-es politikusok, a kik négy évtizedet meghaladó időn át vezették az ország kor­mányzatát, oly tekintélyes állam­férfiakat, oly becsületes, igaz jellemeket számlálnak soraikban, hogy emléküket, vagy a még élők nevét sárral megdobálni, a vagy az utóbbiakat tétlenségre kárhoztatni: a legnagyobb bűn lenne Magyarország közérdekei ellen s rut hálátlanság a múlta­kat illetőleg. Voltak nagy emberei a füg­getlenségi pártnak is. Voltak Irányi Dánieléi, de voltak Szilá­gyi Dezsői is, kik bár kezdetben a gyors cselekvés útját válasz­tották s azon kísérleteztek, ha­zaszeretetük és államférfim böl- cseségük folytán később kény­szerültek belátni, hogy a hely­zettel számolnia kell mindannak, aki hazája javát önzetlenül és eredményesen akarja munkálni. A vezető politikusok ez utóbbi genrejából ma is vaunak tekin­télyes embereink s ezeket tisz­teli és nagyrabecsüli a nemzet. Nem lehet tehát a hazafisá- got sem egyének, sem pártok részére kisajátítani, nem lehet ezt a legszentebb érzést mono­pólium tárgyává tenni s politikai megfontoltsággal nem lehet egyik vagy másik parlamenti párt hívei­nek olyan tanácsokat adni: hogy vonuljatok vissza a kormányrúd mellől, — távozzatok helyeitek­ről mind egy szálig, mi akarunk minden helyet betölteni, egyedül mi vagyunk a hivatott vezérek, az ország bizalmának kizáróla­gos letéteményesei, tehát tömö­ren szólva: mi vagyuk a haza- fiság monopóliumának birtokosai. Nemcsak a mélyebb állam- férfiúi belátással, de egyszerűen a jó Ízléssel is ellenkezik az ilyen gondolkozásmód, — amely azonban egy fél év óta untalan fel-fel üti fejét s hallatja szirén hangjait. Most, amikor a nemzet min­den érdeke, tekintélye, fejlődése, jövőjének megalapozási munká­lata szembe kerül olyan ellen­áramlatokkal, minőkkel régen nem vívott csatát: most köve­telni a helyzetet leginkább is­merő s a vezetésre elsősorban hivatott politikusoktól, hogy vo­nuljanak el helyeikről s adják át azokat a kísérletezésre vál­lalkozóknak, eliez nagy merész­ség kell; de ez a hang egyben kiáltólag magán viseli a személyi törekvések, az egyéni érvénye­sülések bélyegét s ugyanezen okok miatt pusztában kiáltó szó­ként fog az elhangzani. A függetlenségi párt egyes töredékei által mindenképpen háttérbe szorítani célzott hatvan­hetesek még soha sem kerültek vallott elveikkel s politikai hit­vallásukkal ellentétbe. Amit ta­nított Deák, azt vallotta Andrássy, Széli, Wekerle. Azt vallják ezek ma is. Hazájukat bizonyára nem hajlandók ma sem elárulni, tehát a hazafias érzelemnek velük szemben való letagadása tulme- rész állítás. Sőt amint az esemé­nyek főleg a közelmúltban iga­zolták, mindazon tősgyökeres füg­getlenségiek, kik a kormányrúd mellé állításuk előtt sokkal köny- nyebbnek vélték a helyzetet, — kényszerültek belátni: miszerint az ablakon kívül más a perspek­tíva, mint bent a szobában. Ha sikerülne azt az eseményt, időt és állásfoglalást megnevezni, amikor és amelyben a kiegye­zés alapján álló politikusok el­veiket cserbenhagyták: akkor hódolatteljesen ismernénk el a támadók igazát; de addig, mig be nem bizonyul, hogy Deák, Andrássyék, Széli, Wekerle stb. útjában állottak a nemzeti aka­rat érvényesülésének: addig bo­csánat, de a hazafiság monopo- lizálása ellen tiltakozunk. Alapelv minden alkotmányos nemzet parlamentárizmusában, hogy a pártok — kivétel nélkül — a legutóbbi választásokon nye­rik a nemzettől a direktívát. Az 1906-iki választásokon a nemzet magáévá tette a koaliciós kor­mány munkaprogrammját, tehát a nemzet iukonzekvenciába jutna önmagával, ha akkori hitvallását akár letagadná, akár azt toldoz- ni-foltozni lenne hajlandó. Egyi­ket sem fogja tenni, de kívánja, várja és követeli, hogy az 1906-iki munkaprogramm hajtassék végre, hogy a választóijog reformja s egyéb, abban a programúiban helyt foglaló, de eddig sorra nem kerülhetett pontok szintén letár- gyaltassanak. Egyebekről szó es- hetik azután, ha a becsületbeli kötelezettségnek mindkét fél ré­széről elég tétetett. Addig sem kitéréseknek, sem közbeszurá- soknak nincs helye, mert a nem­zeti érdekek nagy politikája nem játék s nem képezheti kísérlete­zés tárgyát éppen úgy, amint az igazi hazafiság nem monopolizál­ható sem egyesek, sem pártok ré­széről. Ünnepnap n Bodrogközön. — A Bodrogközi Jótékony Nóegylet nagy ünnepólyo Perbenyikon 1909. szeptember hó 19-ikén. — — szept. 20. A Bodrogköz egyike azoknak a helyeknek, ahol gyakorta ülnek szép ünnepnapokat. A törekvő, nemes mun­kának, a magyar nép érdekében ágáló tevékenységnek ünnepnapjai ezek, melyeket nem a pihenés öröme avat ünnepnappá, de a fáradhatlan, min­dennel megbirkózó munka láza, forró­sága, melynek végső célja egy a ma­gyar föld magyar népének boldogi- tásával. A becsületes törekvések nemes harcolóinak ünnepnapjaiban minden igaz szív szeretettel vesz részt s pi­henőjükben örömmel osztozik meg, de van egy nagy hivatásu, gazdag múltú s nagy jövőre hivatott egye­sülete a Bodrogköznek, mely még akkor is dolgozik, mikor ünnepel s jóformán talán ünnepnapot is csak azért ül, hogy dolgozhassák. Azért van az, hogy gyakran hirdet ünne­pet, mert sokszor akar szolgálni a nemes céloknak, melyeknek szolgá­latára felesküdött s melyeknek lobo­gója büszkén röpködhet, hiszen olyan női hadsereg követi, mely minden vésztől meg fogja tudni védeni. * Folyó hó 19-ikén újból ünnep­nap volt a Bodrogközön — nemes munkának a napja. Az ünnepre szánt idő uj munkára kellett, az ünneplők munkaköntöst öltöttek s az ünnepre hivott és megjelent közönség tulaj­donképen egy nagy mü munkálatai­nak befejezését találta ott, ahova szó­rakozni hívták. És nézve e müvet, mindenki meggyőződhetett arról, hogy vannak emberek, megáldottak nemes szívvel és lélekkel, akik szivük sugallatát követve, nem keresve dicséretet, nem várva hízelgő szavakra s nem szállva szembe kicsinyes támadásokkal: egy cél kivitelére törhetlen szövetkezés­ben egyesülnek s nagynevű elnökük, gróf Mailáth' Józsefnéval élükön pha- lanxot alakítanak nemes terveik ki­vitelére s elérésére. Látta mindenki, hogy vannak emberek, kik megbirkózva óriási fel­adatokkal s munkával, az egyesülés­ben rejlő erővel törnek s jutnak el az olyan sikerekhez, amilyenek közül például egy a Bodrogközi Jótékony Nőegylet folyó hó 19-ikén Perbenyi- ken lezajlott nagy ünnepsége is. * Minden munka, melyet jótékony­cél érdekében teljesít az embereknek kisebb vagy nagyobb társadalmi szö­vetkezése : sikert és méltánylást ér­demel. Siker és méltánylás koronázta ezt a munkát is, hogy legalább ezen tudatnak boldogitó érzésében lelhes­sék jutalmukat a nagy cél munkásai, akik a szeretettel vetett mag helyén sokszor a méltánytalanság kalászait is aratják. Siker — nagy és jelentős! — koronázta az ünnepség rendezése által a jótékonycél szolgálatába állottak fáradhatlanságát, buzgalmát, odaadó törekvését. Ez a siker nemes mun­kának volt elmaradhatlan eredménye, el kellett tehát jönnie. Mindenki ihlettel, megilletődött szívvel tapasztalt s látott ott, a nagy munka repülésre, kibontakozásra késztette a lelket s ebből az emel­kedettségből mindenki tisztelettel, ra­gaszkodással és szeretettel nézett gróf Mailáth Józsefné, a nagylelkű grófnő felé, aki a Bodrogközi Jótékony Nő­egyesülettel s annak ólén: méltán ki­érdemelte nagy fáradságáért a jók s nemesek rokonszenvét s elismerését. * Amilyen tiszteletreméltó a munka nagysága, melyet a nőegylet s nagy­nevű elnöknője, a jótékonycél sikere érdekében kifejtett: olyan általános s nagy az a hatás is, melyet a munka külső képe, külső nagysága kiváltott. A munka belső értékét, belbecsét és tartalmát már értékeltük, nézzünk újra lelkűnkben át a külső képen, az ünnepség műsorának egyes pontjain, összeállításán, összhatásán. Mindenütt Ízlés, raffineria és sty­lus. Mindenütt ötlet, egyéniség. Min­denütt finom fény, ragyogás, sehol bántó cikornya. És ebből a kaleidosz- kopszerü, nagy, rendezett össze-vissza- ságból kibontakozik a csodálatraméltó energiájú tervező, az irányitó, a mél­tányolt mester, mindezen szépséges hatások finom ízlésű előidézője, a varázsló, a boszorkányos escamoteur gr. Mailáth Józsefné s a nőegylet, hogy elfogadják a feledhetlen im­presszió nyomán felzugó tapsokat... Az ünnepség színhelye. A Bodrogközi Jótékony Nőegylet által rendezett nagyméretű ünnepség helye a perbenyiki állomás két ol­dalán elterülő, kies és árnyas „Nyesés“ volt, terjedelmes utaival s nagy tisz­tásával, melyet égnek emelkedő óriási fák környeznek. A diszmenet felvonulási helye az árnyas liget hatalmas nagy köralaku tisztásán volt, melyen három oldalon állottak a tribünök. A tribünök előtt a menet számára pompás utat plai- niroztak s ebben az óriási körben foglalt tért magának a felvonuló me­net s néző közönsége. A nagy, kör­alaku tisztásra vezető egyik termé­szet alkotta kapun vonult be a me­net, — élesen kiválva a zöld lomb­környezetből — a körönd nagy kőr­útjára, melynek közepében tribünökön már ezernyi néptömeg várta és nézte a felvonulást. Itt volt elhelyezve a terjedt étkező sátor is. Ha elképzelünk egy hatalmasan nagy köralaku tisztást dús lombu fák­tól szegélyezetten, amelynek külső körivén egy óriási körút halad s köz­pontjában áll a néző: körülbelől tisz­tában vagyunk azzal a páratlanu. szép helynek a helyszinrajzával, mely Lapunk mai »ánn 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom