Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)
1909-07-03 / 53. szám
Harminchetedik évfolyam Sátoraljaújhely, 1909. Julius 3. 53. (4861.) Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátor&lJ&ajhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyilttérben minden garmond sor SO fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, fömnnkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. —— Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Mit kíván a nemzet? — jul. 2. A politikai helyzet mai képe az, hogy Lukács bemutatta kibontakozási terveit a függetlenségi párt intéző bizottságának, mely azonban — mint a fővárosi napi lapok Írják — kijelentette, hogy Lukács tervezetei alapján nem tárgyalhat. — Lukács erre hirtelen Bécsbe utazott s a király előtt olyanképpen mutatta be a helyzetet, hogy a függetlenségi párt intéző bizottsága idő előtt hozta meg határozatát s neki fizikai ideje sem volt arra, hogy a bizottság ülése előtt lefolytathassa tervbe vett tanácskozásait a függetlenségi párthoz tartozó vezérpolitikusokkal. Lukács emez érvelése igen alkalmas arra, hogy Bécsben a magyar helyzetet a legsötétebb színben tüntesse fel s a homo regiusz a saját személyét előtérbe tólja; azonban nem alkalmas az ország megnyugtatására már azon egyszerű indoknál fogva sem, mert a valóságnak meg nem felel. Hiszen jól tudjuk, hogy Lukácsnak módjában állott a Kossuthtal folytatott konferenciát már megelőzőleg is tudomására hoznia Kossuthnak, hogy ő a párt más vezető politikusaival is óhajt tárgyalni. És ha tényleg ilyen szándékai voltak, azokat meg is valósíthatta volna. Sőt azt is állítja Lukács, hogy ő ezeknek a máá vezérpolitikusoknak esetleg újabb ajánlatokat is tett volna, vagy amazok helyezkedtek volna a konferenciák során más álláspontra. De ezt nem tette ám Lukács, hanem visszasietett Bécsbe s a helyzetet oly művésziesen sikerült neki összebonyolitania, hogy ma már Lukács miniszter- elnökségét mint fait accomplit hozzák a lapok. Hihetetlennek látszik azonban, hogy Kossuth kihallgatását a korona teljesen mellőzze. Hihetetlen, mert ezt várja az ország ; mert azt Bécsnek is tudnia kell, hogy Kossuth ma az a vezető politikus, aki nélkül a kibontakozás meg nem történhetik. Kossuth visz ma vezérszerQ- pet a politikában s ha mindenek dacára az ő meghallgatása elmaradna, ez egyedül a bankosok, legutóbb tanúsított magoktartá- sának lesz szomorú eredménye, melynek keserű levét a nemzet issza meg. Mert, hogy a széthúzás ma is dühöng, azt mutatják ama körülmények, hogy midőn a legnagyobb lelkesedésre és együtt- tartásra volna szükség s amikor Kossuthot a párt határozatának kihirdetése alkalmával a legnagyobb ovációkkal, éljenzésekkel s tapssal honorálták : akkor hangok törtek elő, melyek nem Kossuthot ünnepelték, de disszonancia képpen az önálló bank éltetését rikoltozták. Kossuth e gyanús hangokra a következő kijelentést tette: „Másodszor hallom, hogy mikor engem éljeneznek, valaki tüntetésszerüen azt kiáltja, hogy éljen az önálló bank. Az illetőnek azt válaszolom, hogy én többet dolgoztam az önálló bankért, mint akárki ebben a teremben 1“ E kijelentésével a valóságnak híven megfelelőleg válaszolt Kossuth, ki nem egyszer jelentette ki teljes nyíltsággal, hogy ő a király előtt is, a miniszter- tanácsban s bármily más adott alkalommal is nyilván hangoztatta az önálló bank felállításának szükséges voltát. De állam- férfiúi belátása azt tanácsolta neki, hogy tekintetbe kell venni elsősorban a helyzet követelményeit s ezek közt legelső az: hogy multhatlanul szükségünk van a választói jog reformjára. Szükség van erre úgy államjogi szempontból, mint azon erkölcsi elkö- telezésből folyólag, hogy e törvény megalkotásával a koalíció s az ennek kebeléből alakult s a nemzet által bizalmával kitüntetett kormány elkötelezésben áll az országgal szemben. Mérlegelni kell tehát, melyik kérdés elsőbb rendű ? a választójogi reformot keresztül vinni a nemzet érdekében, vagy az önálló bank létesítését egy megállapított naphoz kötni. Kossuthnak mindeme kijelentései s irányelvei a pártban általános helyesléssel találkoztak, az országban közmegnyugvást szültek, de a bankcsoport vezére azt hangsúlyozta ezek ellenében, hogy a függetlenségi párt any- nyira exponálva van a külön bank kérdésében, hogy a provizórikus elintézés az őszinteség hiányának látszatát keltené a nemzetnél a párttal szemben. — Pedig ez nagy tévedés, mert a külön bank szervezésének elvét s 1911. január 1-jében megállapított fix időpontját nem a függetlenségi párt állította fel elvként, de az a bankügyből szóló 1898. évi XX. t. cikkből folyik, tehát nem elvi, hanem törvényes eszközökkel — ha azt fontosabb nemzeti érdekek követelik — szintén törvényhozási utón megváltoztatható, minden elvtagadás nélkül. Mindenesetre szomorú kép a helyzetről, hogy idáig keseredett el és bonyolódott össze. Nagy felelősség terheli annak felidézőit. Kívánatos, hogy a szerte- huzás véget érjen s közös megegyezéssel, minden személyes ambíciót mellőzve pártkülönbség nélkül törekedjenek a vezető politikusok az egyetértés jegyében való eredményes kibontakozásra, mert ezt kívánja a nemzet. Meghívó. Kálvin János születésének 1909. julius hó 10-én bekövetkező évfordulóját, amelyet a világ reformátusai Genfben fognak megünnepelni, a legnagyobb kálvini egyház, a magyarországi református egyház is egyetemlegesen megünnepli. Éhez képest a sátoraljaújhelyi református egyház saját templomában julius 11-én délelőtt 10 órakor tartja meg a Kálvin emlékünnepélyt, melyre a nagyközönséget egyháztanácsunk határozatából tisztelettel meghívjuk. Sátoraljaújhely, 1909. julius 1. Dókus Qyula, Fejes István, főgondnok. lelkész. Iskolai Értesítők. i. Évről-évre megismétlődik lapunk hasábjain ez a rovat. Tárgyilagos bírálat alá vesszük a hozzánk beérkező iskolai értesítőket, mert ezek a füzetek vajmi sok tanulságot foglalnak magukban. Nemcsak a tanférfiakat s a pedagógia iránt érzékkel vagy előszeretettel viseltetőket érdekli azok tartalma, de nagy hatásuk van e beszámoló könyveknek a laikusra is. Az ifjúságra, mely intézeteinket látogatja, a szülőkre, kik ezer gond és verejtékes fáradozás mellett teremlik elő tanuló gyermekeik részére a szükségeseket: az évvégi értesítők drága kincset képeznek. Az ifjúság jutalmazva vagy büntetve látja magát azokban, híven visszaadják ezek az ő erkölcsi értékük képét, mint a meg nem vesztegethető tükör a test formáit. A szülőknek végtelen öröm, ha gyermekük neve után mentői több „egyest“ látnak, végtelen fájdalom a „négyesek“ szemlélete. De ennek az életre kihatólag óriási hordereje van. Hány szülő nyaggatná tehetségtelen, vagy csekély szorgalmú gyermekét éveken át az iskola padjaiban, ha a jól szerkesztett értesítő meg nem győzné őket arról, hogy az ifjú nem válik be a magasabb tudományos pályán, csak keserűség és kínlódás lehet az élete, — mig kitünően be* válik valamely reál pályán, ahol jólét, anyagi boldogulás s ennek nyomában elkölcsi elismerés is lesz osztályrésze. Kiváló pedagógusok, igazi tanférfiak éppen ezért rendkívül nagy gondot fordítanak az értesítők összeállítására. Igen helyes az a rendszer, hogy magán az iskolai élet szükebb kereteibe tartozó dolgokon kivül egy- egy tudományos, esztétikai, társadalom-tudományi, neveléstani, vagy hasonló jellegű értekezés foglaljon helyet az értesítőben. A két hónapon át heverő tanuló unalomból is elolvassa ezeket s igen soknál óriási erkölcsi hasznot szültek ezek az avatott tollal, igazi mély lélekismerettel megirt közlemények. De elolvassa azokat minden olyan szülő is, aki valóban szivén viseli gyermeke boldogságát. Éppen ezért vajmi kívánatos, hogy az értesítők igazán jól legyenek szerkesztve, mint csalhatatlan tükrök mutassanak meg mindent az egy esztendei iskolai életből és adnak helyes tanácsokat a jó útra. Örömmel látjuk, hogy ez az elv vármegyénk tanintézeteinél évről-évre nemcsak mind jobban érvényesül, de valóságos nemes verseny fejlődik ki a tanintézetek vezetői közt a tekintetben : mi módon lehet ezeket az értesítőket nem száraz dolgokká, de nagy erkölcsi becscsel bírókká tenni. Szinte megkapóan szép dolgokat olvasunk egyik-másik értesítőből. Lelkünk felvidul, beleéli magát az iró felfogása által teremtett helyzetbe s önkéntelenül felkiáltunk : ha én ezt előbb tudtam volnál Nem is képzelik azok az igazgatók vagy tanárok, kik az értesítőkbe ilyen iránycikkeket imák, hogy mily nagy értékű munkát végeznek ők ezzel társadalmi szempontból. Azt csak mi, — távoli s érdektelen szemlélők tudjuk kellőleg méltányolni, kiknek feladatunk a közönség igazságos szemével látni, bírálni és az után elfogulatlan ítéletet mondani. Ezek az általánosságban elmondott irányelvek a mi felfogásunknak, igaz meggyőződésünknek a kifejezői. Egyes értesítőknél már csak a száraz anyaggal foglalkozunk, a most elmondottakra pedig szívesen látjuk s tárjuk a nyilvánosság elé a pro és kontra dikciókat. Saját érdekében kérünk tanulót és szülőt, tanügybarátot és laikust egyaránt, olvassák el betűről betűre a kezükbe jutó iskolai értesítőket. — Sokat használnak vele maguknak, a társadalomnak s annak a jövendő Magyarországnak, melynek arany- ifjúsága most látja nevét nyomtatásban ez értékes könyvekben talán először, — talán utólszor. A kegyesrendiek vezetése alatt álló sátoraljaújhelyi rom. kath. főgimnázium 1908/9. tanévi értesítője díszes külsővel, értékes béltartalommal jelent meg, Nyilassy Károly kegyesrendi áldozópap, főgimnáziumi igazgató szerkesztésében. Nyolcvan oldalra terjed az Értesítő, tömör összefoglalásban adva mindazt, ami egy középiskola egy esztendei élettörténetét híven visszatükrözi. NAGYMIHALYI SÖR- ÉS MALÁTAGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. Első rangú modernül berendezett hazai ipartelep. Évi gyártás 30,000 hektoliter. Gyárt Már ciusi, Korona és Casinó sört. ______Sátoraljaújhelyi főraktár : Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus utca.______ Zemplénvármegyei képviseleteink: Mezőlaboroz, Satropk0, -^al-yba^ecz:Perbeiiylte68 » Lapunk mai száma 8 oldal.
