Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-09 / 3. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Január 9.

dr. Török Andor polgármester, a díszkapunál dr. Vargha Béla városi ügyész fogadta. Lelkesedést keltett dr. Vargha beszédének ama része, melyben jelzi, hogy reményteljes bizalommal néz a város Meczner Béla működése elé s bizton hiszi: hogy Meczner megtalálja a módot arra, hogy az egymást lenéző s lekicsinylő torzsalkodás megszűnjék s hogy Meczner Béla főispánsága alatt véli elérni azt az időt, amikor a vármegye vezető elemei egyesült erővel fognak munkálkodni a haza s a vármegye jólétének előmozdításán. — Meczner Béla nagyhatású beszédet mondott a főügyész szavaira, kijelentvén, hogy ő azért jött, hogy munkálkodjék, s hogy egyesült erővel legyőzzék a villongásokat és ellentéteket. A városban tisztelgések és diszebéd volt, a melyről táviratilag üdvözölték a minisztereket. — Meczner Béla főispán körútját még e hóban folytatni fogja vármegyéjében.

Gr. Mailáth József és neje kitüntetése.

— jan. 9.

Pár héttel ezelőtt hírül adtuk, hogy gróf Mailáth Józsefné szül. Széchényi Mária grófnőt a király az I. oszt. Erzsébet-renddel tüntette ki. A díszes kiállítású fehér selyem és bordó csikós szalagon függő éremrend e napokban érkezett le a főis- páni hivatalhoz s Meczner Gyula főispán személyesen fogja azt a kitüntetettnek átnyújtani.

Ugyanakkor jeleztük, hogy Mailáth grófné kitüntetését rövidesen a Mailáth József gróf valóságos belső titkos tanácsossá leendő kinevezése fogja követni, aminek megtörténtét a hivatalos lap f. hó G-iki száma adja tudomásul.

A Mailáth grófi pár eme kitüntetése közörömet keltett nemcsak itt az ő szükebb hazájukban, Zemplén vármegyében, de egyáltalán mindenütt, ahol e kiváló egyéneket számos jó tulajdonságaik révén ismeri a tudományos világ s a nemzetek államélete és szociológiája iránt élénken érdeklődő müveit társadalom. Méltóbban alig ért még egy házaspárt

együttesen ily magas kitüntetés. Nagyon hosszadalmasnak kellene lennünk s hasábokra terjedőleg Írnunk, ha gróf Mailáthék közéleti tevékenységét akarnók ismertetni. Az a magas foka az emberszeretetnek, a munkakedvnek és munkabírásnak, mely e kiváló házaspárt kiemeli, szinte bámulatos. Férj és feleség harmonikusabb együttműködése, a közjó érdekében való tevékenysége alig mutat fel még egy precedenst a gróf Mai- láthékéhoz' képest. Itt a férj igazi férfiú, igaz, egész és tökéletes ember. Az asszony pedig méltó hozzá, igazi feleség, valódi magyar mágnás asz- szony, aki kiveszi részét, sőt kiköveteli azt férje oldalán a munkából. Legnagyobb, legmaradandóbb s egy nagy vidéket boldogító alkotásaikat együtt teremtették meg, minden olyan munkájuk, mely az emberiség javát szolgálta, közös volt. Az a szeretetteljes kapocs, mely összefűzi e nemes párt, magasztosan érvényesült tetteikben. Alteregoja egyik a másiknak. Ha a férfi távol, a főrendiház vagy a delegáció tárgyalásai kötik le, akkor itthon a feleség agitál. Szónokol olyan hévvel, tudással, mely csak azoknak sajátossága, kiknek lelkét az igaz ügyért való küzdelem végtelenül áthatotta.

A bodrogközi nőegylet, a király belmeci kórház létesítése, ugyanott gyermekmenhely szervezése, Perbe- nyikben állami óvoda létesítésének kieszközlése, gazdasági, kosárfonó, téli házi tanfolyamok, a szövetkezeti eszmének a gyakorlati életbe való átvitele végett a sárospataki állami tanítóképző intézetnél tanfolyamok kieszközlése, ezek segélyezése, növendékek jutalmazása, a munkásnép érdekében a perbenyiki len kikészítő szövetkezet létrehozatala, a művészet, zene pártolása, a baromfi tenyésztésnek országos hírre jutott előmozdítása s ki tudná elszámolni mik és hányfélék azok a tevékenységek, melyek folyton lekötve tartják s folyton újabbakra ösztönzik e nemes lelkű főúri párt.

Külföldön, — angol, francia és német lapokban s a legelőkelőbb folyóiratokban ismertetik gr. Mailáthék Magyarország közgazdasági helyzetét, az igazságnak megfelelően, — eloszlatva ez által számos balhiedelmet s tönkre silányitva sok ellenségünk cikkeiben nemzetünk ellen irányuló támadásokat. Szociálpolitikai munkájuk száma nagy, e tekintetben

gozüi kész része erőszakkal és az ököljog erejével védi életét és testi épségét a támadók ellen. Az özvegynek férjét, az árváknak kenyérkeresőjüket visszaadni nem lehet, ha azt a gyilkos golyó leteritette, csak az az egy mód marad tehát fenn, hogy az állam és társadalom vagyonát őrző köztisztviselők a legnagyobb óvatossággal vigyázzanak magukra s ha inzultusnak vannak kitéve, ne kíméljék azt, aki orvul támad ellenük s személyükben családjuk és a közvagyon ellen, hanem alkalmazzák a sta- táriális megtorlást.

Van már esküdtbiróságunk, ez el nem Ítélné a támadást még fehérvári módon nyomban megtorlót sem. Mert az a köztisztviselő mindnyájunk hűséges szolgája, életét és épségét minden módon védenünk elsőrendű társadalmi feladatot és erkölcsi kötelességet képez.

— jan. 9.

Meczner Béla főispán körútja Háromszék vármegyében. Meczner Béla, hogy vármegyéje viszonyaival közelebbről is megismerkedjék, körutat tesz Háromszék vármegyében. Első sorban Kézdivásárhelyet, mint a vármegye legnagyobb városát és a székhely riválisát látogatta meg múlt hó végén. Azért említjük meg, hogy riválisa a másik városnak, mert éppen a fogadtatásnál Vargha Béla, Kézdivásárhely ügyésze adott annak kifejezést hangsúlyozván, hogy a testvér város sokban megelőzte őket, kik mindenüket amivel bírnak saját erejükből létesítették s ez büszke öntudattal tölti el őket. — Meczner Bélának Kézdivásárhelyre való bevonulása még impozánsabb volt, mint a székfoglalókor való bevonulás, mert az egész város kitörő örömmel s nagy lelkesedéssel fogadta. Á város ez alkalomból lobogódiszt öltött, diszkaput állíttatott s fényes diszebédet rendezett. Az állomásnál a város nevében

— ebben fogok énekelni a műkedvelőn.

— Énekelni a műkedvelőn ? visszhangzott a Pista hangja.

— Persze — beszélt Ila — maga is eljön s tapsolni fog, mégpedig a legjobban.

Pista hallgatott darabig:

— Hát, hát csakugyan énekelni fog a műkedvelőn ? kérdezte bátortalanul.

Egészen bizonyos. Talán nem bízik a hangomban ? Vagy . . .

— Az nem, világért sem, a maga hangjában? Csak, azaz, hogy csak. Pista megzavarodott, arca kipirult, majd elsápadt, végre mindenre elszántan, de lesütött szemmel mondta:

— Kisasszony, nem lehetne az, ha maga, ha én, ha maga az én menyasszonyom lenne s nem énekelne a műkedvelőn ? Sápadtan állt ott a jó fiú s bátortalanul emelte a leányra szemét, Ila meg mosolygott:

— Várjon Pista, a műkedvelő után megmondom a választ. A tisz- teletes bejött, csodálkozott a tanító visszás válaszain, melyeket kérdéseire adott.

A szálloda nagytermében az urak sőt a nők is csodálkozva, gyönyörködve néztek a pódiumra, ahol Ila énekelt.

Nem nagy, de kellemes hangja volt; ki beszél erről, itt a jelenség volt rendkívüli, utólérhetlen. A nők kezében remegett a látcső, a férfiak

kebelében megdobbant a szív. Ki ez ? Ki ez ? suttogták mindenütt. Száraz, beretvált képű úrral beszélt az urfi, a szeme ragyogott:

— Nem megmondtam ? Nézze, lát maga jól, látott már valaha ilyet ? és kezébe nyomta a látcsövét. Az ur, az x. színház igazgatója szakértelemmel vizsgálta a leányt.

— Hh, hm, — mormogta — csakugyan prima.

— Mit prima? — lelkesedett az urfi — primissimó, ilyet nem talál Európában.

— Beszélni fogok vele — mondotta az igazgató. A taps nem akart szűnni, virágerdő borította be a pódiumot, végre összecsapódott a függöny. Az urfi átfurakodott a tömegen, nyomon követte az igazgató, az öltöző előtt várták meg Hát. Bemutatkozás után, orrhangon szólt a tekintélyes direktor: — Kisasszony, először engedje meg, hogy gratuláljak. Hangja megtetszett nekem, ha kedvére van szívesen szerződtetem önt.

— Mielőtt elhatározná magát, kötelességemnek ismerem figyelmeztetni, hogy a kezdő fizetés csekély, abból önnek megélni bajos, csaknem lehetetlen, ha tehát semmi magánvagyona nincs, gondolja meg a dolgot.

Az igazgató leütötte szivarjáról a hamut s az Ila szemébe nézett. Ila habozott, a józan ész s a mámo- ritó első siker démona viaskodtak benne, az utóbbi győzött.

— Elfogadom, felelte halkan.

— Rendben van mondta nyugodtan a direktor, én remélem, hogy önnek sikere lesz nálam s ezután minden könnyen fog jönni. Holnapután elvárom. Ila remegő kezét megszorította az igazgató, elváltak. A tanító ur hétfőn nem ment az iskolába, a gyerekek hiába várták és azután is mindennap. De nem látta senki a lelkész ur leányát sem. Eltűntek.

Vasárnap igy szólt Ila Kár Pistához :

— El kell vállnunk. Az x. színházhoz szerződtem. Isten vele 1

Pista meg igy felelt:

— Én pedig magával megyek, ha a világ végére is.

Mindenét pénzzé változtatta, amit csak lehetett s szegény öreg anyját ott hagyta árván. Éltüntek.

Három év múlva kis, bérelt, bútorozott szobában ültek egymással szemben 11a és Kár Pista. Ila arca piros volt a festéktől, Pistáé sápadt a virrasztástól, zülléstől.

— A gróf ma miattad szakított velem — mondta idegesen a leány — tudhatod nekem pénzre van szükségem, egy becsületes kostumeot nem vehetek magamnak, a színházban felmondanak. El kell válnunk örökre. Isten veled 1

A férfi bambán bámult a leányra, majd sírva fakadt: Lehetetlen, nem tudok elválni tőled.

A leány merően nézett a szemébe:

— Akarom, meg kell lenni, —

forrásmunkául szolgáló igen becses könyvtárt képez. A Bodrogköz kizsarolt népét szerető gonddal emelték ki a tespedés és tehetetlenség mocsarából, a szövetkezetek s számtalan jótékony intézetek és egyesületek alapításával visszaadták itt az embert önmagának; sok ezernyi munkáskezet mentettek meg a kivándorlástól, tartottak vissza a hazai talajon.

Érdemeik felsorolása lehetetlen volna, ezek csak hirtelenében eszünkbe ötlött dolgok, amelyek azonban magukban is elegendők arra, hogy gróf Mailáth Józsefet és gróf Széhenyi Máriát az őket ért magas kitüntetés alkalmából mindenki csak igaz elismeréssel üdvözölje s hozzájáruljon ama hálás szavakhoz, melyekben kifejezést fognak adni vármegyénk vezető férfiai amaz igazi s mély tiszteletnek, raelylyel közönségünk a kitüntetett házaspár iránt viseltetik.

VARMEGYE ÉS VAROS.

A „Vörös ökör“ ügye.

— jan. 9.

Sátoraljaújhely város tengeri kígyóját vörös ökörnek hívják. Méltán lett tengeri kígyó a „Vörös ökör“ ügye, mert ennek a szerencsétlen kérdésnek megoldását a körülmények ad graecas kalendas halasztják el. Ez a kérdés mindig napirenden van anélkül, hogy szerencsés fordulóra jutna.

Akadt újabban egy épitővállal- kozó Führer Miklós Budapestről, ki levelében azt az ajánlatot tette a város polgármesterének, hogy a telekre 360,000 korona költséggel szálloda, étterem s kaszinónak való épületet emel, ha a város az építési költséget a telekre teherként fedezni fogja, ő az épületet felépiti, bérbeadja s 50 év múlva átadja a városnak, fizetve ez időn keresztül úgy a telek vételárának, mint az építési költségeknek annuitását. S biztositékképen az építkezésbe 60,000 koronát fektet s azonkívül a városnak is fizet évenkint 8000 korona összeget.

Úgy látszott, hogy ez az ajánlat a kérdést most már gyors megoldás elé fogja vinni, de azon értekezlet lefolyásából, mely f. hó 8-án gyűlt össze a vármegyeháza főispáni kistermében Kiss Ödön h. polgármester összehívására — arra következtetünk, hogy a kérdés újra kátyúba került.

Az értekezleten ugyanis azon vékiáltotta parancsolóan — miattad nem mehetek tönkre.

— És én ? csuklott a volt tanító, majd elfutotta a düh, persze én, aki mindent, mindenemet . . . hirtelen elhallgatott, várj, van még nálam két értékes dolog. Ez a gyűrű, mit anyámtól kaptam és a revolverem. Játszani fogok, hátha tudok neked hozni pénzt, vagy ... Könyörögve nézett a leányra a szegény ember.

— Jó, felelt Ila hidegen. A férfi felugrott, elrohant.

Ila kis szobájának ajtaján kopogtattak. Az urfi tolta be fakó, kiasszott arcát:

— Szabad ? kérdezte s választ nem várva folytatta — szervusz Ilikém, hogy ilyen későn még fönn. Ila, tudod mi az újság, együtt kártyáztam azzal a hogyishívják emberrel, aki tanító, vagy mi a csoda volt nálunk. Hi-hi, most is nevetnem kell, hogyan izzadt az üstöké, de leégett. Isten úgyse’ az utolsó vasig le. És hallgass már ide, azután bement egy szeparéba és no ne neves, bumm 1 Berohanok hát ott fekszik vérben és ki hallott ilyet, de szerencsére más ismerősöd nem volt ott, azt mondta, hogy te vagy az oka, de ő megbocsát. Hallod, már minthogy te voltál az oka, he-he-he.

— Én ? A nyomorult!