Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-06 / 19. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Március 6. helynek. Csak évek elmúltával fogja minden ember belátni, hogy az isko­lán kívüli közoktatás mennyire emeli egy város kultúráját s ezzel együtt a jólétét. Reméljük, hogy legközelebb már nálunk is hatalmas tábora lesz a szép eszmének. Kertész Ödön. VÁRMEGYE ÉS VAROS Üres teremben tárgyaló város. — A Zemplén tudósitójától. — Sátoraljaújhely, 1909. márc. 5. Sátoraljaújhely rend. tan. város képviselőtestülete folyó hó 3-án dél­után 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, melynek tárgysorozata nem keltette fel a képviselőtestületi tagok érdeklődését. Erre mutat azon részvétlenség, melyet a képviselőtestület tagjai ta­núsítottak akkor, mikor távolmarad­tak. Igazán szomorú jelenség, hogy a képviselőtestület a város ügyei iránt olyan fokú közönyt tanúsít, hogy a száz és egynéhány képviselőtestületi tag közül csak az egynéhány jön el s a száz otthon marad. Pedig volt az ülésnek érdekes, hogy ne mondjuk szenzációs száma is: Székely Elek volt polgármester­nek s a városi adóhivatali tisztvise­lőknek egy régi fegyelmi ügye, mely­ben a belügyminiszter ítélete került tudomásulvételre. Az ülés lefolyásáról következők­ben számolunk be: Üres a terem. A képviselőtestület rendkívüli közgyűlésének megnyitási órája: a három óra már rég elmúlt, de a ta­nács tagjain kívül alig volt hat kép­viselőtestületi tag a teremben. Az üres terem szomorú képet nyújtott s mikor negyed négy óra után Kiss Ödön h. polgármester az ülést meg­nyitotta : a jelenvoltak a tanács tagjai­val együtt sem voltak huszonötén. Eklatáns bizonyítéka volt ez a saj­nálatos részvétlenség annak, hogy nálunk ép az arra hivatottaK nem mutatnak a közdolgok iránt érdek­lődést. Akik megjelentek. Sátoraljaújhely rend. tan. város tagokban gazdag képviselőtestületét ez ülésen Miklóssy István, Matolai Etele, Isépy István, Kincsessy Péter, Bessenyei IstváD, dr. Chudovszky Móric, Widder Gyula, Bánóczy Kál­mán, Hericz Sándor, Szőlőssy Arthur, Zinner Henrik, Szedlák János, Be- hyna Miklós, Rose József, Ármágyi János, Kulics János, Alexander Vil­mos, Zombory János, Horváth Gyula képviselőtestületi tagok képviselték. A tanács hivatalból jelenvolt tagjai között elnöklő Kiss Ödön h. polgármesteren kívül ott voltak: Far­kas Andor, Pataky Miklós, Reichard Salamon dr., Schmidt Lajos, Kérészy Gyula, Rakmányi Jenő s Mitrik Mi­hály. Gyors Iramban. Kiss Ödön h. polgármester meg­nyitván az ülést: a képviselőtestület rövid fél óra alatt végig siklott a tárgysorozaton. A Komendovics Ágoston tulaj­donát képező ingatlan átírásához szükséges nyilatkozatot névszerinti szavazással elfogadták. A Nyomárkay Ödön és társaival kötött szerződést természetesen, mivel a képviselőtestületi tagok 2/s-ad része nem volt jelen (‘/s része volt ott 1) április hó 5-én összehívandó újabb közgyűlés tárgysorára kellett tűzni. A polgármester bejelentette, hogy a vízvezetéki dijak behajtására egy végrehajtót s egy dijnokot alkalma­zott ideiglenesen. Az intézkedést a közgyűlés jóváhagyóing vette tudo­másul. Schweiger Ignác volt vásárvám- bérlő bérleti ideje alatt négy orszá gos vásár nem lett megtartva. Szer­ződése értelmében ezért kárpótlási összeget kért. A képviselőtestület 200 korona kárpótlási összeget adott ké­relmezőnek. A törvényhatóság a város 1908. évi költségvetését jóváhagyta. A jó­váhagyó határozat tudomásul szolgált. Pataky Miklós főjegyző 980 kor. nyugdíjhátralékát szerzett jogainak elismerésével és méltányossági szem­pontból a város fogja kifizetni, ki­mondásával annak, hogy 1909. évtől a nyugdijjárulék fizetése már a fő­jegyzőt fogja terhelni. A kis- és középszárhegyi utak nagyon rászorulnak a rendezésre. A h. polgármester ez ügyben tett elő­terjesztését a pénzügyi bizottsághoz tették át. Megbírságolt tisztviselők. Emlékezetében lesz még közön­is, hogy a jövőben az intézményt egyesület alakjában kell szervezni, az ügy élére állitván városunk és vármegyénk előkelő, vezető embereit, így van ez hazánk 100-nál több vá­rosában. Hogy az egyesület „Munkás gimnázium“ vagy „Szabadliceum“ ne­vet viselne-e, az másodrendű kérdés. De már az lényeges, hogy az egye­sület az Uránia egyesülettel érintke­zésbe lépve, a központtól nem csu­pán irányítást, de vetitőgépet leme­zekkel kapna, melyekkel az előadá­sokat élénkíteni lehetne. E bevezetés után jelentésem a következő: Tartottunk összesen 19 előadást. Előadók voltak: Diószeghy László 3, Kertész Ödön 4, dr. Chu­dovszky Mór 2, Gyulai Károly 4, dr. Révész Bódog 2, Gárdos Mór 1, Kozma Ármin, Visegrádi János 1, Lefkovics Vilmos 1 előadással. Az előadások tárgyai: természet­tan, csillagászat, magyar- és egyete­mes irodalomtörténet, népszerű egész­ségtan, világtörténelem, közjog, geo­lógia, váltóisme, szociológia. Megemlítésre méltó, hogy a múlt évi és az ezidei ciklusban a világ­történelem és a magyar nemzeti iro­dalomtörténet uj korát teljesen fel­dolgoztuk. Ezen előadásokat összesen 1050 személy hallgatta meg. Tehát egy előadásra körülbelül 55 hallgató esik. Ez a múlthoz képest nagy haladást jelent. Voltak esték 18 hallgatóval, de volt arra is eset, hogy a város­háza nagyterme a hallgatóság befo­gadására szűknek bizonyult s200-nál több hallgató jelent meg. Különösen az orvosi előadások iránt nyilvánult nagy érdeklődés. Mielőtt jelentésemet befejezném, el nem mulaszthatom köszönetemet kifejezni az ipartestület s iparos kör érdemes elnökségének s választmá­nyának, továbbá a város tek. taná­csának és képviselőtestületének a ter­mek átengedéséért, úgyszintén a tek. kir. tanfelügyelőségnek az et-zme fel­karolásáért és a közoktatási kormány­hoz való felterjesztéseért, végül a „Zemplén“ és „Felsőmagyarországi Hírlap“ nagyérdemű szerkesztőinek, kik az intézmény népszerűsítésére tö­rekedtek és a téli munkarendet ál­landóan közölték. De üdvözölnöm kell azon derék embereket is, kik bár a tanügy ke­retén kívül állnak, időt, fáradságot nem kiméivé, tiszta idealizmusból jelentkeztek előadások tartására. Most még nem tudjuk, hogy e csemete intézmény mije Sátoraljauj­babaarcu kis leány — ötven éves, hiszen az apád lehetne Klára 1 te alig vagy huszonkettő. — Huszonhárom. És ez azt je­lenti, hogy közelállók a vén leány- sághoz Lilly. Férjhez kell mennem. Hogy Bánlaky báró volt a legelső kérőm, arról igazán nem tehetek. Ne­kem egészen mindegy lett volna, ha a kis Várady lett volna is a legelső. Én férjhez mentem volna hozzá épen úgy, mint Gergely Bandihoz, Tárczy Lacihoz, vagy bármelyik társaságbeli fiatal emberhez. — Te Klára 1 hiszen te akkor nem azért mégy férjhez, hogy bol­dog légy. — Bohó kis leány! hát ki vár ma már arra, hogy szerelemből me­hessen férjhez? Aztán meg én a sze­relemben nem is hiszek, boldogságot tehát nem is várhatok. Lásd Lilly 1 én tudok gondolkozni; ez pedig ki­zárja az ábrándokat. Én szépen el­gondoltam : ha én arra várnék, hogy eljön az álmok hős királyfia, aranyos ruhában, négylovas hintóval, hogy elröpitsen szép Tündérországba, ak­kor szépen megvénülnék. Az aranyos hajam lassankint fakó lenne, ki is kopna ; a szemeim elvesztenék „ellen- álhatatlan“ fényüket, az arcom sem lenne sima, üde; csúf, ráncosképü vén leány lennék, aki macskát simogat, kutyát öltöztet s az ablakból nézi, lesi, mit csinálnak a szomszédok? Hát milyen élet lenne ez ? .. . Jujj! kilel a hideg a puszta gondolatára is. Nem ! én nem akarok vén leány lenni. És nem is leszek. Ehelyett méltósá- gos asszony és dúsgazdag. Hogy nem szeretem a bárót, hát mit határoz ez ? Semmit. Azért én jó felesége leszek. Még csak meg sem csalom majd, mert úgy hiszem Lilly; egyik férfi sem érdemes arra, hogy a másikért megcsaljuk. Egyformák mind, mind. — De üres, sivár lesz az életed szerelem, ölelés, csók nélkül. — Szó sincs róla. Nekem min­denem lesz: ruháim, szebbnél-szebb kalapjaim, ékszereim. Társaságot fo­gadunk, hiszen gyönyörű palotánk lesz. Aztán nyáron a Tátrák, télen a tengerpart, majd Párizs, Róma, Nizza, hát keli-e ennél több? Az ölelés? A csók ? A szerelem ? Eh, ezek hazug álmok, élvezzük egy percig, hogy százszor megsirassuk azt a percet... Nem, Klára, neked nincs igazad. Én nem ilyennek képzelem el a há­zasságot. Hiú fényért, pompáért le­mondani a boldogságról. Én megvá­rom a Tündérkirályt, mert tudom, hogy el fog jönni. Várok rá addig, ameddig el nem jő, de szerelem nél­kül nem adom el magam. Én boldog akarok lenni. Szerelmes és boldog. Ölelni, csókolni, megittasulni akarok a boldogságtól. Hát mondd Klára: mi ér fel egy üdvözítő, boldog csók­kal: Semmi, ugy-e semmi? Klára, én nélkülözni is megtanulnék azért, akit majd szeretni fogok. El tudnám dobni ezeket a hitvány selyem ron­gyokat ; felcserélném olcsó karton ru­háért. Még meg is varrnám magam. Mert dolgozni is megtanulnék. A szőke leány nem felelt mind­járt; maga elé nézett szomorúan, de amikor ismét felpillantott, tekintete véletlenül épen a babaarcu kislány vékony, kis keztyüs kezére esett s akaratlanul is elmosolyodott. — Nem hiszed Klára ? Pedig igazat beszélek. Hiszen a szerelem nagy hatalom, csodákat müvei. Aztán meg erőt is érzek magamban s aka­ratom is van. Te Klára! én ezzel a kis erőtlen, fehér kezemmel még sú­rolni is tudnék, meg mosni, vasalni. Mert egyetlen csókja annak, akit majd szeretni fogok, bőven kárpótolna engem minden fáradságért. — Bohó vagy Lilly! és nem tu­dod még milyen az élet. Örökös csa­lódás és örökös temetés. Nap-nap mellett temetünk álmokat, ábrándo­kat, vágyakat. És amikor elfáradunk bele, érezzük: hogy kihűlt a szivünk, öregek lettünk idő előtt. Nem a ha­junk őszül meg, az arcunk hervad, hanem a lelkűnkben hal meg valami amit fel nem támaszthat többé uj tavasz, uj szerelem. így van ez Lilly ! És ilyenkor aztán okosnak kell len­nünk. Ha okosak vagyunk, még nincs elveszve minden. A pénz — a hideg, Bégünknek, hogy a múlt évben Szé­kely Elek volt polgármester s a vá­rosi adóhivatal tisztviselői ellen fe­gyelmi eljárás lett elrendelve. Az ügy most került le a belügy­minisztertől, amelynek Ítélete pénz­bírsággal sújtja a tisztviselők egy részét. Arnóthfalvy Emil ellenőrt, Rakmányi Jenő s Gecsey Jenő adó­tiszteket az ítélet felmenti, Ujfalussy János időközben távozott végrehajtó ellen az eljárást beszünteti, de pénz­büntetéssel sújtja Székely Elek volt polgármestert s Valkovszky Elek adóügyosztály vezetőt (50—50 kor.) és Hellinger Gábor s Schwarcz Markus végrehajtókat. (20—20 kor.) A belügyminiszter Ítéletét a köz­gyűlés tudomásul vette. Üléa végón. A régi közkórház egy részének a csendőrszárnyparancsnokság részére való bérbeadása folytán kötött szer­ződést névszerinti szavazással a kép­viselőtestület elfogadta s kimondta azonnali jogerőssógét. A közgyűlés délután négy óra előtt befejezéshez ért. )( Hivatal vizsgálat. Dókus Gyula alispán, titkára és Puky Árpád szám- vizsgáló kíséretében folyó hó 2-án és 3-án a sztropkói szolgabirói hivatal­ban felügyeleti vizsgálatot tartott. )( A központi választmány ülése. A vármegye központi választmánya folyó hó 5-én délután Dókus Gyula alispán elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés tárgyát az országgyűlési kép­vizelő választók 1910. évi névjegyzé­kének összeállítása iránt szükséges intézkedések megtétele képezte. Meg­alakítanak az összeíró küldöttségek és megválasztattak ezen küldöttségek elnökei és tagjai. )( Nyugalomba vonuló körjegyző. Zapotoczky Péter nátafalvai körjegyző nyugdíjaztatását kérte. Kérelmét a vármegyei közigazgatási bizottság a legközelebbi ülésén fogja tárgyalni. Zapotoczky már át is adta hivatalát a kirendelt helyettesnek, Stefanik János mocsári segédjegyzőnek. )( Adózók figyelmébe. Az 1883. évi XLIV. t.-c. 55. §-ának b) pontja rendelkezéséhez képest ez utón hi­vatnak fel mindazok, kiknek negyed­évi adó tartozása 6 koronánál nem nagyobb, hogy adótartozásuk és járu­lékait 8 nap alatt különbeni végre­hajtás terhe mellett Sátoraljaújhely r. t. város adóügyosztályánál fizessék le. Ezen határidő lejártával a végre­hajtás második fokozata késedelem nélkül alkalmazásba fog vétetni. számitó emberek nagy hatalma — kárpótol sok mindenért. Igen, igen Lillykóm. Lásd, én okos leszek, hi­deg, számitó lettem, azzá tett az élet, az emberek. Azok a lelkiismeretlen, szívtelen, hazug emberek. Ne ismerd meg őket Lilly! ne várj a Tündér­királyra, mondj le az ölelésről, csók­ról, a boldogságról, hazugság az mind, mind ; a való olyan szürke, sivár ... A rózsaszinruhás babaarcu kis leány úgy érezte, mintha a torkát fojtogatná valami. Ez a szép, hideg arcú szőke leány olyan nagy, nagy igazságtalanságokat beszélt itt előtte az életről, a szerelemről. A szemei is nedvesek lettek, a szive pedig nagyon fájt. De csak egy percig, nemsokára ismét vidám lett és mosolygott. A fekete bajuszu kis kadét okozta a hirtelen változást, aki feltűnt a ka­vicsos utón, a nagy fenyőfák között. ... S ón most, hogy egyedül ülök félhomályos, csöndes kis szobámban s magam elé képzelem a két leányt, úgy érzem: csöndes részvét támad a lelkemben a szép, szomorú szőke leány iránt. Mert nem lehet nagyobb kegyetlensége az életnek, mintha a hitünket tépi szép; a színes álmokat. A babaarcu, mosolygó szerelmes kis leányt pedig irigyeltem egy kissé, mert egy csöppnyi poezis, egy-egy szives ábránd s a hit többet ér a szo­morú tudásnál, szürke valóságnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom