Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-07 / 28. szám

1. oldal.

ZEMPLÉN.

Április 7.

valószínűleg kikényszerítését, úgy egy agyonrugdosott szolga halála, — mely talán nem is legelső ilynemű vétke György hercegnek — mint Oroszország meghátrálása folytán reményeik meghiúsulása; ami bizonyára éppen a jóhiszeműen agitáló trónörököst érintette legérzékenyebben s nem a nemzetnek általa történt félrevezetését, mint inkább az ő, Oroszország általi fölültetósót s megcsalatását hozta napfényre, s igy nem szolgált rá, hogy nemzete érdekeiért való elszánt síkra szállása jutalmául áldozata legyen hazaszeretetének.

Különben mire való akkor Szerbiában az alkotmányos kormányforma, ha nem a kormányt, a felelős minisztériumot, vagy ez esetben még a parlamentet is — amely januári, a háború mellett döntő határozatával a békés szellemű Péter királyra is nyomást gyakorolt — vonják felelősségre, hanem magát a király személyét, a kinek valamely balsikerü akciója épp úgy maga után vonja lemondását, mint bármely államférfi, vagy más aktiv tényező politikájának kudarca, személyes bukását. Ha Szerbiában az uralkodó személye nem áll ennek fölötte, ami föltűnő bizonyítéka a szer- bek dinasztiájukkal szembeni nagy szabadságának, úgy nagyon rossz cserét tenne Szerbia, ha nemzeti dinasztiáját bármely nyugati udvar hercegéért felcserélné, aki e szabadság eltörlése s az alkotmány abszolutisztikus megszorítása nélkül bizonyára nem vállalkoznék a szerb trón elfoglalására, amelyen különben misem biztosíthatná arról, hogy nem-ó csupán egy pár évi experimentálásra fog médiumul szolgálni.

Nincs tehát kizárva, hogy Szerbia ismét rosszul számit s maga alatt vágja a fát, amikor dinasztiáját lemondásra kényszeríti, amire éppen most, amikor a hatalmak — bárha saját érdekükben — támogatásukban részesítették Szerbiát, rosszul választott s nem aktuális ok az európai udvarok bojkottja. S megindokolhatja-é a trónörökös lemondását s az országból való távozását, a nemzet nyugalmának ez által remélt biztosítása akkor, amidőn egyrészt a herceg egyáltalán nem helyezkedett ellentétbe a kormány — a hatalmak döntésének föltótien elfogadását kijelentő — határozatával, másrészt a helyzet maga kizárja minden további, háborúra való izgatását. De sőt nem rombolja-é le a kormánynak — a hatalmakra utalással — a visszavonulásra épített arany hidját, a trónörökös lemondásában Szerbiának még kiáltóbban megnyilvánuló kudarca? Ezt a nem eléggé normális lemondást és elfogadását osakis az magyarázhatná meg, ha György herceg csakugyan részt vett volna egy olyan összeesküvésben, amelyet a király élete ellen szőttek; amit azonban szintén lehetetlen kizártnak nem tekinteni.

Mindezzel az érthetetlen, vagy legalább is kétértelmű, homályos, kapkodó, ravasz s haszonleső politikával szemben, csak egyedül a mi diplomáciánk politikája volt céltudatos, szilárd és változatlan s magatartása átlátszóan világos és becsületes. De bár örvendetes s minden elismerésre méltó sikere teljesen igazolja is ezt a politikát, némi csekély vádja a mulasztásnak érheti talán mégis a tekintetben, hogy ezt a sikert, ugyanezzel a legutóbb foganatosított erélyes katonai intézkedéssel, már jóval előbb is elérhette volna, miáltal tetemes anyagi kár és sok izgalomtól kímélte volna meg a kettős monarhiát.

Sőt elérhette volna a békés megoldást talán ily harcias eszközök igénybe vétele nélkül is, ha a márc. 10-iki szerb körjegyzéket, melyben Szerbia minden, velünk szemben támasztott követeléséről lemond, leszögezi, tudomásul veszi s ezzel az ügyet végleg befejezettnek jelenti ki, anélkül, hogy az abban kifejezett, a hatalmakhoz való föllebbezésről is tudomást vett volna. Mert miután mi az annexiót nem tekintettük nemzetközi kérdésnek, teljesen közömbösnek kellett ránk nézve lenni Szerbia ellentétes fölfogásának s még inkább a hatalmakhoz való föllebbezésének, akik legrosszabb esetben is csakis a maguk cimón indíthattak volna port ellenünk, de semmiesetre sem a Szerbia megbízásából; amit ha az an- nexió kérdésébe beleszólást vindikálhattak volna maguknak, bizonyára Szerbia fölszólitása nélkül is megtesznek, mig ellenesetben Szerbia fölhívása viszhang nélkül s eredménytelen marad.

Nekünk tehát tulajdonképen nem Szerbiát kellett lemondásra kénysze- ritenünk, hanem a nagyhatalmakat az annexió elismerésére rábírnunk, ami Szerbia lába alól is egyszerre kihúzta volna a talajt. Sőt ha mi Szerbiától olyan lemondást követelünk, illetve ha annak dacára, hogy az annexiót nem tekintjük nemzetközi kérdésnek csak olyan lemondást tartunk magunkra nézve elfogadhatónak, melyben Szerbia a hatalmak döntéséhez való föllebbezéséről is kifejezetten lemond, — mint ahogy a lapok állandóan hirdették — úgy az elfoglalt álláspontunk határozottan rovására megy vala, amennyiben ezzel körülbelül elismertük volna a hatalmak felsőbb fórumát s az annexió nemzetközi jellegét.

A szerb lemondó jegyzék egyszerűnek látszó, de föltétlenül gondos és szerencsés megszövegezése — amellett, hogy teljesen kifejezi azt, amit elérni óhajtottunk, — szerencsésen elkerülte ezt a veszedelmet, ami mindenesetre külügyminiszterünk körültekintését dicséri, valamint az a nagyon korrekt és helyes álláspontja is, hogy Szerbia lemondó nyilatkozatát közvetlen elénk terjeszteni követelte; mert ha mi később, csak az után akceptáltuk volna Szerbia le mondását, minekutána azt előbb már a hatalmak is tudomásul veszik, ez is a föntebb jelzett nemzetközi színeket adta volna a dolognak.

Konstatálhatnánk talán még azt, hogy a jegyzék nem tartalmazza külügyminiszterünknek a lapok által jelzett követelését: Szerbiának a jövőre nézve is minden, Boszniát illető, állítólagos igényeiről való lemondását, de nem mintha ez a jegyzék értékét leszállítaná, vagy ennek rovására irható lenne. Ellenkezőleg 1 Egy ilyen lemondás kicsikarásának nem lett volna sem értéke, sem értelme. Mert bárha hivatalosan, örök időkre lemondott volna is Szerbia minden, Boszniát illető aspirációiról, mi, vagy ki biztosíthat bennünket arról, hogy ezt a jövő nemzedék magára nézve kötelezőnek fogja elismerni. Hiszen a törekvései s vágyairól történt lemondást a nemzetek csak addig tartják magukra nézve kötelezőnek, amig nincs elég erejük a lemondás — fölmondásához. Erre a legelső bizonyíték sokkal közelebb fekszik, hogy- sem arra rámutatni akarnék.

És váljon megakadályozhatja-é bármily lemondó nyilatkozat a mai nemzedéket is abban, hogy álmaik megvalósulásának útját alattomos módon egyengetni meg no kísértsék, mikor jól tudják, hogy a rajta kapott bűnöst a lemondás után sem érheti nagyobb bünhődés, mint aminő lemondás nélkül is érte volna. És végül meglehet-é tiltani egy nemzetnek azt, hogy még csak álmai se legyenek ?

Különben épen e szempontot honorálja a lehetőség határáig a jegyzék ama pontja, amely a jövőben a barátságos, békés szomszédságra vonatkozik, minélfogva a jegyzék ez irányban is teljesen kielégítő s minden tekintetben megfelel elfoglalt álláspontunk és nagyhatalmi állásunk követelményeinek.

S végre ha arra gondolunk, hogy a hatalmak, különösen Anglia még az utolsó percben is nehézségeket támasztott s föltételekhez igyekezett kötni az annexió elösmerését, — noha ennek el nem ismerése Törökországgal való megegyezésünk után szinte

lehetetlen volt, be kell látnunk azt is, hogy e konfliktus végső határig való elfajulására volt szükség, hogy az önző hatalmi érdekek által vezetett hatalmakat az annexió elismerésére birjuk. A háború küszöbéig kellett mennünk, hogy a bókét biztosíthassuk.

S az anyagi veszteségekkel szemben kárpótlásul és megnyugvásul szolgálhat az a tudat, hogy ha csak egy kisebb arányú konfliktusból kerültünk volna ki győztesen, nem lett volna oly nagy és teljes erkölcsi diadalunk mint igy, amikor fél Európát igazunk előtti visszavonulás és meghátrálásra kényszeritettük.

VÁRMEGYE ÉS VAROS.

A város közgyűlése.

— ápr. 6.

Sátoraljaújhely reud. tan. város képviselőtestülete folyó hó 5-én délután rendkívüli közgyűlést tartott, melynek tárgysorán több közérdekű tárgy szerepelt.

Á képviselőtestület tagjai — eltérően az utóbbi időben felvett szokástól — a tárgysor iránti érdeklődésüknek tömegesebb megjelenéssel adták tanujelót.

Jelenvoltak : Matolai Etele, Mik- lóssy István, Kincsessy Péter, dr. Búza Barna, Halász József, dr. Róth József, Reichard Gyula, lsópy István, Horváth Gyula, Kádár Gyula, Né- methy Bertalan, Grünbaum Simon, Oláh Béla, dr. Ohudovszky Móric, Szőllősy Arthur, Hönsoh Dezső, Zin- ner Henrik, Zombory János, Gáthy Géza, dr. Erényi Manó, Heric Sándor, Ármágyi János, Alexander Vilmos, Polgár Sámuel, Kulics János, Bettelheim Sándor, Majoros Gyula, Turay János képviselőtestületi tagok s a tanács hivatalból jelenvolt tagjai közül elnöklő Kiss Ödön h. polgár- mesteren kívül Farkas Andor, Schmidt Lajos, Rakmányi Jenő,Kérászy Gyula.

Az ülésen nagyon sok felszólalás történt s minden tárgynál akadt képviselőtestületi tag, kinek érdeklődése másoktól is felszólalást váltva ki: szélesebb mederbe terelte a vitát s hozzájárult az ügyek per longum et latum való megvitatásához, s ez által annak teljes ismeretéhez.

A városi kőbánya bérlete, a kis állomás kibővítésének ügye, az elhagyott gyermekek gondozási költségeinek kérdése voltak a tizonkét tárgyat felölelő tárgysor érdeklődéstkel- tőbb, vitára alkalmat adó pontjai.

Az ülés lefolyásáról következő tudósítás keretében számolunk be:

Kiss Ödön h. polgármester délután 3 órakor megnyitván az ülést, a város s Nyomárkay Ödön és társaival kötött szerződés elfogadására az újabb 15 napos közgyűlést április hó 22-ikére tűzték ki.

Felolvasásra került azután a kereskedelemügyi miniszternek leirata a gyártelepi kisállomásnak teheráru felvételre való kibővítése tárgyban. A leirat tartalma lapunk közléseiből is rég közismeretü. A kereskedelemügyi miniszter nem teljesítheti a város közönségének régi óhajtását, utal a nagy állomás teheráru raktára fejlesztésére, kibővítésére s arra, hogy a kis állomás teheráru forgalom lebonyolítását célzó kibővítésével a forgalom nagy része oda terelődnék.

A képviselőtestület mély sajnálkozással vette tudomásul, hogy régi, jogos óhajtása teljesítésétől elesik s többek felszólalása után úgy határozott, hogy feliratban legalább egy rakodó vágány létesítését fogja kérni

tömegáruk fel- s lerakására. A képviselőtestület e határozatát Grünbaum Simon, Oláh Béla, Kérészy Gyula s mások, a kérdést megvilágitó felszólalásai után hozta meg.

A város képviselőtestületének az újonnan építendő emeletes házak adó- mentességére vonatkozó régi szabály- rendeletét a törvényhatóság annak idején elutasította. A képviselőtestület most a belügyminiszter elüti sitó határozatát is tudomásul vette.

A városi kőbánya bérlete január hó 1-én lejárt. A bérlő a régi bér első negyedrészét a városnak befizetve, tovább is üzemben tartja a bányát. A város 1800 kor. évi bért kívánt a versenytárgyalási feltételekben a bérlőtől, mig az csak 1200 koronát ajánlott meg.

Hönsoh Dezső s mások felszólalása után a névszerinti szavazás utján csak birtokon kívül felebbezhető- nek kimondott határozat szerint Roóz Adolfot a város bérlőjének többé nem tekinti, az üzemet vele azonnal beszüntetted s 15 napi haladékot ad a bánya felszereléseinek s a már kiásott anyagnak eltávolítására. A bánya évi béréért a város 1800 koronát kíván s csak ezen bérösszeg megajánlása mellett hajlandó a jelenlegi bérlőnek kiadni.

A sátoraljaújhelyi illetőségű elhagyott gyermekek közül 49-et gondoznak áll. gyermekmenhelyeken. A gyermekek gondozási költsége a múlt évben 10.598 koronát tett ki, mire csak 3676 korona fizettetett be. — 1909. évre a gondozási költség 4432 koronát tesz ki, mire a város költségvetésébe csak 3000 koronát vett fel. S igy az 1908. évi hátralék és az 1909. évi gondozási költség több mint 11.000 koronára rúg. Tekintettel a város jelenlegi nagymérvű meg- terheltetésére, a vízvezetéki s csatornázási költségekre a város átiratilag felkéri a vármegyei törvényhatóságot, hogy a felmerült 10.000 korona különbözetnek államsegély utján való kifizetését eszközölje ki.

Kuba Ferenc s társainak a városi kötelékbe leendő felvétel diját Oláh Béla pártoló felszólalása után 30 koronára mérsékelték. Lendák Lajos, Medve János, Koródi János s Jolán illetőségét megtagadták.

A régi közkórháznak a csendőrség részére leendő kiadása átalakítási munkálatokat tett szükségessé, melyre a város már régebben 25.000 koronát szavazott meg. Az építési tervekből s ajánlatokból azonban az tűnik ki, hogy az átalakítás 29.000 koronába kerülne. Hogy a város az előirányzott építési összeget túl ne lépje, kimondotta, hogy házi kezelésben végzi el az építkezési munkálatokat s e célból Jaczkó Bélát építésvezetőnek kirendeli s az építéshez Hönsoh Dezső s Hajnal Dezső tagokból álló ellenőrző bizottságot küldött ki.

Á rendkívüli közgyűlés délután öt órakor ért véget.

)( A közigazgatási bizottság ülése.

Zemplén vármegye közigazgatási bizottsága ápr. havi rendes ülését e hó 15-én d. e. 9 órakor tartja meg Aíecz- ner Gyula főispán elnöklésével a vár megyeház nagytermében, minthogy e hó második hétfője a húsvéti ünnepekre esik, a bizottsági ülés határnapja ezért lett 15 éré megállapítva.

HÍREK.

— Nagyhét. A keresztény világ egyik legnagyobb ünnepétől, a húsvétiéi pár nap választ el bennünket. Az ünnep előtti nagyhetet a virág- vasárnap vezette be, mely alkalommal a sátoraljaújhelyi róm. kath. plébánia templomban is megtartatott a barkaszentelés, a szokásos körmenet azonban az építkezés miatt ez éven elmaradt. A helybeli lakosság tájékozásául közöljük, hogy a nagyhót szerda, csütörtök és péntek napjain a k. t emplomban délutánonkint 3 órakor Jeremiás siralmaiból álló lamen-