Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)
1908-08-19 / 67. szám
Sátoraljaujhely, 1908. Augusztus 19. 67 (4771.) Harminchatodik évfolyam. iwMJLWJUUL'.1 Megjelen hetenkint kétszer szerdán 6s szombaton este. Szerkesztőség: és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyilttórben minden garmond sor 30 üli. ^ ^ L1-. JJ. ^ w- w L ^ ^ ^ ~ POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, felelős szerkesztő. MAJTÉNYI GÉZA, főmnnkatárs. Előfizetési ára: Efrósz évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó utá: 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avag; diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hii detések térmérték szerint egy négyszö centim, után 6 fill. — Állandó hirdeti seknól árkedvezmény. Szent István birodalma. — aug. 19. A világtörténelem nem jegyzett föl egyetlen nemzet életéből sem olyan küzdelmeket, mint a minőkkel a magyar tartotta fenn magát már több mint ezer év óta e földön. De nem is volt országoknak erkölcsi alapja akként megvetve, mint a mi országunkét megvetette ennek dicsőséges emlékezetű első szent királya : István. Az az erkölcsi és politikai alap, melyet e lángelméjü államférfit! annak idején «lhelyezett, ma is teljes bizonyossággal hordozza a magyar nemzeti állameszme s a magyar szent királyság épületét. Az alap kitűnő volt. István bölcsesége az azon időben nem látott s nem remélt dolgokat teremtett. Az ő és az Arpádházi királyok államalapítói mély belátása, hazájuk és népük szere- tete ma is egyedüli legbiztosabb fundamentuma a magyar alkotmánynak. — Közben támasztott ugyan a sorsunkat intéző gondviselés keze egyes nagy fejedelmeket, mint az Anjouházi Nagy Lajost és Hunyadi János dicső emlékezetű Mátyás fiát; támasztott prófétákat és lángelméket e nemzetben, kik szivük vérével, vagyonuk feláldozásával egyedül e nemzet alkotmányos életének megerősítésére törekedtek. — A szabadságbősök egész sora, élükön a hontalanság keserveit Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Az osztrák Schweiczból. — Levél a szerkesztőhöz. — A Zemplén számára irta : l)r. Kossuth János. La Tnrbie, 908. aug. hóban. Édes Barátom! Kapkodva Írok a „Zemplénének éjjel pár sort, lóvén nappal hegynek fel, hegynek le a jelszó akkora hőségben, aminővel a legvadabb kánikula se mindig perzsel. Hanem amit látni lehet, az kárpótol mindenért. A Riviera egyszerűen elképzelhetetlen, azt látni kell. A francia munkásság pedig szinte hallatlan eredményeket produkál olyan kopár hegyoldalakon is, aminőkhöz képest a mi Várhegyünk valóságos virány. Ma reggel például olyan magasban jártam egy szőlő és gyümölcsös megtekintése végett, hogy a Magashegy ehez képest igazán csekélység. Csakhogy lépten-nyomon szebb- nól-szebb ültetvények feledtetik a megkóstolt II. Rákóczi Ferenc fejedelmünkkel, mind szent István birodalmának megerősítésére törekedtek, nagy munkájuk arra irányult, hogy ez az ország beilleszkedjék a civilizáltabb európai államok sorába. De kétségtelen, hogy elveit valamennyi nagy történeti alakunk nem merítette máshonnét, mint első szent királyunk államalkotó eszméiből. Az idők folyamán s a természetes fejlődés rendje szerint törvényeik és rendelkezéseik bár átalakuláson mentek keresztül, de a forrás oda vezet, ott található fel az első szent király nagy tetteiben. Méltán üli meg holnap kegye- letes emlékezéssel az ő magyar népe e szent király emlékét. — Hiszen forgassuk csak történelmünk lapjait: vajmi szomorú tapasztalatra jövünk. Idegenek ültek a nyakunkra, folytonos jogfosztásból állt egész politikájuk. Ha oly hatalmas alapot nem készít e nemzet állami életének első szent királyunk, bizony ma már nem lenne a térképen szent István birodalma. Méltó a magyar nemzet legmélyebb hálájára ez a nagy ember. Méltó rá, hogy kegyelettel hívjuk segélyül az ő szellemét ma is, mert megnehezedett felettünk az idők járása. Szent István birodalma ma csak nagy politikai okossággal tartható épségben. Kötelességünk a szent király hagyatékát híven törődést s jóformán észre sem veszi az ember, bogy csaknem ezer méterre van a tenger szine felett. És mit kellett azért dolgozni, bogy a sziklás begyek engedelmeskedjenek a kertész szerszámjának! Bizony mondom más nép azt tartaná, bogy a hegy alólról szép, de mászkáljon rajta az ördög csákánynyal, vas rúddal s egyéb, a sikföldön is veritókeztető szerszámokkal. Itt helyenkint szerpentineket kellett vágni a képtelenül meredek hegyoldalakba, hogy a helyenként kapa alá alkalmasnak mutatkozó területet meglehessen közelíteni. Némelyik ültetvény egy nagyobb virágcserép, a melybe a földet is fáradsággal kellett másunnat oda cipelni. És mi minden nincsen azon a csekély területen I Szőlő, füge, őszi barack, spárka, zöldség, virág, még nád is, amivel már igazán nem tudom mit mível, aminthogy nem értem miként terem meg ott, ahol tövében nem költ a ruca. Igaz, hogy búzát nem láttam idáig. Lombardiában eperfán, szőlőn és kukoricán kivül csak taliánt látni. őrizni, mert, amely nemzet elfeledi múltját, méltatlanná válik a jövőre. Szerb és horvát, rác meg oláh szemtelenkedések egész özöne támad ellenünk most is Csak alig pár nap előtt vetettek börtönbe hazaárulás bűne miatt szerbeket és horvátokat, kik első szent királyunk birodalmában velünk nemcsak egyenlő jogokat, de gyakran kiváltságokat is élveznek. István királyunk megszentelt koronájának mai viselője ellen épp úgy tör az ádáz nemzetiségi elfogultság, mintha ez az uralkodó nekik ellenségük volna, mintha ez a magyar haza nem volna az ő hazájuk is egyedül e világon s mintha a magyar alkotmány nem védené őket jogaikban egyenlően velünk, akik nekik, a jövevényeknek hazát, jólétet adtunk, akiket dédelgetünk s akik ezért azzal fizetnek, hogy vad dühhel támadnak legjobb édesanyánk e magyar haza, szent István birodalma ellen. Nagy, nehéz küzdelmet folytatott a magyar nemzet 900 éven keresztül. Holnap, a szent király nagy ünnepén visszatekintve a lefolyt századokra, önkéntelenül imára kulcsolódik kezünk. Áldjuk emlékezetét annak a dicsőnek, kihez hasonlót kora nem szült, ki Magyarországot európai állammá tette, örökéletet biztosítva népének e vérrel szerzett földön, ha ez a nép hü marad első szent királyának politikai hagyományaihoz. Ebben az esetben élni és Hangos beszédű náció. De a finánca udvarias. — A határon megkérdezte van-e elvámolni valóm, amire én — találomra — nem et intettem s az elég volt. Cigaró után tudakozódva, megkínáltam honi portorikóval, amit con amore el is fogadott, meg is gyújtott, el is szívott. Már a francia finánc goromba, miképen a pokróc. Nincs a bagázsiának olyan rejteke, ahová be ne kotorászna s mert a táskában, a rokkom zsebében egy törött szivart talált, elkezdett prédikálni a francia finánc reglamáról, ami hogy igen szép lehet, elhiszem, de egy álmatlanul töltött éj reggelén hallgatni förtelmesen unalmas. Megvallom, a francia szeretetreméltóság nem általános, legalább is nem a fináncaiban. Hiszen kevesebb szóból is ért a magyar annyit, hogy mit szabad kivinni, mit nem s a tourista zsebében mi a ménkűt keres. Bezzeg a csempészekkel már nincs olyan legény a talpán, pedig száz express vonat utasai nem fenyegetik a francia kincstárt annyi kárral, mint egyetlen csempészbárka, a melyet három-négy piráta dirigál át virágozni fog szent István birodalma ! Egylet-alakulás. — A „Zemplénmegyei Pénzintézeti Tisztviselők Szövetsége* megalakulása. — — aug. 16. Sátoraljaújhelyben f. hó 16-án a „Zemplénmegyei Pénzintézeti Tisztviselők Szövetsége“ címmel uj, nagy- rahivatott egyesület alakult meg, melynek célja a Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége vezetése alatt a vidéki pénzintézeti tisztviselői kar érdekeinek képviselete, társadalmi és anyagi helyzetének javítása, tagjai szakképzettségének előmozdítása. Az egyesület székhelye Sátoraljaújhely lett s az uj egylet itt is tartotta alakuló ülését f. hó 16-án a városháza tanácstermében úgy a helybeli, mint a vidéki pénzintézeti tisztviselők nagy számban való részvétele mellett. Az alakuló gyűlésen a helybeli pénzintézetek tisztviselői közül ott voltak: Widder Gyula, Szőllősy Arthur, Klein Andor, dr. Havas Ber- thold, Waller Aladár, Reichard Dénes, Hirsch Albert, Görgey Lajos, Kovács Zoltán, Lefkovics Jakab, Pallay József, Radó Ódon, Rudaly Aladár, Kroó Albert, Nemes Jenő, Deutsch Ármin, Schwarcz Lajos, Deutsch Nándor. A vidékről dr. Hantos Elemér (Budapest,) Czira Endre, Kovács László (Debrecen), Gál Antal (Monok), Nánássi László (Nagykálló), Bódy Győző (Nagymihály), Hajduezky István (Tolcsva), Barna Miksa (Mád), Reizman Herman (Tokaj), Acél Izidor (Királyhelmec.) Megjelent az alakuló ülésen dr. Búza Barna orszgy. képviselő is. Klein Andor, a szövetség szervezője, ki Pallay Józseffel együtt buzgólkodott a megalakítás előkészítő a félelmes helyeken, bővében mindennek, amitől vám járna. De hát ilyen a birokratikus bölcsesség. A gazdag Franciaország fél egynéhány cigarettától és mihaszna Andrásokat tart Ventigmiliában a végből, hogy az utasokkal zsémbel- jenek. Monte Karlóban pihentem — csaknem 48 órai nt után — egy keveset. Furcsa város. Ha ugyan városnak nevezhetni egy csomó hotelt, pensiót, kávéházat, kioszkot s több effélét. Itt mindenki vendéglős vagy olyasféle. Az itteniek a miatyánkban nem a mindennapi kenyerüket, hanem az évenkinti száz meg százezer vendéget kérik. Mondják, hogy Monaco vára a középkorban tengeri rablók fészke volt. Úgy látszik fátuma üldözi most is, csakhogy most már a vár lakói beérik a tengerparttal is. Hanem szép és nagyszerű a hely, ahova a fólvilág gazdag emberei hozzák a pénzüket elnyerettetós okából. Majd többet róla nyugodt időben. Lapunk mai száma 4 oldal.
