Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)

1908-08-19 / 67. szám

Sátoraljaujhely, 1908. Augusztus 19. 67 (4771.) Harminchatodik évfolyam. iwMJLWJUUL'.1 Megjelen hetenkint kétszer szerdán 6s szombaton este. Szerkesztőség: és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyilttórben minden garmond sor 30 üli. ^ ^ L1-. JJ. ^ w- w L ^ ^ ^ ~ POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, felelős szerkesztő. MAJTÉNYI GÉZA, főmnnkatárs. Előfizetési ára: Efrósz évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó utá: 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avag; diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hii detések térmérték szerint egy négyszö centim, után 6 fill. — Állandó hirdeti seknól árkedvezmény. Szent István birodalma. — aug. 19. A világtörténelem nem jegy­zett föl egyetlen nemzet életéből sem olyan küzdelmeket, mint a minőkkel a magyar tartotta fenn magát már több mint ezer év óta e földön. De nem is volt országoknak erkölcsi alapja ak­ként megvetve, mint a mi orszá­gunkét megvetette ennek dicső­séges emlékezetű első szent ki­rálya : István. Az az erkölcsi és politikai alap, melyet e lángelméjü állam­férfit! annak idején «lhelyezett, ma is teljes bizonyossággal hor­dozza a magyar nemzeti állam­eszme s a magyar szent király­ság épületét. Az alap kitűnő volt. István bölcsesége az azon időben nem látott s nem remélt dolgokat teremtett. Az ő és az Arpádházi királyok államalapítói mély be­látása, hazájuk és népük szere- tete ma is egyedüli legbiztosabb fundamentuma a magyar alkot­mánynak. — Közben támasztott ugyan a sorsunkat intéző gond­viselés keze egyes nagy fejedel­meket, mint az Anjouházi Nagy Lajost és Hunyadi János dicső emlékezetű Mátyás fiát; támasz­tott prófétákat és lángelméket e nemzetben, kik szivük vérével, vagyonuk feláldozásával egyedül e nemzet alkotmányos életének megerősítésére törekedtek. — A szabadságbősök egész sora, élü­kön a hontalanság keserveit Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Az osztrák Schweiczból. — Levél a szerkesztőhöz. — A Zemplén számára irta : l)r. Kossuth János. La Tnrbie, 908. aug. hóban. Édes Barátom! Kapkodva Írok a „Zemplénének éjjel pár sort, lóvén nappal hegynek fel, hegynek le a jelszó akkora hőségben, aminővel a legvadabb kánikula se mindig perzsel. Hanem amit látni lehet, az kár­pótol mindenért. A Riviera egysze­rűen elképzelhetetlen, azt látni kell. A francia munkásság pedig szinte hallatlan eredményeket produkál olyan kopár hegyoldalakon is, aminők­höz képest a mi Várhegyünk való­ságos virány. Ma reggel például olyan magasban jártam egy szőlő és gyü­mölcsös megtekintése végett, hogy a Magashegy ehez képest igazán cse­kélység. Csakhogy lépten-nyomon szebb- nól-szebb ültetvények feledtetik a megkóstolt II. Rákóczi Ferenc fejedelmünkkel, mind szent Ist­ván birodalmának megerősíté­sére törekedtek, nagy munkájuk arra irányult, hogy ez az ország beilleszkedjék a civilizáltabb eu­rópai államok sorába. De kétség­telen, hogy elveit valamennyi nagy történeti alakunk nem me­rítette máshonnét, mint első szent királyunk államalkotó esz­méiből. Az idők folyamán s a természetes fejlődés rendje sze­rint törvényeik és rendelkezéseik bár átalakuláson mentek keresz­tül, de a forrás oda vezet, ott található fel az első szent király nagy tetteiben. Méltán üli meg holnap kegye- letes emlékezéssel az ő magyar népe e szent király emlékét. — Hiszen forgassuk csak történel­münk lapjait: vajmi szomorú tapasztalatra jövünk. Idegenek ültek a nyakunkra, folytonos jog­fosztásból állt egész politikájuk. Ha oly hatalmas alapot nem ké­szít e nemzet állami életének első szent királyunk, bizony ma már nem lenne a térképen szent István birodalma. Méltó a magyar nemzet leg­mélyebb hálájára ez a nagy em­ber. Méltó rá, hogy kegyelettel hívjuk segélyül az ő szellemét ma is, mert megnehezedett felet­tünk az idők járása. Szent István birodalma ma csak nagy politikai okossággal tartható épségben. Kötelességünk a szent király hagyatékát híven törődést s jóformán észre sem veszi az ember, bogy csaknem ezer mé­terre van a tenger szine felett. És mit kellett azért dolgozni, bogy a sziklás begyek engedelmeskedjenek a ker­tész szerszámjának! Bizony mondom más nép azt tartaná, bogy a hegy alólról szép, de mászkáljon rajta az ördög csákánynyal, vas rúddal s egyéb, a sikföldön is veritókeztető szerszámokkal. Itt helyenkint szerpentineket kel­lett vágni a képtelenül meredek hegy­oldalakba, hogy a helyenként kapa alá alkalmasnak mutatkozó területet meglehessen közelíteni. Némelyik ül­tetvény egy nagyobb virágcserép, a melybe a földet is fáradsággal kellett másunnat oda cipelni. És mi minden nincsen azon a csekély területen I Szőlő, füge, őszi barack, spárka, zöldség, virág, még nád is, amivel már igazán nem tu­dom mit mível, aminthogy nem ér­tem miként terem meg ott, ahol tö­vében nem költ a ruca. Igaz, hogy búzát nem láttam idáig. Lombardiában eperfán, szőlőn és kukoricán kivül csak taliánt látni. őrizni, mert, amely nemzet elfe­ledi múltját, méltatlanná válik a jövőre. Szerb és horvát, rác meg oláh szemtelenkedések egész özöne támad ellenünk most is Csak alig pár nap előtt vetettek börtönbe hazaárulás bűne miatt szerbeket és horvátokat, kik első szent királyunk birodalmá­ban velünk nemcsak egyenlő jogokat, de gyakran kiváltságo­kat is élveznek. István királyunk megszentelt koronájának mai vi­selője ellen épp úgy tör az ádáz nemzetiségi elfogultság, mintha ez az uralkodó nekik ellenségük volna, mintha ez a magyar haza nem volna az ő hazájuk is egye­dül e világon s mintha a magyar alkotmány nem védené őket jo­gaikban egyenlően velünk, akik nekik, a jövevényeknek hazát, jólétet adtunk, akiket dédelge­tünk s akik ezért azzal fizetnek, hogy vad dühhel támadnak leg­jobb édesanyánk e magyar haza, szent István birodalma ellen. Nagy, nehéz küzdelmet foly­tatott a magyar nemzet 900 éven keresztül. Holnap, a szent király nagy ünnepén visszatekintve a lefolyt századokra, önkéntelenül imára kulcsolódik kezünk. Áldjuk emlékezetét annak a dicsőnek, kihez hasonlót kora nem szült, ki Magyarországot európai ál­lammá tette, örökéletet biztosítva népének e vérrel szerzett földön, ha ez a nép hü marad első szent királyának politikai hagyományai­hoz. Ebben az esetben élni és Hangos beszédű náció. De a finánca udvarias. — A határon megkérdezte van-e elvámolni valóm, amire én — találomra — nem et intettem s az elég volt. Cigaró után tudakozódva, megkínáltam honi portorikóval, amit con amore el is fogadott, meg is gyúj­tott, el is szívott. Már a francia finánc goromba, miképen a pokróc. Nincs a bagázsiának olyan rejteke, ahová be ne kotorászna s mert a táskában, a rokkom zsebében egy törött szivart talált, elkezdett prédikálni a francia finánc reglamáról, ami hogy igen szép lehet, elhiszem, de egy álmat­lanul töltött éj reggelén hallgatni förtelmesen unalmas. Megvallom, a francia szeretetreméltóság nem álta­lános, legalább is nem a fináncaiban. Hiszen kevesebb szóból is ért a ma­gyar annyit, hogy mit szabad kivinni, mit nem s a tourista zsebében mi a ménkűt keres. Bezzeg a csempészekkel már nincs olyan legény a talpán, pedig száz express vonat utasai nem fenye­getik a francia kincstárt annyi kár­ral, mint egyetlen csempészbárka, a melyet három-négy piráta dirigál át virágozni fog szent István biro­dalma ! Egylet-alakulás. — A „Zemplénmegyei Pénzintézeti Tisztvi­selők Szövetsége* megalakulása. — — aug. 16. Sátoraljaújhelyben f. hó 16-án a „Zemplénmegyei Pénzintézeti Tiszt­viselők Szövetsége“ címmel uj, nagy- rahivatott egyesület alakult meg, melynek célja a Magyarországi Pénz­intézetek Országos Szövetsége veze­tése alatt a vidéki pénzintézeti tiszt­viselői kar érdekeinek képviselete, társadalmi és anyagi helyzetének ja­vítása, tagjai szakképzettségének elő­mozdítása. Az egyesület székhelye Sátor­aljaújhely lett s az uj egylet itt is tartotta alakuló ülését f. hó 16-án a városháza tanácstermében úgy a hely­beli, mint a vidéki pénzintézeti tiszt­viselők nagy számban való részvé­tele mellett. Az alakuló gyűlésen a helybeli pénzintézetek tisztviselői közül ott voltak: Widder Gyula, Szőllősy Ar­thur, Klein Andor, dr. Havas Ber- thold, Waller Aladár, Reichard Dénes, Hirsch Albert, Görgey Lajos, Kovács Zoltán, Lefkovics Jakab, Pallay Jó­zsef, Radó Ódon, Rudaly Aladár, Kroó Albert, Nemes Jenő, Deutsch Ármin, Schwarcz Lajos, Deutsch Nándor. A vidékről dr. Hantos Ele­mér (Budapest,) Czira Endre, Kovács László (Debrecen), Gál Antal (Monok), Nánássi László (Nagykálló), Bódy Győző (Nagymihály), Hajduezky Ist­ván (Tolcsva), Barna Miksa (Mád), Reizman Herman (Tokaj), Acél Izi­dor (Királyhelmec.) Megjelent az alakuló ülésen dr. Búza Barna orszgy. képviselő is. Klein Andor, a szövetség szer­vezője, ki Pallay Józseffel együtt buzgólkodott a megalakítás előkészítő a félelmes helyeken, bővében min­dennek, amitől vám járna. De hát ilyen a birokratikus böl­csesség. A gazdag Franciaország fél egy­néhány cigarettától és mihaszna Andrásokat tart Ventigmiliában a végből, hogy az utasokkal zsémbel- jenek. Monte Karlóban pihentem — csaknem 48 órai nt után — egy ke­veset. Furcsa város. Ha ugyan vá­rosnak nevezhetni egy csomó hotelt, pensiót, kávéházat, kioszkot s több effélét. Itt mindenki vendéglős vagy olyasféle. Az itteniek a miatyánkban nem a mindennapi kenyerüket, ha­nem az évenkinti száz meg százezer vendéget kérik. Mondják, hogy Mo­naco vára a középkorban tengeri rab­lók fészke volt. Úgy látszik fátuma üldözi most is, csakhogy most már a vár lakói beérik a tengerparttal is. Hanem szép és nagyszerű a hely, ahova a fólvilág gazdag emberei hoz­zák a pénzüket elnyerettetós okából. Majd többet róla nyugodt időben. Lapunk mai száma 4 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom