Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)
1908-12-19 / 102. szám
Sátoraljaújhely, 1908. December 19. 102. (4806.) Harminchatodik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer saerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nyöélérben minden garmond sor 80 AH. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLEBT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. —— Hirdetési díj : Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Fúzió és annexió. — dec. 19. Egész Magyarországon ez a két szó hangzik most szerte: fúzió és annexió. Mindkettőnek rendkívül nagy jelentősége van. — Mondhatni történelmi időket élünk, nagy események néznek ránk a közeljövőben, amely megszüli azt a régen várt helyes kialakulást. Megírtuk mi már három év előtt, hogy a kialakulásnak be kell következnie és pedig olyan értelemben, hogy a magyar nemzeti érzelmű pártok kebeléből egy hosszabb életre hivatott kormány állíttassák össze, de természetesen a kormány alakítást megelőzőleg magának a parlamentnek kell a nemzeti érdekek alapján akként megerősödnie, hogy egy minden tekintetben erős és kormányképes többséget képezzen a nemzeti érdekek védelmére alakulandó kormány támogatására. A levegőben van nálunk, feltétlenül érzi annak szükségességét mindenki, hogy a magyar nemzeti érdekeket védelmező pártoknak fúzióra kell lépniök. Csakis ennek a fúziónak létesítésével képzelhető el azután olyan parlament, melyben sem túlzóknak, sem fanatikusoknak nem lesz helyük, de amely parlament erejének tudatában s maga mellett látva a nemzet osztatlan többségét, képes lesz olyan műveletek keresztülvitelére, melyek után régóta vágyakozik nemzetünk. Az igazán nagy alkotások a fúzió alapján létesülendő kormánynak a feladatát fogják képezni. Hogy a fúzióban milyen programra alapján egyesülnek majd a pártok, azt ma még korai dolog lenne feszegetni. Egy elen- gedhetlen kellék van: az uralkodóval való harmonikus egy- gyüttmüködés. Igen természetes, hogy az uralkodó túlzásokba csapongó, vagy arra hajlandóságot mutató parlamenti pártokkal bizalmi összeköttetésben sohasem fog állani. Kívánatos a pártok fúziója nem csak politikai, hanem nem zeti szempontból is. Mert a nemzet csak akkor fejtheti ki teljes erejét és akkor imponálhat az osztrák sógornak, ha bebizonyította, hogy egyesülni mindenkor kész és képes. Minthogy pedig súlyosabb elvi differenciák a mai parlamenti pártokat ténylegesen és lényegileg nem választják el egymástól: remélhető, hogy a mindnyájunk által óhajtott fúzió rövid időn belül létre is fog jönni. Ami a másik idegen szót illeti t. i. az annexiót, arra nézve röviden csak annyit jegyzünk meg, hogy elhibázott lépésnek és külügyi kormányzatunk részéről a magyar nemzeti érdekek nagy mellőzésének ismérveit tapasztaljuk ebben az annyira fontos kérdésben, hogy a silány és értéktelen hegyes tartományt, melyet harminc évvel ezelőtt már úgy is sok és drága magyar véren vettünk meg, újból megakarják velünk fizettetni. Százötven millió márka kárpótlást kér Törökország : hogy miért, mi nem tudjuk. A véráldozat pedig szintén Magyarországot terheli legelsősorban, mert annyi esze van a sógornak, hogy a saját bőrét nem viszi a vásárra. Elviszik a mi fiúinkat, magyar vér áztatja a nyomorult sziklás talajt, de ebből akárkinek lehet haszna, Magyarországnak azonban semmi. Külügyi kormányzatunk ezt a kérdést igen alkalmatlan időben és igen tapintatlanul hozta felszínre. Kívánatos, hogy a magyar kormány bölcsesége találja meg azt a módot, amely ezt a ma még nem rokonszenves szót: annexió, legalább is türhetővé tegye a nemzet szeme előtt. — dec. 19. Katholikus lelkészek kongruája. A kormány beterjesztette a képviselőház elé a katholikus lelkészek fizetés kiegészítéséről szóló (kongrua) törvényjavaslatát, mely lelkészkedő papságunk régi óhajtását valósítja meg, amidőn a bevett vallásfelekezetek lelkészeinek évi jövedelmét minimum 1600, a segéd lelkészekét pedig minimum 800 koronára egészíti ki. Éhez a fizetéskiegészitésekhez úgy a vallás alap, mint a nagyobb jövedelmű katholikus egyházi hatóságok (püspökök, káptalanok) hozzájárulnak. Ürömmel látjuk a törvényjavaslatban ama rendelkezést, hogy a fizetéski- egészitésben az állam kormány csak a magyarul tudó lelkészeket részesítheti, s csak nagyon méltánylást érdemlő esetekben tehet ez általános szabály alól kivételt. Nemzeti szempontból igen nagy hordereje van e kérdésnek, mert elérkezett az ideje, hogy az államkormány vasmarokkal szorítsa a torkát azoknak, akik még mindig nem akarnak a magyar állam eszmével kibékülni, de ugyanez az államkormányzat egyúttal biztosítsa is a közérdekért sokat fáradó hazafias lelkészt kar tisztességes megélhetését. A viszonosság elve is érvényesül ennek a törvényjavaslatnak keresztülvitelénél, mert a református lelkészek kongruája már évekkel ez előtt rendeztetett s igy a kath. lelkészek sokszor hangoztatott panaszai is végre igazságos és méltányos megoldást fognak nyerni. A felvidék tanügye. Valami beteges májú ur nagy elkeseredéssel ir a H. és V. cimü lapban a felvidéki tanügy állapotáról. Elpanaszolja, hogy ott évek óta semmi sem történt stb. A nevezett lap legközelebb megjelent számában egy — amint az Írásából látszik — beavatott tollú ember teljesen tönkre silányitja a „Felvidéki“ aláírással ellátott kesergést s kimutatja, hogy igen is történt nemcsak valami, hanem történt sok, a vármegyei felső vidék tanügyének előmozdítása tekintetében a legutóbbi, mondjuk három év alatt. Ezen időn belül szerveztetek a kirendeltség, ez idő alatt épült a felvidéken több uj állami iskola s ami legfőbb, rendbehozatott a községi iskolai alapvagyonok zilált ügye. A homonnai kirendeltség területén annak buzgó vezetője példás fegyelmet tart s oly hazafias szellemben irányítja a felügyelete alatt álló népiskolákat, hogy azért csak a legnagyobb elismerésre érdemes. De még egyéb is történt, amint azt Meczner Gyula főispánnak a törvényhatóság dec. 15-én elmondott beszédéből megjegyeztük: 7 községben létesült uj állami iskola s2 községben óvoda. Uj tanitói állás száma 171-el szapo- rittatott, főleg a felvidéken s a jelenlegi kultuszminiszter felekezeti tanítók fizetéskiegészitő és korpótlóid államsegélyére 253,000 koronát ad évente Zemplén vármegyének, amelyből túlnyomó rész a felvidéki felekezeti tanítók javára esik. Tehát mégis csak történt valami. Például folyó hó 14-én is a népnevelési bizottság ülést tartott a vármegyeházában Meczner Gyula főispán elnöklése mellett, ahol alaposan megvitatták minden község tanügyét. Tehát történik valami . . . Az uj bortörvény életbeléptetése. A borhamisításnak és hamisított bor forgalomba hozatalának tilalmazásá- ról szóló 1908. XLVII. t.-cikket a király szentesítette és azt az Országos Törvénytárnak a mai napon megjelent számában közzétették. A törvény január 1-én lép életbe. fi vármegye téli közgyűlése. — dac. 15. A téli közgyűlés mint előrelátható volt, belenyúlt a második napba is. Mi pedig minden igyekezetünk mellett sem adhattuk le a közgyűlés teljes folyamatáról szóló tudósítást a maga egészében, mert három közgyűlésről kellett multi lapszámunkban referálnunk. Az első nap maga annyira bőséges volt eseményekben és érdekes tárgyakban, hogy azt egy gyorsan készült hírlapi tudósítás keretébe beszorítani nem is volt lehetséges. Amint a komoly munka véget ért, a zöld asztal mellől a fehér asztalhoz ültek át a vármegye előkelőségei, kiket Meczner Gyula főispán december 15-én délben ebédre hivott meg. 80-an voltak jelen úgy a helyi vezető emberek, mint a vidéki előkelőségek közül az ebéden, mely barátságos hangulatban a késő délutáni órákig tartott. Tárgyaltattak még a közgyűlés első napján a következő ügyek: Nagygéres község rakodóhelyet építtetvén s ezen építkezéshez 21,300 koronát ad a község. Ezt az összeget váltókölcsön utján fedezik s ehez a törvényhatóság megadta a községnek a jóváhagyást a tiszti főügyész előterjesztése alapján. A nagymihályi közkórháznál tüdőbetegek ápolására alkalmas pavilion építése terveztetett. A belügyminiszter értesitolte a törvényhatóságot, hogy hajlandó a tervezethez hozzájárulni s egyben az építkezés céljaira 60,000 koronát folyósított. A Buttler-fóle katonai iskolai alapítványra a múlt éven nem volt pályázó. Ebből folyólag a honvédelmi miniszter értesítette a törvényhatóságot, hogy az alapítvány kamatait a tőkéhez csatolja. (Sajnos, egy magyar katona tiszttel kevesebb van.) Szabolcs vármegye átiratot intézett az iránt, hogy a biztositó társulatok jövedelmükből bizonyos összeget juttassanak a tüzoltóegyesületek céljaira. A törvényhatóság pártolással járult hozzá az átirathoz, Homonna, Mezőlaborc és Sztropkó járásának főszolgabirái aziránt kérvényeztek, hogy járásaik kerekittes- senek ki akként, a mint a községek geográfiai fekvése azt kívánatossá teszi. A törvényhatóság kiadta az előterjesztést az illetékes főszolgabíróknak az érdekelt községek meghallgatása s részletes kimutatások készítése végett. A sátoraljaújhelyi Mezőgazdasági bank r. t. felebbezést nyújtott be a m. kir. belügyminiszterhez leendő felterjesztés végett, hogy az 1909. évre az árvapénzekből oda nem helyeztek el mit sem. A törvényhatóság mint most alakult banknál, melynek üzlet forgalmáról még értesülései nincsenek, nem helyezhetett el árva- tári pénzeket s a felebbezést visszautasította. A nagymihályi takarékpénztár pedig átirt a törvényhatósághoz, tudatván, hogy amennyiben pénzbőséggel bir, az árvapénzekre nem reflektál. Tudomásul vétetett. (Még pedig örvendetes tudomásul, hogy végre olyan intézet is van ebben a mai pónzszük világban, mely pénzbőségről panaszkodik.) Mándy István nyugalmazott szol- gabirónak, ki hosszas betegségére való tekintettel segélyért folyamodott, az állandó választmány javaslata alapján 200 kor. segélyt szavazott meg a közgyűlés. Ezzel az első napi közgyűlés déli 12 órakor elnöklő főispán megél jenzésével véget ért s a zöldposztós asztalokat fehér abroszokkal vonták be a huszárok, mert a főispán 80 terítékű ebédet adott, amelyre hivatalosak voltak a következők: Dókus Gyula, Thuránszky László, dr. Szirmay István, dr. Löcherer LőLátta-e már az üzletet iLlmáiSÍ-nál nappal ? Ha nem látta, jöjjön oda, de most mindjárt, hamar! Most érkezett téli áru, Karácsonyi diszmű áru. Olcsón adnak mindenkinek Szőrme boát, téli inget. Női táskát olcsón vehet Úgy hívják, hogy Rüdikeket. Szóval mindenféle dolgot Áron alul kaphat most ott.
