Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)

1908-07-18 / 58. szám

Sátoraljaujliely, 1908. Julius Í8. 58. (4762.) Harminchatoclik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán ós szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Köziratokat nem adunk vissza. Nyilttórbon minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 6 kor negyedévre 2.50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. —­Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. A novella. — jul. 18. Maholnap a síró gyerekeket is ezzel a szóval csititják el a központi tejcsarnokosok : novella. Fogalommá vált valósággal s olyan vita tárgyát képezi ez a novella szerte ez országban, hogy ma lehet mondani lefoglalta saját részére a közfigyelmet. Mert el­végre is sok a szegény ember. Nemcsak az adós sok, de sok a hitelező is. Ha pedig az adós pácba kerül, ezt a kedves hely­zetet a hitelező is alig mellőzheti. Hitel nélkül nincs kereskedelmi és ipari élet Magyarországon, mert ma még nem vagyunk be­rendezve a készfizetésekre sem adósok, sem hitelezők. A baj tehát egyenlően fogja sújtani minden rétegét a társadalomnak. A kisiparos vagy kereskedő nem mer hitelezni, mert fél a vevő esetleges abbeli jószándékától, hogy ez él a törvényben garan­tált védelemmel s igy kielégítési alap nincs. Az az úgynevezett becsület és szótartás pedig ma már csak szótári fogalom, melyet in praxi apró pénzre fölváltani nem lehet. Ha azonban a kisipa­ros és kereskedő beszünteti a hitelezést: nem csinál forgalmat ő sem; becsukhatja a boltját. Mert a hitelezés, mint forgó tőke segítette őket, abból tengődtek s ha ezer koronájuk künn volt s arra hetenkint százat inkasz- szálhattak, akkor az üzlet me­nete föl nem akadt. A kereskedő vagy iparos is úgy törlesztgette váltóit, mint törleszti azt náluk a kis vevő. A pénz forgandósága és mentői többszöri megfordulta szab irányt és ad lendületet a napi forgalomban. Ha gyakrab­ban, sűrűbben lehet a pénzt for­gatni, az bár kisebb % mellett is, de gyakoribb s mondhatni biztosabb jövedelmet jelent. A bankok s főleg a vidéki pénzintézetek amaz állásfoglalása, melyekről helyenkint hir érkezik : egyszerűen őrültség. Hacsak tel­jes anyagi romlásba nem akarják ők maguk kergetni az ország lakosságát, akkor éppen nekik kellett volna kezdettől fogva arra a bizonyos várakozó állás­pontra helyezkedni s bevárni a dolgok teljes kialakultát. Véle­ményünk e tárgyban az, hogy néhány gyengébb intézet alkalom- szerüleg kihasználja a helyzetet, pénzeit bevonja, kis exisztenciá- kat tönkre tesz ezer számra, de hogy használ-e e manőverrel a köznek : arra nem felelünk igen­nel. A novella, — dacára annak, hogy mondhatni kétségbeejtő helyzetet teremt hazánkban az átmeneti idő folyamán, — min­den okoskodás dacára is nagyon üdvös törvény. Egészségesebb, be­csületesebb állapotot fog teremteni. Majd mutatkoznak annak jó kö­vetkezményei későbben, csak nem kell előre elsiratni azt, a mit ma még nem látunk. Minthogy pedig a novellát a homestead is nyomon fogja kö­vetni már a legközelebbi parla­menti ülésszakban, — amely tör­vény szerint a kisbirtok s annak felszerelése angol mintára men­tesítve lesz a végrehajtás alól, — természetes, hogy a vidéki kis bankok főleg ezért ugrálnak ós zaklatják adósaikat időelőtt, bevonni óhajtván összes köve­teléseiket, nehogy a homestead váratlan életbeléptetésével kép­zeletük szerint a fedezeti alap elvonassék tőlük. Helytelen és kárhozatos a bankok eme felfogása főleg vi­déken. Mert itt minden egyes adósukat személyesen ismerik, azok erkölcsi és anyagi megbíz­hatóságáról kellően tájékozva vannak. Jól tudják, hogy a leg­kisebb adós sem hurcoltatja ma­gát, sem szegénységét dobraüttetni s csuffátétetni nem engedi. Van még erkölcsi biztosíték is, amelyre szintén lehet sőt kell építeni. Ha ez nem lett volna alapja eddig is jószerint kereskedelmi s hitel- rendszerünknek, akkor ott sem állanánk, ahová nagy küzdelmek árán eljutnunk végre sikerült. Régi jó mondás az : minden törvény jó, csak jól kell alkal­mazni. Sehol nem volt jobban helyén való ez a feltétel, mint a novellánál. Ha jól lesz végre­hajtva s ha a felek megértik egymást, egy egészségesebb, jobb közgazdasági helyzet alakul ki ez országban. Ha marakodni fo­gunk : bele törhetik a bicskánk e kemény dióba. Inkább az előbbit válasszuk tehát!- jul. 18. — Meczner Béla üdvözlése. Azon alkalomból folyólag, hogy a király Meczner Béla zemplénvármegyebeli nagybirtokost, a királyhelmeci kerület képviselőjét, Zemplén vármegye tör­vényhatóságának s közigazgatási bi­zottságának tagját főrendiházi taggá nevezte ki: Meczner Gyula főispán a közigazgatási bizottság legutóbb tartott ülésén előterjesztést tett az iránt, hogy a kitüntetettet, mint a közigazgatási bizottságnak is illusz­tris tagját a királyi kegy eme fényes megnyilatkozása alkalmából a bizott­ság üdvözölje. Főispán indítványát egyhangú határozattal s nagy lelke­sedéssel fogadta el a bizottság, Meczner Bélát kitüntetése alkalmából üdvözli s az erről szóló jegyzőkönyvi kivo­natot neki megküldeni határozta. Nagy adomány a sátoraljaújhelyi róm. kath. egyháznak. — jul. 18. A sátoraljaújhelyi róm. katb. egy­ház nemes lelkű kegyurnője gr. Wallis Gyuláné szül. Somogyi Ilona grófnő, a sátoraljaújhelyi róm. kath. templom újjáépítési céljaira újabban 20,000 koronát adományozott. Egyúttal az egyháznak ajándékozta a „Nómahegy korcsmát“ és állást a hozzátartozó 3—4 holdnyi területtel, mely ajándé­kozás legcsekélyebb számítással is 10,000 korona értéket képvisel. Ez utóbbi adományt kálvária építés cél­jaira tette a nagylelkű patrona, ami ha megvalósulhat, nagy hatással lesz a vallásos buzgóság fokozásán kívül Ujhely idegen forgalmára s ezzel kapcsolatban ipari- és kereskedelmi fellendülésére is. Meghatottan, hálás szívvel áll a nagy tömeg az ilyen adományozás tudomásul vételénél. A holt kéz, a sokat gúnyolt mágnás sereg egy jó- lelkü tagja ime segélyére siet a pat- ronatusa alatt álló hitközségnek, hogy a rendkívül türhetlenné vált helyze­ten mielőbb segítsen. Nagy gondját képezte mindenkor a saujhelyi rk. egyházközség elöljáró­ságának a templom átépítése. Pár év­tized óta lehetetlen állapotok uralkod­nak itt. A nép nem hogy nem fér a templomba, de felerészben sem fór. Ezt a képtelen helyzetet orvosolni eminens feladatául tűzte ki az egy­házközség buzgó plébánosa, Bes­senyei István, aki maga is Széchenyi István áldozatkészségét követve egy évi teljes jövedelmét felajánlotta a magasztos célra. Bizonyára azzal a hátsó gondolattal, mint Széchenyi, hogy ezen idő alatt nem aggódik megélhetése miatt, mert barátai majd csak eltartják. Talán a sátoraljaúj­helyi barátai is adnának neki szállást és élelmet ilyen ajánlat ellenében, mert igy ők is részesei lennének a nemes lelkű adománynak. Lapunk nem régiben foglalko­zott külön közlemény keretében azzal: mik a Bessenyey tervei a templom ugyanis egy hatalmas és tágas épületet akar a vármegye székhelyén s legnépesebb hitközségének használatában látni. Újjá akarja alakítani a templom alatti épületeket is s e tervének keresztül­vitele nagyban hozzájáruland Ujhely eszthetikai fejlődéséhez. Ügybuzgalma nem maradt siker télén. A templomépités céljaira min­den forrást igyekezett igénybe venni. S bár a hivő közönség sem maradt el az adakozásban, de a kegyurnő látva Bessenyei plébános buzgalmát, szintén fokozottan járult a szent cél előmozdításához. Egy Ízben már adott a nemes lelkű grófnő 50,000 koronát a templom építésre, most ez újabb főúri bőkezűségét dicsérő adománya egy hatalmas lépéssel vitte közelebb a templom építés tervét a megvaló­suláshoz. Hálás elismerés illeti őt ezért; mert habár a sors bővebben megáldotta is javaival, de nem min- d nki tudja a rendelkezésére álló ja­vak fölöslegét valóban közhasznulag gyümölcsözte tni. Hogy mily nemes intenciói van­nak gr. Wallis Gyulánénak, azt ado­mányának második része bizonyítja. Aki ismerős a viszonyokkal több helyütt s tudja mit jelent egy-egy községre nézve az, ha ott Kálvária van: az fogja tudni kellően méltá­nyolni az adomány becsét; annál in­kább, mert az ajándékozott terület úgy földrajzi, mint közlekedési szem­pontból gyönyörű és értékes s idővel Ujhelynek legszebb helyévé válhat, hol a vallásos buzgóság szavain kí­vül a közönség iránt oly nagy jóin­dulattal viseltető adományozó emlé­kezete is áldva lesz az idők végéig. Amin segíteni kellene. — Adalékok Sátoraljaújhely közegészségügyi viszonyaihoz. — Sátoraljaújhely, 1908. julius. 17. Á megfigyelések tudvalevőleg tapasztalatokra vezetnek. Az, aki Sá­toraljaújhely város belterületén séta­idejét tapasztalatok szerzésére szánja, nagyon érdekes megfigyeléseket tehet minden irányban s olyanokat, melyek Sátoraljaújhely város közegészség- ügyi viszonyait felette jellemző és ér­dekes tapasztalatokra vezetnek. Közegészségügyi állapotaink Sá­toraljaújhelyben tudvalevőleg nem kedvezőtlenek s nem elszomorítók, de kétségtelen, hogy ezen a téren is vannak olyan tennivalóink, melyeket a magasabb szempontok teljesíteni kívánnak. Hogy vannak : épen a meg­figyelések bizonyítják, melyeket az illetékes körök figyelmébe ajánlunk. Biztosak vagyunk abban, hogy azo­kon a helyeken, hol a tarthatlan ál­lapotokon segíthetnek, segíteni hiva­tottak : nem fognak szavaink elhang­zani eredmény nélkül. A megfigyelések kívánatossá te­szik, hogy Sátoraljaújhelyben a piaci élelmiszer árusítók szigorúbb ellen­őrzés alatt álljanak. Különösen szi­gorú ellenőrzést igényelnek: a piaci gyermekcukorka és sütemény eláru­sítók. A piacon vagy kapuk alatt lépten-nyomon szembetűnnek ezek a cukor, vagy sütemény elárusítók, kik­nek a gyermekek köréből nagy vevő­közönségük van: amint az asztalra kirakott s legyek által valósággal el­lepett cukraikat, süteményeiket áru­sítják. Lapunk mai száma 8 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom