Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)
1908-11-11 / 91. szám
Sátoraljaujbely, 1908. November íí. 91. (4795.) Harmincliatodik évfolyam. rr Megjelen hetenkint kétszer szerdán ós szombaton este. Szerkesztőség és kiadohiratal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyilttárben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kői negyedévre 2.50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. 6róf ilndrássy Gyula törvényjavaslata. — nov. 11. Andrdssy tehát beváltotta szavát. Ma a képviselőháznak beterjesztette a választási reformot. Nagy esemény, korszakalkotó. De magánál a javaslat tartalmánál fontosabb körülmény az, hogy Andrássy beválthatta szavát. — Mert az a javaslat, amelyet Andrássy ma beterjesztett, hála a magyarok Istenének, nem ugyanaz, amelyet az előző kormány kontemplált. A Kristóffy-féle javaslat, mely az általános választói jogot megkonstruálta, egyenesen a magyar szupremácia és mondjuk ki magyarán, a függetlenségi pártot alkotó magyar többség ellen volt kigondolva. Fortélya abban rejlett, hogy az első tekintetre az Írni és olvasni tudáshoz kötött, egyenlő szavazati jog megadta a magyarságnak az abszolút többséget, de el volt titkolva, hogy a magyarság abszolút többsége az irni és olvasni tudás alapján már csak igen csekély mértékben gyarapodhatott, ellenben a nemzetiségek számára, melyek között az irni és olvasni tudók száma óriási percentet tett ki, nyitva maradt az ut arra, hogy a magyar többséget nem is hosszú idő alatt a választójog megszerzése által mind szükebbre zsugorították össze. Ehhez járult még az a gonosz számítás és fájdalom, nem alaptalan feltevés, hogy mig a magyarság egymás között könnyen meghasonlik, mert hisz a magyarság körében is találkozott elég ember, aki az előbbi kormány szekerét tolta s mig a szociáldemokrata elvek alapján a munkásság nagyrésze is, mely magyarnak vehető, nem a magyarsághoz húz, hanem in- ternacionális elveket val: nagyon is valószínű volt, hogy a Kris- tóffy által tervezett választási reform alapján 20—21 év múlva oly többség keletkezik Magyar- ország parlamentjében, mely a magyar nemzeti államöt, mint eszményt nem csak, hogy nem tűzi maga elé, hanem a federált állam monstruózus bálványát állítja fel. Az a javaslat, melyet Andrássy ma benyújtott, ennek a rettentő veszedelemnek egyszer s mindenkorra elejét veszi. És pedig elejét veszi a király hozzájárulásával, elejét veszi a nemzet és korona között újra feltámadt azon összhang erejénél fogva, hogy itt Magyarországon, igenis, az államot fentartó nemzeti elemeket illeti meg a vezetés, mely senkit ki nem zár azon jogokból, melyek minden magyar állampolgárt megilletnek. Az Andrássy-féle törvényjavaslat, ha Andrássynak zseniális koncepcióját jelenti is, nem tekinthető egy egyén javaslatának, hanem abban kifejezésre jut az a nagy politikai összhang, mely a koalíciós kormány vezető emberei közt fennáll és hogy a javaslat ilyen preciz, világos, demokratikus, az általános választói jognak megfelelő és a mellett mégis garanciát nyújt arra, hogy nem a sötétbe való ugrása és a hatalomnak nem olyan elemekre való átruházása, melyek a nemzeti államra nézve részben veszélyesek, részben megbizhatla- uok : ebben Andrássy mellett épp oly érdem illeti meg Kossuth Ferencet, gr. Apponyi Albertet, Wekerle Sándort, gróf Zichy Aladárt, mint a függetlenségi párt, az alkotmánypárt és a néppárt többi vezéremberét. Ezeknek egyetértése és a célban és eszközökben való lelki összeforrása nélkül talán nem sikerült volna áttörni azt a ligát, amely úgy Magyarországon, mint Ausztriában és a monarchia határain kívül is minden lehetőt elkövetett arra, hogy a választóreform ebben az alakban létre ne jöjjön, amely mindent elkövetett arra, hogy a választási reformra obligót vállalt koalició- nak egyáltalában semmiféle választási reform ne sikerüljön és amely az erőszaktól sem riadva vissza, útját akarta állani annak a diadalnak, melyet az fejez ki, hogy Andrássy beváltotta szavát és még inkább az, hogy beválthatta szavát. Itt csak azokat az alapelveket akarjuk megvilágítani, amelyek Andrássy számos eddigi nyilatkozatából már ismertek. Legelőször is és pedig a legör- vendetesebb alakban az ötlik szemünkbe, hogyha ebben a javaslatban nem is valósulhatott meg sokaknak az az édes álma, hogy a választói jog kizárólag a magyarul irni és olvasni tudáshoz köttessék, de államférfim tapintattal és nagy politikai okossággal van benne exponálva minden fontos momentumnál az állam nyelve és megtaláljuk benne a biztosítékot, hogy tizenkét év múlva mindenkinek, aki szavazati jogot akar nyerni, tudnia kell magyarul irni és olvasni. Addig, mig ez az idő bekövetkezik, képviselővé nem választható az, aki nem tud magyarul (II. §); az összeiró küldöttség tagja nem lehet az, aki magyarul nem tud (32. §); a központi bizottságok minden hirdetményüket, melyek a választásokra vonatkoznak, az állam nyelvén adják ki és e mellett a nemzetiségi vidéken azok nyelvén is (49. §); a képviselőválasztáskor a választási és szavazatszedő küldöttségek csak olyanokból állhatnak, akik magyarul tudnak (84. §); a központi választmány hirdetményeit magyar nyelven adja ki (86. §); a nemzetellenes zászlók, jelvények használata tilos (128. §); és tizenkét év múlva a magyarul irni, olvasni tudás, mint legfőbb cenzust biztosítja a 144-ik szakasz. Amit Andrássy a pluralitásban megkoncipiált, az lehetetlenné teszi, nemcsak hosszú, hanem örök időre, hogy Kristóffy-féle ravaszság a választók számát a magyarság rovására szaporítsa, mert ha maga Andrássy is az irni-olvasáshoz köti a választói jogot, de a pluralitásban gondoskodik arról, hogyha a nemzetiségi izgatok neki is feküsz- nek, hogy a mai analfabétákat irni, olvasni megtanítsák, mindezen erőlködésekkel nem nyomhatják le azt a fölényt, melyet a magyar elem hasonló verseny által a pluralitásban meg tud magának szerezni. írni, olvasni mindenki megtanulhat néhány év alatt, de azokat a feltételeket, melyek a pluralitáshoz vannak kötve, egy két év alatt meg nem szerezheti. A magyarság előtt tehát nyitva maradt az ut, hogy a versenyt megállja és a versenyben győztes maradjon. Es ha a javaslatot és annak intézkedéseit figyelmesen végig olvassuk, tisztán áll előttünk az az indok, amely Andrássyt arra vezette, hogy a magyarság szupremációját csak a pluralitás által látja biztosan megvédettnek és ha kijelenti, hogy javaslatával áll és bukik: ezekben a szavakban nemcsak Andrássy államférfim egyénisége, hauem rendíthetetlen hazafisága és magyarsága is megnyilatkozik, de amellett, hogy Andrássy javaslata a magyarság szupremációját biztosítja a legigazságosabb és legnagylel- kübb minden állampolgárral szemben, akik nem magyar ajkúak. Mert a pluralitást nem úgy alkotja meg, hogy ebből ki legyenek zárva. A pluralitás mindenkinek hozzáférhető és ezért demokratikus. Nincs olyan nemzetiségi polgár, nincs olyan szociáldemokrata munkás, aki szorgalmával, munkájával a pluralitást meg ne szerezhetné. Tehát Andrássy javaslata senkit ki nem zár azokból a jogokból, melyeket a magyarság érdekében konstruál, csak szabad versenyre hívja fel őket. A magyarságot nem privilégiumok által védi meg, hanem azon értelmi fölény által, melyet a magyarság már eddig elért és amiben jogosítva van ennélfogva és vagyoni erejénél fogva, a vezetést vindikálni és megtartani és hogy Andrássy annak a kötelezettségnek, hogy javaslata igazán általános legyen meg is felelt, ezt igazolja az, hogy az analfabétáknak is megadta az indirekt választói jogot. Ma tehát a helyzet úgy áll, hogy egy oly választási rendszerből, amely a különböző aránytalan cenzusnál fogva egész Európában a legszűkebb körű volf, megtörténik ez átmenet az általános szavazati jogra olyanformán, hogy minden állampolgár, aki 24 évet betöltött, birni fog szavazati joggal és ennek dacára az átmenet nem a sötétbe való ugrás, nem a magyar nemzeti állam alapjának megrenditése, hanem egy olyan jogfelosztás, melylyel minden állampolgár belép az alkotmány sáncai közzé, de oly jogosztás keretében, a melyben az állam vezetésére elő nem készített, tanulatlan, tudatlan tömegek, melyben az állam nemzeti jellege ellen feluszitott tömegek nem robbanthatják fel azt az állami erőt, melyben ők is védelmet, biztonságot, szabadLqmnk mai 6 «Mal.
