Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)

1908-10-14 / 83. szám

Sátoraljaújhely, 1908. Október 10. 82 (4786.) Harminchatodik évfolyam.---ÍÜS----------­Megjelen hetenkint kétszer szerdán 6s szombaton este. Szerkesztőség ős kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyílttériben minden garmond sor 30 üli. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. —— Egyes szám ára 10 fillér. •— Hirdetési díj : Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. fi büntető tőrvény novellája. — okt. 10. A magyar büntető törvény- könyv, a hires Csemegi codex, (1878. évi V. t.-c.) egyike volt eddig is ama kiváló alkotások­nak, melyet tanulmányoztak so­kan a külföld legjelesebb jogá­szai közül, bogy az ebben lefek­tetett alapelveket nemzetük ju- dikaturájában érvényesíthessék. Számos olyan § sál találkozunk a legmodernebb államok büntető kódexeiben, melyeknek eredete a magyar törvénytárra vezet le, amelyek tehát feltétlenül amel­lett bizonyítanak, hogy a nálunk végzett alkotás alapos tanulmá­nyokon s a gyakorlati élet he­lyes ismeretén épült fel. Büntető törvénykönyvünknek Európaszerte elismert kiválósága mellett is voltak azonban hiányai. Megalkotása idején még nem, mert végre is 30—35 évvel eze­lőtt az emberek másként gon- tak s a közviszonyok is : voltak akkor, mint ma a modern fejlődés által teremtett len belül. eg a helyes jogérzékéről iágszeretetéről általánosan magyar birói kar nagyon már a büntető törvény­hiányait ; nagyon érezte a lelkiismeretes biró az ö túlsá­gos megkötöttségét s különben is az újabb kor újabb embereket és újabb bűnöket szülvén : a leg­I ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Elnjennék. Elmennék én barna lányka hozzád, Ha a múltat többé fel se hoznád, Sem örömtől, sem haragtól égve Nem ragyogna arcod istensége. Úgy szeretnék barátoddá lenni, Akit érdek nem fűz hozzád semmi, Aki mégis el-eljárna hozzád, Nézdegéíni halovány szép orcád. Elnéznélek hosszasan, nyugodtan, Mint a tenger lecsilapodottan, Vihar után felnéz a menyboitra, Miután hiába ostromolta. Az égboltról csendes nyári éjen, Ezer csillag pislog le kevélyen, Szemeidből ezer csillag fénye, Vetne sugárt éltem éjjelébe. Ifj. Móricz Lajos. 4 Mese egy el Bem csattant csókról. A .Zemplén® számára irta: Főnyi Ilonka. Emlékszik-e reám ? ... Tudja-e ki vagyok ? ... Egy ember; egy szürke kis por­szem, egy parányi atóm a nagy min- denségben. Egy gondolkozó, érző kis atóm, akinek az útjába tévedt egy­szer egy röpke jobb akarat mellett sem tudtak a birák egyes komplikált esetek­ben lelkiismeretük szava szerint s a jogérzék helyes utján ha­ladni. — Főleg a kiskorú, még semmi élettapasztalattal nem biró bűnösöket sajnálta meg — és pedig joggal — ez a nemes lelkű testület. Belátták biráiuk, hogy a megtévedt fiatal bűnös, akit legtöbbször a körülmények kény- szerhatása inkább hajt a bűnbe, mint az ő saját rósz indulata és elfajultnak még nem nevezhető lelkülete, nem vonható egyenlő elbírálás alá s az osztó igazság keze nem sújthatja azt ugyan akként, mint az érettebb ésszel biró, többnyire már szokásból vagy gonosz rátermettségből bű­nöző eltévelyedettet. Midőn a magyar birói kar kebelében évtizedek tapasztala­tai alapján kialakult egy uj kép, amelyet ők az 1878, évi V. t. cikkben nem találhattak fel, te­hát ítéletük meghozatalánál az ifjukoru bűnösökkel szemben sokszor bizonyos lelkikényszer alatt állottak, akkor a szakiro­dalomban is mind nagyobb tért foglalt el az idevonatkozó nézet­kifejtés, logikai és pszichológiai magyarázat. A magyar birói kar volt az, mely lelkiismeretes mun­kájával a kormány figyelmét foly­ton ébren tartotta e kérdés* a felett s több kiváló jogászuk, külföldi tanulmányok alapján is mind sűrűbben kezdte a feltéte­Emlékszik-e reá ? Igaz, hogy régen volt. Talán épen ma tíz éve. Akkor is ilyen meleg, csillagvilágos augusztusi éjszaka volt. A fürdőben, ahol akkor nyaralt, hang­versenyt rendeztek. A vonzó erő va­lami csodaszép orosz asszony volt, a kinek énekelnie kellett. Eljutott a hire a mi eldugott kis fészkünkbe is, ahol akkor a zászlóaljunk állomáso­zott. Unalmas, kiállbatatlan hely volt s szinte esemény számba ment, ha valami kis kaland véletlenül előfor­dult. Nosza 1 lett készülődés a gar- nizónban. Mindnyájan ott akartunk lenni. Nem riadtunk vissza a nehéz­ségektől ; mulatni, meghódítani a szép orosz asszonyt, ez volt a jelszó. Több mint három óra hosszat kellett kocsin mennünk rossz, hegyi utón. De észre sem vettük jóformán. Egymást heceeltük: ki táncol a szép asszonynyal ? Kire mosolyog majd ? Ki kap tőle egy szál virágot emlékül ? A kapitány szép, délceg ember, biztosra vette, hogy ő lesz a győz­tes ; a főhadnagy „ellenállhatatlan­nak hitte magát s gúnyosan mosoly­gott. A hadnagy: csinos, barna fiú, a bajuszát simogatta s elővéve kis zsebtükrét, megelégedetten konsta­tálta : hogy az ő kis selymes bajusza legyőzi mindkettőt. S én ? . . . Hát én a legfiatalabb valamennyiük közt, az alig húsz éves, bajusztalan, ártat- > lan yermeknézésü k s kadctt mii les elitélésnek, a kiskorú bűnö­sök részére külön bíróságnak s esetleges letartóztatásukra külön fogházak szervezésének szüksé­gességét hangoztatni. Mindezek az üdvös eszmék ma már testet öltöttek. A Cse­megi codex 30 évi gyakorlati tapasztalat után egy novellával bővül, amely mindazon § ait meg­változtatja a nagy, alapvető mun­kának, amely §-ok ma már rész­ben avultak, részben hiányosak s általán a változott életviszo­nyok szempontjából természet­szerűleg egészen más elbírálás alá kell hogy essenek az igaz­ság és helyes jogi érzék mel­lett. A lánykereskedés, az uzsora, a csalás, a hamis bukás s egyéb, a mai modern kor bűnei Cse­megi idejében még gyermekko­rukat élték, mig ma — sajnos, — virágzásnak indultak s még egy rablás vagy emberölés tör­ténik : addig megcsalnak, meg­lopnak, megkopasztanak és a hazából kicsempésznek tízezer embert. Ma ezeket a modern bűnöket kell üldözni megfelelő szigorúsággal. E hó 1-én lépett életbe az 1908. évi XXXVI. t. cikk, a büntető törvény novellája. Jog­szolgáltatásunk egészen át fog alakulni ennek hatása alatt. Az igazság diadalt fog aratni akkor, midőn a megtorlás az igazi hu­remélhettem volna ? Olyasféle gon­dolataim voltak, hogy jobb lenne visszafordulni s otthon a puha ágyban szépeket álmodni. De hát végre mégis csak meg­érkeztünk. Megkezdődött a hangver­seny. Nyitány után a szép orosz asz- szony száma következett. Valóságos virágeső fogadta. Meg voltam lepődve. Olyan szép asszonyt sohasem láttam. S különösen a szemei voltak csoda­szépek. Beszélt velük, simogatott lá­gyan, szelíden, hogy a másik perc­ben gúnyosan mondja: balga ember! Hát beleszédülsz a tekintetembe ? És a hangja? Különös Isten­adomány ; csicsergő, csattogó, bűvös lágy hang. Megujrázták. Nem akart szűnni a taps, mig elő nem jött a szép művésznő. És akkor, amikor az emelvényre lépett, véletlenül rápil­lantottam a mellette levő nőre, aki a zongorán kisérte, csak egy pilla­natra, de az elég volt ahoz, hogy azt a másikat, a csodaszépet ne lássam többé. Egyszerű fehér ruhában, sötét hajában egy szál virággal; ábrándos szemeiben egy egész álomvilággal — ott állott előttem s elhomályosította a másikat fénylő napsugaram. És én egy percig sem gondol­tam többé arra, hogy a szép asszony közelébe jussak; egy vágyam lett: megismerni macát ódoo v>^fv.v,— A szép orosz asszonynak raind­manizmus jegyében vagy a mél­tányos szigorúság kereteiben nyer lefolyást. A napi piac ügye.- okt. 9. Laptársunk a ,Fm. Hírlap* 7-iki számában „Ä napi piac ügye“ cimü közleményében hitünk szerint eltért a közügyek tárgyalását meg­illető tágyilagosságtól. A némileg ködbehelyezett ügy megvilágítása végett szabad legyen nekünk pár vonást a képbe bele­húzni, hogy aztán a véleményünk szerinti helyes konzekvenciákat le­vonhassuk. Ha visszaemlékezni akarunk, tud­nunk kellene, hogy a Kossuth szo­bornak a napi piac terén leendő el­helyezését a vármegyei Kossuth szo­bor bizottság még 1901. évben ha­tározta el és hogy ezen bizottságnak megkeresésére a nemes város közön­sége szinte még 1901. évben egy­hangú lelkesedéssel engedte át a napi piac teret. Igaz, hogy később a bekövetkezett obstrukciós és darabont korszakban — mert a belügyminiszter a napi piactér átengedése végett elébb a napi piac más helyen leendő elhe­lyezését rendelte el: a képviselőtestü­let közbejött izgatásokra és politikai izgalmakra határozatát vissza szivta s a vármegyétől azt követelte, hogy bontássá le a zempléni vitézek em­lékoszlopát s annak helyére állitassa fel a Kossuth szobrot, de az is igaz, hogy 1906. év í '«*n ismét felbuz­dulva a nap ret a Kossuth szobor elhe. - újból készség­gel felajánlom. ..nélkül, hogy ezen határozata ellen bárki is felszólalt vagy felebbezett volna, mely körül­ményre tekintettel is határozta el a nyájunkat bemutattak. Legutolsó vol­tam én. Amikor megfogta a kezem, azt mondta kitűnő németséggel: — ön bizonyára a garnizon ked­vence. Olyan gyermekesen szelíd s mégis kérő a pillantása, hogy lehe­tetlennek tartanám meg nem hall­gatni. Mondja, mire vágyik, az első táncomra, vagy egy szál virágra a hajamból ? — Végtelenül lekötelez a jósá­gával nagyságos asszonyom, de ha olyan kegyes lenne . . . — Nos? . .. — En sokkal kevesebbel is be­érem. Mutasson be annak a fehér­ruhás hölgynek, aki a zongorán ki­sérte. A szép asszony gúnyosan nézett rajtam végig s csak annyit mondott, jobban mondva, mintegy önmagának suttogta: gyerek! De a másik percben már ott áll­tunk maga előtt s a kezét fogtam boldog gyönyörűséggel fényes nap­sugaram I Keringőt játszottak. Lágy, dal­lamos, halk keringőt, és ón átkarol­tam s vittem a sokaságba, soká-soká forogtunk köztük, elszédült s szép feje a vállamhoz ért egy pillanatra, csak egy rövidke pillanatra, de évek boldogságával felért az a perc akkor. Elhallgatott a zene. Kimentünk csillagos éj •ró augusz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom