Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)
1908-09-23 / 77. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Szeptember 23. gyenek, jelentésében minden ilyen községben biztosított helyet, annak felszerelési és használhatási állapotú voltát jelentésében tüntesse fel. Azon községekben ahol az ivóvizet szolgáltató kutakat, a községen átfutó és igy igen könnyen fertőztethető patakok pótolták és pótolják : rendes kutak ásatásáról gondoskodjék. E hó 24-én tartandó törvényhatósági közgyűlés napján d. u. 3 órakor a vármegyeháza nagytermében tartandó értekezleten járásorvosával jelenjen meg, hogy a kolera elleni védekezés ügyében a tartandó tanácskozás eredményesebbé váljék. Dr. Hajós Imre közegészségügyi felügyelőt támogassa. Sátoraljaújhely, 1908. szeptember 20. Dókus Gyula, alispán. A városi hatóság Intézkedései. A fenyegető kolera járvány be- hurcolása elleni óvintézkedésekre vonatkozólag az első intézkedések dr. Szepe&si Arnold városi főorvostól indulnak ki, ki egy előterjesztést adott be a szükségesnek vélt előzetes óv- rendszabályokra vonatkozólag Kiss Ödön h. polgármesterhez, ki azt a város közegészségügyi bizottságával folyó hó 19-én délután 3 órakor tárgyaltatta le. A város közegészségügyi bizottságának ülésén, dr. Ligeti József elnöklete alatt megjelentek: Bessenyei István, Kincsessy Péter, dr. Szepessi Arnold, Reichard Lajos, dr. Stern Armin, Szabó Jakab és Borcsik Gyula. Dr. Ligeti József megnyitván az ülést előadja, hogy a koPra gyors terjedése a távolság dacára is: a járvány behurcolása veszélyének tette ki a várost, s igy eminens kötelesség lett az előzetes óvrendszabáiyok életbeléptetése, miért is felhívja a városi főorvost a járvány behurcolása elleni intézkedésekre nézve javaslat- tételre. Dr. Szepessi Arnold előadja, hogy a járvány behurcolása ellen és hogy az csirájában elfojtható legyen: fő- sulyt a köztisztaság megóvására kell fektetni s ezért annak legszigorúbb, legmesszebbmenő gondozása, idevonatkozó rendőri végrehajtása s ellenőrzése szükséges. Az összegyűlő szemét gyors eltakarítása céljából — a városi fuvarok elégtelenek lévén — idegen fuvarosok alkalmaztatását javasolja. A házi szemét kihordására vonatkozó szabályrendelet letárgyalá- sa s sürgős életbeléptetésének szorgalmazása mellett felhivandónak tartja a polgármestert, hogy a házi szemét lerakására alkalmas területet jelöljön ki. A járvány kórház teljesen felszerelendő, s a fertőtlenítő gép kipróbálandó. Javasolja, hogy a rendőrkapitány az orvosokkal együtt minél gyakrabban tartson szemléket közhelyeken s udvarokban s az élelmi szerek elárusítóit a rendőrség legmesszebbmenő felügyelet alá vegye. A főorvos javaslatával egyidejűleg elfogadta a bizottság Kincsessy Péter ama javaslatát, hogy a városba érkező külföldiek nyilvántartassanak s idegenek bejelentésére úgy a szállodák, mint magánosok köteleztesse- nek. Egyben falragaszok utján felhívják a város közönségét az óvintézkedések szigorú betartására és fo- lyamatbatételére. Szabó Jakab indítványára a bizottság felhivandónak véli az orvosokat a gyanús beteg gyermekeknek az iskolai igazgatóknál való bejelentésére, hogy ragályos, fertőzött házból még az egészségesek se bocsáttassanak iskolába, Bessenyei István javaslatára pedig a kigyógyultak is csak orvosi bizonyítvány alapján vehetők fel újból iskolába. A közegészségügyi bizottság ez ülésén tett javaslatai tekintettel arra, hogy azok végrehajtása haladékot nem tűr — már legközelebb végrehajtást nyernek, s életbeléptetésükre már meg is vannak téve az első lépések. Az iskolafelügyelet reformja.*) Irta: Dr. Dudás Gyula. — szept. 22. Lépten-nyomon beszélünk az iskolai felügyelet .reformjáról. Mintha a rúd — magyarán szólva — kissé rá járna a tanfelügyelőkre. A kultusz- miniszter nem rég egyik országgyűlési beszédében azt mondta, hogy az iskolák felügyeletére „kellő szakszervei nincsenek.“ A napokban egyik tanfelügyelő irt egy füzetet, melyben egy régebbi tanfelügyelő szavait idézve, a tanfelügyelői hivatalt „isteni, de gyalázatos“ hivatalnak mondja. Az ország leghatalmasabb, mert legelterjedtebb orgánuma, a „Néptanítók Lapja“ hétről-hétre hoz cikkeket, melyek a mai tanfelügyeletet kritizálják és százféle módot ajánlanak az iskolai felügyelet reformjára. És itt meg is állhatunk. Akik a külföldi államok ma érvényben levő iskolai felügyeletét ismerik, tudni fogják, hogy a magyarországi tanfelügyelet — a nagy Eötvös alkotása — úgy, amint azt a ma is érvényben levő 1868. évi 38. t.-c. megalkotta, hasonlithatlanul jobb minden más ország iskolai felügyeleténél. Hogy hol fizetik jobban a tanfelügyelőt, arról nem beszélünk, mert nem a javadalom nagysága teszi jobbá vagy rosszabbá az iskolai felügyeletet, nem is a francia és olasz földön érvényben levő szakvizsga, hanem a felügyeleti rendszer simasága és egyszerűsége. A magyar iskola felügyelet a maga egyszerűségével imponál; igen jól és helyesen van beillesztve a vármegyei közigazgatás keretébe, mert hiszen a népoktatás jó részben csak közigazgatási ág úgy, mint az adó- vagy katonaügy. Á népiskolai iskolafelügyelet dolga első sorban a tanköteles korban levők iskolába járásának és az iskola állítás kötelezettségének ellenőrzése. Ez pedig mind a kettő tisztán közigazgatási funkció. A jelenlegi rendszer mellett az iskolázás minden ügyét, baját elvégzi a tankerületek ólén álló kir. tanfelügyelő és a vármegye közigazgatási hatósága, a szakfelügyeletet pedig elvégzik a tanfelügyelő és annak közegei. Mivel pedig nálunk a nemzetiségekre való tekintetből a népiskolai tanfelügyeletnek nagy fontosságú nemzeti missziója van, szó sem lehet arról, amit újabban többen hangoztatnak és javasolnak, hogy a népiskolai és középiskolai felügyelet egye- sittessék. — A javaslattevők feledik, hogy ezt a ma itt-ott külföldön érvényben levő rendszert mi már a Mária Terézia királynő korában létrejött „Ratio educationis“ tanulmányi rendszer idejében kipróbáltuk. Nálunk nem centralizálni, hanem — a nemzetiségek miatt — decentralizálni kell az iskolai felügyeletet, s ha a mai tanfelügyeletnek valami hibája van, az bizonyára csak az, hogy az iskolafelügyelet még mindig nem eléggé intenzív, mert még mindig a megyei központokból indul ki a helyett, hogy a vidékeken terülne el. Nem uraim, nem a pénzügyigazgatóságok mintájára szervezett nagy közép- és népiskolai büróra, nem a főigazgató, tanácsosok, titkárok, mérnök és ügyészből álló külön testületekre van nálunk szükség, hanem arra, hogy minélelőbb behozzuk — a járási szakfelügyeletet. Nekünk intenzív és közvetlen felügyeletre van szükségünk, ez pedig a központosított hivatalok kreálásával el nem érhető, bármily tekintélyes számú személyzettel lenne is az ellátva. A közelmúltban szereplő és főleg jelenlegi tanügyi kormányunk igen sokat tett és tesz az iskolai felügyelet behatóvá tételére. Emelte és emeli napjainkban is a tanfelügyelői személyzet létszámát s nagyobbnál-na- gyobb összegeket nyújt az iskolalá*) Mutató részlet dr. Dudás Gyula kir. s. tanfelügyelőnek ^Magyar iskola-éleit c. terjedelmesebb tanulmányából. togatás költségeire; nemzetiségi iskoláinkat azonban csak úgy bírjuk igazán ellenőrizni s iskoláik munkásságát eredményesebbé tenni, ha az iskolalátogatókat a járásokban he lyezzük el s igy módot nyújtunk az iskolákkal való gyakoribb érintkezésre. A járási szakfelügyeletnek fontosságát fölösleges bővebben fejtegetni nemzetiségek által lakott hazánkban akkor, ha tudjuk, hogy ez az intézmény a külföld több álmában, sőt Ausztriában is megvan. És ámbár, mint előbb már jeleztem, a magyar- országi népiskolai tanfelügyelet jobb szervezettel bir, mint akármelyik külföldi államé, e tanfelügyeletet is hajlandó volnék inkább feláldozni, csak hogy a járási felügyeletről le ne mondjunk. A jelenlegi megyei tanfelügyelői intézmény ugyanis bármily jól van szervezve, nem pótolja a járási felügyeletet, mig ellenben a járási felügyelet mellett a megyei nólkülözhe- tővé válik. A vármegyei tanfelügj c- lőt, mint a tanügyi közigazgatás szervét lehetne nélkülözni olykép, hogy a vármegyei törvényhatósági közigazgatási bizottság elé tartozó ügyekben (u. m. államsegély, iskolaszervezés, hanyag iskolázás, tanítók fegyelmi ügye stb.) őt a vármegye ama tisztviselője helyettesítené, aki a törvény- hatósági közgyűlésen az iskolaügyeket képviseli. Ha a törvényhatósági bizottságban és a vármegyei közgyűlésen egy közigazgatási tisztviselő (rendszerint egyik megyei aljegyző) képes az iskolaügyeket referálni, bizonyára képes volna e tisztviselő az 1876. évi VI. t.-c. értelmében szervezett közigazgatási bizottságokban is elvégezni az odatartozó iskolaügyeket. A megyei központi tanfelügyelő tehát nem nélkülözhetetlen orgánum a közigazgatásban, s ha a járási szak ■ felügyelői intézmény életbelép, nem lenne nélkülözhetetlen a népiskolai szakfelügyelet terén sem. A járási iskolafelügyelők ugyanis a szakfelügyeleten kívül a tanítók személyi ügyeit, az államsegély nyugták látta- mozását, a nyugdíj felvételi és helyesbítési stb. ügyeket bőven elvégezhetnék, a tanítók tanulmányi és fegyelmi ellenőrzését pedig a központi tanfelügyelőknél már csak azért is jobban gyakorolhatnák, mert a járás iskoláit közvetlen közelről ismernék és gyakrabban látogatnák. Végül egyáltalán tévesnek kell nyilvánítanom azt a most mind sűrűbben hangoztatott nézetet, hogy az újonnan szervezendő u. n. tankerületi főigazgatóság vagy iskola felügyeleti intézmény összhangba hozná, egymáshoz simitná a nép- és középiskolai tanügyet és mindkét iskolafajt egyöntetű munkásságra serkentené. Mert, hogy is akarnák az eszme felvetői ezt az uj orgánumot szervezni V Azt mondják, az uj hivatal élén állna egy főigazgató s e körül volnának a tanácsosok és titkárok, akik közül egyik a közép, a másik a nép, a harmadik a polgári vagy nemzeti, a negyedik a képezdei stb. ügyeket vezetné. Hát ilyen forma intézmény ma is van pl. Franciaországban. Ott van ugyanis a tankerületi rektorság, a mely hivatalhoz úgy a nép-, mint a középiskolák egyaránt tartoznak. De itt van közelebb Ausztriában egy ily hivatal, az u. n. tartományi iskola- felügyelőség (Landesschulinspectorat), mely alá szintén mind a népoktatási, mind pedig a középfokú tanintézetek tartoznak. Es ugyan mit látunk ezekben az országokban? Azt, hogy a középiskola és a népiskola ott sem áll közelebb sem szellemben, sem pedig érintkezésben egymással, mint nálunk. Nem a központositott vagy egyesitett iskolafelügyeleten fordul meg tehát a nagy probléma: „az alsó- és felsőiskolák egyöntetű mun- kássága“, hanem egészen máson. A hiányos képzettségű tanítókat és tanárokat kell elsősorban az iskolákból lassankint kihelyezni és a tanító, valamint tanárképzést kell jobb lábra állítani. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Zemplén vármegye közegészségügyi bizottsága folyó hó 22-én dr. Kossuth János bizottsági elnök elnöklete mellett ülést tartott, melyben a sátoraljaújhelyi közkórháznál megüresedett 2 alorvosi és a nagymihályi kórháznál egy alorvosi állásért beérkezett pályázati kérvények felett mondott véleményt. — A sátoraljaújhelyi közkórházi alorvosi állásra dr. Matusef Dusánt, dr. Faber Fride- rika'Flórát, dr. Kuhár D. Ágostot és dr. Weisz Bertalant kinevezhetőnek véleményezte, ellenben dr. Neuvirth Lajost tekintettel, hogy oklevéllel még nem bir s hogy okleveles pályázók vannak — kinevezhetőnek nem véleményezte. A nagymihályi kórházi alorvosi állásra a leköszönt, de időközben leköszönését visszavont volt alorvost dr. Miklós Móricot javasolta a kinevezésre. hírek. gyilkosság Sátoraljaújhelyben. Megölte a feleségét. — A Zemplén tudósítójától. — — Slept. 23. Sátoraljaújhelynek folyó hó 22-én megdöbbentő szenzációja volt. Egy rovott múltú kőmives napszámos egy nagy konyhakéssel beleszurt szóváltás közben vele vadházasságban élő feleségének nyakába s annak nyakán gégéjét is átvágva halált okozott sérülést ejtett. A kegyetlen, cinikus gyilkos ma már a rendőrség börtönében van s ez némileg megnyugtató a kedélyekre, mert igy az elvetemült ember sem fogja elkerülni kegyetlen tettének megtorlását. A gyilkosság részleteiről rendőri tudósítónk következőkben számol be: Folyó hó 22-én, kedden délelőtt 7 órakor Lukács János 28 éves, rovott múltú kőmives napszámos vele vadházasságban élő feleségével De- vala Annával, kiment a csörgői utón levő Paptanya kukorica földére, mert arról értesült, hogy a kukorica földről, melyet felerészre gondozott, lopják a kukoricát. Ott időzésük folyamán valami miatt szóváltásba elegyedett feleségével s ekkor —úgy 8—9 óra között történhetett a borzalmas gyilkosság. Délelőtt 9 óra tájban egy arra felé haladó néma fiú, ki Lukácsot ismeri — észrevette, hogy az haza felé fut a kukoricásból. A fiúnak feltűnt az ember izgatottsága, gyors futása s rosszat sejtve, összehívta a szomszédos földeken dolgozó, kapáló munkásokat, kik azt hitték, hogy talán a kukoricásban Lukács tolvajokat látott s segítséget futott összehivni. A kukoricásba mentek tehát, s annak szélén rémes látvány tárult fel szemeik előtt. Nyakán tátongó sebbel, vérrel elborítva feküdt ott Lukács neje Devala Anna, ki már akkor halott volt. Érthetetlen, hogy a bűntényről a fölfedezők csak délután értesítették a rendőrséget 2 óra tájban, mikor ez idő elég lett volna a gyilkosnak az elmenekülésre. A gyilkost azonban — úgy látszik — consternálta rémes tette, mert nem igyekezett menekülni. A rendőrségről annak értesítése után Kellner Győző tb. rendőrtollnok s Stern Ármin városi alorvos mentek ki a tett színhelyére, hol már holtan,
