Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)
1908-07-08 / 55. szám
Sátoraljaujhely, 1908. Julius 8. 55. (4759.) Harminchatodik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőséf és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nyiltlérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő. főmnnkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. «— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Kisemberek védelme. — jul. 8. A jelen kormánynak összes eddigi alkotásai közt nincs még egy, mely mélyebbreható s szélesebb rétegekben örömet keltő lett volna, mint a végrehajtási törvény novelláris módosítása. Magát a törvényjavaslatot oly kimerítően ismertették s oly sok oldalú hozzászólásokkal világították meg a fővárosi lapok, hogy e helyről nem forog fen annak szüksége, miszerint ezek az ismertetések újból felhozassanak. Minket más szempont vezet, midőn közleményt Írunk e rendkívül nagy horderejű törvénytervezetről. Vezet pedig mindenek előtt az az erkölcsi érték, melyet kifejlődni látunk e javaslatnak törvénytárunkba leendő beiktatása nyomán. óly óriási átalakulás előtt áll a hitelre utalt közönség s hitelezők által alkotott csoport érdeke egyaránt, hogy az eredmény szinte természetesen jónak Ígérkezik- Természetesen közbe jön egy nehéz, de rövid tartamú átmeneti korszak. Azt azonban tudjuk, hogy az ilyennek minden nagy alkotásnál megkell lenni, ez a dolog természetével jár. Az kétségtelen, hogy a forgalom megcsappan; majdnem veszedelmes lesz az az átmeneti idő, mely alatt hitelező és adós megértik egymást s ügyleteiket uj bázisra fektetik. De azután sokkal egészségesebb állapot fog bekövetkezni, mert a készpénz- fizetések tetemesen emelkednek majd. Ahol pedig a készpénz forgalom képezi az ipari és kereskedelmi forgalom alapját s túlsúlyban van a hitelezés fölött: ott mindenesetre csak egészségesebbekké válhatnak az állapotok. Még elgondolni is rémitő, hogy maga a szabóipar évi háromszáz- millió korona forgalmat bonyolít le hazánkban, amely forgalomnak túlnyomó része hitelezésen alapul. Hát mit szóljunk akkor a sokkal fontosabb üzletágakhoz, az élelmicikkek kereskedelméhez stb. — Kétségtelen, hogy Magyarország ma, illetve a volt viszonyok mellett sem ipari, sem kereskedelmi életében nem állott reális alapon, de ha jól akarjuk magunkat kifejezni: vegetált. Ennek kell hogy vége szakittassék. Tudja mindenki, hogy mi és mennyi az övé s hogy meddig terjeszkedhet. Vaunak azonban aggályaink is a törvény egyes intézkedései ellen, amely aggályok jogosultak. Adós és hitelező közt sohasem volt valami családi boldogság, inkább olyan kutya-macska- féle barátkozás; ezután hogy milyen lesz, azt könnyű elkép zelni ha számot vetünk a törvény amaz intézkedésével, hogy a követelések 30 nap alatt be- jelentendők s egy év alatt pere- sitendők, mert különben hatályukat vesztik. Kétségtelen, hogy millió számra fognak érkezni a bíróságokhoz a beadványok s lesz riadalom szerte ez országban. Mert igen szép dolog az, védeni az embert, mondhatni erőszakosan is védeni önveszte s a könnyelmű adósságcsinálás ellen, ámde azt meg már annyira a magánjogba s a tulajdon szentségébe vágónak tartjuk, hogy az erőszakkal való védelmet nem látjuk indokoltnak. A különben üdvös és régen várt törvénynek óriási hiánya az, hogy adós és hitelező közt az élet követelményeinek megfelelő egyesség köthetését kizárja sőt tiltja, tehát belemar- kor a szabad elhatározás jogába s ezzel tönkre tehet több kisembert, mint ahányat megment. Véleményünk szerint a magántulajdon annyira szent és sérthetetlen, hogy ahoz nyúlni esak büntetés terhe alatt lehet s a magánjogi érzés legelemibb folyománya a szabad rendelkezési jog. Mármost ha millió esetben elkerülhető lett volna adós és hitelező közt a perlekedés s a bíróságok megrohanása is egy olyan intézkedéssel, amely szerint az adós okiratilag lekötheti hitelezőjének jelzálogul ingóságait, — akkor a törvény tökéletes és igazán értékes lett volna, így nem tudunk neki egészen örülni, mert említett hiányosságával rengeteg kárt okoz és milliókat fog földönfutókká tenui, vagy a titkos uzsora karmai közzé, tehát még nagyobb nyomorúságba dönteni. A hitel nem más mint vagyon. Akinek semmije nincs is, de van hitele, jó neve, becsülete, annak nincs baja az életben. Ha azonban ahelyett, hogy élni hagyná az állam a törekvő, szorgalmas embert, ő maga erőszakos gyámkodásával hitelvesztetté teszi: ez nem lehet hasznára — legalább egyelőre nem, — sem államnak sem egyeseknek. Amennyire méltányoljuk tehát a törvény erkölcsi elveit s elismerjük annak a jövőre kiható rendkívüli fontosságát, egyben elismerjük azt is, hogy intézkedései nyomán a későbbi időkben valószinőleg egészségesebb viszonyok fejlődnek. De nem titkolhatjuk abbeli aggodalmunkat, hogy hiányos szövegezése s az átmeneti idő helytelen megállapítása rendkívül sok bajoknak válhatnak forrásaivá addig, mig az óhajtott eredmény megjő. Kisemberek védelmének joggal nevezhető e törvény; főleg látszatra s ethikai értelemben, de majdnem úgy jártunk vele mint a jó falusiak, akik esőt kértek s kaptak is az ég kegyelméből, de jéggel. Kurátor uram pedig akkor bökte ki azt a nevezetes mondást: adtál uram esőt, de nincs benne köszönet! — jul. 8. Beszámoló. Nagy Barna, az olasz- liszkai választó kerület orszgy. képviselője junius 21-én Erdőhorváti községben beszámolót tartott, amely alkalomból a választók táviratban üdvözölték a Karlsbadban üdülő Kossuth Ferencet, kitől a következő szövegű távirati válasz érkezett az erdőhor- vátii függetlenségi párthoz: „Nagy Barna barátom, az önök érdemdús képviselőjének Erdőhorváti beszámolója alkalmával hozzám küldött sürgönyüket és kifejezett érzelmeiket a legmelegebben köszönöm és szeretetteljesen bizalmukból erőt meritek nehéz kötelességeim teljesítésére. Kossuth.“ Adókivetések. Á sátoraljaújhelyi kir. adóhivatal kerületéhez tartozó nyilvános számadásra kötelezett vállatok és egyletek (bankok, takarékpénztárak, szövetkezetek) III. oszt. kereseti és üzleti adóját f. hó 11-én d. e. tárgyalja a városház tanácstermében az adókivető bizottság, mely ezen ülésével be is fejezi ez évi működését. Felemlítjük itt, hogy Sátoraljaújhely város adózó polgárságára az 1908. évre 54,171 kor. 62 fillérben állapította meg a bizottság a III. o. kér. adót. Minthogy az 1907. éven ez az adó 52,885 kor. 77 fillért tett, nyilvánvaló, hogy a természetes kereskedelmi fejlődésen túl adómelés nincs s a bizottság nagyon humánusan járt el az adózó polgárság érdekében. Petsár Gyula monoki róm. kath. plébános beiktatása.- jul. 7. Petsár Gyula, kit nem rég nevezett ki a kassai püspök monoki plébánossá s aki Sátoraljaújhelyben csaknem 10 éven át működött mint segédlelkész, majd mint hitoktató, kinyerve itt is a társadalom minden rétegének nagyrabecsülését s magával vive azt Kossuth Lajos szülőföldére — folyó hó 5-én lett hivatalosan lelkészi állásába beiktatva. Megható az ilyen ünnepség, bár szorosan egyházi jellege van. Olyan ez a papnál, mint a világi embernél a hivatalos székfoglaló, vagy családi ünnepély. Mert a pap itt is családi ünnepet ül, hitközsége előtt ünnepélyes esküt tesz, hogy legjobb tudása és tehetsége szerint gondozni fogja híveit úgy a lelkiekben, mint vezetni a polgári életben. Monokon Sarlós-Boldogasszony napján van búcsú, melyre több száz főnyi vidéki ájtatoskodó is elzarándokol. A mostani búcsút még fényesebbé tette az az egyházi ünnepély, amely az uj plébánost tulajdonképpen s hivatalosan monoki parochussá deklarálta. A hatalmas arányú monoki templomban, mely egyike a kassai egyházmegye legnagyobb s legszebb róm. kath. templomainak, tolongott a hívők serege. Eljöttek az uj plébános tisztelői és jóbarátai, hogy e nevezetes napon üdvözölhessék régi jó barátjukat. Ott voltak a többek közt: Bessenyei István sátoraljaújhelyi, Plent Nándor tarcali esp. plébános, Osváth Mátyás mádi, Köhler Jakab tállyai, Sándor János m. zombori, Szekeresi János szerencsi, Vay Mátyás rátkai plébánosok, Pintér István árvaszéki elnök, Bernáth Béla orsz. képviselő, Gortvay Aladár főszolgabíró, Rómbauer Edgár járásbiró, dr. Ambrózy Ágoston s Juhász Jenő ügyvédek, Schröder Aladár pénzügyi titkár, Yáry Rezső cukorgyári főtisztviselő, Marczinkó József hittanár, Éhlert Gyula lapszerkesztő, Peiszerle Pál, Kovács Károly, Szappanos Imre, Strömpl József stb. Az egyházi szertartás d. e. fél 10 órakor vette kezdetét. Beharangozás után Marczinkó József sátoraljaújhelyi hitoktató lépett a szószékre s szép beszédet tartott a papi hivatásról és a pap kötelességeiről. A mélyen átgondolt, magas szárnya- lásu beszéd nagy meghatottságot keltett a jelenvoltaknál. Á misét fényes segédlettel Bes- senyey István sátoraljaújhelyi plébános végezte. Evangelium után Plent Nándor tarcali plébános s kerületi esperes is az oltárhoz lépett s felolvasta a kegyúri és püspöki adományilletve kinevező okiratokat. Ezután az uj plébános esküt tett arra, hogy a rábízott nyájnak hü pásztora s igaz gondviselője lesz. A fényes egyházi ornátusok, a lelkészek egész serege, a pillanat ünnepélyessége rendkívül nagy hatással voltak a közönségre. A templomi ünnepély után a haza térő uj plébánost a plébánia kapujánál többen várták s szívélyesen üdvözölve őt megéljenezték és hosszú életet kívántak neki. Istentisztelet után Petsár Gyula plébános ebédet adott. Az ebédet a szépen berendezett s ez alkalomra feldíszített parochiai épület kertjében feállitott lombsátorban szolgálták fel. Részt vettek ezen a már említetteken s a család tagokon kívül a környékbeli intelligencia s a papság köréből igen sokan. — Ebéd közben elsőnek a hivatalába iktatott Petsár Gyula plébános emelt poharat, megható szavakkal emlékezvén meg kegyuráról, a jótékonyság terén világhírű gróf Andrássy Dé- nesről, boldog hosszú életet kívánva neki. De megemlékezett a kegyur elhunyt hitveséről, Franciska grófnőről is, akinek élete igazi áldás volt a társadalomra. — Megköszönte szép beszédében lelkésztársainak egyházi funkciójukat, éltette Gortvay Aladár Lapunk mai száma 4 oldal.
