Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)
1908-07-01 / 53. szám
Sátoraljaujtely, 1908. Julius í. 53. (4757.) Harmincliatoäik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán ós szombaton este. Szerkesztőséf és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmnnkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 6 kor negyedévre 2.50 korona. —- Egyes szám ára 10 fillér. —— Hirdetési dij : Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Vármegyei közgyűlés. — jnn. 30. Évnegyedes, nyári rendes közgyűlését tartotta meg ma Zemplén vármegye törvényhatósága, a már nem sokáig élő öreg, rozoga székházban. Nem nagy számmal jöttek fel a bizottsági tagok, részint a nyári nagy munkaidő miatt, — mert Péter Pál is elmúlt, aratás van soron, — részint, mert a közgyűlésnek fontosabb s nagyon általános érdekű tárgya alig volt. Mindössze 60 bizottsági tag jelent meg.’ Már hozzá vagyunk szokva, hogy 3—400 pontból álló tárgy- sorozatot látunk egy egy rendes évnegyedes közgyűlés elé felvonulni. A mostani kivételt képez, mindössze 14 pontból állt az elintézendő ügyek száma, melyekből az alispáni évnegyedes jelentést, — mely nem más mint összefoglalása alispán által a köz- igazgatási bizottság havi ülésein előterjesztett jelentéseknek — lapunkból már ismerik t. olvasóink. Nevezetesebbek még a helyi érdeküek közt a málcai jegyzőválasztás ügye s a korcsmák és pálickaméréseknek vasárnapokon át zárvatartása ügyében alkotandó vármegyei szabályrendelet. Az előbbit, t. i. a málcai körjegyző választás ügyét annak idején, de utóbb is a közigazgatási bizottsági ülésről szóló tudósításunkban szintén kimerítően A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Levél. A »Zemplén« számára Irta: Főnyi Ilonka. Uram! Ne dobja félre olvasatiamé a levelemet, kérem, nagyon kó- •»"' «vre: a lelkem nyugalma, bóléi ági ettől va kérdi: de hát mit ika • szén tulajdonképen nem V/: •: ■ a :t sem tudom, hogy ki? merem önt uram ! Soha nevét is csak úgy tud- lenül, egy jouron em- k ismerőse, — talán • I s; a -- ízt mondta, hogy önig? k nagyon szive van ... Én akkor egész éjjel nem tudtam aludni. S azóta is sokszor és sokat gondolok önre. Ne, ne dobja félre a levelemet; olvassa el kérem, nem szerelmet akarok vallani; komoly leány vagyok, aki a futó kalandokat kerüli s azonkívül menyasszony is. Menyasszony, akinek holnapután lesz az esküvője .. . S ón most az esküvőm előtt két nappal mégis másnak irok levelet, egy idegen embernek, akit sohasem láttam, akiről mindössze annyit tudok: hogy úri ember s nagyon jó ismertettük. Itt a tény az, hogy Kovács Pál helyetesitett körjegyző s Haraszthy Vince lada- móci körjegyző közt, kik a jó javadalom málcai körjegyzőségre ketten pályáztak, erős küzdelem fejlődött ki. — A választás tiz szótöbséggel Kovács Pálnak kedvezett, a Haraszthy párt azonban arra való utalással, hogy Kovács nagy korteskedést fejtett ki megválasztása érdekében, — felebbezést nyújtott be s a választás érvénytelenítését kérte. A közig, bizottság, a felszólalásnak helyt adott s Kovács Pál körjegyzőt állásától felfüggesztette és ellene fegyelmi vizsgálatot rendelt. A mai közgyűlés feladata volt a választás ügyében dönteni. A korcsmák és pálinkaméréseknek vasárnaponkint leendő zárvatartása ügyében Somogy vármegye intézett átiratot törvényhatóságunkhoz, amely felett szintén igen élénk eszmecsere fejlődött ki. Részletes tudósításunk a különben nagyon érdekes közgyűlésről a következő: Meczner Gyula főispán d. e. 9 órakor lépett fekete magyar díszben a terembe s az egybegyűlteket a következő tartalmas beszéddel üdvözölte : Tisztelettel üdvözlöm önöket. Örömmel közlöm a közigazgatás zavartalan menetét. Tisztviselőink úgy a központban, mint a járásokban nemes versenyben teljesítik kötelességeiket s élükön az alispán úrral valóban érHogy szeretem-e a vőlegényemet, az nem tartozik önre, arról sem akarok beszélni, hogy a családi tradíciók sok lelket megtörtek már, sok boldogságot döntöttek romba. Minek filozofálnék ön előtt ? hiszen ez nem ér- dekelheli önt, nem ismer engem, s talán nem is fog soha. Más intencióval vettem elő ezt a halványlila levélpapírt, a milyenen csak a legbizalmasabb embereimnek szoktam Írni. Kérni akarom önt uram 1 Egy menyasszony, akinek vőlegénye van, egy férfit kér szívességre, egy idegent — ez különös kissé, de ha elmondom, mire kérem s ha hozzáteszem még azt is, hogy a vőlegényem nem ismeri a lelkem, és kacagna, ha neki mondanám el legfőbb vágyam — talán érthető lesz ön előtt. ... Ott, ahol ön lakik, az akáclombos temetőben van egy sirhalom. Nem jelöli márvány, talán a keresztje is elkorhadt már azóta, hiszen mindent pusztít, rombol az idő — s tiz óv oly nagy idő .. . Talán virág sincs a síron, hiszen szerető szív, gondos kéz messze van tőle. Talán be is horpadt, el is felejtették azok, akik ismerték, hiszen nem volt hires ember, legnagyobb erénye volt a szeretet, ez meg ma oly kevés Pedig ez a legdrágább kincs s előttem az a szegényes sir kedvesebb, B7:ont.flhh mindfinnél. demesek a vármegye közönségének elismerésére. A termés kilátások a vármegye egész területén kielégítőknek mondhatók, — különösen a felsőbb járásokban kitűnőek. Az aratás is valószínűleg minden zavar és baj nélkül fog lefolyni. Szénában eddig alig észlelt bő termésünk van. A szőlők jó szüretre engednek kilátást. A III. oszt. kereseti adó kivetések folyamatban vannak. A kivető bizottságok minden bizonynyal úgy a kincstár, mint az adózó polgárok érdekének méltányos szem előtt tartásával teljesitik kötelességüket. A parlament különösen szociális téren teljesített nagyfontosságumunkálkodás után egyelőre beszünteti működését. Biztos reményünk lehet azonban, hogy a nemzet vezéreiből alakult kormány feladatának magaslatán állva, a nemzet javára ol- dandja meg, a következő tárgyalásokra, váró az ország sorsára úgyszólván döntő befolyással biró kérdéseket is. Hogy azonban ezt felséges urunkkal való egyetértésben tehesse, szükséges, hogy a nemzet egyetértő támogatása erősítse. Ugyanazért ez alkalomból is kérem önöket, hogy a szövetkezett pártok közötti kölcsönös bizalmat és egyetértést egymás jogainak tiszteletben tartása mellett őrizzék meg és jövőre is ápolják. Bizzunk és reméljünk abban, hogy vezéreink bölcsesége ós haza- fisága meg fogja találni az utat arra nézve, hogy Magyarország és a magyar nemzet sorsát a szövetkezett pártok kormánya programm- jának betöltése után jövőre is erős egyetértő és közös célok által irányított hatalmas párt fogja a nemÉs én ismerem őt régen. Együtt szedtük a patak partján a kék nefelejtset. Göndörfürtös, bohó leányka voltam akkor s ő ábrándos szemű, szőke fiú. Együtt szőttük a fehér álmnkat. Át-átcsillant rajta a reménység, ha egymáshoz ért a kezünk, egybefonódott a tekintetünk. Együtt jártuk tavaszszal az erdőt, hallgattuk a csalogányt s együtt akartuk járni az egész életet . . . Hosszuruhás nagy leány voltam már akkor, ő meg határozott, komoly férfi. — Szeretsz? — Nagyon szeretlek! — Nem fogsz elfeledni ? — Soha ! Soha! Egy hófehér rózsát tűzött a hajamba, álomvilágba éltünk akkor. De beleszólt a kegyetlen kideg való s azt mondta: nincs tovább . .. A körülmények, családi tradíciók, névvel, ranggal járó kötelesség azt mondták: lehetetlen! És nem láttam többé soha. Olyan messze vittek, ahova csak az árnya jöhetett utánám. De az eljött sokszor, sokszor. Nincs távolság, nincs akadály ott, ahol két lélek együtt érez. Mikor pedig azt hitték, hogy a legjobb orvos, az idő, behegesztette a sebeket, haza hoztak. Igazok voh fllrlrni’r'c n nm fóít comm i q Z5Ü zet vezéreinek vezetésével intézni és biztosítani. Végre egy igen kedves kötelességet vélek teljesíteni, midőn megemlékezem a vármegyénket is oly közelről érintő eseményről, mely szerint hazánk és vármegyénk felejthetetlen emlékű nagy fiának Andrássy Gyula grófnak a leányát, a fenkölt gondolkozásu Andrássy Ilona grófnőt, Bathányi Lajos gróf hitvesét őfelsége a magyar nőt érhető legmagasabb kitüntetéssel az Erzsébetrend I. oszt. keresztjével feldíszíteni méltóztatott. Á nemes grófnőnek a jótékonyság, az iparvédelem és egyáltalán a közügyek terén teljesített munkálkodását nem szükséges itt bővebben ismertetnem, köztudomásúak azok s minden igaz hazafi mint Magyarország egyik kimagasló nagy asszonyát dicsőíti érte. Vármegyénk a múltak emlékeiben és hazafias küzdelmeiben, a jelen munkájában s a jövő reményében választhatlanul van egybe forrva az Andrássy családdal. Azt hiszem találkozom a vármegye közönségének azon sziv- beli közös érzelmével, hogy fejezzük ki a grófné őnagyméltóságá- nak magas kitüntetése alkalmából szerencsekivánatainkat, melynek tolmácsolása végett móltóztas- sanak a következő üdvözlő sürgönynek ezen közgyűlésünkből való elküldését elhatározni s ezzel az alispán urat megbízni: Zemplén vármegye közönsége ma tartott rendes közgyűléséből hazafias igaz örömének ad kifejezést Nagyméltóságodnak annyira megérdemelt legfelsőbb kitüntetése alkalmából, a melynek fénye reá is átragyog. Zemplén vármegye közönsége nevében : Dókus Gyula, alispán. a szép, szerelmes embernek, meggyógyította : az idő ... Kint volt már egy éve az akáclombos temetőben. Egy szegényes sírban, a többiek mellett. Én meg csak annyit tehettem, hogy egy sugaras, fényes nappal egy rózsafát ültettem, a sírjára. Mire kinyílt rajta az első rózsa, én már ismét messze voltam. Ártalmas volt a levegő a szülőfalumba, elvittek onnan örökre. Csak egyszer hallottam hirt a fehérrózsafás sirról, virul rajta a rózsa, tavasszal olyan, mint egy nagy, menyasszonyi csokor. Nincs párja az egész temetőn. Holnapután lesz az esküvőm. A szobám tele van fehér rózsával, violával. — Összeszedem a legszebbet, soknak kelyhén még harmat csillog s koszorút fonok belőlük. Holnapután lesz az esküvőm, — akkorra ez a virág éppen oda ér. Kérem, nagyon kérem uram I menjen el akkor az akáclombos temetőbe, keresse meg azt a fehérrózsafás sirt, s tegye le rá ezt a koszorút. Az a szegény, ábrándos szemű, szőke fiú megérzi ott benn, hogy nem hazudtam akkor. Ugy-e megteszi uram ? Hisz a társaságban azt mondta egyszer valaki, hogy önnek nagyon jó szive van. f
