Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-24 / 51. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Junius 24. hol ambíció, a férfi erő és akarat legjavát, a férfi munkásságát, a becsületes törekvések és szándékok összegét vitte a közérdek szolgálatába. (Úgy van) Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Mikor én, nem e vármegye szülötte, mert nem itt, hanem Baranyában születtem s nem a József, hanem a György ágból való vagyok, ide jöttem vissza a József ághoz, akkor én egész fiaial tej- felesszáju ember voltam. De magammal hoztam egy elvet, amelyet tanultam és amely generációkon keresztül belénk lett oltva őseink hagyománya által és ez az, amit igy fejeztek ki a klasszikusok, hogy: „Nem szép és nem dicső dolog, ha az embernek hires szülői vannak, ha nem igyekszik azokhoz erkölcsileg hasonló lenni.“ Amikor idejöttem, anyagi és szellemi örökébe léptem egy oly férfiúnak, akit e vármegye tisztelt, szeretett és bizalmával megajándékozott, gróf Mailáth Antal kancellár, zemplénvármegyei főispán örökségébe. Hogy ő éppen engem szemelt ki testvéreim között örökösévé, ez a Gondviselés különös kegye volt, mert a sors engem kora ifjúságomtól mindig dédelgetett s azért igaza van az én igen tisztelt barátomnak, hogy nekem különösen kedvezett és szellemi képességgel megáldott. Én evvel nem dicsekszem, hiszen e képességet bennem is jó neveléssel csak fejlesztették. — A Mailáthok mindig szellemileg erősen foglalkoztak, a koponyájuk fegyelmezett, azért kérdezte egy alkalommal a szől- lőskei református pap tőlem : „Ugy-e a Mailáth fej nem úgy van formázva, mint másnál ?“ Amint látott nem talált különbséget. De szellemi örökséégbe léptem egy másik nagy férfiúnak, egy lánglelkü és tiszta keblű államférfiunak, br. Sennyey Pálnak. 1882. december 17-énaTisza- völgyi Társulat központi bizottságában az ő ajánlatára lettem központi bízott sági tagnak megválasztva. Ő, betegsége folytán leköszönt s én léptem helyére azzal a szándékkal, hogy az ő eszméjét, — szükebb hazájában, — a Bodrogközön terjesszem, az ő munkáját folytassam, és azt hiszem folytattam is az ő szellemében, mutatja ez a talán nem egészen megérdemelt, de mégis végtelen jóleső osztatlan bizalom, a mely irányomban ma ilyen szép, megható módon megnyilvánult. (Lelkes éljenzés.) De örökébe léptem azoknak a férfiaknak, akik a Tiszavölgy érdekében nagyon sokat dolgoztak és akik az utat megmutatták, amelyen haladni kell. Én tehát már taposott ösvényt találtam, azokon könnyebb volt haladni. A gondolat, mely egy agyban megfogamzik, nemzedékről-nemzedékre terjed, az utókor kötelessége a gondolatnak testet adni. Ez úttörőktől tanultam meg a komoly munkát; az ö izzó faj szeretetük- ből tanultam megbecsülni a népet, mint a magyar faj fentartó anyagát s annak az istápolását tűztem ki életcélomul. {Lelkes éljenzés.) Tudtam, hogy önzetlen közpályámon sok ellenvetéssel és haraggal kell találkoznom, mert az emberi tulajdonság fővonása a hálátlanság és igy hálátlansággal találkozunk mindenütt, de különösen ha jót teszünk velők. De ha csak egy ember hálát mutat, megjutalmazva vagyunk. A jó dolgot, magáért a jó dologért kell csinálni, s dacára, hogy hálátlansággal találkozunk. Én közpályámon sohasem egyes emberekért, hanem az emberiségért magáért küzdöttem; embertömegért a szó nemes értelmében s nem Péterért, vagy Pálért s ezért tudtam fáradságot nem ismerve tovább munkálkodni. Tanultam azon nagy férfiaktól, akik a Tiszavölgy érdekében sokat munkálkodtak ; Károlyi György, Lónyai Menyhért, Sennyey Pál, Károlyi Sándortól. De e nagy munkában tevékeny részt vett a jelenlegi földmivelésiigyi miniszter Darányi Ignác is. Neki is hü munkatársa voltam és vagyok, tőle is igen sokat tanultam mire büszke vagyok. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Szives volt az igen tisztelt szónokuk az én különös érdemeimre hivatkozni. Lehet, hogy ezen 25 éves korszak alatt Sokat fáradtam, sokat tettem és eredményeket is értem el, de én ennek érdemét nem vállalom el és nem vállalhatom magamra, mert én ezeket a súlyos feladatokat nem tudtam volna teljesíteni, azokat az akadályokat, amelyek elém gördültek, nem tudtam volna eltenni lábaló!, ha nem leltek volna buzgó munkatársaim. Az ember magában véve gyenge, csak a társulás az, amely a gyenge erőt helyettesitni, pótolni, fokozni képes. Ezért vagyok én a szövetkezésnek, a nemes értelemben vett szövetkezésnek barátja, mert csak a társadalmi együttérzés az, amely eredményre vezethet s amely képessé tesz minket arra, hogy az ádáz politikai hullámoktól mentek maradjunk s mert buzgó munkatársaim voltak, azért volt lehetséges az, hogy én távol maradtam az embereket megőrlő politika ádáz hullámjától és iszapos salakjától. Megőriztem politikai függetlenségemet s azt mindig a haza és a köz érdekében érvényesíthettem, mert volt munkaterem a hol kedvvel és hasznosan dolgozhattam. De mindezt nem tehettem volna segítőtársak nélkül. És itt elsősorban alelnök társamra br. Sennyey Miklósra gondolok, a kinek jellemerősségénél, szorgalmánál és tudásánál, csak az ő szerénysége nagyobb. (Éljenzés, igaz, agy van!) Ha nem lett volna ez az elnök társam, sohase lettem volna képes azokat az eredményeket elérni, amelyeket az igen tisztelt szónokuk felsorolt. Nem akarom egyenkint felsorolni azokat, akik a nagy munkába részt vettek, mert sokakat kellene megneveznem, de azért ki kell kapnom egyet, a ki jelenleg e vármegye élén áll s aki az egész 25 év alatt engem bölcs tanácsával, gazdag tapasztalataival és nagy energiájával támogatott. Különösen akkor, amikor az ellenzéknek élén Fráter Sándor állott, úgy hogy elmondhatom, az akkori mozgalmas időkről: „alios ego vidi ventos“. Engem a mostani ellenzéki fuvallatok már egykedvűen hagynak, mert azok az akkori óriási hullámokhoz képest, amelyek néha a talajt is megrengették, számba nem jöhetnek. Nekem Meczner Gyula {éljenzés) segítségére nagy szükségem volt és mondhatom, hogy elejétől végig részem volt benne. Ő a viziügyeknek kezdettől fogva hü bajnoka volt s azt amit az igen tisztelt szónokuk a legnagyobb érdememnek vall, a konverzió kérdését, mi együtt csináltuk és hogy jól csináltuk s hogy nem lett valami baj belőle, a választmányi tagok ebben mind segítségemre voltak s nagy része volt Meczner Gyulának. Igenis uraim ez a jelszó volt zászlónkra felírva: „Dolgozzunk a közért, dolgozzunk a hazáért“. Azt mondta az igen tisztelt ünnepi szónok, hoby elnökségem idejében ellenzékem nem volt. Leszámítva a Fráter Sándor féle korszakot, tényleg nem volt nagyobb ellenzék, de ez nem azért volt, mintha én féltem volna ellenzéktől. Élet csak ott van, ahol ellenkező vélemények vannak, uj eszmék csak akkor keletkeznek, ha elentétek képződnek. De ezek az ellentétek sohase irányultak a társulat vezetése ellen, a szellem ellen, hanem annak mindig csak a képviselt érdek volt szülőanyja, amely azonban a kellő felvilágosítás után, a kellő magyarázat után elmúlott. Ezt is annak köszönhetjük, hogy segítő társaim voltak, nem csak a választmányi tagok, hanem maguk az érdekeltségi tagok is, akik a társulat minden intézkedéseit utólag helyeselték, azokban megbíztak. Nem akarom a tisztelt közgyűlés türelmét igénybe venni s csak is azt az egyet szeretném felemlíteni, bocsá- sanak meg, ha esetleg összefüggés nélkül beszélek s nem tudom kellőleg rendezni gondolataimat, mert mondhatom váratlanul jött ez a szép megtiszteltetés és erre vonatkozólag akarok néhány szót mondani. Az én igen tisztelt alelnök társam előállt azzal s kisütötte rám, hogy 25 év óta vagyok választmányi tag. Az első impulzusom az volt, hogy kérni akartam, mondjon le tervéről, ne ünnepeljenek, mert én az ünnepeltetéseket nem szeretem. Nem mintha túl szerény volnék, de én annyira a munka embere vagyok s én csak a hasznosan eltöltött munkának vagyok embere, amely időt tehát nem hasznosan töltöttem el, elveszettnek tartom. De amikor e dolog felett gondolkodtam, beláttam, hogy az egyik fő kelléke a hasznos munkának, hogy az ember, ahol lehet az érintkezést tartsa fenn és a szívélyes érintkezés kelléke az eredményes együttműködésnek. És mert a társadalmi kérdések és problémák kutatója vagyok, azt tapasztalom, hogy az én sikerem titka az volt, hogy én társadalmilag is érintkeztem mindazokkal, akik a társulat ügyével összeköttetésben állanak. Mi nemcsak a zöldasztalnál találkoztunk, s hánytuk vetettük meg a a társulat ügyeit, hanem egy kanál levesnél és egy jó pohár bornál a fehér asztal mellett is. A társadalmi érintkezés az a nagy titkos erő, az nyitja fel a kebleket, ez teszi lehetségessé, hogy oda férkőzzünk azokhoz, a kikhez férkőzni akartam társadalmilag. Sikerem titka az volt, hogy sohasem erőszakoltam semmit és különösen a magyar faj egy tulajdonságával számoltam, s ez az, hogy az embereket ki kell hagyni beszélnünk. Ellenségem eleinte csak az volt, a kit ki nem hagytam beszélni; a ki a magáét megmondta, bár semmit se mondott, nem volt ellensége az ügynek, ha elmondhatta: hogy „megmondtam nekik“. Ezen társadalmi érintkezésből eredt együttérzés, együttműködés volt ez ünnepélynek szülőanyja. Köszönetét mondok ezúttal alelnök társamnak, a választmánynak, az érdekeltségi tagoknak, s mindazoknak a kik szives jelenlétükkel az ünnepély fényét emelni jöttek. Helyesen mondta az ünnepi szónok, hogy ők mást nem adhatnak, mint bizalmuknak és szere- tetüknek megnyilvánulását. Legyenek meggyőződve, hogy én sohasem kerestem sem a kitüntetést, sem az állást, sem a hatalmi pozíciót, sohasem futottam a külső fény után, hanem mindig a belső érték után. Ez a nap 25 év utáni munkásság után életem egyik legszebb napja. A 25 évet nem töltöttem el hiába, hanem úgy, hogy magamnak örömet szereztem, polgártársaimnak pedig jót tettem. Az emberek becsülését és szeretetét megnyertem, s ez a legnagyobb kitüntetés, a mit polgár polgártársaitól nyerhet. Még egyszer köszönöm szives bizalmukat és barátságukat, az elismerés és szeretet virága, melyet a haza oltárára teszek le, buzdításul fog szolgálni, hogy ameddig bírni fogom fokozott mérvben a köznek szenteljem erőmet és tehetségeimet. Lelkes éljenzés s a ragaszkodás és a tisztelet valódi megnyilvánulásait igazoló tüntetés követte e nagyhatású beszédet a jelenvoltak részéről. [Üdvözlések. Felolvasták ezután Darányi Ign- náe földmivelésügyi miniszter sürgönyét, melyben szívből üdvözli az ünnepeltet és a társulatot. Sürgönyöket küldtek még többek közt Mezősy Béla államtitkár, Gr. Dessewfy Aurél a főrendiház elnöke, gr. Almássy Imre, Rákovszky György, Szmrecsá- nyi János, Dókus Ernő, a Sárospataki Hitelbank. Gr. Mailáth József indítványára Darányinak megköszönték az üdvözlést s éppen alkalomszerű lévén a dolog, Darányinak minisztersége 10 éves jubileuma alkalmából viszont üdvözlő sürgönyt menesztettek. Végül báró Senyey Miklós indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy a ünnepély lefolyását nemcsak jegyzőkönyvben örökiti meg a társulat, de azt külön kiadványban ki is nyo matja s az érdekeltség tagjainak s a jelenvolt vendégeknek megküldik. A közebéd. A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat díszközgyűlésének befejezése után az ülésen résztvevők, gr. Mailáth József tisztelői, Sátoraljaújhely város s a Bodrogköznek ez alkalomra iderándult intelligenciája csaknem teljes számmal jelent meg azon a közebéden, melyet a társulat jubiláns elnöke tiszteletére rendezett. A közebédre a vármegyeháza nagytermében E alakú asztal volt gazdagon terítve, de azonkivü a túlzsúfolt nagyteremből kiszorultak a főispáni s alispáni kis termeket is megtöltötték. Alig emlékszünk oly közös összejövetelre, melynek annyi résztvevője lett volna, mint a Mailáth József gróf tiszteletére rendezett közebédnek. Az ott megjelentek teljes névsorát adni valóban lehetetlenség, de mégis megkíséreltük legalább a jelenlevők nagyobb részének összeírását. A névsor igy is képet ad arról a fényes közebédről, melynek előkelő résztvevők adtak keretet: impozánssá téve a Mailáth József gróf őszintén szeretetteljes ünneplésének e végső müsorpontját. Ott voltak többek között: Meczner Gyula főispán, Dókus Gyula alispán, gróf Széchényi Ernő, báró Drechsel Gyula, br. Sennyey Béla, Miklós és István, Kvassay Jenő min. tanácsos, Bulyovszky János min. o. tanácsos, Thuránszky László főjegyző, dr. Farkas Róbert, Helfler Konrád kanonok, Gruska Lajos pápai kamarás, Szánky Nándor nyug. tábornok, Lengyel Manó nyug. ezredes, Né- methy Jáuos műszaki tanácsos, Buty- kay Ferenc, Fekete Márton, Ambrózy Nándor, Boronkay Farkas, dr. Kossuth János, Dókus László, Meczner Béla, Bernáth Aladár, dr. Szirmay István, Tóth Sándor, Szladek Károly ig. főmérnökök, id. Miklós Béla, Ölbey János, Kossuth Lajos, Lachocsinszky Adolf, Dános Miklós, dr. Fin key Ferenc, Beregszászy István, Eiserth István, dr. Ohudovszky Mór, Hönsch Dezső, KeresztesSy Lajos, Kérészy Sándor dr., Radácsi György, dr. Nyo- márkay Ödön, Éhlert Gyula, Szoko- lay Emil, Szmreúsányi Béla, Képes Gyula, dr. Kovaliczky Elek, Waltherr László, Mizsák Józ'’of Rurzeviezy Béla, dr. Hornyay Bé ván, dr. Frieder Zsigr Soma, Görgey Géza t Az asztalsor főhe József ült, balján Me ispánnal s jobbján min. tanácsossal. A laltak helyet br. 8 Dókus Gyula alispác törvényszéki elnök, Gyula, Bulyovszky . nácsos, gróf Széchényi Ernő, báró Sennyey István s Béla, Németby János műszaki tanácsos stb. A gazdag lakoma során, melyet Kovács Károly vasúti vendéglős nagy gonddal, figyelemmel, általános megelégedésre szervirozott: az első felköszöntőt Kvassay Jenő min. tanácsos mondotta a királyra, melyet a jelenlevők állva hallgattak végig. Azután vége, hossza nem volt a felköszöntőknek, melyekben Mailáth József gróf elérvülhetlen érdemei kerültek méltatásra. Egymásután mondottak felköszöntőt a köztiszteletben állott grófra Ölbey János ref. lelkész, dr. Farkas Róbert kanonok, Kvassay Jenő min. tanácsos, Tóth Sándor társulati ig. főmérnök. Tóth Sándor ig. főmérnök felköszöntője a következő: Mélyen tisztelt ünneplő uraim l Csodálatos paradoxonokat teremt az élet 1... A ma ünnepelt grófi ur, aki előkelő származása, nagy vagyona és becses irodalmi működése révén egyaránt méltán foglal helyet az aristok- rácia mindhárom csoportjában — értem a születés, a pénz és a szellem aristokráciáját — a lelkében megszólaló varázslatos hang sugallatára oda áll a demokrácia munkásai közé. Lelkét mélyen érinti a kisemberek baja, nagyban érdekli Ja kisgazdák, a föld népének sorsa. Ezek helyzetének javítására nemcsak ihletett szóval és tollal sürgeti az egész ország előtt a társadalmi munkát, de szükebb hazájában: a Bodrogközön, a Tiszaszabályozó társulat keretében első munkásává szegődik a kisemberek, kisgazdák érdekeit felölelő társadalmi munkának g
