Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-18 / 6. szám

2. oldal. ZEMPLÉN Január 18. — jan. 18. A sárospataki építőiparosok a főispánnal. Folyó hó 14-én Cziráky István vezetésével a sárospataki építő­iparosok népes küldöttsége tisztelgett Meczner Gyula főispánnál s kérte a főispánt, hogy miután a közokt.-ügyi kormány Sárospatakon 350,090 korona költséggel egy uj állami tanitókópez- dét fog épiteni, annak idején a sá­rospataki építő iparosok küldöttség­gel óhajtanak a vallás- és közokta­tásügyi miniszternél tisztelegni, — a főispán fogadja el a küldöttség ve­zetői tisztét s terjessze a kormány elé a pataki építő iparosok kérelmét, hogy ezen nagyobb arányú építke­zést mint helyi iparosok megkaphasr sák illetőleg megfelelő munkát kap­hassanak belőle. — A főispán szives készséggel fogadta a küldöttséget s megigérte, hogy ő a kisiparosokat mindig szívesen támogatja, kérésüket teljesíti s a küldöttséget elvezeti a miniszter elé. Annál is inkább szives örömmel teszi ezt, mert a kisiparosok meggyőződtek arról, hogy ez a kor­mány igen sokat tett eddig is és tesz ezután is a kisiparosok felsegitése és támogatása érdekében. — Minthogy azonban a szóbanforgó építési ügy nagyobb arányú, a sárospataki kis­iparosok tartsanak össze és annak idején maguk tegyenek olyan aján­latot, hogy az építést megkaphassák, mert a kormány jóindulatáról a kül­döttség meggyőződhetett. Az általá­nos éljenzéssel kisért beszéd után a küldöttség tagjaival a főispán ba­rátságos kézszoritást váltva, a kül­döttség reménykedve eltávozott. Kitüntetett főállatorvos. Dr. Da­rányi Ignác földművelésügyi magy. kir. miniszter Henk Imre zemplén- vármegyei főállatorvosnak, — az ál­lategészségügy terén kifejtett köz­hasznú tevékenységéért elismerő ok­iratot küldött s nevezettet egyúttal 400 korona jutalomban részesítette. Henk Imre a munkának, a csen­des, de annál eredményesebb tevé­kenységnek egyik kiválósága, aki bár feltűnést soha sem keresett, ér­demeit mégis észrevették és méltat­ták a legilletékesebb helyen is. A szerencsi közjegyzőség ügye. Oortvay Aladár főszolgabíró vezeté­sével küldöttség tisztelgett e napok­ban Kassán Szmrecsányi László kir. közjegyzői kamarai elnöknél, kérve őt, hogy a közjegyzői székhelynek Dudás Gyula 1100 forint javadalom mellett tót gyerekek iskoláztatására ügyel fel és csaknem hasonló javada­lommal biró néptanítók nyugtáit lát- tamozza . . . Vájjon ez a munkakör illik-e Dudás Gyulához ? Nem bü- nös-e ez a társadalom, amely nem képes az igazi erőket érdemük sze­rint megbecsülni ? ... De legyünk rá büszkék mi. Ha a sors idehozta Zemplén vármegyébe, melynek levéltárában végzett kutatá­sai alapján már eddig is oly sok és értékes munkálattal gazdagította tu­dományos irodalmunkat, úgy csak az az óhajunk lehet, hogy maradjon itt állandóan is. Vajha kieszközölhető volna, hogy ez, — országos és tör­vényhatósági levéltárnoki oklevéllel biró tudós, az ő nagy tehetségének megfelelő működési kört nyerhetne nálunk. Dudás Gyula a Bács-Bodrogh- megyebeli Zenta városban 1861-ben született. Atyja az 1848/9-ik szabad­ságharcban honvéd őrnagy, majd Zenta város rendőrkapitánya volt, aki maga is foglalkozott irodalommal. (Pallas nagy Lexikonja s Szinnyey: „Magyar irók élete“.) A tehetséges ifjú a gimnáziumot Zentán, Szege­den és Szabadkán frekventálta, az egyetemet pedig Budapesten végezte. Tokajból Szerencsre való áttétele iránt intézzen felterjesztést az igaz­ságügyi kormányhoz. A kamara el­nöke kijelentette a küldöttség előtt, hogy ő ilyen irányban már megtette falterjesztését. Tudomásunk szerint Zemplén vármegye főispánja is elő­terjesztéssel élt e tárgyban ; mégpe­dig arra való hivatkozással, hogy a szerencsi járás 46 ezer lakost szám­lál s a járási székhelylyel minden község igen kedvező közlekedési vi­szonyban van, — mig Tokajra nézve ez nem mondható, — a tokaji kir. közjegyzőség meghagyását, de egy­úttal Szerencsen uj kir. közjegyzőség szervezését kérte. Igen valószínű, hogy a minisztertanács ebben az értelem­ben is fog dönteni, mert ez felel meg úgy az igazságnak, mint a nagykö­zönség jogos igényeinek. Megemlít­jük itt egyúttal, hogy a Pekáry Já­nos volt tokaji kir. közjegyző elhuny- tával üresedésbe jött hivatal vezeté­sére a közjegyzői kamara Horthy István kir. közjegyző jelöltet ren­delte ki. Sátoraljaújhely fejlődéséért. Küldöttség a főispánnál. — jan. 17. Lapunk „Megye és Város“ ro­vatában emlékezünk meg annak az értekezletnek lefolyásáról, mely a Sárospatakon felállítandó járásbíróság ügyével kapcsolatban Sátoraljaújhely város fejlődésének ügyével foglalko­zott, s melynek kebeléből küldöttség kereste fel a főispánt, hogy tőle vá­rosuk érdekei számára védelmet kér­jen. A képviselőtestületi tagokból ala­kult mintegy 30 főnyi küldöttség, mely Sátoraljaújhely város érdekei­nek megvédelmezését volt hivatva kérni id. Meczner Gyula főispántól Sárospatak város terjeszkedési kísér­leteivel szemben: folyó hó 16-án dél­után fél 6 órakor tisztelgett a főis­pánnál. A küldöttség tagjainak soraiban ott láttuk Kiss Ödön h. polgármes­ter vezetésével Búza Barna, Isépy István, dr. Hornyay Béla, Schön Sán­dor, Barta Béla, dr. Székely Albert, Némethy Bertalan, Markovits Miksa, Zombory János, Fuchs Jenő, Pataky Miklós, Gáthy Géza, Kérészy Gyula, Mitrik Mihály stb. képviselőtestületi tagokat. Középiskolai tanári képesítése van a latin, görög és történelemből. Böl- csésztudori értekezése nemcsak ha­zánkban, de a külföld tudományos köreiben is feltűnést keltett. (Czime: „Szeréna György emlékirata“.) Egész halmaz oklevelet szerzett össze, me­lyek közt a leggyengébb is laudabi- lis. Tanár volt a zentai főgimnázium­nál, majd a zombori felsőkereskedelmi iskolánál. Közben Fehér Ipoly mel­lett működött a szegedi kir. tankerü­leti lőigazgatóságnál mint tisztviselő, két évig. Mikor Zomborban tanári állását elfoglalta, átvette a „Bácska“ cimü lap szerkesztését is. Tanári ál­lásáról 1891-ben lemondott s Buda­pesten az országos, a nemzeti mú­zeum, a tudományos akadémia s Pest vármegye levéltáraiban végzett tudo­mányos buvárlatokat. 1898-ban Buda­pest székesfővárosi kir. segédtanfel­ügyelővé neveztetett ki; innen saját kérelmére Zomborba, majd Sátoralja­újhelybe helyeztetett át, mig egy év­vel ezelőtt önálló hatáskörrel, a ho- monnai kirendeltség vezetője lett. — Nem hisszük, hogy sokáig működne itt; sokkal nagyobb tér áll előtte, sokkal fontosabb munka várakozik Dudás Gyulára 1 y­Id. Meczner Gyula főispán elé Kiss Ödön h. polgármester vezette a küldöttséget, melynek Búza Barna orsz. képviselő volt a szónoka. Búza Barnának id. Meczner Gyula főispánhoz intézett beszéde nagy vázlatában a következő volt: Ünnepi disz nélkül jöttünk — úgymond — méltóságod elé, mert pár perc előtt még eszünkben sem volt, hogy méltóságod előtt tisztelegni fogunk. Eljöttünk ide ama bizalom­mal, melyet Zemplén vármegye főis­pánja iránt érzünk, a munkaasztal mellől hétköznapi zubbonyban. Jöt­tünk sietve, mert egy bekövetkező veszedelemről értesültünk s ilyenkor mindenki ahhoz siet oltalomért, kihez legközelebb állónak érzi magát. Eljöttünk méltóságodhoz jogos­nak hitt panaszunkkal: védelmet s oltalmazást kérve, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy városunk, mint egy mostoha gyermek nem találta meg a vármegyénél érdekei iránt való szeretetet. Erre mutat ama jelenség is, hogy a legutóbbi ut és vicinális vasút építése a vármegye központjá­tól elterelni van hivatva a forgalmat s inkább Sárospatak forgalma növe­kedésének kedvez. Most újból azt halljuk, hogy Sárospatak város járás­bíróságot kapva — városunk forgalmi köréből még jobban kiesik. Belenyu­godnánk a változhatlanba, ha jogos­nak tartanók Sárospatak város törek­véseit, de úgy találjuk, hogy ez újabb kívánsága ellenkezik az igazságszol­gáltatási, közigazgatási érdekekkel, sőt az állam gazdasági érdekeivel is, hogy saját gazdasági érdekeinket ne említsük. Tekintve méltóságod Sátoraljaúj­hely város iránti jóindulatát, rokon­szenves érdeklődését s megemlékezve méltóságod beiktatásán mondott sza­vairól, melyben városunk részére jó­indulatot Ígért: bizalommal fordulunk méltóságodhoz jogos érdekeink meg- védelmezéseért s kérjük kegyeskedjék e kérdést Sátoraljaújhely város iránt megnyilvánult érdeklődésével kezelni. Id. Meczner Gyula főispán a beszédre elhangzott válaszában ki­jelentette, hogy a küldöttséget nagyon szívesen fogadja s legyen a küldöttség meggyőződve, hogy megjelenésük neki igy ünnepi mez nélkül is kedves. A tolmácsolt kérelemre nézve elmondja, hogy itt nehéz kérdéssel áll szemben, mert bármennyire szivén hordozza is e város érdekeit, Sáros­patak város kívánságában kiáltó érdek kíván kielégítést. Különben a bekövetkezendőkkel Sátoraljaújhely­nek már a sárospataki szolgabiróság felállítása alkalmával számolni kellett, mert az előrelátható volt s jogos is, hogy egy szolgabirói székhely járás­bíróságot, adóhivatalt s telekköuyvet kapjon. Két testvér-városról van szó, melyeknek polgárai természetszerű­leg saját városuk előhaladását viselik szivükön: s épen azért, mert két testvér-városról van szó, nem szabad egymás iránt irigységgel viseltetniük s a becsületes kibontakozás útja az, hogy az igazságos törekvéseket nem szabad meghiúsítani, letörni, hanem nemes vetélkedési kedvvel inkább magunk számára kell erőforrásokat gyűjteni. Különben e kérdés még nem akut, meg kell előzni a közigazgatási járások kikerekitésének: s igy egye­lőre kérdés tárgyát nem képezheti. Kérte a küldöttséget, hogy ne foglal­kozzanak e dologgal, mely egyáltalán nem rejt magában Sátoraljaújhely városra nézve veszedelmet. O a maga részéről különben ígéri, hogy Sátor­aljaújhely város érdekei ellen nem tesz semmit s kéri a küldöttséget, hogy a helyett, hogy más városok erejét túlbecsüli, inkább saját erejét értékelje kellőképen. Egyébként megköszönte az irá­nyában megnyilvánult bizalmat s a küldöttség megjelenéséért szives kö­szönetét mondott. A kir. ügyész jelentéséből. — jan. 18. Említettük lapunk legutóbbi szá­mában, hogy Eiserth István kir. ügyésznek a vármegye közigazgatási bizottsága jegyzőkönyvi köszönetét szavazott ama nagy és eredményes tevékenységéért, melyet nevezett ki­rályi ügyész a rabmunkaerő fokozása s ezzel közvetve a sátoraljaújhelyi szőlők rekonstrukciója ügyében ki­fejtett. Eiserth István szerényen meg­köszönte az elismerést, amely pedig őt valóban és méltán megilleti; ez azonban nem gátol minket abban, hogy a kir. ügyésznek érdemes mun­kásságát részletesen is ne ismertes­sük s különösen a számadatok fel­sorolásával bizonyítsuk be azt, hogy Eiserth rászolgált a közigazgatási bi­zottság köszönetére, mert ez ember­ben városunk szőlőkulturájának fej­lesztése iránt oly magas fokú érzék lakik, hogy igazi jótéteménynek te­kinthető az ő itteni működése. Be­csületes magyar szive megszerette ezt a vidéket, tudását és egész ener­giáját viszi bele ama munkásságába, amelylyel fentartható lesz az itteni szőlőkultura, a mindinkább fokozódó munkáskézhiány dacára is. Multi számunkban a vármegyei közigazgatási bizottság üléséről ho­zott tudósításunkban csak igen rövi­den emlékezhettünk meg a fogház ügyeiről. Egyedül azon számokat so­roltuk fel, melyek legszorosabban véve a szőlőmunkára vonatkoznak. Nem lesz azonban érdektelen közönsé­günkre nézve, ha megismertetjük azzal a most már nem is annyira fogház­nak, mint egy hatalmas munkáste­lepnek nevezhető intézettel, ahonnan a szorgalmas munkások csoportjai kora tavasztól késő őszig folyton vo­nulnak a hegyekre, hogy a rengeteg befektetések árán rekonstruált szőlő­ket bemunkálják. Annál érdekeseb­bek lesznek most e számok, mert a sátoraljaújhelyi fogház rablétszámá­nak emelése most kezdődik meg s rövidesen az eddiginek kétszeresére fog emelkedni, amely hatványozott szám azután állandó is marad. Éppen e napokban várják az első tránsz- portot, ötven embert a budapesti orsz. gyüjtőfogházból. (Erre ugyan az a megjegyzésünk van, hogy itt nagyon talpra álljon Schweitzer János fog­házfelügyelő, minden erélyessége mel­lett is, mert ez a transzport valószí­nűleg csibészekből fog állani, akik szónokolni tudnak, de kapálni aligha. Félő hogy sok baj lesz velük.) Sok­kal jobb szívvel látjuk a vidéki fog­házak lakóit, a munkához szokott embereket s nem a huncutság és raf- finéria atyamestereit. A sátoraljaújhelyi kir. törvény­szék fogházában az 1907. év január 1-én 312 fő volt a rablétszám. Az óv folyamán összesen 1321 egyén fo­gadtatott be s 1392 bocsáttatott el, igy az 1907. dec. 31-iki létszám 241 volt. Az elbocsátottak közül kegyel­met nyert 5, feltételesen szabadsá­goltatott 42, más fogházba átszállit- tatott 42. Halálozás nem fordult elő a foglyok közt, sőt mondhatni hogy az egészségi állapot kitűnő volt, ami természetesen főként a külmunkál- tatásnak köszönhető. A legmagasabb fogolylétszám febr. 22-én volt: 323; a legalacsonyabb aug 28-án: 212. Más fogházakból összesen 270-et szál­lítottak át ide. Nevezetesen: Mis­kolcról jött 68, Eperjesről 3, Bereg­szászból 49, Rimaszombatból 18, Lő­cséről 40, Aradról 12, Nagyváradról 54, Kecskemétről 26. Fegyelmi fényi­Sirolin erteil az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a ““— köhögést, váladékot, éjjei! izadást. 1 1" Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza jtjt ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boöhe* eredeti csomagolást. F. Hoffmann La Boche & Cie. Basel (Svájc.) 99 RceheZ Kapható orvosi rendeletre a gyígysrérfíraCbál, Ara üvegenként 4.— korona, i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom