Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-30 / 44. szám

Május 30. ZEMPLÉN. kedésig a városi közhivataloknál a fogalmazó személyzet naponta 8—1-ig, a kezelői kar pedig 7—1-ig tartja a hivatalos órákat. Intézkedés történt azonban arra nézve is, hogy minden­nap a hivatalban egy napos tisztviselő a délutáni órákban is bent legyen. )(III. oszt. kereseti adó kivetési lajstrom közszemlén. A Sátoraljaúj­hely rend. tan. város közönségére vo­natkozó s a III. o. kereseti adó ki­vetés alapját képező adókiszámitási lajstrom a városi irattárban junius hó 3-ikáig tekinthető meg. )( Yadászati jogok bérbeadása. Nagydobra, Kisterebes, Alsónyirjes és Nagykőpatak községek vadászte­rületei junius hó 11-én fognak nyil­vános árverésen bérbeadatni. HÍREK. Agnus Dei. — Gyermekek első áldozása a sátoralja­újhelyi róm. kath. templomban. — — május 29. A mindennapi élet nehéz gondjai közt futosó, terhelt ember lelke szinte felmagasztosul olyan alkalommal, mi­dőn a profán világ határait átlépve, Istenéhez közeledik a templom áhi- tatos csöndjében. Ez a lelki meg­újhodás még fönségesebb, mikor olyan alkalom adja magát elő mint a teg­napi, — midőn koszorús, liliomos, fehórruhás ártatlan gyermek leány­sereg lép az oltár elé, hogy a hit szimbólumát magához véve, Istené­vel egyesüljön. Az orgona gyönyörű akkordok­ban zengi el az ősrégi egyházi ének dallamát: „Isten ártatlan báránya aki a bűnt élvévé — ime most lép első Ízben az ártatlanok közzé“. — Könyezik a szülő, könyezik a gyer­mek, könyezik a lelkipásztor is. Mert szent, magasztos, nagy pillanat ez. A világ legnagyobb hadvezéréről 1. Napoleon császárról feljegyezte a történelem, hogy midőn dicsőségének napja del előj én állott, egy újabb fé­nyes győzelem után diadalmi lakó mán körötte udvarló fejedelmek és főméltóságok megkérdezték : Felség 1 nyám, uszályosat szerettem volna és meghódítani őket mind, ahogy rám mosolyogtak. De szeretni ? Egyet sem tudtam. Manci ezért is szidott, mert tudott sok versről, ibolyacsokorról, virágos, képes levelekről (anzikszok akkor nem léteztek) ezer hódolóról és hideg szivemről. Mit akarsz Man­cikám — vigasztaltam — úgy van jól, ha nem szeretek. Mit mondana apus ? így mind kedves, bohó fiuk, de olyan „semmi“-k még. Majd ha „valami“-k lesznek, mint az a követ a magasban tudod ? Jaj azt nem volt szabad megemlítenem előtte. Iziben megsiratott, hogy bogarakat veszek fejembe, abból nagy ur lesz stb., a főispán lányát veszi el és én sze­gény tanár leánya vagyok, kinek egész vagyona: a szőlőnk, a házunk telekkel. Csókkal, kacagással csití­tottám : Ne félj, nézd azt mondják csinos vagyok. Múltkoriban is velem mulatott a vicispán öcscse. Az még lehet „valami“, mert vicispán a bátyja. No meg van még időm. Ha más nem vesz el, jó lesz a tanár is. Ki állandó bámulom és kényeztetőm volt. Csak ne lett volna oly érthetetlenül ko­moly és tudományos. A rangot sze­rettem, de a tudományt nagyon res­pektáltam. Gondoltam, az vénebbnek való, a fiatal velem kacagjon, bolon­dozzon, édelegjen a semmitevésben. Manci sirt, féltett, én kacagtam, melyik volt az ön életének légszebb napja? A lángelme átfutotta pilla­natnyi visszatekintéssel egész életét; arcán a gond, majd az öröm vonásai váltották fel egymást s ezt a feletet adta: Életem legszebb napja uraim első áldozásom napja volt. Néma csend ült a hatalmasságok ajkaira. Könyek csillantak fel a sze­mekben. Tehát mégis . . . Egy ilyen ember, ez a nagy ember, ez a min­den tekintetben lángész, csekélység­nek tartja koronák sárba tiprását, trónok ledöntését, országhatárok meg­változtatását, — de szentnek, nagy­nak tart egy napot: első áldozásának napját! Ne bántsátok a vallásos buzgal­mat. Jajj az emberiségnek vallás, lelki felmagasztosulás nélkül. A ke­nyérkeresés nehéz munkájában fáradt profanum vulgus ha bevetődhet vé­letlenül a templomba, eszébe jut első áldozásának szép napja — s aki foly­ton talán csak káromkodni szokott, most imádkozik . . . Nyolcvanhat kis leány járult első áldozás végett Isten oltára elé a sátoraljaújhelyi róm. kath. plébánia templomban áldozócsütörtö­kön. A lánykák többnyire a zárdabeli externát és népiskola, valamint az állami népiskola IV. olytályának nö­vendékei. Szeretetteljes jó tanítónőik, az apácák nagy gonddal készítették elő a kis menyasszonyokat e fontos aktusra. Hitoktatójuk, Marczinkó Jó­zsef s, lelkész pedig a bensőségtel- jességen kívül külső formáiban is meghatóan rendezte a szép ünnepet. Mise előtt az áldozáshoz járulók ne­vében Ujfalussy Erzsiké kérte a lel­kipásztor áldását, mire Marczinkó József megható beszédet mondva niegáldotta őket. Evangelium után a keresztségbeli fogadalom megújítása következett, amelyet a hitoktató elő- mondása után hangosan ismételtek a leánykák. Majd amikor Agnus Dei után a szent ténykedésre került sor, Pintér Helen előimádkozása mellett anyám mulatni vitt és atyám , imá - dással dédelgetett, tanított. Öröm­ben, álomban telt időm. Nagy lány lettem. Szerelmem nem, de eszmé­nyem volt elérhetetlen. Az ünnepelt férfiúról álmodoztam. A többit kicsi, igénytelen, hétköznapi embereknek néztem. Ideálom miniszter lett. Még annál is több, hatalmasabb. Polcról- polcra emelkedett. Féltem, egyszer az égbe lép a dicsőség felhőin. De a földre lépett. Elvette a gazdag fől- desur lányát ezreivel, rangjával, ős­nemes nevével, de ki tudja szerelem- mel-é ? Engem meg odaadtak a közked­velt s fiatal kora dacára érdemes ta­nárnak, ki bolondul szeretett. Én is szerettem. Meghatottságból, hálából, hüségből-e, tudom-e én? Csak nap­hosszat, ha csókolt imádva, forrón visszacsókoltam. Enyéim otthon eléggé szerettek, még sem művelték azt velem, amit a vőlegényem. Gyerekszivem húsz éves korban naivul nyilt meg szere­tetnek, szerelemnek. Csak néha boron­gott át felhőt vonva boldogságom derűs egére a nagy férfiúra való em­lékezésem. A lelkemet a gondolat ölte, hogy az a miniszter mégis „más“. Égyébként könyelmü álmodo­zással mentem a hitves életbe. (Folyt, köv.) foglalták el helyeiket az apró meny­asszonyok az oltár körül. Áldozás után Marczinkó József hitoktató ma­gas röptű szép beszéde, majd Károlyi ‘Irén imája zárta be az áldozás ak tusát. Mise alatt a zárdabeli polgári leányiskola énekkara énekelt, a való­ban gyönyörű orgona kiséret pedig Szappanos Imre kántort -dfeséri. Istentisztelet után az áldozásban részívett lánykákat régi szép szokás­hoz híven reggelivel vendégelte meg- Kresszelbauer Maximilána zárdafő­nöknő az intézet ebédlőjében, kiosztva közöttük a nap emlékére érmeket ős szentképeket. A gyönyörű szertartás nemcsak a kicsinyek lelkében vés örök nyo­mot, de amint láttuk : nem volt ki­irtható még Napóleon leikéből sem. Gyarló az ember ; amikor gyarlósága legnagyob: akkor érzi legjobban, hogy Isten és vallás nélkül — állat. Hálás köszönet illeti úgy a buzgó hitoktatót, mint a vallásos és hazafias nevelés terén oly magasan álló tisz­teletreméltó apácákat azért, hogy ezt az ünnepet gyermekekre ős felnőt­tekre egyaránt ily széppé s mara­dandó emlékezetűvé tették. — Kinevezés. A kassai kir. Íté­lőtábla oL'.öke Bányay Gyula sátor­aljaújhelyi b t-os, végzett joghallgatót a kassai kir. Ítélőtábla knrületóle díj­talan joggyakornokká nevezte ki. — Mai számunkban két folyta­tásos közlemény indul meg. Az egyik Silbergerné Lőw Rózának, az ismert írónőnek „Emlékezetből“ cimü élet- leirása, melyet lapunk Tárca rovata fog hozni. Az érdekes életleirásra s különösen annak Lőw Róza sajátos­ságát s egyben érdemét képező raph- szodikus stílusára felhívjuk olvasóink figyelmét. A másik folytatásos köz­lemény, melyet jelen számunk vezet be: Nemes Sándor gálszécsi főszolga­bíró tanulmánya a cigánykérdésről, melyet a szerzett tapasztalatok köz­lése tesz becsessé s most különösen aktuálissá az a nagyon is megér- demlett Ítélet, melyet a dánosi rém­dráma cigány tetteseire mért a bí­róság. A közlemények lapunk jövő szombati számában jutnak befejezé­sükhöz. — Rendjel átadás. Annak a ki­rályi kitüntetésnek, mely Teich Zsig- mondnét a közjótékonyság terén elért 25 éves jubileuma alkalmával érte, f. hó 28-án volt fényes ünnepe a vármegyeháza nagy tei méhen, hol a jelzett időben a Jótékony Nőegy­let diszgyülést tartott. A közgyűlés­ből Widder Gyula vezetésével 6 tagú nőküldöttség ment a főispánhoz, fel­kérve őt a közgyűlésen való meg­jelenésre s a kitüntetés átadására. Meczner Gyula főispán a küldöttség kíséretében megjelent tanácsterem­ben, hol az egybegyűltek nagy éljen­zéssel fogadták. A főispán helyet foglalva a kitüntetett mellett, szavait azzal vezette be, hogy sajnálatát fejezi ki a fölött, miszerint a f. é. márc. 29-én lefolyt fényes ünnepélyen távolléte miatt a közbecsülésben álló s immár legfelsőbb kitüntetést nyert úrnő előtt szerencsekivánatait nem fejezhette ki. — Tartalmas, mélyen átgondolt szép beszéd keretében tűzte föl ezután Teich Zsigmondné mellére a főispán a királyi kitün­tető jelvényt, kívánva, hogy azt sokáig jó egészségben viselhesse. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után 3l Némethy Bertalan 121 • :.s beszéddel mondott tjös: Gyula főispánnak ami' ért melyet a Teichnő ­rül kifejtett s a mely ben az egész nőegyletet szavaira Meczner Gj ' viden reflektálva kij eme tevékenységénél ^ szerűség utáni törekvés, • melléktekintet nem • csak az igazság órz ‘ s. a: méltó elismerése irár‘i n. Ezután is kedves kötei bégének tartani, ha a közéit . ’ í< érdemeket szerzett e ve . 'tar -■ tetősére közremunkál u szép szavai után a dis fcö lést, melyen városur ■ >:eiő a­sadalmából mintegy jelen, éljenzések me ti be az elnök. — Katonai utóál v. • c vármegyében. A ki Ilqmonnán folyó hó lett megtartva. Az állott 218 hadkötele soroztak be a hadst e: Sátoraljaújhelyben ::i. hó 29 én tartották n előállott hadköteles a < roztak be. Jtek — Tanulmányi k rdu as. toraljaujhelyi állami Igár '< iskola III. és IV. os 27-én Gyulay Káról igaz.-: > é tanári testület több tagja, vezetésé Sárospatakra, rándul . > rog ‘Város nevezetességei A délután, melyet c tozatos programm i Első pihenőjüket a gium kert árnyas fá Két órakor a Tompí hoz vonultak, hol a gatója méltatta a na£ és hazJÍias működés tével Grünberger 1 tanuló „A gólyához4 cii ' ér 7- Blanka IV. oszt. t: nul „ fiaihoz* cimü költe llett foly vönyörü ák. >br-. i roa el. Végezetül Safir Ei'u •' . őszi tanuló a növendék . kegyeletének megható kifejezéséit > ;;zor;.. tett a költő szobrára. Innen a r sereg a főiskola álti a IlonéUi ' r véreknek emelt szoborhoz gyűltek, hol szintén az iskcla igazgatók is­mertette a szobrot és o tó' kofái a kultúra és hazafit•* terűn száza­dok óta szerzett nagy A.; után Radácsy György főiskolai tanár szives kalauzolása mellett megtekin­tették a főiskola őrs: égős him könyv­tárát, múzeumát és term. ’ v teményét, majd Révay es Vallay képezdei tanárok yezeiese mellett el­mentek a Rákóczi vár történelmű ne­vezetességeinek megtekintésére. Va járt az idő mikor visszatértek a kol­légiumi torna gy: korló térre, k nagy tetszés mellett szemléit ’ Kis Elek tornatanár által rendezett torna gyakorlatokat. Beeeteledett már az idő, mikor a jókedvű kiránduló sereg tanulmányi kirándulásáról visz,- szatért a városba. — Népmozgalo: Sátorijai hol; rend. tan. városban a lefolyt t u hónap folyamán 6 " születő - halálozás történt. Május havában h* zasságot kötött városunkban 10 je­gyes-pár. — Nyári táncm hat sági. Sá­toraljaújhelyi Kai hohl■:><: kör“ junius hó 14- n, „Nyúl* kerthelyiségében, s: .ptőkéjének gyarapítására jótéfe ,n - Írtkor't táncmulatságot rer „ Lezdete dél­után 5 órakor. Belépődíj: személyjegy 2 kor., családjegy 4 kor. Felülfizeté- sek köszönettel fogadtatnak és hir- lapilag nyugtáztatnak. — A sátoral­jaújhelyi „Iparos-Kör“ 1908. évi ju­nius hó 7-én (pünkösd vasárnapján), saját alaptőkéje javára a régi „Nyul“ kertben tombolajátékkal egybekötött BENZINMOTOROK, GŐZLOKOMOBILOK, UTIMOZDONYOK, GŐZCSÉPLŐOÉPEK, ARATOGEPEK, „LOSONCZI DRILL“ VETÓGEPEK, RESICZAI ACZÉLEKÉK, TELJES MALOMBERENDEZÉSEK, STB. STB. kívánatba szívesen küldünk árjegyzéket és költségvetést. A MAGYAR KIR. ÁLLAMVASUTAK GÉPGYÁRÁNAK VEZÉRÜGYNÖKSÉGE, Vád-kőrut 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom