Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-02 / 36. szám

2. oldal. Z E MALIÉIN. Május 2. vánt, az adófelszólamló bizottságba rendes tagokul Juhász Jenő és dr. Hornyay Bélát, póttagokul Róth Jó­zsef és Kádár Gyulát választotta meg a közgyűlés felkiáltással. A Ludovika Akadémiába nincs * pályázó. A Ludovika Akadémiába a Butt- ler-féle alapítványra senkisem jelent­kezett. Dr. Szirmay István tiszti fő­ügyész az alapítványi hely betöltésé­nek jogát a honvédelmi miniszterre hajlandó átruházni. Ennek azonban ellentmond Dókus Gyula alispán, a ki csak akkor járulna a tiszti főügyész indítványához, ha a hely betöltési joga a legközelebbi tanéven vissza- szállana a törvényhatóságra, mint­hogy azonban ez 4 évre kizártnak tekinthető, mert ez időre az alapít­ványi hely el lenne foglalva, kéri a közgyűlést, hogy az alapítványi hely betöltésére vonatkozó jogát tartsa fenn a jövő tanévre. A közgyűlés ilyen értelemben határozott. Alispán évnegyeden jelentése: A választások befejezte után fel­olvassa Thuaánszky László főjegyző az alispán óvnegyedes jelentését, me­lyet a közgyűlés feszült figyelemmel halgatott meg. A jelentés bevezető része a kartársi szeretet legmelegebb szavaival emlékezik meg ifj. Meczner Gyula sárospataki főszolgabíró el- hunytáról- Indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezi ki részvétét a főispán családjának. Részvét iratot intéz még a közgyűlés nemrégiben elhunyt báró Mailott György volt tállyai és id. Reichard Mór volt sá­toraljaújhelyi lakosok családjaihoz, bejelenti még Katinszky Geyza apát és főesperes és Kónya András ref. lelkész elhunytát is. Gr. Széchenyi Lászlónak pedig köszönő iratot küld a bizottság 25.000 korona adomá­nyáért. Az alispán jelentés többi részé­ben a f. évi első 3 hónapjának több közigazgatási eseményeit sorolja fel nagy részletességgel 32 Írott oldalon. Megemlítjük, még hogy vármegyénk területéről Amerikába 537 egyén ván­dorolt ki a f. év első negyedében, mig onnan 2463-an tértek vissza, útlevél e 3 hó alatt 921 adatott ki. Adó be­fizetések eredménye elég kedvező; a fősorozások szintén kisegítő ered­ménnyel végződtek. Alispán jelentését általános helyesléssel vette a közgyű­lés tudomásul. A* uj megyeház építése. A legfontosabb tárgyak részben ellévén intézve, szállingózni kezdtek ben említik az okmányok. 1456-ban nátafalvi Csontos János és fia Raj- nold a várban több egyházi és világi személy jelenlétében, bizonyos per­ben ügyvédet vallottak. Á vár azon­ban bizonyára nem volt az ő tulaj­donuk, hanem a Drugeth uradalom­hoz tartozott. 1450-ben a jeszenői birtok egy része Nagymihályi Györ­gyé volt, 1520-ban pedig Sztrithey Zsigmondot iktatták némely részeibe. Innen fogva sokáig nem hallunk Je- szenő váráról, de annyi bizonyos, hogy továbbra is a homonnai Dru­geth család tulajdona maradt. — Az előbb említett Nagymihályi és Sztrit­hey részbirtoklásokat ugyanis csak, mint rokonságból eredőket kell tekin­tenünk, mely azonban csak ideig, óráig tartott. így volt ez Barkó vá­ránál is, mely 1486—1488-ban Zá- polyai István kezén volt, aki szintén rokonává lett a Drugetheknek. Abban a háborúban, amely e vidéken Giskrával és a csehekkel, valamint később a lengyelekkel folyt (1449—1474) Jeszenő vára, úgy látszik, nem igen szerepelt, mert bár az egykorú források, Sztropkó, Ho- monna, Barkó, Nagymihály, Terebes várairól sűrűn emlékeznek, Jeszenőről a bizottsági tagok is a teremből s a déli vonatokhoz igyekeztek. 11 óra után azonban még mindig votl a zöld asztalok körül vagy 60—70 bizottsági tag mert még egy igen fontos kér­dés következett tárgyalásra: az uj vármegyeház építésének ügye. Ezt a kérdést éppen csak néhány nap előtt ismertettük teljes megvilágositásban. Főispán felolvastatja a belügy­miniszter idevonatkozó leiratát, mely a legnagyobb részletességgel terjesz­kedik ki ez ügynek minden ágazatára. Az építési pályatervek ügyében Si- enkievic építész által beadott feleb- bezést elutasította. Felhívja a vár­megye közönségét, hogy a várme­gye méltóságának megfelelő monu­mentális épület tervét és költségveté­sén kívül az építési költségek fede­zeti tervezetét is mutassa be, még pedig úgy, hogy az egyik esetben a mai telken csak, a másik esetben pedig a két szomszédos telek meg­vételével is történnék az építkezés. Az állandó választmány javaslatát olvassa fel ezután Mattyasovszky al­jegyző, amely szerint a kir. államépi- tészeti hivatal a megfelelő költség­tervek olyan időben való elkészítésére hivatik fel, hogy e költségtervezet egy, a f. évi julius hóban összehí­vandó rendkívüli közgyűlésen tár­gyalható legyen, amikor is a köz­gyűlés gondoskodni fog az építési költségek miként való fedezéséről is, melyre nézve természetesen az építé­szeti hivatal költségtervei lesznek irányadók. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta az állandó választmány ja­vaslatát. A Kossuth szobor felállítása. Kapcsolatban a vármegyeház épí­tésével, a Kossuth szobor elhelyezése került tárgyalásra. Dr. Hornyay Béla a Kossuth szobor bizottság elnöke nagyszabású s érvekben gazdag be­széddel kél védelmére az általunk is vallott amaz elvnek, hogy a Kossuth szobor 14 évi készülődés után végre mielőbb felállittassék és pedig halo­gatás nélkül, a napi piacból képzendő parkban, ahová az elfogadott szobor minta tervezve lett s ahová az telje­sen megfelelő. A vármegyeháza elé majd felállítjuk Rákóczy Ferenc lovas szobrát. Megható szavakkal kéri a közgyűlést, mondják ki a Kossuth szo­bornak a napi piac helyén mielőbb leendő felállítását. (Nagy éljenzés) Indítványozza végül, hogy a vármegye vásárolja meg a borsii Rákóczi-féle szülőházat. Határozati javaslatot olvas fel e tárgyban, mely szerint a vétel­hez szükséges összeg nemsok idő nem emlékeznek. I. Mátyás király aki 1474 közt Barkón telelt, Jeszenőről, mely pedig ide alig pár kilométer­nyire van, szintén nem tesz emlitést. A XVI. században Jeszenő jelentő­sége emelkedett, amit talán az idézett elő, hogy Homonna kisebb vára nem nyújtott a Drugeth-családnak az ekkori háborús időkben elég bizton­ságot, Barkó várát pedig a Kendyek (a Drugethek rokonai) miatt a császári seregek lerombolták. Ez időben Jeszenő nem csak ? Drugeth-családnak, hanem a környék­nek is menedéke volt, sőt a távoli vidék urai is ide hordták kincseiket. Ezekről mondják, hogy azokból D. Gábor Tállyán itt a várban pénzt veretett, utóbb pedig egész hamis pénzverdét létesített. Midőn Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Drugeth Györgyöt, a királypárti főurat 1619-ben Lengyelországba való menekülésre kényszeritette, Jeszenőt, Homonnát stb. is elfoglalta és felprédálta. A Bethlen-féle szabadságharc lezajlása után, 1622-ben a lengyel földön elhalt D. György neje gr. Nádasdy Katalin, kiskorú fia János részére a homonnai és ungvári uradalmakat visszaszerezte s a kassai kir. kamara alatt vissza lenne váltható. Dókus Gyula alispán kéri az in­dítvány kettéválasztását, s a második résznek bizonyos, — egyelőre még fel nem hozható okok miatti mellőz- tetését. Hozzászólott még a kérdéshez dr. Kossuth János, aki a szobrot csakis a vármegyeház előtt véli fel- állithatónak, ahol szerinte elfér még a Rákóczi szobor is. Indítványozza, hogy a vármegyeház felépültéig a Kossuth-szobor elhelyezésének kér­désében ne döntsön a közgyűlés. Ezután Meczner Gyula főispán fejti ki ellenérveit Kossuth indítvá­nyával szemben, rámutatva arra, hogy a szobor-bizottságnak intézkednie kell e kérdésben mielőbb, mert a haloga­tás ellenkezik a törvényhatóság előbbi határozataival. (Közben figyelmezteti a közbeszólókat, hogy szólaljanak fel ha akarnak, de közbeszólásoktól tar­tózkodjanak.) A vármegyeház építése még hosszabb idő kérdése lévén, erre várni nem célszerű. Matolai Etele dr. Kossuth János indítványát pártolja felszólalásában. Hasonlóképpen ahoz csatlakozik Ba­jusz József biz. tag is. — Dr. Szé­kely Albert és dr. Kovács Gábor szintén dr. Kossuth János indítvá­nyát pártolja. Tetőpontra hágott az érdeklődés, midőn elnöklő főispán szavazást ren­delt el a két indítvány fölött. A dr. Hornyay Béla indítványa, — mint előbb is vázoltuk, — az volt, hogy a Kossuth-szobor a napi piac helyén képzendő parkban s mielőbb állíttas­sák fel; a dr. Kossuth Jánosé pedig az : hogy a szobor felállításával várni kell, mig az uj vármegyeháza felépül s akkor az ezen uj székház elé ter­vezett parkba állittassék fel Kossuth Lajos szobra. Főispán először a dr. Hornyay Béla indítványát bocsátotta szavazásra, megkísérelvén időkimólés szempontjából az egyszerű, felállással való szavazást, majd nyomban ellen­próbaként a dr. Kossuth János in­dítványára való s szintén felállás ut­ján való szavazást rendelte el. Mint­hogy azonban az ilyen szavazásoknál s a különben is izgatott hangulatban a többség kivehető nem volt, mert a bizottsági tagok is többen állottak, de sokan voltak a teremben álló közön­ség közt nem bizottsági tagok is, — Meczner Gyula főispán elrendelte a névszerinti szavazást. Akik dr. Hor­nyay Béla indítványát fogadták el azok igennel s akik dr. Kossuth Já­nosét: azok nem-mel szavaztak. A névszerinti szavazás eredményeként konstatáltatott, hogy a dr. Hornyay gondoskodott arról, hogy a rengeteg javak megfelelőleg kezeltessenek. E végből a Drugeth javak kormányzó­jává Gombos Istvánt nevezte ki s részére részletes utasítást adott. A kassai kir. kamara okmánya szerint úgy látszik, okulva a tömén­telen háborúkban szenvedett károkon, oly intézkedés történt, hogy a Homonnánál jóval nagyobb erősséget képező s vele szemben a Laborcz folyócska balpartján, magas hegyen fekvő Jeszenő vár rakassák meg gabonával és élelemmel, amelynek őrizetére éjjel-nappal fegyveres őrség­nek kellett készenlétben állnia. A kis Drugeth Jánosból, utóbb Zemplén főispánja s az ország bírája lett, aki Homonnának is királyi szabadalmat eszközölt ki 1638-ban.**) Ugyanő akkor, a midőn I. Rákóczi György erdélyi fejedelem szabadságharcát 1643-ban megindította, lengyel földre menekült, mire Rákóczi hadai 1644-ben Jeszenő várát bevették s úgy ezt, mint a szomszédos Barkó várát lerombolták. **) Eredetije a homonnai Drngeth-Csáky levéltárban. (Fordításban közöltem „Adalékok“ 1908. évf. 22. 1.) indítványára 37, a dr. Kossutbéra pedig 32 szavazat adatott le; igy Kossuth Lajos szobrának a napi piac-tér helyén leendő felállítását a közgyűlés 5 szótöbbséggel kimondotta. A szavazás már csaknem déli 12 órakor ért véget, amikor is elnöklő főispán az eredményt kihirdetvén, egyben a közgyűlést felfüggesztette s annak folytatását május hó 1-jének délelőtti 9 órájára tűzte ki. A második nap eseményei közül felemlitendőnek tartjuk, hogy a Mál- czán nemrég lefolyt körjegyző vá­lasztás ügyével foglalkozva, a köz­gyűlés Kovács Pál megválasztott kör­jegyzőt állásától felfüggesztette s el­lene a fegyelmi vizsgálatot elrendelte. A súlyos határozat alapjául ama kö­rülmény szolgált, hogy Kovács Pál a körjegyző választás előtt állítólag nagyban korteskedett s a választókat etette és itatta. Emiatt a kisebbség­ben maradt párt, mely Haraszthy Vince ladamóci körjegyző köré cso­portosult, a választás megsemmisítése, illetve Kovács Pál elmozdittatása iránt folyamodott a törvényhatósághoz. A harmadik nap többnyire szám­adások s főként községek költségelő­irányzatainak megvizsgálásával telit el. A 338 pontból álló tárgysorozat­hoz időközben még igen sok ügy érkezett s igy a páratlanul hosszúra nyúlt közgyűlés május 2-án nyert befejezést. — május 2. Zempléni képviselők a Ház bi­zottságaiban A képviselőház III. ülés­szakának megnyílta alkalmából folyó évi ápr. 30-án választattak meg az egyes szakbizottságok. Vármegyénk- beli képviselők a következő helyeket nyerték : Potoczky Dezső (Megyaszó) földművelésügyi és összeférhetlenségi; Bernáth Béla (Mád) földművelésügyi; dr. Búza Barna (Sátoraljaújhely) pénz­ügyi ; Nagy Barna (Olaszliszka) köz­lekedésügyi ; Meczner Béla (Király- helmee) közoktatásügyi és kivándor­lási; Czibur Bertalan (Nagymihály) naplóbiráló; gr. Andrássy Sándor (Homonna) a pénzügyi és közleke­désügyi bizottságokba lettek bevá­lasztva. A vármegyénk területén lakó, de más megyebeli kerületekben man­dátumot nyert képviselők közül be­választotta a Ház gr. Sztáray Sán­dort a közigazgatási, gr. Andrássy Gézát a közlekedésügyi s dr. Fried Mivel azonban a háború lezajlása után D. János nejével br. Jakusich Annával és György nevű fiával birtokaiba visszahelyeztetett s ettől fogva a háborúk itt e vidéken, sokáig nem is dúltak, valószínű, hogy mind Jeszenő, mind pedig Barkó és Homonna várai kijavitattak. Legalább erre mutat, hogy Barkó várában 1683-ban a Bécs fölmentése után errefelé hazatérő Szobieszky János lengyel király megpihent, Homonna váráról pedig 1684 és 1691-ből oly összeírások maradtak fenn, amelyek már bástyákon elhe­lyezve levő ágyukat is említenek, tehát Homonna erődítményei még szintén megvoltak. Mivel a bécsi udvari hadi tanács gr. Pálfy János tábornagy által Kassa várát 1713-ban romboltatta le,***) valószínű, hogy a vidékünkön lévő várakat, tehát Jesze­nőt is a Rákóczi-féle mozgalmakat és a szatmári békét követő reakció korában császári parancsra tervszerűen fosztották meg hadászati jellegüktől. ***) Gr. Pálfi levele Zemplén vármegyéhez (Vármegyei levéltár f. 161.) Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza elten számtalan tanár 6* orvos által naponta aláalva > Já híínthogy értéktelen utánzatokat te kínálnak, bérfen mindéikor „Boche“ eredeti oeemogol&at. F. Hoffmann-La Boohe 4 Cie. Basel (Svájo.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom