Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-01 / 27. szám
2. oldal. ZEMPLÉN Április 1. Klein Andort ki 5 éven át volt ügybuzgó titkára az egyletnek s végül a jelenlegi tiszti kart. Beszédét azzal az indítvánnyal zárja: mondja ki a díszközgyűlés, hogy az egyesület mai 12,400 kor. alaptőkéjének felét, vagyis 6200 koronát fordítsa egy szegényház fölállítására, amelynek céljaira a mai napon Mezei Mór, Zinner Ármin és Teich Zsigmondó egyenkint 50—50 koronás adománnyal is járultak. — Dókus Gyula diszelnök feltett kérdésére az indítvány egyhangúlag határozattá emeltetett. Némethy Bertalant szép, tartalmas beszédéért a közönség nagy éljenzésben és tapsokban részesítette. Különböző egyletek, társulatok és küldöttségek üdvözlése következett ezután. Zemplénvármegye közönsége nevében Dókus Gyula alispán mondott szép beszédet, majd Bessenyey István sátoraljaújhelyi esperest hallgatta feszült figyelemmel az ünneplő közönség. A kitűnő szónok rá is szolgált a figyelemre, mert szavai valóban magasztosak voltak. A felekezeti béke, az egyenlőség, az emberszeretet elvei nyilatkoztak meg azokban. Mikor azt mondta a jubiláns elnöknőhöz fordulva : „25 év jótékonysággal telt munkája ezüst koronát tett már nagyságod fejére; engedje a mindenható, hogy a másik 25 évet is erőben, egészségben élje át s tehesse fel az ötven éves jubileum arany koronáját nemes fejére a közbeesülés", akkor általános éljenzés és taps tört ki. Számos egyesület, testület, társulat üdvözlése következett sorra. — Felszólaltak Zinner Herik “az izr. hitközség nevében; Haas Fülöp a Chevra Kan.scha ; — Dókus Gyuláné a gyermekvédő liga ; — Dókus Gyula az árvasegélyző egyesület; — dr. Goldberger Izidor a szegény gyermekeket felruházó egyesület nevében stb. Ezekután Némethy Bertalan felolvasta a beérkezett üdvözlő levelek és sürgönyök egész tömegét. Első sorban Meozner Gyula védnöknek következő remek szövegzésü levelét olvasta föl: Özvegy Teich Zsigmondné szül. Thomán Antónia ó Nagyságának a sátoraljaújhelyi izr. nőegylet érdemdús elnöknőjének Sátoraljaujhely. Nagyságos Asszonyom! Még be nem következett gyógyulásom miatt, orvosaimnak tanácsát követve, meg vagyok fosztva a szerencsétől, hogy egyletük e hó 29-én tartandó lélekemelő szép ünnepélyén s Nagyságod 25 évi áldásos elnökösködésének jubileumán személyesen részt vehessek. Nagyságos Asszonyomnak nagy érdemeit nálam senki jobban nem méltányolja. Istentől ajándékozott szivjó- sága, szerénysége, kedvessége, mely- lyel elnöki tisztét negyed század alatt oly nemesen betöltötte, mindenkit kik áldásos működését ismerték és ismerik s igy különösen engem is úgy szólva elbűvölt! így csak természetes, hogy a figyelem, a közelismerés oly impozáns módon nyilatkozik meg s fog megnyilatkozni Nagyságod iránt, mit csak értékesebbé tehet Nagyságodra nézve azon tudat, hogy ezen figyelem, ezen kitüntető elismerés önként a szivekből fakad, miként fakad az ón szivemből is ; senki által nem irigyelve s mindenki által örömmel nyújtva és megadva ! Kívánom Istentől, hogy a megérdemelt általános tisztelet s ragaszkodó szeretet édesítse meg Nagyságodnak éveit s nyújtson özvegységében vigasztalást s megnyugvást a gyakorolt jótékonysága által megvigasztalt, elhanyagolt, sorstól üldözött árváknak, szegényeknek és szenvedőknek áldása 1 Fogadja Nagyságos Asszonyom igaz tiszteletemnek őszinte nyilvánítását. Abbázia, 1908. március 25. Alázatos szolgája: Meczner Gyula. Igen kedvező hatást tett Sátoraljaújhely város képviselőtestületének jegyzőkönyvi kivonatban tolmácsolt üdvözlőirata, melyet Pataky Miklós remek szövegű átirat kíséretében küldött meg az egyesületnek. Vagy húsz üdvözlő levelet és sürgönyt olvasott még fel Némethy Bertalan, melyek közül különösen a helyi orth. izr hitközség, dr. Thoman Dávid a jubiláns elnöknő fivére, Miklósy főesperes, valamint a nőegyletek üdvözlései váltottak .ki élénk éljenzéseket. Áz előkelő közönség, — Dókus Gyula védnök zárbeszéde után — az alispán s a jubiláló Teich Zsig- mondnő elnöknő mególjenzésóvel, a késő déli órákban oszlott el a valóban fényesnek mondható jubiláris közgyűlésről. fi „Xazinczy-kőr“ estélye. — Saját tudósítónktól. — Sátoraljaújhely, 1908. márc. 30. A zemplénvármegyei „Kazinczy- kör“ március hó 28-án, szombaton d. u. 6 órakor estélyt tartott, melynek nagy részét zenei müsorszámok töltötték ki. Az estélyen Werner Sárika a jónevü cimbalommüvésznő, Vár- konyi Floris a czernovitzi opera tagja, Isépy Tihamér s ifj. Somogyi Bertalan működtek közre. A közreműködők művészi színen álló szereplésükkel a Kazinczy-kör emez estélyét is felette élvezetessé tették úgy, hogy ez estély is méltán iktatható be abba az értékes estély- sorozatba, melylyel a Kazinczy-kör közönségének mig egyrészt szórakozást s a továbbképzésre alkalmat szerez, másrészt azt is beigazolja, hogy a kitűzött cél felé mindegyre növekedő erővel s biztonsággal igyekszik. Ez az estély is kétségtelen tanúbizonyságát adta magas színvonalával annak, hogy a „Kazinczy-kör“ kitűzött célját sikerekben gazdag pályafutás révén el fogja érni s ki fogja magának vívni azt a jövőt, melynek egy sikerteljes múlt képezi reményekre jogosító biztosítékát. A március hó 28-án rendezett estélyen újból díszes, nagyszámú közönség gyűlt egybe érdeklődése bi- zonyságaképen s hogy nem csalódott várakozásában: igazolták a szűnni nem akaró tapsok, melyekkel a közreműködő szereplők nyújtotta műélvezetet hálálták meg. Az estély lefolyásáról a következő tudósítást adjuk: Az estély műsorának első számában méltó prológusaként a többi nagysikerű és várakozást keltő műsor- számoknak Werner Sárika elismert, finom előadásában, művészi interpretációjában : cimbalmon hallottunk egy klasszikus zenemüvet a „Yalse Brillantéit, Chopin 18 sz. opusát. Az ismert nevű cimbalomművész- és tanárnő közvetítésében a nagystylü zenemű minden részletében érvényesült, s a csodálatos technikai ügyesség párosulva a felfogás mélységével, olyan művészi magaslat kereteiben közvetítette a művész erejét is próbára tevő müvet, melynek keresve sem lehetett volna találni megfelelőbb jn- terpretálót. A művésznő a tüntető tapsok csillapulta után magyar dalokkal fejezte be határozott művészi gyönyörűséget nyújtó szereplését beigazolva, hogy művészi kezekben eminenter a cimbalom az, mely visz- szatükröztetni képes a magyar dalban azt, ami a magyar dalt magyarrá teszi — a lelket. A művésznőt szereplése után a közönség ovációszerü tapsokban részesítette. Várkonyi Floris lépett fel a dobogóra a műsor következő számában Várkonyi Sándor zongorakisérete mellett énekelve el a „Carmen“, majd a „Bolygó hollandi“ operák egy-egy kimagasló részletét. Várkonyi Floris újból feledhetlen műélvezetben részesítette közöaségünket, mely valóban nem tudta, hogy a fenomen hang ércét, az énekes biztonságát, vagy az előadás szépségét csodálja-e jobban, összegében azonban az a hatás, melyet Várkonyi Floris énekszámai közönségünkre tettek: kielégítette a legvérmesebb várakozást s a művészt olyannak igazolta, kinek csodálatos szépségű hangja már az első percekben lefegyverezi a laikust és a szakértőt egyaránt. S a mint Várkonyi Floris tömör, érces, de a modulációkban hajlékony, közvetlen hatást gyakorló hangja belopódzott a fülekbe, hogy azokon át a szivekbe hasson s amint annak merész szárnyalása, érce betöltötte a termet: eszünkbe jutott a mi régi s megbocsáthatatlan bűnünk. Az, hogy legjava tehetségeink, mint amilyen Isten kegyelméből Várkonyi Floris is idegenben keresnek tehetségüknek érvényesülést s legjobb művészi erőinknek nem vagyunk képesek biztosítani az őket méltán megillető exis- tenciát, életfeltételeket. — Várkonyi Florist is elvesztettük művészetével együtt, de hisszük, hogy lesz idő, mikor újra a mienk lesz s tehetségét honi földön érvényesítheti, dicsőségére s a mi dicsőségünkre is. A közönség részéről tüntető ünneplés részesévé tett ének művészt Várkonyi Sándor kisérte zongorán olyan méltó kísérettel, melyet Várkonyi Floris művészete méltán megkíván s elengedhetlenül feltételez. Közben ifj. Somogyi Bertalan szavalt a műsor harmadik számában s szavalata általános hatást gyakorolt a közönségre, melynek követelő tapsaira Somogyi Bertalannak ráadást is kellett adnia. Nagy előadási készség, jellemfestő erő s mély felfogás jellemzi a kellemes organumu szavaiét, s ezek az előnyök sikerrel hatnak közre abban, hogy a közönség figyelmét, rokonszenves érdeklődését számára megszerezzék s megtartsák. Az estély zárópontjában Isépy Tihamér működött közre zongorán előadott magyar dalaival. Azt a megelégedést, mely közönségünket a sikerült müsorszámok révén eltöltötte, csak fokozta a nagysikerű estély e méltó záradéka. Isépy Tihamér, ha el is tekintünk technikája finomságaitól, kivitele határozottságától, lebilincseli hallgatóit egyénisége ér- vényrejuttatásával, melyet a müdalok közvetítése közben nagy erővel juttat kifejezésre. Egyéni felfogásában, a magyar motívumok kifejezésében, eredeti előadása mélységében. A közönség szives tapsokban juttatta kifejezésre az előadó iránti elismerését és háláját. Ilyen méltó epilógussal zárult le a „Kazinczy-kör“ legutóbbi estélye, igazolva minden várakozást s elismerést viva ki a közreműködőknek fáradságukért épugy, mint a nyújtott műélvezetért. Az estély este fél nyolc óra tájban ért véget. Az uj negyed év alkalmából felkérjük azon t. olvasóinkat, kiknek előfizetése lejárt, nemkülömben azokat, kik az előfizetési dijakkal hátrá- lékban vannak, hogy a mai számunkhoz osatolt utalványon az előfizetést megújítani, illetőleg a hátrálékot beküldeni szíveskedjenek, — nehogy lapunk további küldését beszüntetni s a hátrálékot postai megbízás utján legyünk kénytelenek beszedetni. A kiadóhivatal. HÍREK. fi Kis-ijarátszer pusztulása. Tűzvész Sátoraljaújhelyben. — Saját tudósítónktól. — Sátoraljaújhely, 1908. márc. 31. Március hó 31-én a déli órákban a Kis-Barátszer nevű városrészben tűz ütött ki Sátoraljaújhelyben, mely rövid húsz perc lefolyása alatt tizenöt lakóépületet pusztított el a hozzátartozó melléképületekkel együtt. A tűz a Lónyay-utca 15. számú háznak felső végében elhelyezett pék- műhelyből keletkezett s hihetetlen gyorsasággal csapott át a szomszédos épületekre úgy, hogy a tűz kitörése után pár perccel a keletkező szól segítségével már az egész városrész lángban állott. A tüzet a kivonult tűzoltóság csak késő este lokalizálhatta teljesen. Az elhamvadt városrész mérhetlen pusztulás nyomait mutatja. Á tűzesetről következők az értesüléseink : A Kis-Barátszer nevű városrészben a Lónyay-utca 15. szám alatt van Sichermann Adolf pékmühelye. A pékmühely az épület leghátulsó részén van, s majdnem a Deák-utcára esik ki. E helyen keletkezett a tűz, melynek keletkezési okát a tüzrend- őri szemle leend hivatva megállapítani. A hivatásos tűzoltóság toronyőre észrevevén a kitört tüzet, azonnal megtette a jelzőseket s igy a tűzoltóság Friss Heiman tűzoltó parancsnok vezetése alatt alig hat perc alatt vonulhatott ki a tűzvész színhelyére. Ekkor azonban a tűz már átterjedt a Lónyay-utca 17 s 19., valamint a túloldalon levő 16, s 18. számú házakra úgy, már akkor öt ház állott lángokban. A tüzet keletkezése helyén lokalizálni már célnólkülinek bizonyult a a tűzoltóság a Deák-utcában szerelt tömlőket átvezette a Lónyay-utcába, majd ebben az utcában is két sugárt szerelt. Kitartó, emberfeleti munka vette kezdetét a dühöngő elemmel szemben, mely közben átcsapott a külső Barátszer-utca 882, 883, 867 a 868. számú házaira is. Végre a kitartó munka eredményre vezetett a a tüzet sikerült visszaszorítani. Tizenöt ház és a melléképületek lettek a lángok martalékává s a padokon elhelyezett élet s ruhanemüek. Emberéletben kár nem esett. A mentés munkálataiból bőven vette ki részét a főgymnáziumi ifjúság Visegrádi János, Schwerer István a Kudlicska Károly tanárai dicséretes buzdítására, a magánemberek közül nagyon sokan, köztük Lugosi Béla a Polgár B. színtársulatának egyik derék tagja. A vízvezeték e tüzeset alkalmából újra áldásosnak bizonyult, mert megvagyunk győződve, hogy enélkül sokkal nagyobb veszedelemről kellene számot adnunk. Bebizonyult azonban az, hogy a tűzoltóság nem rendelkezett elegendő számú tömlővel, holott
