Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-14 / 22. szám

2. oldal. ZEMPLÉN Március 14. Ünnep - ünnepli nélkül. Irta: Dr. Szlrmay látván. — márc. 14. Boldog népek, szerencsés nem­zetek nemzeti ünnepei — ünnepei áz egész nemzetnek. Azokon a napokon, melyeket a köztudat nagyjelentőségű történelmi esemé­nyek évfordulóinak ismer, az át­öröklött hagyomány és kegyelet avagy pedig maga a törvényho­zás nagyfontosságu állami és tár­sadalmi átalakulások emlékére ün­neppé avat — boldog népek, sze­rencsés nemzetek egy gondolatban, egy érzésben szoktak összeforrni. Elfelejtik — legalább az ünnep tartamára — a politikában és a társadalom kebelében dúló vissza­vonásokat, a kölcsönös sérelme­ket ; félre teszik a mindennapi élet harci fegyvereit s mig kegyelettel adóznak az ősök emlékének, di­cső tetteik emlékeiből erőt merí­tenek a jövő küzdelmére. A boldog és szerencsés nem­zetek előtt a történelmi nagy ese­mények emlékezetben tartása nem csupán kegyeletes dolog; nemcsak aféle „halottak napja“, mikor ki­megyünk a temetőbe és megko­szorúzzuk a sírokat. És nem is a politikai marako­dás egy-egy kínálkozó alkalma, a mikor — mert a nép ráér és meg­szokta, hogy szónoklatokat ve­gyen be — még ádázabb dühhel támadjuk azokat, kik nem a mi pártunkhoz, nem a mi társadalmi osztályunkhoz, vagy nem a mi nemzetiségünkhöz tartoznak. A boldog és szerencsés nem­zetek úgy ünnepük meg történel­müknek dicsőséges nagy napjait, hogy érzésben és gondolkozásban felemelkedni törekesznek ahoz a nemzedékhez, mely a múlt nagy eseményeit létrehozta. Kinyitják lelkűket azoknak az eszméknek és érzéseknek, melyek győzedelmes­kedtek az ünnepelt nagy napokon és igy tartják ébren, igy örökítik át nemzedékről nemzedékre az ősök erényeit s igy lesz a múlt emlékeiből egy örökös éltető for­rás nagy elhatározásokra, nagy cselekedetek véghezvitelére. Az a nép, amely nemzeti ün­nepein nem igy, nem szívben és nem lélekben ünnepel — az nem is ünnepel, de ne is ünnepeljen. Az legfeljebb csak ünnepi díszt ölt, ünnepi külsőségeket utánoz, de ünnepének igazi tartalma, jóté­kony hatása nincs. Az a nemzedék, mely elődei­nek gondolkozásához felérni nem tud, mely az ősök erényeit átvenni és tovább adni nem bírja, az ne zörgesse a múltak ajtait, az ne idézgesse fel a történelem szelle­meit. De hát micsoda kesernyés el­mélkedés ez? Micsoda dissonans hang — kérdezhetné valaki — március 15-én, a magyar szabad­ság halhatatlan emlékű nagy nap­ján, melyet mindannyiszor méltó kegyelettel s a nagy napot jellemző lelkesedéssel szokott emlékébe idézni a nemzet? Bocsánat, nem az egész nemzet. Az előtt is voltak, most is van­nak sokan, kik közönyösen, vagy félve álltak félre az ünneplők tá­borától. Voltak, akik lekicsinyel­ték e nagy nap emlékét őrző lel­kesedést ; voltak kételkedők, ki- csinyhitüek, okoskodók és voltak és vannak e nemzetnek ellenségei, akik értették a módját, hogy le­hetőleg kiapasszák a nemzeti erők éltető forrásait. Felületesen nézve, ma mintha megszaporodott volna az ünneplők száma. Uj oltárokon gyultak ki áldozati tüzek március idusának emlékére, uj apostolok szólnak a néphez, s nagyobb tömegek hul­lámoznak az utcákon e napon. Ámde téved az, ki ezekből a jelekből a 48-ki márciusi eszmék győzelmére s hívei számának gya­rapodására következtetne. Az uj oltárokon nem a „haza szeretet“ tüze lángol, — ezeknek híveit a >hazau nevében hiában szóllitaná talpra maga Petőfi is, mert ők hazát ismerni nem akar­nak. Az uj apostolok nem törőd­nek azzal, hogy mit kíván a magyar nemzet, mert ők a magyar nemzetet, sőt semmi féle nemze­tet arra jogosultnak nem tartanak, hogy külön nemzeti kívánságuk, törekvésük legyen. A magyar állam függetlensége nekik közömbös dolog, — a mi pedig a szabadságot illeti, — mely­nek szentséges fogalma március tizenötödikétől örökre elválasztha­tatlan marad, hát ennek is uj meghatározása kerekedett. Az uj tanok szerint szabad szocialistának lenni, szabad a szo­cializmusért agitálni, szabad a párt vezéreknek feltétlenül engedelmes­kedni, a szaksajtóért áldozni — ámde a szocializmusnak egyedül boldogító erejében kételkedni, jel­szavaikat, érveiket bírálat alá venni — senkinek sem szabad. A szocialisták tehát — hiába hirdetik fenszóval plakátjaikon — március 15-én nem ünnepelnek, csak agitálnak. A nemzet többi fiaival a márciusi eszmék kultu­szában, tovább plántálásában egye­sülni nem tudnak; mert nem akarják elfogadni a jövő további fundusául azt, a mit elődeink 1848. márciusában leraktak. De nem ünnepelnek azok sem, kik e napon sem szűnnek meg a politikai gyűlölködés fegyvereivel rontani azokra, kik más táborban, más utón akarnak a nemzet jövő­jéért küzdeni. Már pedig a 48-iki március legnagyobb tauulsága az, hogy azért vívott ki akkor mindent a magyar, mert az egyetértés, az összetartás sohasem lobbant fel nagyobb erővel a magyar nem­zetben, mint ezekben a napokban. Legalább úgy kivételképen, csak egy napra próbáljuk meg már egyszer félretenni a pártos­kodást s ha máskor nem, nagy március idusán nyújtsunk egymás­nak őszintén békejobbot. Mig ezt nem tesszük, ünne­pelünk ugyan, de igazi ünneplők nélkül. — márc. 14. Március 15 — és a hivatalszünet. A Felsőmagyaroszági Hírlap egyik utóbbi számában szemrehányást tett Meczner Gyula főispánnak a miatt, hogy nem rendelt el — Csongrád vármegye főispánjának példája sze­rint — a közigazgatási hivatalokban munkaszünetet márc. 15-re. Mind­ebből t. laptársunk azt hámozza ki, hogy Zemplónmegye tehát hivatalo­san nem ünnepel. Nem kívánunk ez ügygyei bővebben foglalkozni; mert aki Meczner Gyula főispán egész múltját s politikai érdemeit, de főleg utóbb a nemzeti küzdelem idején kifejtett nagy tevékenységét ismeri, midőn önként szegődött vezérül az ellentállást kimondott hazafias zemp­léni polgársághoz : az nem fogja el­hinni, hogy Meczner Gyulának bármi olyan szándéka is lehetne, amely a nemzeti kegyelet nagy ünnepélyének értékét csökkentené. Különben a főispán levelet intézett e tárgyban a Fm. H. szerkesztőségéhez, melybeu kifejti álláspontját s amelyben hivat­kozik arra, hogy neki mint főispán­nak semmiféle hivatalos munkaszünet elrendeléséhez joga egyáltalán nincs. Mi a cikkben inkább az alkotmány­párti főispán elleni tendenciózus tá­madást látjuk s konkolyhintést a békés együttműködés megzavará­sára ; nehogy bárki is megtévesztes- sék a nevezett lapközleményben fog­laltak által, szükségesnek látjuk a cikkben feltett kérdésekre megfelelni: Ha Csongrád megye főispánja hiva­talos munkaszünetet rendelt el márc. 15-re, törvényellenesen járt el, mert ehez sem neki sem másnak joga nincs. Hogy az idei ünnepségek élén nem állhat Meczner Gyula főispán, — mindenki tudja, hogy miért van. Olvashatta mindenki hivatalos tudó­sításokból úgy szintén január 29. és febr. 29-én megjelent lapszámainkból, hogy a főispán még január hava óta súlyosan beteg és Abbáziában van. Biztosíthatjuk t. laptársunkat, hogy ha a főispán egészséges és itthon lehetne, ő állana az ünnepségek élén azzal a lelkes és hazafias buzgalom­mal, melyet csak a rósz akarat von­hat kétségbe. Bizalom a kormány iránt. Kassá­ról Írják, hogy Abauj-Torna várme­gyének folyó hó 11-én tartott köz­gyűlése, — tekintettel arra, hogy a jelenlegi kormány minden lehetőt megtesz a nemzeti érdekek előmoz­dítására s igy minden olyan törekvés, mely a kormány és az egyesült po­litikai pártok céltudatos működését nehezítené, egyben a nemzetnek is kárára válnék s a kormány helyzetét is kérdésessé tehetné, — elitéli a kor­mányellenes mozgalmakat s teljes bizalmának ad a kormány iránt ki­fejezést. Az ügyvédek értekezlete. A Sá­toraljaújhelyben működő ügyvédek folyó hó 11-én Pekáry Gyula elnök­lete alatt értekezletet tartottak a sá­toraljaújhelyi kir. törvényszék felebb- viteli tanácstermében. Az értekezlet tárgyát képezte a kamarai tisztujitás megbeszélése s a sátoraljaújhelyi tör­vényszék területén működő ügyvédek számára fenntartott helyeknek betöl­tése a kamara választmányában. A kamarai elnök-helyettesi állásra az értekezlet egyhangú lelkesedéssel Am- brózy Nándort jelölte, mig a választ­mány tagjaiul Csuka Ödön, dr. Rei- chard Salamon, Isépv István ügy­védeket, póttagul pedig Végh Ber­talant. Március 15. fiz évforduló napja városunkban. — márc. 14. A holnapi nappal ránk virradó vasárnap: Magyarországon ünnepelni fog minden igaz magyar. A magyar nemzet meggyujta áldozati oltárának tüzét, hogy az emlékezés nagy nap­ján magasan csapjon fel a kegyelet és hála gyújtotta szent láng az Ég felé, hirdetve mindeneknek, hogy e nemzet nem tud feledni. Hatvanadik évfordulóját ünnepel­jük országszerte annak a napnak, mely égő betűkkel van beírva e nem­zet történetének könyvébe s amely­nek emlékeztető betűi minél távo­labbra esnek távolban, időben tőlünk: annál fénylőbek s ragyogóbbak. Va­rázslatos betűk azok, mert jelentésük mindenkor mámorossá teszi a ma­gyar sziveket, hypnotikus erővel hat a lelkekre, felemel és megnemesit érzéseinkben, erősít e föld szereteté- ben, melyen már egy legendás ez­redév óta él, gyarapodik, fejlődik a magyarság. A magyar nemzet múltjának lom­bos emlékfáján a márciusi napok le­velei azok, melyeket leginkább és legszívesebben rezget meg visszaem­lékezésünk szellője. Fogalommá lett reánk nézve már e nap, az ujraébre- dós, a szabadság utáni olthatlan vágy renesszánszának fogalmává, csoda-e hát, hogy e nap minden évforduló­ján ünnepi mezt ölt magára a nem­zet s ünnepi, emelkedett érzések hat­ják át kebelét? Ebből az ünnepnapból méltókép vette ki részét Zemplén vármegye is mindenkoron s talán őszintébben, iga­zabban mint máshol, mert a történelmi emlékek közelséges s a múlt története által szentté tett e földön kell, hogy éljen legerősebben a szabadság sze- retete, megbecsülése a múltnak s eb­ből eredőleg legintenzivebben a jobb jövő reménysége. A nagy nap hatvanadik évfordu­lóját újból lelkes ünnepségek között fogja megünnepelni a vezérvármegye ólén székhelyével Sátoraljaújhely vá­rossal, melynek ünneplése a követ­kező keretekben fog lezajlani. IstentlBsteletek. Március tizenötödikén az összes felekezeti templomokban ünnepi is­tentisztelet lesz. A római katholikus plébánia templomban, a kegyesren­diek templomában délelőtt 9 órakor, a g. kath. s ref. templomokban dél­előtt 10 órakor veszik kezdetüket az ünnepies istentiszteletek, melyeken a hatóságok, testületek, egyletek testü­letileg vesznek részt az ünneplő kö­zönség élén. A templomokba felvonulnak a vármegyei tisztviselői kar Dókus Gyula alispán vezetése alatt, vala­mint az összes közhivatalok, hatósá­gok és testületek. A róm. kath. plé­bánia templomban d. e. 9 órakor mond papi segédlettel ünnepi misét Bessenyey István esperes: d. e. 10 órakor pedig a gör. kath-, ref. és ág. evang. templomokban lesznek isteni­tiszteletek, majd d. e. 11 órakor az izr. anyahitközség templomában mond magyar szentbeszédet dr. Goldberger Izidor rabbi hitszónok. A gör. kath. templomban Miklóssy István várme­gyei főesperes, a ref. templomban KALAP ÉS URIDIVAT ÜZLET! Szenes JLipót Bopsalino olasz, Jameson angol, Habig P. 8 C. és Pichler Antal gráci kalapgyárah egyedüli raktára. Ajánlja nagyválasztéku, legjobb minőségű uridivat áruit u. m.: legújabb divatu kalapokat, finom férfi czipök, fehérnemtlek, nyakkendők, zsebkendők, esernyők, utibőröndők, bőráruk stb. mindennemű uridivat cikkek különlegességeit.------ Kizárólag jó áru 1 irrrz Mérsékelt szabott ár 1 — Sátoraljaújhely, Főutca (a Szakácsy cukrászda mellett.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom