Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-08 / 3. szám
2. oldal. ZEMPLÉN Január 8. nem a 600 koronán aluli jövedelemmel bírókat nem terheli. A létminimumon felül pl. 700 korona jövedelemnél 7'5 százalék lesz ez az u. n. jövedelmi adó, tehát igen sokkal mérsékeltebb a réginél. Ez a jövedelmi adó aztán fokozatosan emelkedik százalékokban, — az adó alap szerint. A reformok legkiválóbb alkotása az úgynevezett fejadónak (személyes kereseti adónak) eltörlése. Ez az adónem már bent foglaltatik az úgynevezett jövedelmi adóban. A mostani 9 kor. 70 filléres adótétel helyett például 2 koronát fog az adóalany fizetni. A kisebb embereknél 79 százalék apadás állhat be, mig a nagyobbak terhei aránylag emelkednek. A házadónál részben a régi rendszer marad. Sátoraljaújhelyben pl. a házbéradó nem fog leszállani. Marad a régi 15 százalék. Az általános jövedelmi pótadó azonban elmaradván, illetve az uj jövedelmi adó a progresszivitásra alapittatván, ez az adónem tetemesen csökken. Például hozza fel, hogy 100 kor. házbérjövedelem után a mai 23-80 kor. helyett 15 kor. lesz fizetendő, mig pl. 70.000 kor. házbérnél 13.650 kor. helyett 13.700 kor. fog kivonatni. Még a tőkekamat és járadékadóról s a kereseti adókról értekezett dr. Búza, s előadását általános helyeslés közt fejezte be. Jelenvoltak az érdeklődő polgárság sorai közt Dókus Gyula alispán, Matolai Etele ny. alispán, dr. Horváth József és dr. Fried Lajos orsz. képviselők is. A nagy figyelemmel hallgatott értekezés este 7 óra tájban ért véget. Wortmann tanár a Jícgyaljáról. Irta : Báró Maillot Nándor. Tállya, 1908. janur 6. Megszoktuk már, hogy a külföld nemcsak általában a magyar viszonyokat, hanem szőlészeti és borászati viszonyainkat is — szinte következetesen — bizonyos elmaradottságban szereti feltüntetni. Méltán tölti el tehát lelkemet az öröm érzete, midőn hazai viszonyainkról oly tárgyilagos ismertetést olvashatok, mint aminő Wortmann tanárnak, titkos tanácsos, a Rajna melletti geisenheimi szőlészeti és borászati szakiskola hírneves igazgatója : „Bericht über die Ergeb nisse einer im Sommer 1906 unternommenen Studienreise nach Ungarn“ cimü előttem fekvő munkája. Nem akarok hosszadalmaskodni és az egész munkáról, amely kiterjeszkedik minden jelentősebb magyar borvidék ismertetésére, tájékoztatást nyújtani, hanem ezúttal csupán a bennünket, zempléni szőlőbirtokosokat érdeklő tokajhegyaljai borvidékről szóló részt óhajtom kissé megvilágítani. Bizonyos lelkesedéssel teszem ezt annyival is inkább, mivel Wortmann tanárnak, a német szőlészet és borászat legkiválóbb s legismertebb szaktudósának ezen munkájából egyszeri bepillantásra is kitetszik, hogy tollát nem hízelegni akaró elfogultság, hanem tudós szakférfiúhoz illő objectivitás — amely mindenesetre jóindulattal is párosul — vezérli. A brossura a magyar szőlészeti és borászati viszonyoknak a filoxera előtti és utáni állapota vázolásával kezdődik. A rekonstrukció nagy munkájának méltatásánál tér ki a tok aj-hegyaljai szőlők megújítási módjának rajzolására. Finom megfigyelő képességgel vonja meg a párhuzamot az amerikai alanynak nálunk általában elterjedt használata és ezzel szemben a tokaj—tarczali hegyeken divó szén- kénegezési eljárás között. Itt ki kell emelnem Wortmann tanárnak egy ehf . -i, hogy a tarczali heg; vi ..-.cny: megfelel, de az amerikai a; innyal való en. Azt állítja továbbá, hogy a szénkénegezett szőlőknek nincs oly nagy növekedési képességük és életerejük, sem oly bő termőképességük, mint azt a Hegy alja többi részein, különösen Tállyán, Mádon és Tolcsván tapasztalta. A szénkénegezett szőlők mintájául állítja fel a Réti igazgató szakszerű vezetése alatt álló egyik királyi szőlőt. Itt eszközölt megfigyelései alapján azt mondja, hogy bár ezen szőlőnek tőkéi általában igen egészségesek, mindazonáltal távolról sem mu tatkozik a szőlőnek azon nagy növekedő és fejlődő képessége, aminőt ő a Tokaj-Hegyalja egyéb vidékein, különösen Tolcsván és Tállyán figyelhetett meg. Feltűnik azonban neki, hogy a szénkéneggel kezelt szőlőhegyeken sehol sem mutatkozik chlorosis, sőt peronospora és oidium is csak elvétve lép fel; ellenben nagyon káros hatással van az eumolpus vitis. Mindezek után Wortmann tanárnak az a meggyőződése, hogy bár a szén- kénegezóssel fenntartott királyi szőlőket aránylag igen jó kondícióban találta, a szénkénegezési eljárás szerinte csak átmeneti stádiumnak tekinthető és azt jósolja, hogy elvégre is — talán már nem is olyan sokára — még ezekben a szőlőkben is a nemesítést kell majd bevezetni. Holy oly nagy érdeklődéssel tanulmányozta Wortmann tanár a hegyaljai szőlőviszonyokat, abban — mint maga mondja — nagy része van annak, hogy a Tokaj-Hegyalján intelligens és hozzáértő birtokosok keze alatt álló mintaszőlőket talált, amelyeknek tulajdonosai inkább qualitativ, mint quantitativ _ eredményeket tartanak szem előtt, Érdeklődését a hegyaljai szőlő iránt csak növelte Waldbott-Bassenheim Frigyes báró, a hegyaljai borvidék legnagyobb szőlőbirtokosa, neki ajánlja szerző munkáját, ki őt magyaros vendégszeretettel fogadván, neki a specialis hegyaljai viszonyokat illetőleg szakszerű útbaigazítással szolgált. Mindezek után — ami különösen a külföldieket tájékoztatja — olvasóinak megmagyarázza, hogy Felső- magyarország mely vidékét kell érteni Tokaj-Hegyalja alatt, ezt meghatározza és körvonalozza és a tokajhegyaljai talajviszonyokat míneraló- giai szempontból is ismerteti. Méltatja továbbá a tokajhegyaljai szőlők kiválóan alkalmas fekvését, amelynél fogva állandóan intenzív napfénynek vannak kitéve. Végül a klimatikus viszonyokat is úgy tárgyalja, mint amelyek igen is alkalmasak a szőlő fejlődésére és beérésére. Rövid visszapillantás után a fí- lokszerának a Hegyalján történt pusztítására azon, talán sokak előtt szó katlan kijelentést kockáztatja meg, melyet már eredetiségénél fogva is érdemesnek tartok lefordítva közölni: „Az immár legyőzöttnek tekinthető pusztulásnak időszakára visszapillantva, a filokszerát a Hegyaljára nézve egyenesen áldásosnak kell minősítenem, mivel ezáltal a szőlőbirtokosok kényszerítve lettek az ujraültetéseket gondosabban és szakszerűbben végrehajtatni, mint ez az előtt történt. Hozzá kell vennem még azt is, hogy a nemesitett szőlőtőkék ugyau olyan kiváló bort produkálnak, mint amilyen azelőtt a tisztán európai alanyon termett, s hogy a racionalisabb és intenzivebb szőlőművelés nagyobb termést hoz, mint azelőtt.“ Ezek után áttér jeles tanárunk annak méltatására, hogy magyar oltóink a zöldoltás körül milyen nagy ügyességre tettek szert és örömének ad kifejezést Waldbott bárónak azon ajánlata fölött, melynél fogva szívesen küldené el egyik ügyes oltóját Németországba, aki meghonosítaná ottan is az en pq szokásos zöldoltást. Tolcsván és Tállyán a szőlőkben hosszabb sétákat téve, meggyőződött azon nagyfokú művelő és kezelő képességről, amelynek nyomait ezek lépten-nyomon elárulják. Hosszasabban és lelkesedéssel beszél Waldbott bárónak 100 holdnyi Kincsem szőlőjéről, melyet méltán emel ki minta- szerüségénól és imponáló nagyságánál fogva. A Hegyalján, mint főkép használt szőlőnemeket: a furmintot, a hárslevelűt és a Muscat-Ötonelt említi meg. A muskatal szőlőkből készült borokról valós>gosan elragadtatással nyilatkozik nemkülönben Riesling boraink aromájáról és bukettjá- ról. melyet ő „glockentonreines Aroma és Bukett“-nek nevez. Ismerteti ezek után a szőlőnek nálunk szokásos feldolgozási módját, szól a Hegyalján divó taposásról, a gönci hordóról és magyarázza a szamorodni, asszu, mászlás és essencia fogalmakat. A hegyaljai borok kivitelének is szentel nehány szót. Kitetszik azonban sorai közül, hogy a pincekezelést nálunk még alacsony fokúnak találja. Szerinte érdemes volna a fáradságra, hogy a tartalmas hegyaljai mustot egész erjedési és fejlődési periódusa alatt, nemkülönben a borokat is továbbfejlődésükben lépósről-lépésre megfigyelni és változásait kitapasztalni, hogy a normális és szükségszerű kifejlődési menettől való minden eltérést konstatálhatni lehetne ezzel a borok kezelését szilárd alapokra helyezhetnék. Evvel foglalkozni nagyon hálás és magát praktikusan is kifizető feladata lehetne a budapesti ampelológiai intézetnek. Végül köszönetét mond a tanár mindazoknak, főképen Darányi miniszternek, akik segítségére voltak, hogy rövid itt tartózkodása alatt eléggé behatóan sikerült megismernie szőlészeti és borászati viszonyainkat. íme ezekben óhajtottam közölni a nagynevű Wortmann tanár szóban- forgó müve azon részének ismertetését, amely specialiter a tokaj-hegy- aljai borvidékkel foglalkozik. A legmelegebben ajánlom ezen munkáuak egész terjedelmében való tanulmányozását azoknak, akik külföldi ajakról is szívesen hallják a magyar szőlészeti állapotoknak szokatlanul tárgyilagos méltatását. Lyka Károly a „Kazinczy-köi“-ben. Sátoraljaujhely, 1908. jan. 6. A zemplénvármegyei „Kazinczy- kör“ igazán nagy hálára kötelezte le maga iránt tagjait és városunk közönségét az által, hogy Lyka Károlyt sikerült megnyernie egy felolvasás megtartására. A kritikai művészet kiváló tudásu és tollú képviselője f. hó 5-én délután tette tudása részeseivé a kör tagjait s vendégeit ama felolvasása keretében, melynek Renaissance a művészetben címet adott. A vármegyeház nagytermét erre az ünnepi alkalomra szinültig megtöltötte az előkelő közönség, melynek soraiban, tekintve azon érdeklődést, mely a felolvasó iránt városunk közönségének minden rétegében megnyilvánult : ez alkalommal nagyon sok vendég volt jelen. — Az estély egyetlen müsorszámát maga a felolvasás foglalta le s töltötte be. A megjelent közönség mindvégig a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel kisérte a felolvasás menetét, mely gazdag és színes nyelvezettel, széles tudással ismertette a művészetek varázsos újjászületését, a renais- sance-ot, melynek melegágya Flórenc, a művészetek bölcsője volt. A felolvasás amellett, hogy valóságos gyűjteménye volt az uj ismereteknek, mindvégig fordulatos volt s a felolvasó, kiben a tudás, a styl művészetével s az előadó elokvenciájával párosul: egy pillanatra se veszítette el tárgya iránt a megnyilvánult s állandó érdeklődést. A felolvasó a renaissance művé • szettel foglalkozott. Azzal a művészettel, melyet a római s bizánci styl szerencsés egyesítésével az olaszok alkottak meg s mely mihamar megszülte művészeit a szellemi művészetek minden ágában, s mely az építészetben impozánsul Brunellescó (1444) a flórenci egyházra alkalmazott kupolájában ölt alakot s abban lesz érzékelhető, hogy a certosai főegyházat ne említsük. Azzal a művészettel, melynek az építészeti ágban Michelangelo Bounarottija volt Rómában s egy Sansovino-ja Velencében, s mely csakhamar elterjedt az egész müveit világban, különösebb gondozásra találva a román ajkú népeknél, mig Franciaországban egy uj stylnek veti meg alapját — a barokknak. A felolvasó különösen az építészeti ágban ismertette bővebben, gazdag adatismerettel a renaissanceot, mely művészetnek a festészeti ágban is oly halhatatlan mesterei voltak, mint Michelangelo, Raphael Sanzió a festő fejedelem, Leonardo da Vinci, Tizian, Correggio és a zenében egy Palestrina. — A felolvasó előadását ügyes vetített képekkel illusztrálta, melyekben bemutatta arenaissance művészet alkotásait az építészetben, szobrászatban és festészetben. A vetített képek mindegyike kiválóan sikerült. Nem tarthatjuk magunkat illetékesnek a nagynevű felolvasó felolvasásáról részleteiben mondani véleményt, de mivel a kritikai művészet nem más, mint a szép ránk gyakorolt benyomásának kifejezése és másokkal való közlése: általánosságban a felolvasásról nem tolmácsolhatunk mást, mint azt, hogy ismereteinek széleskörűségével, fordulatos sty- lusávala legmaradandóbb hatást gyakorolta közönségünkre, mely a renaissance teremtő erejének megnyilatkozásait a művészetek ágazataiban, mohó tudnivágyással, mindvégig gyönyörködve hallgatta a felolvasó ajkairól. Tudásban gazdagabban, Ízlésben fejlődve távozott közönségünk a felolvasó estről eltelve hálával a nagynevű felolvasó iránt, ki fáradságtól vissza nem riadva jött el hozzánk elhinteni a tudás magvait s egyúttal hálával a „Kazinczy-kör“ agilis igazgató alelnöke dr. Hornyay Béla iránt, kinek Lyka Károlyt egy felolvasás megtartására megnyerni sikerült. Lyka Károly a „Kazinczy-kör“- ben az egész estén át igazi, szives ünneplés központja volt, mely azonban még igy is csekély hála magas- nivóju felolvasásáért, melylyel gyönyörködtetett. A Kazinczy-kör különben gondoskodik arról, hogy a jövőben vetített képekkel tanulságos előadásokat rendezzen úgy a nagyközönség valamint a tanuló ifjúság részére nemcsak városunkban, de a vidéken is, annál is inkább, mert az előadásokhoz szükséges felszerelések egy részének most már tulajdonában van. Az estély fél 8 órakor ért véget.
