Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-07 / 20. szám

Sátoraljaújhely, 1908. Március 7.

vAAW

20. (4725 )

Harminchatoáik évfolyam.

Megjelen hetenkint kétszer

szerdán és szombaton este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám.

Telefon: 42. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza. Nylltlórben minden garmond sor 80 fill.

lfj. MECZNER GYULA,

főszerkesztő.

POLITIKAI HÍRLAP.

MAJTÉNYI GÉZA,

fömunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 10 korona, félévre 5 kor. negyedévre 2.50 korona.- Egyes szám ára 10 fillér. —

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit botüknól nagyobb, avagy diszbetilkkel, vagy kerettelfellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény.

ilnkét o Heplja érdekében.

— márc. 7.

Darányi Ignác földmivelés- llgyi m. kir. miniszternek Hegy- aljánk iránt tanúsított kiváló jóindulata fényes kifejezést nyer a nevezett miniszternek ama legutóbbi intézkedésében, melylyel a Hegyalja speciál viszonyaira való tekintettel ankétét hivott össze március hó 6. és 7-ik napjaira a földmiveléstlgyi minisztériumba. A tanácskozás egyedüli de valóban fontos tárgya; a hegyaljai borok értékesítése.

A miniszter, aki tudvalévőén régóta foglalkozik azzal, hogy a világ legjobb bora, — amelynek talaját igazán verejtékes munkával ültették be a birtokosok a múlt század 80-as éveinek fi- loxera pusztításai után, — végre valahára megtalálja az öt megillető elismerést a világpiacon s igy a hegyaljai szölőbirtokosság- nak végzett nagyértékü munkájával arányban ellenszolgáltatást is szerezhessen, a Tokaj-Hegyalja vidékéről 40 szőlőbirtokost hivott meg erre a nagyon fontos tanácskozásra, amelyből remélhetőleg egy jobb jövő programmja fog életképesen kikerülni az agilitásban nem szükölködők kezei közzé.

Darányi Ignác miniszter a most szóban levő nagy tanács

a zemplénTarcajá.

Pohárköszöntő.

Petsár Gyula búcsu-estélyén.

Mélyen tisztelt uraim! Kedves ünnepelt barátom!

Nem hiába emelgettem A poharat nyakra-főre;

Érzem: egy kis bölcseséget Szopogattam ki belőle.

Az igaz, hogy nem egészen Enyém ez a bölcseségem; Kitalálták én előttem Mások is már réges-régen.

S az ember az agyát vele Meg sem igen erőlteti:

Ki az észnek nem embere,

Ezt még az is megértheti.

Kedvem is vón’ elmondani Ez ellopott bölcseséget; Csakhogy akkor hozzá egy kis Borközbeni csendet kérek.

Találkozás és búcsuzás Ez a rövid földi élet . . . Kinek más a véleménye,

Hát az alaposan téved.

kozmányra vonatkozó meghívójával, amely egyúttal a tanács- kozmány tárgyát képezendő kérdéseket is tartalmazza, a Zem- plénvármegyei Gazdasági Egyesület szőlészeti és borászati szakosztálya is foglalkozott. Nevezett szakosztály pár nap előtt Thuránszky László elnöklete alatt nagyon látogatott ülést tartott, melyen a szakosztály tagjain kívül a helyi és közelvidéki szőlőbirtokosok és borkereskedők is impozáns számmal jelentek meg s mondhatjuk, hogy egy-egy ügy ritkán kerül oly alapos és beható megvizsgálás és tárgyalás alá, mint került a miniszter által feltett kérdések szövege nálunk.

Azt az impessziót nyertük ebből a magas színvonalon állott tárgyalásból, hogy a legelőkelőbb s a szőlő és borgazdaság terén vezetésre hivatott birtokosok nagyon is elérkezettnek látják az időt, amidőn cselekedni és a segítségünkre siető kormány támogatását nemcsak honorálni, de igazán meg is kell becsülni. Ha a miniszter intenciói, — kapcsolatban a mi szőlőbirtokosaink által adott véleményekkel, valóra válhatnak, akkor a hegyaljai borok értékesítése ügyében uj idők s uj rendszerek következnek el,

Hiszen azért helyeztek el Alattunk két fürge lábat; Azért raktak a madárra Gyorsan repülő két szárnyat.

Az égen a felhőnek is Azért könnyű a ruhája,

Hogy mindegyik unos-untan Ezt a nagy világot járja.

Mikor az ég zug, menydörög S haragjában tombolva zeng, Titkon járó bősz elemek Találkákat adnak ott fent:

Mikor rémesen villámlik S földrengető csattanás szól, Akkor ezek az elemek Búcsúzva válnak egymástól.

S ha végre a zugó zápor Sűrűn szakadva megered, ők ontanak onnan felől Búcsúzó zápor-könyeket.

Avagy ott az érzelem- és Értelem titkos világa : Amikoron rohan véle Gyorsiramu szellem-lába.

És benne a gondolatok, Elvek, eszmék és érzések, Mint valami tarka-barka, Vásárt járó sürgő népek :

amelyek hivatottak lesznek ezen méltatlanul mellőzött, a pancsolók és kufárok által hitelében megingatott vidék birtokosságának jólétét helyreállítani.

Kétségtelen, hogy amilyen alapos megvitatás tárgyát képezték itt az ankétét összehívó miniszternek minden egyes feltett kérdéseire az adandó s illetve megadott válaszok szövegezése, épp oly alapos vita tárgya lesz odafent, a döntő ütközetben ez a rendkívül fontos tárgy még tüzetesebb fejtegetése. Csupa szakember, a dologhoz alaposan értők vesznek részt a tárgyaláson, nem lehet, hogy ez a ta- nácskozmány Hegyaljánkra igazi nagy, értékes eredmények nélkül végződnék. A kezdettől fogva felülről megnyilatkozott jóindulat, — az alulról régóta felhangzott panaszos szó végre is eredményt fognak szülni. A Hegyalja jövőjének biztosítása van letéve ez ankét tagjainak kezébe. Éljenek megbízatásukkal úgy, amint azt a közérdek kívánja.

A miniszter által a meghívóban feltett kérdéseket alant közöljük, — adva a kérdések után azt a választ, melyet a meghívottak az anketten adni fognak s amelyeket a szőlészeti és borászati szakosztály is magáévá tett.

Sűrű sorban egymás mellett, Egymás előtt s egymás után Jönnek mennek a szív- és ész Megmérhetlen országutján.

Folyton üzik-hajtják egymást, Szakadatlanul kergetik: Találkozniok és mindjárt Búcsuzniok is kell nekik.

Megszorítjuk mi is forrón Az érkező barát kezét;

És utána elbúcsúzunk És eltávozunk szerteszét. . .

Én mellettem tanú tehát Az örökös tapasztalás:

Hogy az élet találkozás És folytonos elbucsuzás.

Te is annyi küzdés után,

Édes jó Gyula barátom,

Ámbár nehéz, fájó szívvel:

—• Ezt én tudom és belátom. —

Ahol tiz éven keresztül Együtt harcoltunk mi veled,

Mint álmát a fölkelt ember,

Itt hagyod most ezt a helyet.

S elmégysz oda, ahol egykor Kossuth bölcsőjét ringatták,

Ahol legelső híveid Reménykedve várnak is rád . . .

1. Az okszerű borkezelés terjesztése és fejlesztése érdekében jelenben létező intézményeken s az eddig tett intézkedéseken kivül (u. m. vincellériskolák, budafoki pincemesteri tanfolyam, az ezzel kapcsolatban létesített két hetes időleges tanfolyamok, vándor pincemesterek, mintaszüretek, népies szakmunkák terjesztése stb.) — minő intézkedések volnának még teendők ?

Ad. 1. Tokaj-Hegyaljánk bortermelő közönségének túlnyomó része sajnos azon kényszerhelyzetben van, hogy termett borát legnagyobb részt szüretkor avagy mindjárt szüret után s minden esetre lehúzás előtt, vagyis még mielőtt okszerű kezelés alá vehetné, kénytelen eladni, mert kevesen vannak ama szerencsés helyzetben lévők, a kik agrár kölcsön igénybevétele nélkül telepíthették be szőlőiket A kit pedig az agrár kölcsön terhe sújt, a november 1-én esedékessé váló nyomasztó agrár annuitást csak úgy képes kifizetni, ha borát eladja, illetőleg a most fennálló körülmények és viszonyok között szomorú, de való, — hogy azt kell mondanunk, — elpocsékolja. Azoknak a szőlősgazdáinknak pedig, a kik agrár kölcsönt nem vettek igénybe, túlnyomó része vagy más kölcsönökkel telepítette és tartja fenn szőlőjét, vagy összes meglévő vagyonát abba fektetvén bele, ha az agrár annuitás miatt nem épen november 1 éig, de a következő tavaszi munkáltathatás miatt márczius—április elejéig feltétlenül kénytelen borát eladni, hogy szőlőjét valami nagy nehezen tovább képes legyen fenntartani.

Hát hiszen ez dicső dolog S méltó munkád érdeméhez;

De csak látnád, hogy oda bent Szivünk ezért miket érez.

Mint kormányát vesztett hajó A háborgó tenger vizén,

Sajnálat- és örömök közt Hánykolódik bennünk, szegény.

Sajnáljuk, hogy együttlétünk Napjai már véget érnek; '

S ugyanekkor tiszta szívből Örvendünk a szerencsédnek.

ügy vagyunk, mint a természet Eső után az ég ivén:

Könyezik az egyik szeme S mosolyog a másik szemén . . .

Édes búcsúzó barátom,

Szívből mondom neked; hidd el: A keblünk most úgy tele van Te éretted érző szívvel.

És e szívben most ez estén A legelőkelőbb helyet Nem engedjük senki másnak; Nem engedjük: csakis neked 1 ...

Midőn sorsod szerencsédet Sokkal jobbal fölcserélte : Méltányoljuk működésed’

S köszönetét mondunk érte.

Lapunk mai száma 8 oldal.