Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-09-14 / 101. szám
Sátoraljaújhely, 1905. szeptember 14. lOl. (4455.) Harmincharmadik évfoi} am Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-TJjlaely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző á fill., vastagabb betűkkel 8 üli. NjllttérbeD minden garmond sor 30 fill. ilj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Perenyi Józseí főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, ló óvre 6 ko» negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző ul;'n 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 üli. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. fi kormány lemondása. — szept. 14. (É.) A Fejérváry kormány f. lió 12-én benyújtotta lemondását; a király elfogadta a kormány lemondását, de egyszersmint megbízta az ügyek további vezetésével, Ez a mai nap egyik pozitív ténye. Tudvalevő dolog, bogy a jelenlegi kormány nem volt parlamentáris, átmeneti jellegű volt és a kiegyenlítés nehéz munkájára válalkozott a korona és a koalíció között. Utóbb, midőn a kiagyenlitést célzó lépései teljesen eredménytelenek maradtak, a kormány programmot akart teremteni, kitűnt azonban, hogy ebben a prog- rammalakitásban saját szakálára járt el a korona tudta és beleegyezése nélkül, s utólag akarta a király jóváhagyását megnyerni, röviden ez a ténye is nélkülözte a parlamentárizmus követelményeit. a Fejérváry kormány, mely csak a kinevezéséből merítette törvényességét, a királytól várta programmjának első sorbani sank- cióját s aztán vélt talán híveket és többséget toborzani. A Programm készen volt s a kormányelnök a király elé terjesztette, a király a programmot nem tette magáévá, melynek eredménye lett a kormány lemondása. Mindenképen bizonyos az, hogy a kabinet igen válságos helyzetbe jutott. Sokan vannak az ellenzéki politikusok között olyanok is akik valami taktikai fogást sejtenek a mögött, ami most történik. Talán a vád alá helyezési indítványnak akarnak ezzel a fogással elébe vágni, vagy talán az a cél, hogy még jobban feltüzeljék az utca hangulatát. Annyi bizonyos, hogy az ellenzék minden esetre résen van és elvan készülve úgy, hogy semmi meglepetés ne érhesse. A kormánynak mindenki által ezen biztosra vett bukása ismét arra int, hogy Magyarországon csak parlamentaris alapon lehet kormányozni. A korona kinevezése nem jelenthet védelmet a parlament ellen és nem jelent minden programúihoz való feltétlen hozzá járulást. Ha a kormány bukásánál idegen kezek is közreműködtek, vagyis osztrák érdekek avatkoztak belügyeinkbe, ha emiatt zárkózott el a korona a felvetett reformok elől, ez mind csak arra tanít, hogy az inparlamentáris kormány veszedelmes kísérlet az alkotmány szelleme ellen, mert mérhetlen és kiszámithat- lan károkat rejt magában, megrendíti a törvények és jogrend tiszteletét. A parlamenti többség által felvetett programmba foglalt nemzeti követelményekért, egy táborban áll a parlament és a választók többsége; a másik oldalon pedig a lemondott kormány kezdeményezéséből — a jogon kívül állók — jogot követelnek a maguk számára Amazok nemzeti, emezek emberi jogokért küzdenek. A helyzet még bonyolultabb mint volt. Korona és többség álláspontja e pillanatban még merev ellentétben áll egymással. A közel politikai jövendőt sűrű köd takarja; annyi azonban bizonyos, hogy Fejéyváry bukása a nemzeti ügy diadalát jelenti. Kilátásaink. — szept. 14. Bizony elég szomorúak. A tavasz és a nyárelő valósággal mintaképe volt a jó időjárásnak; öreg gazda emberek mondották: ha magunk csinálnánk az időt, akkor sem lehetne okosabban. Mire azonban a termények befejező korszaka megjött, akkora megjött a rettentő szárazság és a már 3 hónap óta folyton tartó pokoli hőség. Tavaly elég silány esztendőnk volt, az idei még silányabb. Terményeink kritikán aluli milyenségéről nem is szólva, ha a mennyiséget tekintjük is, elszomorodunk. Nem fedezi a szükségletet, tehát exportra egyáltalán nem jut, sőt behozatal nélkül nem lehetünk el. Jelentkezik is a rósz termés elmaradhatatlan következménye, a drágaság, mely annyira nyomasztólag hat mindnyájunkra, hogy szinte tanácstalanul bámulunk a jövőbe s kérdezzük egymástól, hogy mi lesz? de elfogadható és megnyugtató feleletet sehonnét sem nyerünk. zsért látok. Kicsi poharak állanak rajta sorban, a sor közepén pedig egy váza, melyben orgonavirág hervadozik. A plafondon kormosán ég a lámpás. — Szép, — gondolom. — Ez egy konyha, melyben nappal főznek, este pedig egyedül alszik benne a cselédleány. A cselédleány csakugyan ott fekszik a földön. Ruhástól, mindenestül, a két karja előre nyújtva s a mint egy kissé fölcsuszott a szoknyája, látom, hogy csizma van a lábán. Egy pillanatig nézem, sajnálom, gondolkozom a sorsa felett s lehetetlennek tartom ezt a helyzetet. Föl kell keltenem, mert a lámpás minden pillanatban kigyulladhat s mert a konyha kövétől meghűlhet ez a leány. Az ágy nyitva van, csak bele kell feküdnie. Kopogtatok az ablakon. Semmi felelet. Még egyszer, kétszer, tizszer kopogtatok. Ez a leány csak fekszik csöndesen, a csizmás lába meg sem mozdul, a karja most előre van nyújtva s a vízvezetékből lassan csepeg a viz. Rázom az ablakot s valami mérhetlen harag száll meg arra a gondolatra, hogy ez a leány milyen nyuFeljajdulunk első sorban a hús már-már tűrhetetlen drágasága ellen. Kapkodunk ide-oda, keressük a baj orvoslását, kutatjuk annak forrását polgármesterben, mészárosban. Igaz, hogy ők sem egészen ártatlanok a dologban, de ha igazságosak akarunk lenni, meg kell tekintenünk az érdemnek mind a két oldalát. Szószerint közlünk itt egy levelet, melyet egyik olvasónk juttatott hozzánk: „Nánás, 1905. szept. 8. T. L. ur! Volna 26 drb. sertés, 140 kg. darabja. 75 krajcárjával. Szalona odaszállítva métermázsája 87 frt 50 kr.“ Ha tehát egy kgr. sertést 75 krajcárjával vesz a mészáros s fizet 4—5 frt vágóhídi dijat, mennyiért adhatja el? Ugyan ez, vagy (’ehhez hasonló eset áll fen legfőbb élelmi cikkünk, a marhahúsnál is. Á kegyetlen szárazság s nagy takarmány-hiány miatt a belföldi marhaállomány igen megcsökkent, gazdáink csak a nélkülözhetetlen lábas jószágot tartják s két év alatt tömérdek borjú lett levágva, a tinómarhák száma igen leapadt, igy beszerzési áruk is tetemesen emelkedett. A baj orvoslását tehát máshol kell keresnünk. A produktum kevés, a kereslet igen nagy. A termelő, akinek búzája nincs, de adóra, ruhára, adósságra pénz kell, egyedül állattenyésztésből várható jövedelmére van utalva. Amit aztán itt eladásra juttathat, igen természetes, ha lelkiismeretlenül magas árakat kér érte, mert megfizetik; hiszen enni kell s mig csak bírjuk, addig veszünk élelmi cikkeket. Veszünk, még ha adósság csinálás árán is, mert az evésről leszokni eddig senkinek sem sikerült. A behozatalt kellene valami módon fokoznunk, hogy piacaink jobban lennének ellátva. Á kormány sokkal godtan tud aludni a konyha kövén. — Keljen föl, hallja ! Keljen föl! Keljen föl ! Utoljára is megmozdul, fölemeli a karját s gyorsan a szoknyája alá huzza a csizmás lábát. Az ablakra néz s talán egy percig néz rám, de egy szót sem szól. A lámpás — mondom. — Ojtsa el s feküdjék az ágyba. Fölkel s álmosan nyújtózkodik s a kötényét igazgatja. Aztán odajön az ablakhoz, kinyitja és buta mosolygással néz reám. — Hány óra ? — kérdi szuszogva. — Három. Lehajtja a fejét s gondolkodik. Aztán megint szuszog s azt mondja: — Még egy órát alhatom. — Feküdjék az ágyába, — tanácsolom neki. — A lámpást pedig ojtsa el. A leány az ágy felé néz, aztán a lámpába bámul s igy szól: — Nem. Olyan mint egy béka — gondolom. — Valóságos bóka, szegény. Lapos, kicsit púposán s kialudt, fénytelen szeme van. Mindig szuszog, mikor beszél s a sovány keze úgy lóg le, mintha szalmából volna. — Miért nem ? — kérdóm. BM DEZSŐ = női ruha-kelme különlegességek, — — ..selyem, vászon, szőnyeg és fehérnemű üzlete :■■■■■■■:■ — Sátoraljaújhely, Főtér, Kellner-féle ház, a főtőzsde szomszédságában. Lapunk mai u&ma 4 oldal. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Hajnalban. Irta : G. G. Amint befordulok abba a kis utcába, melyben lakom, két ember jön velem szembe. Szótlanul mennek s csak a nehéz, szöges csizmájuk kopogása hallatszik, hogy az egyik élesre fent szekercét visz a hátán, a másik pedig, mint a katonák az ösz- szecsavargatott köpenyeget, fűrészt kerített a nyaka köré. Favágók, gondolom s hirtelen a nyakamon érzem az éles, villogó szekercét. Annyit hallottam már az ilyen hajnal felé munkába járó, rongyos és nyomorult emberek rosszaságáról, hogy most arra gondolok, hogy itt menten megölnek. Hangosan dobog a szivem, de azért úgy lépegetek, mintha semmi félös gondolatom nem volna. Közelükbe érek s akkor az egyik vastag, dörmögős hangon igy szól: — Jó reggelt adjon Isten! — Semmi egyebet nem mond, rám sem néz, csak tovább kopog a kövezeten a csizmájával. Reggel van, gondolom s fölnézek az égre, melyen csakugyan nincsen már egyetlen csillag sem. Valami fakó kékség az egész s messziről a Gellérthegy felől valami rózsaszinü sugárkéve kezdi föstögetni a világot. Csöngetek s aztán lábujjhegyen megyek föl a lépcsőkön. Behunyom a szememet, mert sötét van úgyis s számolom a lépcsőket. Minden emeleten tizenegy lépcső van s mire harminchármat olvasok, kinyitom a szememet. Csönd van. Sötét van s érzem, hogy bent a pesti házak udvari lakásaiban most szörnyű melegségnek kell lenni. Már a folyosón megüt a nagy, nehéz levegő, amely mintha valami fáradt madár voln s úgy szorult volna ide a szűk odúba s most nem tudna fölrepülni többé. Az egyik ablakban világosság van s amint elhaladok előtte, látom, hogy konyha van belül. Istenem, micsoda konyha ! A vízvezetékből hallom csöppeni a vizet s a falakra csikókat mázolt a füst, a gőz. Azon a sárga szekrényen már sokszor láttam, hogy húst vagdalt egy kövér asszonyság s most ime megtanulom, hogy ez egy csalafinta bútor. Ágy van benne. Tollas, puha ágy, melybe fehérpiroscsikos ágynemű van beledobálva. A falakon sárgaréz edények csillognak és a közepén valami eta-
