Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-11-25 / 131. szám
Sátoraljaújhely, 1905. November 25. 131. (4485.) Harmincharmadik évfolyam Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-Ujnely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó á üli,, vastagabb betűkkel S üli. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Maczner Gyula dr. Perenyi József főszerkesztő. fömnnkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér.— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző útin 2 üli. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Jisza és az alkotmánypárt. Hndapest, 1905. nov. 24. A szabadelvüpártnak még ma is összetartó tagjai között a leg nagyobb bizalmatlanság, és kedvetlenség uralkodik. Épen ma érzik előnyét annak a szeparált helyzetnek, amelybe a régi elvek mellett való kitartás sodorta ókét. Fejérváryval nem tarthatnak Tisza István miatt, kinek elvhiisége tartja a pártban a régi tekintély roncsait. Ha Tisza nincs, a legtöbb már ott volna a haladó pártban ; buknának ugyan, de csatlakoznának az újabb kormányhoz. Brröl Tisza István is meggyőződhetett már. Nem programmot várnak ötőle, hanem olyan egér- utat, amely a két szélsőséghez közelebb vinné őket. Hogy melyikhez, az a legtöbb előtt mellékes. Azoknak az uraknak nincsenek elveik, ha ugyan elvte- lenségnek nevezhetjük a mindenkor utilitáris önző felfogást. Az ideális hatvanhetesek már ott hagyták a szabadelvű pártot s Andrássy Gyula köré csoportosulva megalakították az alkotmány pártot. — Gajáry Géza, a mamelukok prototypusa már ne- hányad elvtársával bent ül a haladó pártban. Ezek tehát, már választottak. Mi vár a többiekre ? Tisza nagyon csalódik benA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Csak pletykálnak. A „Zumplón“ számára irta: S. Lűw Róza. Csak szólják azt a szegény áldott Budapestet. Azt a gyönyörű, szépséges tündér várost, azt az ügyes, eleven népséget. Már hogy lehessen férfiakra pletykálni? (Mert asszonyokra nem kunszt!) Nevessen egyet idegen férfire, kacagjon hangosan a másik urának elmésségén, rengesse meg derekát elevenen muzsikaszó hallatára, vagy nézzen melegen kísérőjére, beszélgessen szellemesen az utcán, kész a pletyka. Mert kérem az igazi úri asszonynak méltóságteljesen kell lépegetni, uszályát kezéből ki nem engedni, diszkrétül mosolyogni, amint, azt otthon tükrében próbálgatta s társára, kísérőjére, vagy akár kedvesére (bármily aranyosan kedves és elmés az) csak l'ojtottan, halkan nevetni. Hogy a galamb nyögdécse- léséhez, vagy turbékolásához hasonlítson. De férfiakat, világban élő modern férfiakat megpletykálni, hogy lehessen, mikor nekik mindent, mindent szabad. Mikor mindennek volna oka- módja. Mégis megteszi alaposan a nagy „province“. A számtalan kisebb nagyobb város, mezőváros, falu, tanük, ha rájuk támaszkodva akarja felvenni a harcot a Fejérváry- kormánnyal. Nem a meggyőződés tartotta őket eddig össze, ezt nem szuggerálhatta beléjük; hanem az a tudat, hátha Tisza esze még visszaszerzi nekik a régi gondtalan életet. De Tisza másban is nagyon csalódik. Csalódik az udvarban, mert még mindig hisz a régi szabadelvű politika feltámadásában ; tehát nem akarja belátni, hogy szemfényvesztő politika lelketlen eszközévé alakították. Akkor is hisz a rossz jóságában, amikor már a legegyszerűbb ember is undorral fordul el attól. Tiszteletreméltó kitartós, de tragikus hőssé fogja tenni, ha idejekorán nem lép vissza. Bécsben kegyvesztett lett, tehát elvetették politikáját, ott Kristóffyék kellenek; már pedig Tisza velük sohasem vállalhat szolidaritást, egész politikai múltja teszi ezt lehetetlenné. Vagy azt gondolja tehát, hogy az udvar visszatér hozzája; vagy pedig azt, hogy a nemzet szentesíteni fogja a régi szabadelvüséget. Az előbbi még talán megtörténhetnék, de az utóbbi nem s igy amaz is hiába való volna. Ha pedig valóban olyan ideális szabadelvű programmon dolgozik, mely lefelé és felfelé egynya. Mind, mind a pesti gavallérok tolakodásáról, kalandos vágyairól tud. Ha a falusi asszony egyszer két napot Budapesten töltött, tyüh, menynyi újság, kaland kerül haza. Színesen, tarkán, elevenen mesélgetve, mint csak asszonyajkról telik, tátott szájjal, meglepett méltatlankodó arckifejezéssel hallgatja a falu népe. Mohón lesi a szót az okos nagy világból, ravaszul élő, uraskodó, vidáman nyüzsgő életből ide hallatszó szót és sző mellette egész télen vásznat, meséket, álmokat, vágyakat. S nem egy méltatlankodó, erényes, tüzes menyecske gondolja rokkáját megpergetve: De bebánnék olyan pesti úrral, ha belém kötne. S vágyakozva villan meg a szem párja. Szállni szeretne oda nyomban Budapestnek legelevenebb részébe, bele a legislegközepibe, kéjelegni a gyönyörben, mikor bámulnák szoknyái bok- rosságát. — Meg is kérdi földesurnő- jét, mi igaz abból, hogy Budapesten fehér személynek nyugodtan végig menni nem lehet. Annyi igaz — feleli az — hogy mindenféle ott is a nép s csak dicsekedés egy némely asszonytól, ha onnan haza kerülve hódításairól, nagy kalandjairól mesél, íme — bizonyltja is mindjárt — hogy ráfogás sokszor az egész. Nem ös- merve a budapesti életet, annak embereit, azok hibáit, erényeit, kedvét, aránt biztosítani fogja a párt tekintélyét. kérdés : vájjon pártjának maradékával tud-e majd valamire menni a mostani országgyűlésen s lesz-e érte köszönet a hálás Bécsből s előveszik-e újra a kijátszott sakkfigurává degradált kiváló politikust. Ha valóban ismeri Tisza Bécset és az ottani gondolkozást, egy percig sem fog késlekedni, hanem elfoglalja rendeltetési helyét a hatvanhetes alkotmány- pártban. Ott van őreá valóban szükség, a gyakorlat és a tettek emberére. Ha ennek a pártnak megvolna Audrássy mellett ez a másik tekintélye is, semmi sem állhatná útját a hatvaubetesek egyesülésének s pacturaot kötve a koalíció függetleu részével kilehelne eraelniök az országot ebből a szerencsétlen helyzetből. Ma Bécsben a pártok megoszlására nagyon számítanak, de ha a haladó párt szemben találja magát az egész parlamenttel, ez halálos döfés lesz a haldokló ab- solutisztikus rendszernek és szer- tefoszlása az egységes Osztrákbirodalom hiú ábrándjának. Ezt kell tudnia Tiszának. Mire vár tehát? Neki vajmi keveset kell bevenni programm- jába, hiszen eddig is felfogásának ideális volta őrizte meg számára még a legelkeseredetvágyait egymaga sietett dolga utána főváros legelevenebb utcáin. Reája esteledett. Kigyuladtak, fényesen ragyogván a lámpák ezrei. Zajlott az élet, hemzsegett a nép, hullámzott a korzó publikum és egyre hömpöly- gött az élénk emberáradat. Szeme alig pihenhetett meg az érdekesen szép, megkapóan festői képen vitte az élet a szeme elől a kiöltözött, üdére retousirozott, könnyedén libegő emberhullámot. Csak sietve bámulhatta, kapkodva nézhette. Nem akart vége szakadni e színes képnek. A háttérben is ember ember mögött. De nem a falu emberei. Gavallérosan öltözött férfiak ruganyosán, ízlésesen, ingerlőén öltözött hölgyek mögött, kik fürgén lépkednek, elevenen társalognak és sietnek, sietnek! Mintha mind azt mondaná: Siessünk élni, mig a ruha uj fénye, a csillag és villanyfénye este tart. Mig az arc zománca, a szemünk fénye, kedélyünk frissesége, testünk mozgékonysága, lelkünk melege tart. Gyorsan, szaporán, mig a rizspor le nem kopik, a hangulat el nem oszlik, mig az alkalom kínálkozik. Bambán, falusi mód nézi e.. mosolygó, kívánatos csodavilágot. Üdén fehérlenek az izzólámpák fényében az arcok. Csábítóan ragyognak tüzesen kacér pillantások, igézőén festenek váltakozó formákban, szemet gyönyörtebb ellenfele szivében is a tiszteletet. Az ő szabadelvüsége nem azonos a bécsi törekvésekkel, hisz ő is önállónak tartja hazánkat és szentnek a hatvanhetes alkotmányt; álljon tehát azok táborába, akik talán szenvedélyesebben küzdenek annak igazáért és mérsékelve azok tüzét, a gyakorlati ember higgadtságával vezesse diadalra az ideális hatvaubetes alkotmányt. Néhány lényegtelen szó és időbeli kérdés ne válasszon el két olyan politikai tekintélyt egymástól, mint Tisza és Andrássy; ne különösen ma; amidőn összetartásuk az egész nemzetet megmenthetné az erőszak pusztításaitól, a törvénytelen állapot közelgő nyomorúságától. Ennek az egyesülésnek meg kell törnie Bécset s mig ott egy csalódással lesznek csak gazdagabbak s egy igazságtalan reménnyel szegényebbek: nálunk egy szebb jövőnek veti meg alapját, a valóban szabadelvű alkotmányosságnak, mely szabadságot szerez a hazának s tekintélyt a szövetséges viszonyban álló, de független Magyarországnak. Nagyoknak szólottám, hozzájuk vájjon eljut-e hangom ? ... Andor Károly. ködtető, elbájoló szőke-barna hajzatok. S az élettől lüktető emberhullám tovább hömpölyög, suttogva lihegve, égve. Mily szép volna igy ez az élet, ha egymással törődnének. De úgy él itt kiki magának, mint otthon a hidak. Az meg hazugság, pletyka, hogy a budapesti urak bántanák, üldöznék az asszonyt. Ott jártam köztük órák- hosszat s kutyába se vettek. Fényes, drága, uj feketémbe, nagy tollas 20 forintos kalapomba, 10 forintos cipőmbe 3 forintos kesztyűmbe s nem is voltam, csúnya, még sem akadt kalandom, pedig szívesebb voltam a többinél. Egynek se volt olyan dús a haja fodrozó masina nélkül, ép a foga mesterkedés nélkül és lassú a járása af- fektálás nélkül, mégsem akadt kalandom a Kossuth Lajos és Váci-utcákon végtől-végig. Még öreg urak sem kötöttek belém. Hát nem meg hatóan édes erényes egy városka ez a Pest Csak a hire rossz. El hercehurcolják az oly vidéki, félős teremtések, kik felmennek orvostanárokhoz rosszkedvűen, kiket a szemes városi ember útbaigazít, hogy ügyetlenül a villamoskocsi alá ne essék, hát ahelyett, hogy hálálkodnának az előzékeny fővárosi embernek, ignorálják, mert világos, mint a nap, hogy udvarolni akar. Mintha az a pesti nem törődne korrr 11 DEZSŐ — női ruha-kelme különlegességek, — —selyem, vászon, szőnyeg és fehérnemű üzlete .. — Sátoraljaújhely, Főtér, Kellner-féle ház, a főtőzsde szomszédságában. 1)^ Mintákat kívánatra bérmentve küld. Lapunk utal szánta 8 oldal.
