Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-09-02 / 96. szám

2. oldal ZEMPLÉN. Szepterabe 2. van“. Mintha olvasta volnaaminisz- ter a *Zemplén“ egyik, nemrég megjelent számában „Vasárnapi Munkaszünet“ cimen leközölt ve­zércikkünket, melyben kimerítő részletességgel mutattunk rá a vasárnapi munkaszünetnek a hi­vatalokban szükséges behozata­lára. örvendünk, hogy a kultusz- miniszter tette e téren az első lépést. — szept. 2. A sátoraljaújhelyi mandátum ügye. A Kúria f. hó 1-én hirdette ki három­napos tárgyalás után a Búza Barna sátoraljaújhelyi mandátuma ellen a Molnár-párt által beadott petíció tár­gyában hozott ítéletét. Az Ítélet sze rint a Kúria a választást az 1899. XV. t.-c. 3-ik §-ának 20. pontja alap­ján megsemmisítette. Az Ítélet meg- okolása az, hogy Reichard Salamon dr., a harmadik szavazatszedő kül­döttség elnöke a törvény egyenes ren­deleté ellenére a szavazást nem az előirt időben, hanem azon túl, tiz óra ötven perckor kezdette meg. A két­ezer korona költségben Búza Barnát és dr. Reichard Salamon ügyvédet egyetemlegesen marasztalták el. — Mezei Pál dr.-nak, a kérvényezők ügyvédjének kétezer koronát, Fried Lajos dr.-nak, a megválasztott kép­viselő védőjének pedig ezer koronát állapított meg a Curia saját feleikkel szemben. A Curia az Ítéletet a kép- virelőház elnökével közölni fogja. Ebből az alkalomból a Sátoraljaúj­helyi Függetlenségi Kör elnöke: Pe- káry Gyula ma f. hó 2-án délutánra értekezletet hivott össze, melyen a párt újból dr. Búza Barnát kiáltotta ki jelöltjének. — Itt említjük meg, hogy dr. Búza Barnát — ki ma a déli vonattal érkezett meg — az újhelyi állomáson a Sátoraljaújhelyi Függet­lenségi Kör tagjai fogadták. Búza Barnát az állomáson Meczner Béla orszgy. képviselő üdvözölte, majd Pekáry Gyula a Függetlenségi Kör nevében szólt hozzá; Búza Barna az üdvözlő beszédekre nyomban válaszolt. Ezek szerint a sátoraljaújhelyi válasz­tókerület újból választás előtt áll, mely 30 napon belől lesz megtartva attól a naptól, melyben a Kúria íté­letéről a központi választmány hiva­talosan kap értesítést. halálhörgéseit, utotsó sóhajait hall­gatom. Mintha a néma sírok körül mindenik fa lombja a nemzeti fáj dalomnak egy-egy lobogója lenne, úgy gyászolja a suttogó fa lombja is a régi nagy időket. Az emberek s a nagyvilág zajá­tól messze s apáink édes szép nyel­vétől még távolabb eső kálvárián járva, temetői hangulat szállja meg lelkünk minden gondolatát s ben­nünk életre kel önvédelmi harcunk kínos fájdalmival. A hálás utód távol vidékről elzarándokol, hogy kegye­lete adóját lerója a hősök sirlakánál. A funtinelli csatamezőn mély megilletődéssel, elszorult szívvel ál­lunk meg s a néma fájdalom véres könyeket fakaszt szomorú lelkűnkből, midőn látjuk, hogy még holta után sem nyugodhat békén sírjában a ma­gyar. E sorok írója már három ízben nézett szembe azon küzdelmekkel, melyek árán e történeti helyhez el jutni lehet. A Rákóczi-csapat közös sírban névtelenül nyugvó hős honvédéinek sirhalmát — mely alatt a szájhagyo­mány szerint Vasvári Pál teteme is porladozik — most is, mint minden alkalommal megbojgatva találtuk. Az alacsony sirdomb kemény göröngyeit messzi széthányták, feldúlták a ma­gyarság iránt ádáz gyűlölettel visel­tető havasi mócok, kik középkorba Uj választások. — szept. 2. Alkotmányos jog nélkül uralkodó kormányunk születésétől kezdve nem fogy ki a meglepő tervezgetésekből. Kétségbeesve kapkod minden segéd­eszközhöz, mint a nehéz beteg, aki minden javas asszony kotyvalékától gyógyulást remél s végül is a gyógy­szerként bevett mérgektől pusztul el. Csak nem régen is az eladóso­dott földbirtokosok és mondhatni mo­nopolizált választások voltak a kor­mány uralmának főtámaszai. Ezekben bizakodva mentek bele a törvénysér­tésekbe s ma már a földtehermente- sités és az általános titkos választói jog jegyében akar hóditó körútra in­dulni az országban. Valóban vakmerőség ez olyan kormánytól, melynek a parlamentben nincs egy párthive sem, sőt önmagá­val szemben találja úgyszólván az egész nemzetet. A nemzetnek politikailag érett polgársága elfordult tőle, belátta, hogy a veszedelmes játékban a nemzet ön­állósága, függetlensége van kockára téve s a kormány ahelyett, hogy osz­toznék a nemzet szine-javának meg­győződésében, hazátlan, zsoldos csa­patként árulójává lesz saját nemze­tének. Nem az általános titkos válasz­tói jog fogja boldoggá tenni hazán­kat. Aki egy kétes értékű jog meg­nyeréséért cserébe adja mindazon eredményeket, amelyeket hosszú, küz­delmes munkájával a nemzet meg­szerzett szabadságának, az nem lehet jó hazafi, annak nem hazája a ma­gyar föld, annak szivében kialudt a hazaszeretet. Nem tagadjuk, óriási haladás va­lamely nép életében a politikai egyen­jogúság. Hívei vagyunk ennek mi is, de csak hozzácsatoljuk azt a többi, ennél ezerszer sürgősebb kívánsá­gainkhoz. Hiába volt minden küzdel­münk, ha ezért lemondunk jogos kí­vánságainkról. Áz általános választói jog nem szerzi meg ma a nemzet függetlenségét, nem is azért adják azt meg. Ha valóban az volna az eredménye, nem a kormány indítvá­nyozta volna, melynek célja a nem­zeti akarat csufondáros kijátszása. Hatalmas vívmány az általános választói jog, de valószínűleg csalódni fog benne a kormány. Szocialistáink mindenütt tiltakoznak a nemzetközi­illő vandalizmussal rontanak reá min­denre, ami e kultúrától messzi esett zord havas vidéken még magyarra emlékeztet. Ha az élőkben kárt nem tehetnek, undok hyéna módjára rá vetik magokat a holtak sirhalmára, melynek nyugvó lakóival harcba már hiába szállnak, hogy ez utón szerez­zenek vadállatias gyűlölettől tajtékzó bosszúvágyaiknak kielégítést. Alig néhány éve, hogy a Kolozs­vári Kárpát Egyesület, mely gondo­zásába vette a kegyeletes emlékű he­lyet, hol a népszabadság martyrjai alusszák a dicsők álmát; a nagyjait megbecsülni tudó hála és nemzeti ke­gyelet a jeltelenül nyugvók elhagyott és pusztulásnak indult sirdombja fölé díszes emlékoszlopot emelt. Fájdalom azonban, a büszke era- lékjel csak addig állhatott ellent az idő romboló viharának, mig azt gyű­lölt szem föl nem fedezé, mely után a fanatikus oláh népgyülölet előbb darabokra zúzva, majd pedig a drága sírtól messzi ismeretlen tájra nem se­perte. A magyar nemzet legszentebb emlékeinek ily rut meggyalázása fe­lett érzett keserű fájdalmunkban néz­nünk kell tehetetlenül, hogy üldözött még a magyar igen sok helyen a saját honában. Csoda-e, ha az Árpád apánk ál­tal vérrel elfoglalt hazában hosszú- ezeréves küzdelem után bánatunk és ség, a világpolgáriasság vádja ellen s ha ma hajlandók is egyetlen joguk megnyeréséért lemondani a nemzet jogos követeléseiről, e kezükben levő hatalmas fegyvert nemsokára felemel­hetik azok kivívásáért. Vajha úgy lenne 1 De vájjon minő helyzetbe jutna a szocialista minisztérium, ha csak­ugyan többségre vergődött pártra tá- támaszkadhatnék ? A lehető legrosz- szabbra. Először is a magyar nép zö­mének érdekeért kellene Ausztriával ipari és kereskedelmi téren harcba szállania. Ami a nép érdeke, az a hazájé is, de vájjon milyen szemmel nézik majd azt Bécsben ? Én azt hiszem, hogy a kikapart gesztenyével elsősorban a kormány, azután pedig Bécs fogja megsütni a száját. Ha tényleg uj választásba megy bele a kormány az említett jelszavak­kal, akkor csakis egy kötelessége van a szövetkezett ellenzéknek: válasz­tójogi reformját ki kell bővítenie, az általános választójogot be kell vennie programmjába s ha igazán hazafias az alsó néposztály, már az első választásnál diadalra jut a nem­zet valódi jogaiért küzdő ellenzék, akár 48-as, akár 67-es is az. Elleuzéki most mind a kettő s közöttük az ár­nyalati súrlódásoknak meg kell szűnni, a nemzeti jogok veszedelme buzdítsa őket testvéries összetartásra. Ha valóban így lesz, nyugodtan belemehetünk nem egy, de akárhány választásba is. Hazaárulót az alsóbb néposztályba kevesebbet fog Ausztria és a kormány találni, mint a nemzet­közi pénzkapacitások s a kenyerük miatt pressionált hivatalnokság köré­ben. Uj aera fog kezdődni, de az a szabadság és függetlenség rég várt hajnalhasadása lesz. A kormány tudta értéke szerint becsülni a néphatalmat, tegye azt meg az ellenzék is. A veszedelmes fegyver mégis csak jobb lesz ami kezünkben, mint ellenfeleink szolgá­latában s nincs okunk kételkedni a küzdelem kimenetelében. Eddig azt reméltük, hogy független hazában bol­dogulni fog a nemzet legalsóbb ré­tege is és lassankint meg fog érni a politikai egyenjogok gyakorlására is; de most belátjuk, hogy a független­ség biztosítására kevesen vagyunk mi jogokat élvezők, osszuk meg azt a néppel s erőben gazdagodva, sze­fájdalmunk szivünkbe fojtva a költő­vel igy kiáltunk fel: „a sebzett vad a rengetegben kínjának hangot ad, de magát az elnyomott magyarnak saját honában kisírni nem szabad.“ E gálád merénylet óta jeltelen sírban nyugosznak a hősök. Nem is tesz már kísérletet senki, hogy egy törpe fakeresztet dugjon a sirgöröngy közé, vagy méltó pyramidot emeljen honvédsirok csonthalmai fölé. Meg­gondolatlan, céltévesztett dolog lenne e kezdetleges ősi vad állapotban le­ledző nép dühének egy újabb emlékkő felállításával tápot adni, mert vele a nemzet testén ejtett egygyel több fájó sebet szaggatnánk fel. A mi kis társaságunk is, mint annyi sokan előttünk, hálánk jeléül a márciusi napok ifjú Demosthenesze Vasvári Pál sírjához elvitte a bihari havasok szines vadvirágaiból font koszorúját. Verőfényes szép augusztusi dél­után volt. Lelkünk pedig annál in­kább elborult s egére a keserű fájda­lom szele sötét felhőket kergetett, mert mire oda értünk : a romboló pusz­títás szomorú képét mutatta a drága sir. Olyanforma érzés hullámzott keb­lünkben, mint a minőn kínosan át­vergődik az ifjú, ki tehetetlenül kény­telen nézni, midőn neki a legdrágább testet dühös fenevadak szétmarcan­golják. rezzük meg nemzetünk boldogulásá­nak létalapját: hazánk önálló állami* ságát. Andor Károly. VÁRMEGYE ÉS VAROS )( A legtöbb adót fizető bizottsági tagok 1906. éri névjegyzékének ki­igazítása céljából a közigazgatási bi­zottság a következő hivatalos hirdet­ményt adta ki: A vármegye igazoló választmánya, a vármegye legtöbb adót fizető bizottsági tagjai 1906. évre érvénynyel bírandó névjegyzékének kiigazítása céljából ülését f. évi szep­tember hó 11-ik napjának délután 2 órakor a vármegyeháza kistermében fogja megtartani. A m. kir. adóhiva­talok részéről — a névjegyzékek ki­igazítása céljából — bemutatott ki­mutatások, az 1876. évi XXI. t. c. 25. §-a értelmében, betekintés és a netalán szükséglendő felszólamlások megtekintése végett, a vármegye irat­tárába közszemlére kitétettek. Miről a felvételre jogosultsággal biró leg­több adót fizetők azzal értesittetuek, hogy a névjegyzékbe leendő felvétel iránti kérvényeiket Írásban, az igazoló választmányi ülés megkezdése előtt adják be, vagy élőszóval az ülés fo­lyamata alatt annál is inkább tegyék meg igazolt észrevételeiket, mivel az elkésetten beadott, vagy tett felszó­lamlások figyelembe vétetni nem fog­nak. Mindazok, kik adójuk kétszeres számításának kedvezményét igénybe óhajtják venni, azt bejelenteni s az 1886. évi XXI. t. c. 27. §-a értelmé­ben, adójuk kétszeres számitásának jogosultságát igazolni kötelesek. )( A vármegye állandó választ­mánya ülését folyó évi szeptember hó 5-én d. e. 9 órakor a vármegyeháza kistermében tartja, melynek tárgyai: A vármegye 1906. évi költségirány­zatának tárgyalása. A közgyűlés ál­tal intézendő ügyek előkészítése. )(Pályázati hirdetmény. Zemplén vármegye törvényhatóságánál lekö­szönés folylán megüresedett, évi 2000 korona fizetés és 420 korona lakbér­rel javadalmazott V. aljegyzői, to­vábbá 2000 korona fizetés és 350 ko­rona lakbérrel javadalmazott II. oszt. szolgabirói állásra, valamint ezen ál­lások betöltése folytán netalán ürese­désbe jövő többi tiszti állásokra ezen­nel pályázatot hirdet Zemplén vár­megye alispánja. A pályázati kérvé­E szégyenteljes, vakmerő merény­letnek hatása alatt növelte felháboro­dásunk azon jelenség, hogy a frissen hantolt, de szétdult sir körül szét­szórva zöldelő lombot és virágokat s üde szép, hervadásnak ezután induló rózsa koszorút találtunk, mi kétség­telen jelét mutatta, hogy a közelmúlt­ban hálás, jó lelkek jártak itt s ők tették le a kegyeletes dombra. A sir körül talált koszorút magunkéval együtt, midőn a széthányt dombot újra fölhantoltuk friss sárga földdel, rá helyeztük a néma rögökre, hogy a mig ott időzünk, azon kevés időre gondozva, ápolva lássuk. # A kegyelet zálogait hoztuk síro­tokhoz dicsőült honvédek, szivünk­ben a honszeretet s a szabadság ügyéért való lelkesedés tüzével indu­lunk vissza. Lánglelkek voltatok s azzal a szent tűzzel gyújtottatok, a mely a ti nemes lelketekből világított a nemzet útjára. Hozzánk enyészet nem szólhat sírotok mélyiből, mert por, salak az, mit a halál szétőröl. Emlékeket sírotokon ha már nem tűr meg ellenünk haragja, nyugodjatok békén, jobb temetőt találtatok Ti már: a hü magyar nemzet szerető keb­lében ! Az úri közönség b. figyelmébe! őszi és téli idényre ..........— ajánlom raktáron lévő legdivatosabb angol, franczia és honi gyártmányú kelméimet. ......... Tanulmányutamról hazaérkezve, a legújabb divat szerint készítek felöltőket, téli kabátokat, valamint a legújabb Redingó ruhákat. Dús válalaszték szőrmeárukban és legújabb angol flanell mellényekben. A n. é. közönség további becses pártfogását kéri SANT MÓR----- ' ____________mély tisztelettel___________________________angol férfi-szabó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom