Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-08-22 / 91. szám
Sátoraljaújhely, 1905. augusztus 22. 91 (4446.) Harmincharmadik évfolyam. .... .'■» .■ i Megjelen minden második napon kedd, csütörtök is szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SátorsUja-Ujkely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző A fill,, vastagabb betűkkel 8 üli. Nyílttériben minden garmond sor 30 üli. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. iij. Meczner Gyula dr. Ferényi Józseí főszerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 koz negyedévre 3 kor. —- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző uti'n 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény, élősdiek a becsület mezején. — aug. 22. (y.) Gonosz emberi furfang az újabb időkben, mikor már a svindlinek mindenféle válfaja ismeretes és az ügyes rendőrt meg nem tévesztheti, a becsületet, az egyéni tisztességet tűzte ki pénzforrásul. Azzal zsarolnak ki pénzt sokaktól, hogy leleplezésekkel fegyegetik meg őket s kétségtelen, hogy legelőkelőbb társadalmi állásban levő emberre is lehet ha nem bizonyítani, legalább ráfogni valamit, amely őt dehonesztálja, erkölcsi értékét a hirtelen ítélő nagyközönség előtt leszállíthatja. Retteg mindenki ezektől a becsület mezején tengődő élős- diektől, de megrendszabályozá- suk csak ritkán sikerül. Mert mire bizonyításra kerülhetne a sor, a kiszemelt áldozat vagy erkölcsi értékében, vagy anyagilag van tönkretéve; sokakat öngyilkosságba, vagy kivándorlásba üldöz a lelketlen zsarolók mesterkedése. A kereskedőről elég egy fekete hir s megrendül iránta a bizalom. Váltóit felmondják, hitele nincs s minden becsületes igyekezete mellett sem képes egy ember a közvélemény Ítéletével szembe szállani. Tény, hogy az áldozatul ki szemeltnek lelki gyöngesége vagy tulérzékenykedése is sokszor előmozdítja az élősdiek diadalát, de az is tény, hogy látatlan ellenség ellen a legjobb acél sem elegendő fegyver, mert nem éri el éle a támadót. Az élősdi azzal fenyegeti meg áldozatát, hogy vagy egy megtörtént ballépését árulja el, vagy olyan cselekményt fog rá, melyet ha nem követett is el, de tekintve életviszonyait, esetleg más helységben töltött é/eit, a statáriális közitélet föltehet róla. Már pedig a föltehetés magában elegendő a megrovás és lenézés alapjául. Bizonyos pénzösszegért ezek az élősdiek bármikor hajlandók véleményüket megváltoztatni s ezt rendszerint meg is kapják. Ha pedig már 1—2 áldozatot sikerült csakugyan tönkretenniök, akkor még szemtelenebbek lesznek s azt írják: úgy bánok önnel, mint X. Y-nal. A megrémült médium aztán többnyire fizet, a hatóság elé nem szívesen viszi a dolgot, mert a legártatlanabb lélek befeketitése sem kerül nagy munkába, elég ahhoz a rossz akarat: s ha a bíróság elégtételt adhat is, ki és mennyiért veszi fel a meghurcoltatást, idézéseket, folyosókon gonosztevők közt való áesorgást? Mit gondol a férj a feleségéről, a nő jegyeséről, a tanítvány tanáráról, ha ezeket bírói idézésekkel látja vendégül hívottaknak ? Elcsapott kereskedelmi alkalmazottak vagy végzett hivatalnokok kiváló ügyességgel bírnak e téren. Mit tehetne például városunk bármelyik szolid alapon álló üzletének tulajdonosa, vagy bármelyik pénzintézet az ilyen férgek ellen? Ha meggyanúsítják csak, már is igen nagy küzdelmükbe fog kerülni, hogy a kósza hírrel eredményesen vegyék fel a harcot. A közelmúltból tudunk eseteteket, melyek vármegyénk területén játszódtak le, ahol az élősdiek boldog családokat, biztos existenciákat tettek tönkre. Igaz, hogy minden feleletünk csak a megvetés lehet az ilyen ismeretlen vagy ismert piócákkal szemben, ámde ez egy-egy tönkre ment életért, szétzüllött családok boldogságáért nem elégtétel. Csak legközelebb mutattunk rá egyik vezetőcikkünkben a névtelen levelek Íróinak gyáva gonoszsága nyomán fakadó bajokra, de ezek a becsület mezején élősködő férgek még az ano- nimusoknál is nyomorultabbak. Előbbi olyan mint a pirománikus, gyújtogat kedvtelés és állati ösztönből, az utóbbi azonban olyan mint a bérgyilkos, öl pénzért s közönbös reá nézve, hogy ezt a vérdijat magától a kiszemelt áldozattól, vagy másoktól inkasszálja be. Ellopott, vagy furfangos utakon megszerzett szerelmi vagy üzleti levelezések, elcsent hivatalos titkok, lopott tárcákban talált iratok, mindmegannyi jövedelmi forrást jelentenek az élős- diekre nézve, kik ellen mint fentebb mondottuk, a törvény által nyújtott védelem sem elegendő, a társadalomnak vállvetve kell küzdenie ha csak egy részüket is lerázni és eltiporni akarja. Mert addig nem lesz békesség, mig ilyen élősdi férgek találkoznak, kiknek akna-munkája nagyobb károkat okoz közéletünkben bármiféle csapásnál. VÁRMEGYE ÉS VAROS )( Elnöki pót-körlevél. A f. évi augusztus hó 29-én d. e. 10 órakor megtartandó rendkívüli közgyűlésen, az augusztus hó 17-én 175. ein. szám. alatt kiadott „Elnöki körlevélében feltüntetett tárgyakon kívül pótlólag még a következő ügyek is felvétetnek a tárgysorozatba: 1. Klein Salamonná, szül. Guttmann Anna alapítványi ügye. 2. Pólányi Jenő szolga- biró kérvénye állásáról történt lemondásának elfogadása iránt. 3. Spil- lenberg Barna árvaszéki ülnök kérvénye szabadságának meghosszabbítása iránt. Kelt Ó-Tátrafüreden, 1905. augusztus hó 18-án. Dókus Gyula, alispán. )( Távozó megyei tisztviselők. Polányi Jenő, a homonnai járás szol- gabirája értesítette Zemplén vármegye alispánját, hogy állásáról való leköszönését vegye tudomásul. — Ugyancsak leköszönt állásáról Závody Elemér megyei V. aljegyző is, akit nem régen választott meg ezen állásra a törvényhatósági bizottság. A hegyvidéki akció. — aug. 21. Részint a mostoha idők, részint az uzsorások lelketlensége által csaknem a végpusztulásba hajszolt rut- hén nép helyzetének javítására, mint tudva van, a kormány a „Hegyvidéki Kirendeltség“-et rendelte, a melyet Egán Ede — ki áldozata is lett önfeláldozó munkásságának — majd Kazy József miniszteri tanácsosok vezettek eddig. A kirendeltség nemzetgazdasági tekintetben oly nagy értékű munkásságot fejtett ki, hogy a legnagyobb örömmel tapasztalható, miszerint a helyes és igazán célravezető utat itt a kormány eltalálta s a felvidék népét nem csak a pusztulástól mentette meg, de eddig ott ismeretlen anyagi jólétbe helyezte s ami legfőbb : vissza adta az embert önmagának, mert megmentette az uzsorások polip karjai közül s önállóvá tette. A kirendeltség vezetése alatt álló hitelszövetkezetek 1904. évi számadása fekszik előttünk s ezekből a száraz számokból rendkívül sokat olvasunk ki. Egy nagy vidék népének előhaladása és gazdasági megerősödése ez. Á számadást kisérőleg vettük a kirendeltség következő értesítését is: A szövetkezeti eszme diadalmas térfogl alásáról tesz tanúságot, hogy mig a népsegitő akció előtt a hegyvidéken működő hitelszövetkezetek száma nem haladta meg a tizet, addig ma 104 hitelszövetkezet szolgálja a legszegényebb föld- mivelő nép gazdasági érdekeit. A 104 hitelszövetkezetnek 1904. év végén 19,313 tagja volt összesen 1.347,050 korona értékű üzletrészszel. Az 1.347,050 korona összértékben jegyzett üzletrészekre eddig 492,741 korona 90 fillér befizetés teljesittetett, takarékbetétként pedig összesen 495,372 korona 36 fillér helyeztetett el gyümölcsöző- leg a 104 hitelszövetkezetbe. Tekintettel arra, hogy az üzletrészek is tulajdonképen takarékbetétek, a 104 hitelszövetkezet 1904. év végéig 988,114 korona 24 fillér tőke megtakarítására nyújtott alkalmat. A 19,313 tag tehát 1904. év végén egyenkint átlag 51 korona 21 fillér tőke felett is rendelkezett, holott a tagok legnagyobb része a belépéskor adósságba volt merülve. A hitelszövetkezetek egyik főjelentősége éppen abban rejlik, hogy felszívják, megmentik a kis tőkédet az elkalló- dástól s felébresztve a takarékos- sági hajlamot, az egyént jövője iránt megnyugtatják, gazdaságilag függetlenítik, önállósítják. De bármily fontos is úgy az egyén, mint a nemzetek boldogulására a takarékossági hajlam nevelése, a hegyvidéki hitelszövetkezetek a legelső sorban a kisgazdaközönség méltányos hiteligényeinek kielégítése s a törvénytelen kamatú adósságok konvertálása végett ala- kittatik, hogy a nép mindenekelőtt fojtogató adósságaitól megszabaduljon. Mert a hegyvidéki népsegitő akció megindításáig a hitelügy a hegyvidéken a lehető legelhanyagoltabb képet mutatta. Á zavaros birtokviszonyok miatt a föld nem volt hitelképes s hosszabb lejáratú földhitelhez a kisgazda nem juthatott. Ki volt zárva annak lehetősége is, hogy a kistermelő gazdaságát felszerelhesse, bárminemű gyümölcsöző befektetéssel sorsát javítsa, jövedelmét emelje. Ha megszorult, csak személyi hitelre kapott drága pénzt, mely nem hogy kisegítette volna bajából, de egyenesen romlását okozta. A kölcsön esetek túlnyomó részében a kisgazda váltóját rossz hirü üzéreknél, uzsorásoknál volt kénytelen elhelyezni, kik különböző címeken 80—100 százalékot is fizettettek maguknak. A hitelszövetkezetekkel a kisember hitelügyét teljesen sikerült rendezni, a nélkül, hogy a hitelhez való könnyebb hozzáférés könnyelmű költekezésre csábitana, mert a hitelszövetkezetek igazgatósága szigorúan ellenőrzi a hitel felhasználását s csak gyümölcsöző befektetésekre, törvénytelen kamatú adósságok kifizetésére, vagy valamely kényszerhelyzet káros következményeinek elhárítására szavaznak meg kölcsönt a kisembernek. Az ide mellékelt mérlegből kitűnik, hogy a 104 hitelszövetkezet 1904 év végéig váltóval és kötelezvénynyel biztosítva: összesen 2.478,141 korona 79 fillér értékű kölcsönt nyújtott tagjainak. Egy tagra átlag 134 korona 01 fillér kölcsön esett. A kölcsönök 2/5. részben kisgazdaságokat megtermékenyítő hasznos befektetésekre, mint ingatlanok vételére, haszonállat vásárlásra, házépítésre s gazdasági felszerelések kiegészítésére vétettek igénybe, 3/5 részben pedig törvénytelen kamatú adósságok törlesztésére fordittattak. Az egyes vármegyékben működő hitelszövetkezetek vagyoni állásából és üzleti forgalmából az is mim A LEGBIZTOSABB POLOSKAIRTÓ SZER. 1 üveg ára 60 fillér. Kapható: HRABÉCZY KÁLMÁN drogériájában Sátoraljaújhely, Főtér. Lapunk inai száma 4 oldal.
