Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-08-05 / 85. szám
Sátoraljaújhely, 1905. augusztus 5. 85. (4440.) Harmincharmadik évfolyam Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoxalja-TJjhely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill,, vastagabb betűkkel 8 üli. Njilttérben minden garmond sor 80 üli. ilj. Meczner Gyula fűszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Ferényi József fómunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fólóvre 6 kor negyedévre 3 kor. —- Egyes szám ára 8 fillér.— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ut:'n 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. A vármegyék. — aug. 5. A közigazgatás államosítása ismét napirendre került, hacsak szóbeszéd alakjában is. Felvetette báró Bánffy Dezső dési beszédében, amely beszéd egyúttal az uj párt hivatalos és most már közismert programmjának tekinthető. Ilyen értéket is tulajdonit neki mindenki s már a szerint, hogy tetszik-e vagy nem, találkozik-e meggyőződésével vagy nem : alakulnak ki a vélemények mostanában a Bánffy által hangoztatott politikai állásfoglalás tekintetében. Mi jelenben csak egy részével foglalkozunk a báró Bánffy beszédének. A közigazgatás államosításának nagy fontosságú kérdéséhez van nehány szavunk. Kétségtelen, hogy az államosítás eszméje népszerűségét máig sem vesztette el. Különösen a tisztviselők körében, kikre nézve határozott anyagi előnyöket jelent : nagy többséggel rendelkezik. De a jelen politikai élet alakulásai felnyitották szemeinket s ma látjuk csak tisztán, hogy micsoda árakat kellene fizetnünk a közigazgatás államosításáért. Ki merjük mondani, bogy ha a jelen visszonyok államosított közigazgatást találtak volna, ez egyenlő lett volna alkotmányunk A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Henye és Danska. A „Zemplén“ eredeti tárcája. Zombor, Tárcái zemplénvárme- gyei, Báj és Pthrügy szabolcsvárme- gyei községektől egyenlő távolban, csaknem e négy község határának érintkezési pontjánál, a Diktány és Bócsér nevű terjedelmes mocsarak által környezett rétek közepén messze kimagasló, mintegy 50—60 méter magasságú domb emelkedik: a Bálvány. Ez a táj már a nagy magyar alföldhöz számítható, mert a Hegyalja jó távolban húzódik el fölötte északi és északkeleti irányban s itt kezdődik az a nagy medence, melynek a miskolci és egri s délen csak az aradi hegyek, keleten pedig a Királyhágó vet határt. A sik egyhangúságát, lapos alakulatát semmi sem zavarja; éppen azért feltűnő volt előttem, hogy e természetes erőditvényeknek tekinthető aig-zugos, majd kanyargós viz- erek közt, a sik téren hol veszi magát e hatalmas domb, mi fűződik az ő Bálvány nevéhez az őstörténelemből s a Bócsér elnevezés eredete is hová vezethető vissza? végleges megsemmisülésével, talán nemzeti életünk halálos betegségével. Nehéz szavak, súlyos vádak, de az események igazolják, hogy feltevésünk jogosult. Legközelebbi múltúnkból tanulva, az állami közigazgatásnak ma már csak az lehet hive, aki eddig még nem ismert garanciákat tudna arra nézve teremteni, hogy nemzeti önállóságunk minden körülmények közt megvédhető s alkotmányos szabadságunk bármily tlúkapásokkal szemben is biztosítható lenne. Ilyen garanciákat 'tudtunkkal eddig senkinek sem sikerült felfedezni, tehát sajnos, de az adott viszonyok közt a közigazgatás államosítása tekintetében nagyon tartózkodó, óvatos állapotra kell helyezkednünk. Alkotmányunk védbástyái ma a vármegyék. A vármegyék és törvényhatósági joggal biró városok hazafias ellentállásán tört meg minden kísérlet, mely alkotmányunk vesztét célozta. Ezek a törvény- hatóságok fogták fel a gonosz kezek által nemzeti életünk ellen mért csapásokat, megtompit- ván azok erejét s igy lehetetlenné tették a jogtalanság uralmát a jog és igazság felett. Gondoljuk csak el: mi lett volna alkotmányos életünkből most, a vármegyék nélkül? Ki Igen sok és igen értékes kérdés vár még megoldásra, amelyekben ma csak tapogatódzunk, s az oknyomozó történelem feltétlen bizonyossággal mit sem állíthat. Csakis úgy lehet kombinációk utján valamit összehozni, ha a környékbeli lakosság között a szájhagyomány utján fennma- radtakat figyeljük meg s az általuk elmondottakat a már kiderített történeti igazságokkal egybevetve következtetünk. Ha a teljes bizonyosságig nem juthatunk is el ezen az utón, de mégis hasznos dolgot műveltünk, mert fenntartjuk s átadhatjuk az utókornak legalább azt, amit fenntartott nekünk eddig a szájhagyomány s nem hagyunk nemzetünk történetéből semmit elkallódni, mert drága nekünk és dicsőséges ennek a mi múltúnk történetének minden csekélyke része. Á múltban van a mi jövőnk erőssége, a múlt iránti kegyelet legerősebb alapja a jövő dicsőségének. A Bálvány domb s a Bócsér vizének őskori történetéből, a szájhagyomány alapján irom meg a következőket. * A Tisza szabályozása előtt, még csak a múlt század 50-es éveiben is a zombori, tarcali, pthrügvi és báji lépett volna emelt fővel az erőszak ellen, ki mondta volna a törvénytelen kormánynak szemébe : az az ut, amelyen jársz a törvénytelenség útja, nem követlek ezen az utón, nem hajtom végre rendelkezéseidet. Évszázados boltivek alatt száz és száz független, hazafias gon dolkozásu, igaz magyar ember kiáltja: ellentállunk! 63 vármegye közül 40, 26 törvényhatósági joggal biró város közül 21 mondta ki eddig is már, hogy 'első az alkotmány és a törvény tisztelete, az egyéni vagy családi érdekek csak azután következnek s csak úgy, ha az előbbivel nem ellentétesek. Hol állana most az ország, ha Szapáriéknak sikerült volna a vármegyéket letörölni Magyarország térképéről? Mi volna most a nemzeti ellentállás, hol és miben nyilatkoznék meg annak ereje ? Igenis, nem frázis, de mint az élet megmutatta, szinarany igazság az, hogy a vármegyék védbástyái az alkotmánynak, fenntartói nemzeti életünknek, meg- téveszthetetlen ellenőrei a túlkapásoknak. Tiszteljétek ezt az ősi intézményt; most már személyes tapasztalatból tudjuk, hogy mily nagy az értéke. Amit őseink építettek, jól volt az megépítve. Le ne romhatárok legnagyobb része minden tavaszon és őszön viz alá került. Több mértföldnyi területen tengerszerü víztömeg hömpölygőit s édes apám emlegette is, hogy a zombori gör. kath. pap, kinek Pthrügy filiálisa, csolna- kon ment Pthrügyre temetni. Ez a csónak-utazás pedig csaknem fél napig tartott. Elképzelhető tehát, mily rengeteg rétség állott itt viz alatt. De még nagyobb volt e vizjárta terület a XI. században, mikor emberi kéz ügyessége még mit sem tett a bősz elem megfékezésére. És ebből a tengerből messze földre ellátszóan, büszkén emelkedett ki már a XI. században is a Bálvány domb, amely uralja ma is azt a rét séget, tetejéről elragadóan szép kilátást nyújtva a sik vidéket és kígyózó vizereket szemlélőnek. E dombot a természet alkotta. Igen valószínű, hogy neptunikus lerakodás maradványa. Tetején 1015 táján üücs-nak, a vidék urának lakása állott. Faépület lehetett, bizonyára az akkori idők ácsai által ismert különleges kötő-szerkezettel ösz- szeállitva s földdel tömve rekeszeiben, mert egyetlen kő vagy tégla- darabot a dombban föltalálni nem lehet. Szinte megközelithetlen hely volt, mert roppant terjedelmű mocsarak és boljuk addig, mig nem érzünk magunkban elég erőt és tehetséget arra, hogy tökéletesebb müvet bírunk alkotni. Szeretettel és tisztelettel veszünk körül ősi intézményünk! Védbástyánk voltál a múltban, annak bizonyultál a jelenben is. Erőd nem csökkent, de szaporodott. Üdv a hazafias érzés legfőbb őreinek, az alkotmáuytvédő vármegyéknek ! Drágaság. — aug. 5. (y.) Egy hónappal előbb örvendező szívvel irtuk lapunk vezető cikkében, hogy a Gondviselés keze nem rövidült meg még a magyar irányában. Dús aratás Ígérkezett, a kapás- vetemények nagy bőségére volt kilátás, a piaci árak - a hús kivételével — tetemesen leszállottak. Sajnos, egy hónap alatt minden megváltozott; reménységünk eloszlott, bizalmunkat a csüggedés váltotta fel. Julius tönkre silányitott mindent, teremtett egy újabb Ínséges esztendőt, mely hogy feltétlenül rosz- szabb lesz elődjénél, az már most is kétségtelen. A piaci árak rohamosan emelkednek. Az őszi vetemény szinte hihetetlenül gyatrán fizet, a mag úgy minőség, mint mennyiség tekintetében szánalmas. A kapásvetemények- nek teljesen végük van, azokon már nem segít egy esztendős eső sem. A 2—3 méteresre felnyúlt tengeri szár pusztán bámul az ég felé, melynek már nincs annyi esője, hogy e csupasz szárakra csöveket varázsoljon. A burgonya összefonnyadt a földben, vizerek, a köztük levő szárazföldön óriási mocsártölgyekből álló erdők környezték. Itt lakott Bucs, szépséges feleségével s egyetlen leányával, Dancká- val. (Dancka partja, Dancka dombja, máig is használatos elnevezések a zombori határban.) A földesur nagyszámú jobbágyság felett uralkodott. Ezek a Zserc és a Sárrét, a Borjuszög és a Nagyszög nevezetű, emelkedettebb helyeken tanyáztak kezdetleges viskóikban, művelve némi részét a földnek, de leginkább baromtenyésztéssel foglalkozva. A tavaszi és őszi áradások idején rendszerint felszorultak a zombori és tarcali dombokra s ilyenkor az uraság lakása egy, a tenger közepéről kiemelkedő sziklához hasonlított, melyet nem, hogy rabló csapat, de nagyobb, ellenséges haderő sem közelíthetett volna meg könnyen. István király pedig kiküldé az ő hadait, hogy kit szép szóval, kit fegyverrel térítsenek a keresztény vallásra. Kegyelmet és magas rangot biztosítván a megtérőknek, halált az ősi valláshoz makacsul ragaszkodóknak. Búcs makacsul ragaszkodott ősei vallásához; nem engedelmeskedett királya parancsának, maradt Hadúr Schnejdig egyenruhák jutányosán készíttetnek Egyéves önkéntesek figyelmébe! wald jakab KASS/i, iFóia/tcza S. szám, mr Négy kiállításon kitüntetett elsőrendű szabász. Lapunk mai száma 6 oldal,
